Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
2-i.k cldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 52-ik szám. izgatok, az anyagi erőforrást Bukarest adja hozzá. A kormány pedig tétlenül nézi a haza- és nemzetellenes agitációt és a helyett, hogy a hatalom súlyos fegyverével vágná útját a nemzet sorvasztó akna munkának, — önző politikai és önző hatalmi érdekből velük szövetkezik az önállóságra és függetlenségre vágyó magyar ellenzék ellen. E nemzeti szerencsétlenség közben a magyar társadalom vallásos érzelme sem marad érintetlenül. Liberalismus és klerikalismus jelszavával küzd egymás ellen a magyar. Darabokra törik a nemzeti társadalom, osztály, vallás és érdekcsoportok szerint. Egy részről látjuk az elavult kon- servativizmus szervezkedését, másrészről pedig a nemzetközi socialismus hazafiat- lan agitációját. E közben a nép terhe szaporodik, a megélhetési viszonyok elviselhetetlenekké válnak és a nemzet sorsát kezében tartó kormány, az idegen pénzzel megvásárolt és mindenért kész parlamenti többségével, minden lelkifurdalás nélkül szavazza meg a milliókat a nagyhatalmi hóbort czéljaira . . . Talán sötét és kétségbeejtő helyzetben volt az emberiség Krisztus születése előtt is. De az isteni gondviselés akkor Megváltót adott az emberiségnek, aki az emberszeretet vallásának hirdetése és megalkotásával uj életet adott az emberek millióinak. A nemzet is várja az uj Messiást, aki uj erőt és lelkesedést önt belénk és reávezet bennünket az Ígéret földjére, a hol megtaláljuk a független és önálló Magyarországot! — Sikerült is engem kiütni a nyeregből. — Igen. Az enyém lett. Olyan boldog voltam, hogy . . . — Nem vagyok rá kiváncsi. — De nem tartott soká. Nemsokára beláttam, hogy nem olyan nő, mint amilyennek te verseidben leírtad. Szeszélyes, nagyigényü zsarnoki természetű volt. Mindennapra jutott egy veszekedés; azzal keltünk, azzal feküdtünk. Hamar kiábrándultam a nagy szerelemből. Nem csoda. Pokol volt az otthon, hát nem jártam haza, inkább korcsmába mentem. Egy szép napon az asszony... és ismét füttyentett egy hosszút. — Hová? — Jó helyre. Egy dúsgazdag ember szöktette meg. Egy kis ideig csend volt. — Látod, szólalt meg a firkász, miért nerr. bántál jól vele. Annak az asszonynak eltűrhetted volna a szeszélyeit. Nem becsülted meg. At ábornok hosszan nézett cimborájára. — Azt hiszed ? Lehet. D; hát ő miért nem tűrt? Miért keseritett még jobban el? Miért nem vigasztalt ? Mert nem szeretett. Ne beszélj! Nem szeretett! A feleségem lett, mert hizelgett neki, hogy meg akartam halni miatta, mert azt hitte, hogy gazdagabb vagyok, mert jobb állásom volt, mint neked. Nem szeretett. Punktum ! Én se szerettem ! Örülök, hogy megszabadultam tőle. Szervusz firkász! Igyál! — Hát te, mit züllesz itt ? Honnan vetődsz ide ? Mit csinálsz ? Mit dolgozol ? — Semmit. Minek ? Kinek ? Egyszer akartam nagy iró lenni. Ami láng, ami tűz volt Városunk karácsonyi ajándéka. Épül az indóház. Szinte gyermeki öröm önti el mind- annyiunk szivét, akkor, amidőn a kereskedelemügyi miniszternek a m. kir. államvasutak igazgatóságához címzett és Szatmárvármegye alispánjával alábbi teljes szövegében között rendeletét városunk és vidéke közönségével az elsők között közölhetjük. Az uj év tavaszán megkezdik az indóház építését. A rendelet igy hangzik: 85.827 /III. sz. Magyar királyi államvasutak igazgatóságának Budapest. Folyó évi október hó 13-án 66.623. és november hó 30-án ad. 66.625. szám alatt kelt rendeleteim . kapcsán értesítem az igazgatóságot, hogy Nagykároly állomáson a Kálmándi-utcza tengelyében tervbe vett uj felvételi épület megépítését elrendelendőnek találtam. Felhívom ehhez képest az igazgatóságot, hogy annak figyelembe vételével, hogy az épület minden fényűzés mellőzésével az eredetileg előirányzott 360.000 koronánál tetemesen olcsóbban kölíségelendő, — az épület műszaki műveleteit haladéktalanul készítse el, terjessze elém, s egyben a fedezetre nézve is tegyen részletes javaslatot, megjegyezvén, hogy az építkezés 1911. év tavaszán okvetlenül megkezdendő és egyhuzamban folytatva mielőbb befejezendő lesz. Budapest, 1010. deczember 20-án. Hieronymi s. k. Íme ez az eredménye annak a de- putátiónak, amely e hónap első napján a kereskedelemügyi miniszternél kérelmünket előadta. Tanulhatunk ebből és bennem, beleöntöttem a verseimbe. A szivem | vérével írtam őket. Én nem szeretek rá gol- dolni. De mert sokszor eszembe jut, sokszor iszom. Akkor felejtek. Szervusz! És ismét ittak. Aztán nem szólották semmit. Néztek egymásra merően, égő tekintettel. Majd ösztönszerüieg átnyúlva az asztalon kezet fogtak. Miért? Nem tudták jól esett. Egyszerre azután megcsuklott a fejük és lehanyatlott. — Szegény firkász! Mennyit szenvedsz ! — Szegény tábornok, sajnállak. — Te talán boldoggá tetted voina! — Tied volt, elvesztetted, kétszeres gyötrelem. Aztán mindakettő azt gondolta a másikról: — Mennyire szereti még mindig. Egy idő múlva cihelödtek. Egymást karonfogva mentek ki a kávéházból. Az utcán ismét róla beszéltek. A nevét nem említették. Az egyiknek jól esett róla beszélni, a másiknak jól esett hallgatni. Lassan beértek a városba. Az előkelő világ mulatóhelye mellett vezetett el ütjük. Bent hangos nevetés, ének, kurjongatás járta. Egy ismerős kacaj csendült ki a zagyva férfinótázás közül. Dermetten állottak meg, azután egy kis nyíláson benéztek. Nem csalódtak. A dőzsölő férfiak között ő mulatott. Az egyetlen nő volt. Ölelkeztek, csókolództak. A két férfi undorottan fordult el. — Menjünk ! Aztán mindenről beszéltek, csak róla nem- Soha többet, pedig minden nap találkoztak, mert ismét jó barátok lettek. • - 1 ’ , , i láthatjuk azt,' hogy ha átkos közönyösségünkkel felhagyunk és nem engedjük jogos kívánságunkat feledésbe menni, még a szűk marku jelenlegi kormány is ■kénytelen a követelményeknek engedni és a nagyhatalmi hóbortokra költött milliókból ezt az aránylag csekély összeget közgazdaságilag hasznos befektetésre fordítani. Azonban önteltség lenne tőlünk az, ha az eredményt tisztán magunknak tulajdonítanánk. Tapasztalati igazság az, hogy a nyilvánvaló jogos igények érvényesülése is csak akkor érhető el, ha van ember, ki ezt az illetékes faktorok előtt a szükséges felvilágosítások megadása melleit állandóan felszínen tartsa. És e helyen, azt hisszük az egész város és vidéke szavait tolmácsoljuk akkor, amidőn az eredmény kivívásáért első sorban gróf Károlyi József kerületünk képviselőjének hálás köszönetünket fejezzük ki, érdekünkben tett ezen első cselekményéért. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy osztályrésze van az elért eredményben Debreczeni István polgármesternek és dr. Falussy Árpád volt főispánnak, kik képviselőnkkel együtt vívták meg a harcot. Igaz, hogy a rendelet szerint a megépítésnél főcélul van kitűzve az olcsóság, de ez talán csak a sablonos utasítás következménye. Hogy azonban a felvételi épület mégis egy teljesen modern és a folyton fejlődő személy és áruforgalom lebonyolítására, ne csak momentán, hanem évtizedekre alkalmas épület legyen és a takarékossági szellem mellett, ne hogy álljon elő nálunk is, mint például a szomszédos szatmári indóháznál, — az ismét csak a fenti .vezetőférfiak további interventiójától fog függni. S amidőn a deputátió három kérelme közül az egyik teljesítése felett örömünknek adunk kifejezést, — a másik kettő elérhetése céljából most is csak azon többször hangoztatott véleményünket hirdetjük; kitartással felszinnen tartani, állandóan utána járni, hírlapokkal, depu- tátiókkal jogos követelésünket a köztudatba és az intéző körök meggyőződésébe vinni — legyen kötelleségünk ! — A hétről. A „Kossuth és Wekerle kormány panamái“ czimü rágalmazó szennyirat és szerzője Habár Mihály felett a hét folyamán mondott Ítéletet a budapesti polgárokból alakult esküdtszék. A rágalmazó újságíró csak eszköz volt azok keretében, a kik az uj politikai rendszer változás folytán Kossuth Lajos eszméit a nemzet függetlenségre és önállóságra törekvésének vágyát akarják a nemzet leikéből kiirtani. Kossuth Fe- rencz maga kívánta, hogy a rágalmazó a szennyirat minden vádját és állítását bizonyíthassa. A rágalmazó és védője ezt minden erővel meg is kísérelték — ámde a rágalom egyetlen állítását sem tudták bizonyítani, pedig a függetlenségi eszméknek összes ellenségei a rágalmazó háta megett állottak. Ez a szenyirat — mely százezer példányban lett szétszórva az országban a választó polgárok lelkének megmérgezésére — eddig meg a politikai küzdelem legaljasabb fegyvere volt. A fegyver azonban visszafelé sült el. Habár Mihály a bengrentolt szerző öt havi fogház büntetést kapott, de súlyosabban sebzett meg az esküdtszék Ítélete azokat, a kik nemzetellenes uralmukat a rágalom ilyen fegyverével akarták megerősíteni.
