Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-04 / 36. szám

Nagykároly, 1910. szeptember 4. J Vasarnap. 36. szám. «» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. «» Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. «» Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. «» MEGJELENIK AHNDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre............................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Közrendészetünk. Nagykároly, 1910. szeptember 3. Amikor azt a dicsekvést hallom, hogy Nagykároly az egészséges városok közé tartozik, mindig az jut eszembe, hogy azért egészséges, a miért a cigány- gyerek. Egészséges, mert ilyennek született, s nem kell vele többet törődnie. Nem kell ezt benne ápolni, mert megvan, nem kell félteni, mert edzett. Amit ez a magára hagyott terem­tés végig éli nyomorúságos életét, birja a hideget és meleget ép úgy, mint a koplalást és tisztáthnságot, amint ez nem tűri az élet rendjének, illetve rendetlen­ségének megváltoztatását, hanem csak akkor tud élni, ha a vele született elha- gyottságban marad, — ép úgy van vá­rosunk a maga egészségügyi rendésze­tével. Városunk egészséges, mert annak született. Ezt ugyan sem nem teremtik itten, sem nem ápolják, és éppen ezért ezen változtatni sem igyekszik senki sem, — hátha nem birja ki. Pedig bizony lenne e téren elég tenni való. S ezt most a tisztelt város­atyák figyelmébe annál inkább ajánlhat- hatjuk, mert a fenyegető kolera semmi­től sem riad vissza úgy, mint a köztisz­taságtól. Utcáink porosok, vagy sárosak. Har­madik eset nincs. A por ellen még azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, a mivel a szálkái polgár, hogy t. i. egészséges még a tüdőre is, mert nálunk szegény por semminek sem árt, csak a tüdőnek .Ennek vízzel való öntözésére hincs elég eszünk, olajjal való lekötéséhez pedig nincs elég pénzünk. — Porladozhat te­hát tovább ! Az árkokat ez évben takarítani igaz nem kellett. Annyi eső esett, hogy a ter­mészet ezzel mindig gondoskodott az árkokban fekvő szemét kitisztításáról. De nincs mindig ilyen szerencsés év, és ilyenkor az árkok valóságos szemédgöd- rök. Mig a csatornázás utópiája elkövet­kezik, ha a város nem tisztogathatja maga, legalább annyit kellene tenni, hogy minden háztulajdonos ellenőriztetnék a saját telke előtti árok tisztántartásában. Gyakran látunk állati hullákat ben­nük, hogy az ártatlan szemetet ne is említsük. Az udvari szem ' és az állati hul­ladék kihordása azokon a helyeken, hol gazda ember lakik, mondhatni rendesebb mint egyébütt. A gazda kihordja földjére, mert err.e szüksége van. Itt tehát rend­ben is tartják. Máshol, azonban — kü­lönösen egyik-másik bérházban, — az egész udvar olyan mint egy szemetes láda, mert arra még nem volt eset, hogy városi rendőr az udvari szemét miatt je­lentést tett volna a kapitányság előtt. Erre nincs gondja. Közkútjaink városunk szegénységé­nek, de egyszersmind a közhatóság nem­törődömségnek égbe kiáltó jelei. Anieny- nyi pénzt nálunk már kútba fúrtak, az­zal azt hiszem a Szamost is ide lehetett volna vezetni. A kútfúrásnál csak egy határozott direktívát látunk, ez az : min­dig árok mellé fúrni. Nagykároly minden közkutja árok mellett van, s ennek da­cára nincs vizük, vagy ha van viz a kutban, rósz a szerkezet. Ha a Somos­erdő, a lutheránus egyház és vörös is- táló (tehát mindhárom a közfogalmán kivül eső) kutak nem lennének, Nagy­károlyban nem lehetne vizet inni, ami bármennyire jó is némely esetben, még sem lehet rendszer. De még mindezeknél is fontosabb közegészségellenes rendszabály az, hogy meg van engedve a mészárosoknak és sertéskereskedőknek mikép a város bel­területén 28 darab sertést hizlaljanak. Ezt csak az hiszi el, a ki a példát szeme előtt látja. Tessék elképzelni azt a pe- netráns légkört, amit 28 sértés teremt. Kész emberhalál ilyen szomszédságban lakni, s nállunk ez megengedett dolog. Vannak a városi képviselőtestületben más emberek is, mint sertéskereskedők, miért tűrik tehát ennek az ázsiai állapotnak a feníartását? Az elmondottak csak pillanatnyi ké­pek köztisztaságunk állapotáról. Tudjuk, hogy ennek gyökeres át­alakításához elegendő akaraton kivül, A pénz nyomorultja. Haraszthyné Szederkényi Anna. Vergődött, kínlódott az ágyán Torjai Bán­diné. Befurta fejét a vánkosba. Mindhiába. Ak­kor is csak hallotta a muzsikaszót, ami az ebéd­lőből idecsengett. Epedve, szomorúan, sírva, máskor meg csintalan pajzánsággal szökdöstek ki a hurok­ból a hangok. De Torjainénak nem a leikébe, hanem az epéjébe hatoltak. Fölkavarták azt fe­nékig hogy sárgazöld lett az arcza. Nem állta ki az ágyon. Odament az ajtóhoz és belevágott sovány kezével. Mintha megijedt volna, és el­hallgatott a zene. Erős, vidám férfihangok han­gos jóéjszakát mondtak. Torjainé visszafeküdt ágyára. Egy perez sem telt el, belépett az ura. Nagy, erős, vidám, deli ember. A szeme tele van élettel életvágyással. Odamegy az asszony ágyához. Ruganyos, férfi léptei alatt megrezdül a padló. — Hát te még nem alszol, lelkem ? — szól. Szelíden az asszony fölé hajol és meg akarja csókolni. Az félre taszítja vadul, dühös mozdulat­tal ! — Hagyjon engem békében. Menjen ah­hoz a részeges bandához, ahonnan jött. Csó­kolgassa azt a sok puszipajtást. Most jó lennék én is. Jó ? — Ugyan, ugyan, no. Csöndesedj. Miért haragszol ? Mulasztottam valamit. Eleget dolgo­zom egész esztendőben. A gazdaember mulat­hat télen. Na széna, szalma ? — Menjen innen a pokol mélységes fe­nekébe. Hét napig volt oda és most még ide­hozza a nyakamra a cigányt. Nem eleget do­bált ki neki a városban ? Még itt is, az én szemem láttára is dobálja neki a pénzt . . . — Már megint a pénz ? — Az hát ... A szivembe nyilalik, ha elgondolom, hogy mennyit elver. A dámákra, a divatra, a czigányra. Én kuporgatok, én ron- gyoskodom. Maga lökdösi, szórja teli marok­kal. De annyit mondok, pakolja fel azt a ban­dát és küldje a gyehennába, mert . . . — Elég lesz .... — Nekem nem elég. Nem. Belebetegszem. Láz gyötör ha rágondolok, hogy még holnap is itt lesznek és én tömjem őket, meg azt a sok részegest. Beteg sárga arcából kivillogtak szemei. Gyűlölettel szikráztak az emberére, aki elvörö­södött. Szétszórta a ruháját, az ingét úgy tépte le magáról. Ott állt a mosdó előtt és belemár­totta fejét a hideg vízbe. Erős mellében hul­lámzott a harag. Kikérezkedett belőle, de fé­kezte. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhirii PURGÓ-BAYER Minden valódi d.oboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta vane két szó. Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak

Next

/
Oldalképek
Tartalom