Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-04 / 36. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 36-ik szám. pénz is kell. Mindegy! Tenni keli, s ha ez valamikor aktuális volt, most a közeledő kolera járvány idején a legaktuálisabb. Ne legyünk elbizakodottak, ne bizzunk mindent a természet adta erőnkre, hanem óvjuk is azt! Útépítés - akadályokkal Nagykároly város és a járás érmelléki része évtizedek óta törekedett arra, hogy a járás legtermőbb vidéke városunkkal köves úttal legyen összekötve, a mely nemcsak az érdekelt községeknek, de különösen Nagykároly város, és kereskedelmi közönségének életkérdése volt. — Ez útvonal ugyanis melyhez Terem, Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg és Érendréd tartozik, az őszi sáros idők beál- tával és enyhe tél esetén egészen április végéig kiesett a forgalomból a mi úgy a községeknek, mint főleg városunknak nagy anyagi kárt okozott — Falussy Árpád főispánsága idejében sikerült Kossuth kereskedelmi minisztert rábírni, hogy a beruházási alap terhére ez útvonal kiépitessék. — Az útépítés a tavasz folyamán teljes erővel megindult és hogy ez év szeptember 1-én a forgalomnak átadható legyen — a vállalkozó a minisztériummal kö- tötött szerződés alapján az útvonal mentén kőszállitó kis vonatot létesített. Teremig az útvonal gyorsan haladt és a forgalomnak át is adatott. — Csak ezt várták a teremiek. — Mikor már az ö utjok készen volt, nem törődve a többi öt község érdekével fegyelmi alatt álló bírójuk és ideiglenesen helyettesített jegyzőjük hangadására tiltakoztak az ellen, hogy a kőszállitó kis vonat Teremen keresztül menjen és midőn ennek foganatja nem volt. küldöttséggel mentek Hie- ronymi miniszterhez, a ki egyelőre a gőzgéppel való kőszállitást fefüggesztette. — A miniszter téves intézkedése folytán, most már a vállalkozó lovakat vásárolt és azzal eszközli a kőszállítási. —‘ így azonban a köves ut nemcsak a határidőre, de ez év folyamán kész nem lehet. — Portelek, Iriny, Dengeleg és Érendréd a közelgő őszön és télen a frissen hányt földhányáson nyakig érő sárban lesz kénytelen — ha tud — közlekedni. * De a vállalkozó lóval sem tudja akadálytalanul a követ szállítani, mert ismeretlen tettesek a kis vasút sineire éjjelenként köveket gördítenek, a melyek a fuvarozó lovakat és kőszállitó vaggonokat lépten-nyomon feltartoztatják. — A vállalkozó emiatt a minisztériumban óvási emelt és a vizsgálat megindítását kérte. De ezenkívül azon károkért, a melylyel a gőz- vasut felfüggesztése járt részére — az állam- kincstár ellen pert tett folyamatba — a mihez joga van. — A teremiek okvetetlenkedése miatt tehát az államkincstár fogja az okozott kárt fizetni, az öt község pedig ez évben nem kap köves utat. — De a fekete leves hátra van, mert az útépítést megakadályozó Terem község lakosait fogja a kárért és a vállalkozó késedelméért a minisztérium felelőssé tenni, any- nyival is inkább, mert beigazolást nyert, hogy a teremiek a gőzhengerhez még a vizet is megtagadták. — Valóban megbotránkoztató dolog, hogy öt község, de Nágykároly városnak a rovására is ily módon igyekszik .Terem község egy régóhajtott köves ut kiépítését megakadályozni — csak azért, mert a vállalkozó nem velők, hanem a gyorsabb munka érdekében gözvasuttal akarta a követ az ut vonalra kiszállítani. — Majd a vizsgálat fogja kideríteni a bűnösöket, mi addig is figyelemmel kisérjük az útépítés ügyének fejleményeit. _____ (x) Ga zdasági Egyesületünk Jubileuma. A szatmármegyei gazdasági egyesület 50 éves jubileuma alkalmából mezőgazdasági kiállítást terveznek az egyesület tagjai. A jubileum előkészítő bizottsága Falussy Árpád elnöklete alatt a múlt hóban gyűlést tartott a melyben a jubileum mérvét, a kiállítás rendezését és programmját részletes tárgyalás elé vették. A gyűlésen az előkészítési bizottság elnökén kívül jelen voltak: Böszörményi Emil g. e. ügyvezető alelnök, Vajay Károly polgármester, Szalkay Sándor orsz. képviselő, Luby Béla, Madarassy Dezső, Ber-Kovács Jenő, Pethő György Szarka Andor, Kovásznay Zsigmond, Világossy Gáspár stb. egyleti tagok. Flosszab vita és tárgyalás után az előkészítő bizottság az egyesület választmánya elé terjesztendő azon javaslatban állapodott meg, hogy a rendezendő jubileumot az egyesület 1911 szeptember hó folyamán tartja meg. A mezőgazdasági kiállítás költségeinek fedezésére a földmivelési minisztertől, Szat- márvármegyétől és Szatmár-Németi városból segélyt kérnek. Ezenkívül az egyesület tagjai és a vármegye közbirtokosai körében gyűjtést indítanak. Ezen segélyek illetve gyűjtés eredményéhez képest fogja megállapítani a bizottság a kiállítás mérvét, nagyságát és kiterjedését. A gyűjtésre vonatkozó aláírások már megindultak és az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kiállítást az egyesület múltjához és a vármegye birtokosainak áldozat készségéhez mélt an lehet megtartani. Az egyesület testületileg részt vesz a szabolcs- megyei gazdasági kiállításon és a zsűribe is tagot küld. képszerű útmutatás a kolera ellen való védekezésre. Az egész országból megnyugtató hirek jönnek a veszedelmes járványról. Nálunk meg nincs kolera, s hogy ne is legyen, annak a szigorúan keresztül viendő praesentiv intézkedések állhatják egyedüli útját. Az elővigyázati teendők két kasztból jövők. Egyik ezekből mi vagyunk, az összesség, — a másik a hatóság. Csak a kettő karöltött működése lesz az a fegyver, melytől ez a fekete ellenség elriad. Nem elegendő egymagában a hatósági óvintézkedés, ha mi, kikért mindez történik, észszérüen nem élünk s magunkra nem vigyázunk. Az kétségtelen, hogy a hatósági intézkedések az egész Az asszony felült az ágyban. — Azt hiszi, hogy bánt engem, ez a föl sem vevés. Mit törődöm én magával. Annyi maga én nekem mintha nem is volna. De a pénzt . . . — Elhallgass te nyomorult, elhallgass már 1 Félkezével megrázta az ágyat, hogy megrecsegett. — Hát azt akarod, hogy összetörjelek ? Már megint ordít belőled az a pénzre éhes szörnyeteg. Már megint fáj, hogy kiadtam egy párat a féltve őrzött aranyakból. Megmondom hát, hogy meguntam ezt. Utálatossá tetted mamagadat előttem. Szívesebben állok szóba a báróm kutyájával mint veled. Az az undok pénzvágyad, lelketlen kapzsiságod gyötört egész életemen keresztül. Megkeresek minden esztendőben hat ezer pengőt. Itt van a sok föld, itt a ház, a takarékban a hozományod. És irigyled tőlem, ha egy jó napot csinálok magamnak. Én nem akarok meg penészedni az aranyuk mellett. Az asszony le ugrott az ágyról. Ott állt összeaszva meg görnyedve. Olyan volt az ura mellett mintha anyja lenne. Kinyitotta a száját, de nem jutott szóhoz. — Hallgass 1 Hogy nézel ki. Ránczos, össze aszptt, kiszikkadt vagy. Undorító. Meg öregitett a pénzsóvárságod, a sok epe. Ahelyett, hogy élni akarlál volna a pénzeddel, eltemetted, megölted magadat' vele. Ha elmentem a városba, ha egy nyakkendőt vettem elájultál. Ha azt hozták hírül, hogy más asszonv karjaiban éldelegve láttak, zokogtál, újra ájul- doztál. De nem engem, nem a szerelmemet sirattad, féltetted, hanem a pénzt. Az fájt, az bántott, te hitvány, hogy pénzt adok ki. Mit adott neked a pénz, amit annyira féltesz. Gyűlöletet, bánatot, keserűséget. Örömet soha, mert hiába volt akármennyi a hideg rázott, ha egyet elköltöttél belőle. Én nem akarom ezt. Én élni akarok élni fogok a pénzzel, amely miatt gyötörtél egész életemen át. A pénz, a féltet pénz, fog nekem kárpótlást adni mindenért, amit tettél és teszel. A pénz, amit tele marokkal fogok szórni, amiben gázolni fogok, amit boldognak, boldogtalannak osztogatni fogok. Élvezni fogok vele a gyönyörűségek tengerén, így fogok fizetpi neked, mert tud meg gyűlöllek. Nem kívánlak többé. Nem, soha sem, sem lelkemmel, sem testemmel. Menj temesd magadat a pénzes zsákaid mellé. Ezt akartad hallani ? Megmondtam. Belevágta magát az ágyba. Az asszony némán, halál sápadtan hallgatta. Összetörve meggörnyedve ült az ágy szélén. Ajkából finom vércsöppet mart ki a foga. Homloka nehéz redőkbe húzódott, üres szemekkel bámult az ágyra, honnan az ura nehéz lélegzése hallatszott. Elnézte azt a hatalmas, erős férfit. Aztán a maga sovány tagjaira esett téveteg pillantása. Megdöbbent a lelke legmélyéig. Majd megőrült a gondolattól hogy az urának igaza van. Öt megvénitette megaszalta az ő buta pénzszom- jusága. Végtelen vágakozás fogta el az ura iránt, akit örökre elűzött magától sötét őrületével. Elfujta a gyertyát és lefeküdt ágyára. De nem tudott elaludni. Úgy feküdt nyitott szemekkel a vánkosok közt. Egyszerre csak úgy tűnt fel neki, mintha a sötétség elkezdene sugározni. Egymásután gördültek elő szekrényéből az eldugdosott, és összekuporgatott aranyak és halmozódtak egymásfölé. Mind magasabbra halmozódtak. Utoljára szilárd, áthághatatlan fallá nőttek a két ágy között. Vad fájdalom szorította össze az asszony szívét. Kétségbeesetten rugdosta meg a pénztömeget és az elkezdett hullni, hullni rája és eltemette maga alá. Subát fest és ji vegyileg tisztit *] íAUFEL SÁMI T„ _ Nagykároly, = - J t L Kölcsey-atca 1. sz. 7 Alapittatott 1902. 5
