Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-14 / 33. szám

2-ik odal. szatmárvármegye. 33-ik szám. is hasznára szolgálnának. Mert ha figyel­men kívül marad a jelenlegi helyzet, ha alapításra a már meglevők mellett szük­ség azért sínes, mivel ezek bőven kielé­gítik a keresletet, —• keli, hogy az ala­pítandó intézetek teremtsenek maguknak egy-egy uj talajt, ami pedig csakis az ipari, kereskedelmi és gazdasági téren áll rendelkezésükre. Uj tér nélkül csak áldatlan harcz fejlődik a már meglevők­kel szemben, — hol mint minden küz­delemben, a gyönge lesz vesztes. Vármegyei közgyűlés. F. hó 11-én vármegyénk törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tartott. Fél 11 órakor nyitotta meg Csaba Adorján főispán. Megnyitó beszédében felhívta a közgyűlés figyel­mét arra, hogy Ő Felsége ebben az évben ün­nepli 80-ik születésnapját és hogy akkor, ami­kor egész Európa kegyelettel emlékszik az ősz, uralkodóról, Szatmárvármegye közönsége sem maradhat el az ünneplők sorából. Kéri a köz­gyűlést, hogy Tolnavármegye közönségének e tárgyú átiratát minden politikai színezettől el­tekintve, egyhangúlag fogadják el. E tárgynál felszólaltak Kende Zsigmond és Nemestóthi Szabó Antal. Az előbbi szintén kijelentette, hogy a pusztán udvariassági aktust képező hódoló felirathoz a maga részéről szin­tén hozzájárul. N. Szabó Antal oly értelemben szólal fel, hogy a vármegye Tol na vármegyétől független, önálló feliratot intézzen Ő Felségéhez. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fo­gadta el ez indítványt és a felirat elkészítésével llosvay Aladár alispánt bízta meg. Udvarhelymegye átiratát a tisztviselők va­sárnapi munkaszünete tárgyában az állandó választmány javaslata alapján egyhangúlag el­fogadta. Élénk érdeklődést keltett az alispánnak a vármegyeház épületénél teljesített sörgős épí­tési munkálatokról szóló jelentése is. E pontnál interpellálta meg Kende Zsig­mond a vármegye alispánját az iránt, hogy más vármegyéknél divó szokáshoz hasonlóan Szat- mármegye székházán is a megyegyülések alkal­mával künn lengjen a megye zászlója. A köz­gyűlés e zászló beszerzésére az alispánt utasította •Hangos vihart keltett az állandó választ­mány azon javaslata, mely szerint Csanálos község r. kath. egyházának a templom keríté­sének lebontása iránti kérelmét utasítsák el. Rónai plébános heves hangon kelt ki a vármegye elten, hogy ott Csanálos község ügyeit határozott rosszakarattal kezelik. Rónai ezen kijelentése nagy lármát pro­vokált és sietett is őt védelmébe venni Nemes- tóthy Szabó Albert, aki ezt a határozatot a jegyző és plébános közti csatározásban annak tulaj­donítja, hogy a vármegye határozataiban folyton a jegyzőnek kedvez. (Felkiáltások: „Ez nem áll!“) Felhívja a közgyűlést, hogy vessen véget e harcz áldatlan állapotainak, továbbá felhívja a bizottság figyelmét arra a modorra is, amely a jegyző jelenlegi fellebbezésében olvasható. llosvay alispán visszautasítja Rónai és Nemestóthi azon kijelentéseit, mintha a megye ez ügyben részrehajlóan járt volna el. Ugyan­csak Kerekes jegyző is a választmány álláspont­ját védte. N. Szabó Albert szerint a kérdés még nincs megvilágítva s a határozat alaki szem­pontból megsemmisítendő. Rónai újra felszólalt személyes kérdésben s kijelenti, hogy az előadó részéről mindig el­fogultsággal találkozott. A közgyűlés Stóll Béla, Kende Zsigmond, N. Szabó Antal újbóli és llosvay alispán azon felszólalása alapján, hogy jelenleg a jegyző pártján van az igazság, nagy szótöbbséggel az állandó választmány elutasító javaslatát fogadta el. llosvay alispán referálása alapján a köz­gyűlés elhatározta, hogy a Szabolcs-megyei 16-án tartandó főispánt beiktatáson képviselteti' magát. Ezenkívül még vagy 200 kisebb jelentő­ségű ügy került felolvasásra, többek közt a Krassó-Szörénymegyei árvízkárosultak segély iránti kérelmét kedvezően intézték el, ameny- nyiben 1000 korona segélyt szavazott meg a megye. Úgyszintén kedvező elintézésre talált a vármegyei tűzoltó szövetség segély iránti ké- elme is. A közgyűlés fél 12 órakor ért véget. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én délelőtt tartotta meg llosvay Ala­dár alispán elnöklete alatt rendes havi ülését. Luby Géza a szokásos alispáni jelentés után interpellátiót intézett az alispánhoz az iránt, mi az oka annak, hogy a tiszabecsi körjegyző elleni fegyelmi ügy, mely már három éve hú­zódik s még ma sincs befejezve; kijelenti hogy a belügyminisztérium utján fogja a vizsgálat végét vettetni. llosvay alispán nyomban válaszolt, amit a bizottság tudomásul vett. Luby Géza interpellátiója után Schönpflug László tb. szolgabiró eskütétele következett. llosvay Ferencz árvaszéki elnök jelentése szerint julius hóban elintézés alá került 2430 darab, melyből az előadók szabadsága miatt 364 darab jött át elintézetlenül a folyó hóra. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos je­lentése szerint az egészségügyi viszonyok az előző hónaptól’ nem mutatnak eltérést. Az ál­talános egészségi állapotok kedvezőtlenek azért, mert a kanyaró invásió a szomszédos törvény- hatóságok területeiről hozzánk is átjött és vár­megyénkben 25 községben nagyszámú megbe­tegedéssel áll fenn. A hőkhurut. a vörheny és a hasihagymáz szórványosan lépett fel néhány községben. Jelenti, hogy a betegségek megaka­dályozására az intézkedések megtétettek. Hegedűs Ferencz h. pénzügyigazgató je­lentése szerint a múlt hónap végéig befolyt egyenes adóban 389,445 kor., hátralék a folyó évben 1.958,485 kor. A befizetés a múlt évihez képest kedvezőtlenebb. Hadmentességi díjban tartozás 40,728 kor., a befizetési eredmény a múlt évihez hasonlítva itt is kisebb. Sprenger Ferencz segéd-tanfelügyelő je­lentése szerint iskola látogatásokat az iskolai szünet miatt nem foganatosított. ványosságra összecsődültek, hangos kacagásra fakadtak. Végre elérkezett a nagy pillanat: Weisz Mórt két kocsislegény fölsegítette a lóra. Az első pillanatban Weisz nagyon boldogtalan­nak érezte magát. Sehogy sem tudta megta­lálni az egyensúlyt a Mária Terézia-korabeli tornyos huszárnyeregben, melyet Grünzveig egyenesen az ő számára vásárolt a Teleki­téren. A kengyelvasat pedig épenséggel alkal­matlannak találta. Grünzveig hasznos út­mutatással szolgált neki, s miután ráadta az áldását, útnak indította. Lassú tempóban haladt Weisz Mór a Külső Baross-utczán az Öröm völgy-utca felé, miközben aggódó figyelemmel kisérte a ló minden lépését. Ha valami meglepetés érte, hirtelen a nyeregkápába kapaszkodott. Útköz­ben többször megveregette a paripát s bizal- másan Macikámnak nevezte. Maci baljóslatú prüszköléssel felelt a nyájaskodásra, amitől Weisz úr összerezent, mintha tüzes mennykő csapott volna le mellette. Ilyen módon ért kedvese lakása elé, melynek nyitott ablakában már ott várta a romantikus hajlamú Irén s kendőlobogtatás- sal üdvözölte a szerelmes lovagot. Ez volt Weisz Mór életének' legboldogabb pillanata. Úgy érezte magát, mint egy győzelmes had­vezér. Diadalmámorában annyira megfeled­kezett magáról, hogy fölájlt a nyeregben, hogy megölelje az imádott leányzót. Ebben a pillanatban Maci élesen fölnyihogott, aztán megvetette a lábát, a derekát behajtotta, majd hirtelen fökuporitotta, minek következtében Weisz Mór, mint egy gumilabda, a levegőbe röpült. Weisz Mór visszapottyant a nyeregbe, de csakhamar újra felröppent. — Fogjanak el — kérem ! — könyörgött a megrémült férfiú a publikumnak, mely kacagva nézte a jelenetet, de nem lévén mentőponyva a kéznél, nem akadt senki, aki megkönyörült volna rajta. Háromszor röpült föl Weisz Mór a nye­regből s mikor a harmadik légi utazásából megtért, a lónak a nyakára esett, melyet görcsö­sen átölelt. Macinak ez nem volt ínyére s nyíl­egyenesre fölágaskodott. Látván, hogy ez nem váltja meg a kellemetlen tehertől, megváltoz­tatta a taktikáját s első lábaira állt, a hátulsó lábaival pedig a levegőben hadonászott, mintha mérgében le akarná rúgni a csillagot az égről; Ez használt. Weisz Mór nyögve fordult le a lóról, de, szerencséjére, nem esett a köve­zetre. Maci neki lódította Goldstein Jónás sajt- és vajkereskedésének s Weisz a kiraton át beröpült á boltba, ahol egy margarinos hordó­ban végre biztos és puha'nyugvópontot talált. Estében magával rántotta a boltos cimtábláját is s leütötte egy hadastyán-tábornok fejéről a fényes Lohengrin-sisakot. Miután nagynehézen kimászott a hordó­ból, először is végigtapogatta magát mind a két kézével, hogy nem esett-e benne kár? Attól tartott leginkább, hogy agyrázkódást szenvedett, de Gófdsfein megnyugtatta, hogy nála ez teljesen ki va,n zárva. Máskülönben azonban nagyon vigasztalatlan képet nyújtott szegény Weisz Mór. A kék foltóktól és nem kevésbbé kék daganatoktól eltekintve, melyek a testét borították, két fogát is siratta, a ru­hája pedig a képzelhető legsiralmasabb álla­potban volt. Hogy többet ne mondjunk, a kar máslija s a zergeszakállas kalapja, mely leg­inkább a szivéhez volt nőve, a hasznavehetet­lenségig meg volt tépve. Hogy mikép került Weisz Mór a laká­sára, nem tudjuk. Némelyek szerint lepedőben vitték haza, más verzió szerint ő maga ment haza négykézláb. Annyi bizonyos," hogy nem lóháton tette meg vissza az utat. Mikor már annyira magához tért, hogy pennát tudott a kezébe fogni, első dolga volt, hogy levelet irt Grünzveig Károlynak. Sajnálatát fejezte ki Subát fest és vegyileg tisztit Nagykároly, = Kölcsey-utca t sz­Alapfttatoft 19Q?. '/ I •3

Next

/
Oldalképek
Tartalom