Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
Nagykároly, 1910. julius 3. Vasarnap. VI. évfolyam. 27. szám. SZATMARVÁRMEGYE *•* ' • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. •»!>:*• Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. ..... : Kéziratokat nem adunk vissza. : MEG JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. Tóth Zoltán. Laptulajdonos: Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre.................................... 2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,n i A trónbeszéd a közgazdaságról. Nagykároly, 1910. julius 2. A trónbeszédből nem lehet közelebbről megismerni a kormány közgazdasági politikáját, annak egyes passusai azonban jellemzők arra, hogy az egyes szak- miniszterek miképen gondolkoznak azokról a kérdésekről, melyek nézetük szerint a legfontosabbak. Első sorban Lukács László pénzügy- miniszter nyilatkozik meg a trónbeszéd fonalán, aki az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében takarékosságot hirdet és szükségesnek tartja az állami bevételek fokozását uj jövedelmi források nyitásával. De nem mondja meg, hogy honnan fognak buzogni ezek az uj források! A takarékosság igen hasznos életelv s nem kicsinylendő tényező, azonban arra kiváncsiak vagyunk, hogyan fogja ez a jámbor életelv átalakítani a felfüggesztett adótörvényeket s az üres zsebekre való baljóslatú célozgatás miféle újabb megterhelések árnyékát veti előre. Abból, amit a jegybank kérdéséről ;mond a trónbeszéd, kiviláglik, hogy a kormány a készfizetések felvételét komoly programmjává tette. A mikéntet majd a jjövő mondja meg, mégsem szabad azonban kicsinyeini azt a körülményt, hogy ezt a súlyos nehézségekbe ütköző kérdést a kormány felölelte s ezzel a kedvező megoldás tekintetében jogosult reményeket ébresztett. Feladatul tűzi ki a trónbeszéd a román szerződés törvénybeiktatását és a többi bal kln-szerződés megkötését!* A balkán állatbehozatal korlátjai felől természetesen nem szól, e részben a kormánytól kell várnunk határozott nyilatkozatot. A mezőgazdasági reformokról a következőleg emlékszik meg a trónbeszéd : „Kormányunk feladata lesz a mező- gazdaság minden ágában a belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás előmozdítása és ezzel népünk jólétének előmozdítása. E célból a gazdasági ismeretek terjesztésétől kezve, egész a termények értékesítéséig törvényhozási, kormányzati és társadalmi utón minden előfeltétel biztosítandó arra nézve, hogy a termelés fokozíassék és ez által a gazdasági tevékenység minden részesének boldogulása egyaránt előmozdittassék. Ugyancsak gazdasági megerősödésünket és a szociális viszonyaink javítását célozzuk a már megkezdett telepítési és parcellázási akciónak helyes irányban való folytatásával és az idevonatkozó kérdéseknek törvényhozási utón való rendezésével.“ Könnyű ráismerni ebből a passusból Serényi Béla gróf programmjára. amely röviden az, hogy emelni kell a termelési átlagokat. Sajnos, még mindig nagyon keveset tudunk arról, kogy ezt a nagy és szép célt milyen eszközökkel igyekszik elérni. A gazdasági ismeretek terjesztése kétségkívül legelemibb feltétele a sikernek, e részben aligha tehet a kormány jobbat, mint végrehajtja Apponyi- nak a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatát. A termények értékesítésének szervezése körül hatható segítséget adhat a kormány, ha követi az osztrák kormány példáját, mely a termény és áltatértékesités céljaira az osztrák Dráma az utcámban. (Arab história.) Arrafelé, ahol én laktam szákkász hordta föl a házakba a vizet. A szűk, kanyargós utca- labyrinthba mar nem hatolt el a civilizáció semmiféle formája s kiugró-benyuló házaiban egy pár olasz és görög családon kívül nem lakott európai. A Muszki-utról egy bazár-sikátor vezet beléje. Onnan vásárolja a környék ija-fija a retket, hagymát, halawát, a jó arab sört, amit szép fényes rézserlegekkel kiakgátott mulatóhelyen árulnak az egyik oldalán. Egy kis kávéháza épen a mi utcánkra : zögellik. Csak akkora, hogy a -kávés masinája, meg a szerszám belefér. A vendégek künn az utcán kucorognak hosszú padokon. Igen csendesen voltak (iparos-féle emberek.) Lefizetik az eszerint (körülbelül 6 fillért) a kávéért, vagy a nargiléért, aztán elüldögélnek szó nélkül éjfélig és csak a dominó, meg egy sokféle játék csont lapockáinak a csattogása hallik. Na meg néha a Haszán, a mohaddisni nyafogása és csengős szája. Ebben tanyázik rendesen a fél- szemü Hammod is, az utca koldusa. Igen komoly férfiú, aki földigérö vizipipáját szájában tartja akkor is, ha baksisért nyújtja a kezét. Itt ismerkedtem én meg Mohamed al Saiddal. Kicsit beszélt németül s ezt nagy kedvvel fitogtatta a többi arab előtt. Mohamed al Safd kőműves volt s künn dolgozott a Helliepolis oázisban. — Miért jisz haza mindennap, hiszen az nagy ut szóltam hozzá egy este. — Szép az én asszonyom és én nagyon szeretem. — Régen lakói erre? — kérdeztem, a hogy hazaindultunk. Nem válaszolt s mintha elborult volna az arca egy percre. A kávéhaztól kezdve az utca két oldala majdnem egymást éri. Az ég a fantasztikus emeletek között alig látszik. A házak talán sohasem voltak meszelve. Egyedüli disz rajtuk az ablak mellé kikötött hulla. Halmazon hever a gödrös földön a szemét s csinos tócsákba fut össze az emeletekről leöntött mosogató lé. A sötét ajtókban egész nap fekete leples asszonyok üldögélnek a porban lefödött arccal. A házakból ömlik ki a bűz. Hisz ők a tisztaság kérdésén könnyen túl teszik magukat; a szemetet egyszerűen az ágy alá söprik. Az én utcámnak is van élete. — Mája-mája (viz-viz) — veri föl már kora hajnalban. Jön a szákkász ; hátán duzzad a víztől a kecskebőrtömlö. Követik a tejes emberek. Harsog az utca a megérkezésükkor. Aztán a sokféle zöldségárus görnyedező, szamarával. Datolyaárus, limonádás. És mind ékes, virágos nyelven trilláz föl az emeletekre. Mohamed al Said épen mellettük lakott s egész európaiasan rendezte be a szobáját. Széles, szunyoghálós ágyat vett; divánt, széket, hogy az asszony semmiben hiányt ne szenvedjen. De azért éjszakára csak fölhuzódtak a hűvös terraszra s ott feküdtek a gyékényen. Nem régóta költöztek az utcába s ahogy az olasz nő mesélte, — akinél laktam — nem szerették a benszülöttek a fiatal asszonyt, mert nem ült le közéjük a porba, mert föltétlenül nem viselt fátyolt. Mondta is valamelyik, hogy egy gháwázinak a leánya a Fisch-Marketről, ?ö. azt is zakatolták, hogy maga is, intnt gháwázi élt eddig. Ami igaz, igaz : az asszony nagyon csinos volt. Buja, "duzzadt vonalú orcája csupa szen- vedély s termete gömbölydeden ingott-ringott minden parányi mozdulatára. A mi házunk egy emelettel kiugrott a többi közzül s megfigyelhettem kényelmesen a lapos tetők életét. Mert a tető udvar is egyúttal. Szemétrakodóhely, tyuk, csirke, kecske tanyája. S ahol árnyékol vet a kerítés, amit a szomszéd tető közé állitotiak, összegyűl dél- utánonkint a házak hajadonja itt is, ott is. Pengeti a cserépdobot s nyávogó melódiák között hoz áldozatot egyetlen foglalkozásának: az édeni Leverésnek. A szomszédasszony sokszor fönnjárt s mindig ábrándosán né ett el messze-messze a pyramisok felé. Nem ijedt halálra, mint a többi, ha meglátott. Sőt, ahogy leszaladt a lépcsőn, incselkedve kacsintott vissza ... Egy este együtt ültem Mohameddel a kávéházban. Nagyon dühös volt s még németül se akart beszélni. Egyszerre egy nagy, erőteljes arabhoz forMlnden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGÓ-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta vane két szó PüROCé ;)Wfp| Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak
