Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-05-16 / 20. szám
Vasárnap V. évfolyam. 20. szám. Nagykároly, 1909. május 16. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■i|Ä MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. - . : Kéziratokat nem adunk vissza. ——■ ...... Lap vezér: Papp Béla Egész évre . országgyűlési képviselő. Félévre .. . |i Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Negyedévre .. j Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Nemzeti akarat. Irta: Papp Béla országgyűlési képviselő. A most folyamatban levő politikai válság magva: a bankkérdés. A bankkérdésben állást foglalt a parlamenti többséget képező függetlenségi és 48-as párt s követeli az önálló magyar jegybank felállítását. Ebben a kérdésben a párttal teljes szolidaritásban állanak a pártvezérek; Kossuth és Apponyi mellett pedig áll az egész nemzet. Sajnos a korona felfogása a bankkérdésben a legnagyobb merevséggel helyezkedik szembe a nemzeti akarattal. Téves volna azonban azt hinni, hogy a bankkérdés egymagában idézte fel azt az ellentétet, mely ma a korona és nemzet közt fenáll. Ennek gyökere mélyebben nyúlik be a közelmúlt eseményeibe. Hat éve küzd immár a nemzet, hogy törvényben biztosított jogait megvalósítsa. A most felszínen levő bankkérdés csupán egyik részlete ennek a küzdelemnek. Mindaddig, inig a küzdelem a katonai kérdések terén forgott, az volt a kifogás, hogy a kérdés felségjogokat érin: s azért nem vezethet eredményre. Most azonban, midőn a bankkérdés került felszínre, a mely tisztán közgaz-1 dasági és olyan kérdés, a melynek megvalósításához az 1867. XII. i.-c. értelmében törvényben biztositott jogunk van, azt tapasztaljuk, hogy ismét olyan merev ellenállásra találunk, mint a milyenre a katonai kérdésekben is találtunk. S ha ennek okát keressük, azt nem a koronában találjuk fel, hanem feltaláljuk a velünk közös-ügyes viszonyban álló Ausztriában, mert bármilyen nemzeti kérdés merüljön is fel, bármilyen irányban akarjuk nemzeti jogainkat érvényesíteni, szembe helyezkedik velünk Ausztria s gátként áll a király és nemzet közzé s a pártkeretekre való tekintet nélkül egységesen foglal állást a magyar nemzeti követelések ellen s állásfoglalásával oiy irányban befolyásolja a koronát, mely mindig a mi hátrányunkra dönti el a kérdést. Az osztrák parlamenti pártok mindig egyesülnek a magyar érdekek ellen, úgyszólván ellenállást fejtenek ki. Ezzel szemben a magyar nemzet pártokra szakad, s igy nincs módjában, hogy az osztrák ellenállással szemben egységes nemzeti ellenállást fejtsen ki. A bankkérdésben azonban megváltozott a helyzet. Az osztrák ellenállás öntudat ébresztette a magyar nemzetet is sím : Hánossá vált az a fölfogás, hogy a . ' ) ö a érvényesítése céljából össze Kell tartani az összes pártoknak. Hiszen a bankkérdés nem függetlenségi párti kérdés, az önálló bankhoz való jogunk az 1867 : XII. t.-cikkben van biztosítva, tehát a 67-iki kiegyezésnek eredménye. És ha a magyar nemzet az önálló magyar jegybank megvalósítását kívánja, csupán a király által szentesített törvény végrehajtását célozza. Ez tehát nem pártkérdés, hanem a nemzetnek pártkülömbség nélkül biztositott jpga. És ha ennek a jogának gyakorlatában a velünk mindig fölényen rendelkező Ausztria meg akar gátolni, nálunk is le kell omolnia a páríkereteknek, pártállásra való tekintet nélkül össze kell fognia a nemzetnek, hogy azt a perfid eljárást, a melyet Ausztria velünk szemben tanúsít, az egységesen megnyilvánuló nemzeti akarat erejével verjük vissza. Ebben a küzdelemben tehát nem politikai pártok állásfoglalásáról, hanem a nemzet akarat érvényesítéséről van szó s igy a bankkérdés ma már elvesztette közgazdasági jellegét s az egyséOli ne légy gyáva . . . Oh ne légy gyáva, Vívd ki a boldogságod! Ne hallgass rá, hogy mit mond a világ é Rövid az élet — Ezt legalább éld úgy, Hogy tied legyen minden rózsaág. Ha te boldog vagy, Ha nyugodt a lelked, He zavarjon meg mások nézete. Elsőbb legyen az Önön boldogságod, Mint a világnak az Ítélete. Ne hallgass másra, Hallgass a szivedre; Az egész világ oh, vájjon mit ád! Nem tudsz ügy élni, Hogy mindennek tessél, És ezt akarni: merő balgaság. Hogyha van egy szív, Mely sziveddel egyez, Hogyha kezedben nyugszik a keze, , Mosolyogj arra, Hogy „mit mond a világ“ S indulj bátran az életnek vele. Gulácsy Ilonka. Két szerelem. írta: Cserey Gabriella. 1. — Itt fogunk lakni, fönt a hegyoldalban, ugy-e Enrico? — Igen, Gianína. — Egy olyan fehérré meszelt kis házban, amilyen amott kandikál ki a sötétzöld babér- lomkok közül. — Olyanban, Gianina, olyan terebélyes, rózsaszín virágú oleanderfák lesznek előtte és mi alatta fogunk ülni esténként és gyönyörködünk a holdfényes estében és az idelátszó Capri-szigetben. — Oh milyen szép lesz, Enrico ! A narancs- és citromfák illatozni fognak és te játszani fogsz a hegedűn. Enrico, még sohasem hallottam olyan szépen hegedülni, mint ahogy te tudsz! Másnak is szoktál játszani, és éppen ilyen szépen mint mikor nekem játszol? — Akkor tudok a legszebben játszani, Gianina, mikor téged látlak. — Oh és mind fognak gyönyörködni benne egész.Sorrentó és környéke; ide fognak seregleni messziről, hogy halhassák és ha kérdezni fogják, hogy ki játszik, büszkén fogom mondani, hogy az én Enricóm, a kis Gianina férje. — Édes kis Gianinám, milyen boldogok leszünk! Enrico magához vonta Gianinát, azt a szép fejet, mely Corregio Magdolnájára emlékeztetett. Firenzében látta meg először Gianinát a hires Loggiában, abban a nagy félig nyitott már.ványcsarnokban, melyet az utcán járó-kelők szabadon szemlélhetnek, hol Enrico éppen Benvenuto Cellini cú Giovanni Bologna műremekeiben gyönyörködött. Mit keresett ott ugyanakkor Gianina? Nyilván veleszületett miivész- érzéke hozta oda az egyszerű olasz leányt, aki őt első pillanatra úgy elbűvölte szépségével. Nyomon követte Gianinát, aki az Arnon át vezető Ponte Vechion ment át, Firenze legrégibb hidján, melynek oldalain apró ékszer- és másféle üzletek ütöttek tanyát; de hirtelen szem elől tévesztette, nem akarta a sötét folyósón olv közelről kisérni, hogy észrevegye. Mikor Gianina eltűnt szemei elül, Enricó egy darabig a Loggia rostélyához támaszkodva várt, hogy talán ismét előtűnik az eszményi alak, talán valamelyik ékszerüzletben időzik, de^-hiá- ba várt, Gianina nem került elő. Mennyit utazott azóta Enrico, de Gianinát nem tudta elfelejteni, bárhol volt, szemei mindenütt öt keresték, azt a tökéletes termetet, azt a gyönyörű arcot, mely Corregio Magdolnájára emlékeztette. Enrico végre két hónap előtt hazájába visszatérve, Sorrentóban, hova kirándult, feltalálta Gianinát, az ő eszményképét, akit félév előtt Firenzében, a Ponte Vochion szem elől tévesztett. Hamarosan megismerkedett vele és
