Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEQYE. 28-ik szám. magyar szabadság, függetlenség harcai voltak a bécsi abszolút hatalom ellen. Az a vasgyürü — az osztrák imperializmus — mely Trieszttől egész Bukovináig szorítja testünket, megakadályozta azt, hogy Európa népei a láng- lelkü magyar fajról tudomást szerezzenek. Bennünket a külföld Ausztria sötét szemüvegén át látott. Az osztrákok hazudo- zása és rágalmai után még a legutóbbi időkig is vad népnek tekintett a müveit világ. Mintegy gyarmat s félvad tartomány léteztünk eddig Európa szemében. íme a felvilágosodás és vallásszabadság hirdetője, a nagy reformátor emlékünnepén a magyar műveltség, a tudás és vallásos buzgóság lobogó fáklyájával jelent meg a magyar reformátusok zarándokló csapata a nagy nemzetek küldöttei előtt, akik három napig tartó ünneplés alatt kitörő lelkesedéssel vették körül a mi véreinket és tollal le nem irható ünneplésben részesítették őket. Hálával és elismeréssel tartozunk a magyar reformátusok küldötteinek azért a diadalért, amelyet a magyar nemzetnek, a magyar fajnak megszereztek. Amit sem karddal, sem politikával elérni nem tudtunk, azt egy nemzetközi emlékünnepen egy vallásos zarándokló csapat a tudomány s az emberi műveltség fegyverével egy csapásra elért Európa nagy népei előtt: az elismerést és di- csősséget s a müveit népek lelkén aratott teljes diadalt, amidőn a magyarok tiszteletére adott ünnepély végső akkordjaként fölhangzott a „Hymnus“ s a lelkesedés örömkönnye között hét nemzet küldöttei együtt énekelték véreinkkel: „Isten áld meg a magyart!“ Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt pénteken f. hó 9-én délelőtt fél 11 órakor ülést tartott. Az alispáni jelentést, — mely szerint a vagyon és személybiztonságot oly esetek, melyek különlegesebb intézkedés megtételét tették volna szükségessé, nem zavarták, — elfogadták. A vármegye területéről junius hó folyamán 1046 egyén kért, ezek közül 419 kapott útlevelet. Júniusban 48-an tértek vissza Amerikából. Nagy vitát idézett elő Jungreisz Jakab rabbi azon kérelme, hogy a közig, bizottság mondja ki, hogy a nyirmegyesi izraelita anyakönyvezésre egyedül ő jogosított addig is, mig állásában a közp. iroda megerősíti.* A bizottság kimondotta, hogy ez ügyben az intézkedés téttessék mindaddig függővé, mig az izraelita központi iroda nem dönt abban a kérdésben, hogy Jungreisz Jakab rabbija e Nyirmegyes izr. hitközségének, vagy sem ? Az anyakönyvezést addig továbbra is a hitközségi elnök vezesse. Nagy László, Ilykovics László, Blichárd József és Lányi Ákos erdőtisztek erdőtiszti esküt tettek. Majd az egyes referensek jelentéseit hallgatták meg: dr. Aáron Sándor vm. főorvos jelentéséből kiemeljük a következőket: Az általános egészségi állapot júniusban az előző hónaphoz hasonlóan elég kedvező volt. — Kedvezőtlenebb viszonyokat a hevenyfertőző kórok Kisbányán, Urában és Csengerujfaluban * (A hitközség ugyanis, mint rabbit nem akarja őt elfogadni. Szerk.) okoztak. Első helyen május 25-től junius végéig a 662 lélekszámú lakosság között 16 dif- teritis eset fordult elő, ezek közül 5 meghalt. A halálozás oka az, hogy a szülők a beoltást megakadályozták. A vármegyei főorvos jelentette továbbá, hogy a vármegye tulajdonát képező erdődi magánkórházban a „házirendbe“-be ütköző hibák merültek fel. A vizsgálatot a kórház felügyelője ellen folyamatba tették. A nagysomkuti kórházban a kórtermek tisztaságának fokozása érdekében, továbbá a kórházhygiénia javítása céljából a szenny és csapadékvizek hiányos elvezetése miatt emeltetett kifogás. Köztisztaságot illetőleg a csengeri járásban sok a kívánni való. Csengerben az árkok tele vannak szeméttel, a szennyvizeket az udvarokról az utcára bocsátják. Ezen anomáliák megszüntetésére intézkedés történt. Ilosvay Ferencz árv. elnök jelentése szerint az elmúlt hó folyamán elintéztetett 2534, elintézetlen maradt 48 ügydarab. A kiadóhivatal és irodához beérkezett 2534 ügydarab feldolgoztatott. Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész jelentése szerint a vármegyei kir. járásbirósági fogházakban az elmúlt hó folyamán 242 fogoly volt letartóztatva, ezek közül kiszabadult 230. Az erdődi fogházból 2 letartóztatott megszökött. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentéséből ki emeljük, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Szaniszlón 4, Nagymadarászon 3, Pribékfalván 2, Lajosvölgyen, Alsófer- nezelyen, Berenden 1 — 1 tantermes iskolát engedélyezett. Plachy Gyula kir. tanácsos p. ü. igazgató jelentése szerint junius hó végéig ez év folyamán egy. adóban 1.942,931 K; had. díjban 28’596 K. 18 f. bélyeg s illeték fejében 52'473 K. 42 f. fogyasztási és italadóban 18" 177 K. 81 f. folyt be. A befizetési eredmény kedvező. Czilli György törv. kir. állatorvos jelentette, hogy a vármegye állategészségügye junius hó folyamán kedvezőtlen volt, a mennyiben a ragadós betegségek nagyobb számban léptek fel. Zárlat 23 községben áll fenn. A hivatalvizsgálatoknál rendetlenséget nem észlelt. Mándy Zoltán vm. gazdasági előadó jelentése szerint a vármegye nagyrészében a közepesnél is gyengébb a termés. Az őszi vetésekben a rozsda sok kárt tett. A júniusi hideg és tartós eső, továbbá az árvizek úgy a kalászos, mint a kapás veteményekben, főleg pedig a lekaszált lóhere és réti szénában tett sok kárt. Javasolja, hogy az előállott vizkárok is adóleirás tárgyává tétessenek. A bizottság azt határozta, hogy az alispáni féléves jelentés felterjesztésének kapcsán kérje meg a vármegye a minisztert, károsultak adójából engedjen el bizonyos százalékot. —y. A természeti emlékek fentartása. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter megbízásából Kaán Károly erdőtanácsos egy nagyon érdekes könyvet irt a magyarországi természeti emlékek fentartásáról. A mű célja a természeti és műemlékek fogalmának, különböző fajainak és sokoldalú jelentőségének megismertetése, továbbá annak megállapítása, hogy hazánkban milyen természeti emlékek vannak, s hogyan lehetne azokat az utókornak megmenteni? A müveit nemzetek szinte versenyeznek egymás között a történelmi múlt kultuszának fejlesztésében. Mindent elkövetnek, hogy e célra a nép legszélesebb rétegeit megnyerjék. A magyar nemzet lángoló szeretettel csüng dicsőséges történelmi múltján. Rá is van utalva, hogy a jelen küzdelmeihez s a jövőben való bizalomhoz a múlt emlékeiből merítsen erőt s lelkesedést. A modern kultúra sok tekintetben nagyon is könyörtelenül bánik a természeti alkotásokkal s a műemlékekkel, melyekhez a nép regéi, mondái fűznek bennünket úgy, hogy a társadalomnak a kormány mentési akcióját minden erejével elő kell segíteni. Meg kell menteni a mi még megmenthető. Itt egy hatalmas faóriáshoz, ott egy sziklacsoporthoz, amott egy hegyiforráshoz, várfalhoz, barlanghoz, kőkereszthez, sírkőhöz fűződnek emlékeink, melyeket történelmi mondák, regék tettek érdekessé. S mindezeket sokszor milyen durva kézzel pusztítja el egy vásott gyermek, egy tudatlan paraszt, a modern kultúra, vagy a spekuláló építkező. Nemcsak kívánatos, de határozottan kötelességünk, hogy a még fenálló s tiszteletre méltó emlékeket gondozzuk s lehetőleg időtlen időkig megőrizzük. Kaán Károly munkájában felsorolja az ország legtöbb természeti és műemlékeit. Vármegyénkből következőkről emlékezik meg: Kapnikbányán, hol azelőtt az erdélyi határ kezdődött, 4 jegenyefa alatt egy kőobeliszkbe helyezett kőalap hirdeti, hogy „Anno 1717. usque hi fuerunt tartari.“ Egy másik n emléktábla ugyanezen a kőobeliszken Őfelsége 1852-iki látogatását örökíti meg. A kohói Teleky-kastély parkjában álló öreg somfáról isemlitést tesz, mely Petőfi Sándor és Szendrey Julia legboldogabb napjait látta s a mely alatt az ő egykori vendéglátó barátja, Teleky Sándor alussza örök álmát. Említés van téve az erdődi várromról, azon helyekről, hol Petőfi vármegyénkben megfordult. Szó /an néhai Erzsébet királynénk szomorú emlékezetét, valamint a nemzet ezeréves fenáilásának emlékét hirdető fákról. * Megjegyezni kívánjuk végül, hogy erdőtiszteknek, lelkészeknek, községi jegyzőknek, valamint tanítóknak és erdőőröknek, ha azok ez iránt egyszerű levélben, vagy akár levelező-lapon a m. kir. földmivelésügyi minisztérium könyvtárához fordulnak, Kaán könyvét ingyen küldik meg. Idegen szavak. Elméletben mindnyájan sovének vagyunk. Sajnos azonban, hogy a magyaroknak egy olyan faja készül kialakulni, amely fölsziszszen, ha ilyenfajta magyarosításról van szó. Bántja ezeket a magyarokat, hogy előkelőkelőségük színvonala és zamatja veszt, ha azok az uj és jó magyar szavak uralomra jutnak: pedig százat teszek egy ellen, hogy száz magyar közül talán egy érti azoknak az idegen szavaknak származását, összetételét és tulajdonképpeni jelentését. A francia, az angol, az olasz például a latin szavakat nem küszöbölheti ki nyelvéből; azok e nemz t/knek tisztára jogos és egyenes örökségük a rómaiaktól; a brittek már a normann vagy francia közvetítésével jutottak azokhoz a latin szavakhoz, de a kiejtésükkel annyira kiforgatták valójukból, hogy Ciceró rosszul lenne tőlük. És veszi ezt valaki rossz néven az angoloktól ? — Az megérthető, hogy a németek nemzeti féltékenységből pusztítják a francia szavakat, vagy azokat a latin szavakat, a melyeket a francia csempészett a nyelvünkbe. Ezen sincs joga senkinek sem megütközni. És a magyar ne tehetné ugyanazt? Minden nemzet ur a maga házában, akár nagy, akár kicsiny; s ha nagy nemzet félti a szellemét a másokétól, annál több joga és oka van arra a kicsinynek. Az ilyen gyakorlati sovénség terén nálunk még nagyon sok a tennivaló. S ha látom, hogy nagy népek vezető államférfiai milyen zsarnoki módon sovének, könnyen elgondolhatom, hogy kisebb népeknek ilyenre fokozottabb mértékben van szükségük. Ugy-e jelentéktelen dolog, hogy tudós könyveket, verseket, vagy regényeket latin (ilyenek a mieink is) vagy pedig német, azaz úgynevezett gót betűkkel nyomtatnak-e ? S a Fnittetok ftP'VGltnébG j Van szerencsém Szatmárvármegye és Nagykároly város építtető közönségének . szjveg fjgyejmébe ajánlani, hogy úgy tervezéseket, valamint költségvetések készítését és a legkisebb javításoktól kezdve, bármily átalakításokat és nj építkezéseket a legszakszerübb kivitelben jutányos árban vállalok. — Miért is kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását, magamat ajánlva kitűnő tisztelettel: IFI. KINCZLI GYÖRGY épitési vállalkozó Nagykárolyban, Tompa-ntcza 47. szám. 425-6-1
