Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
28-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. nagy Bismarcknak erre is kiterjedt a figyelme. Ö mindig a maga hatalmas gót betűivel irta alá a nevét, igy is fogalmazott és irt. Sőt nem is az öreg és nagyon elkeseredett embernek volt ez a munkája, mert már 1878-ban kezdte meg a hadjáratot a latin betűk ellen, ő, aki latinul kitünően tudott és módfölött nagyra- becsülte az antik római művelődést. Akkor hivatta magához Sybelt, a hires történettudóst, a berlini titkos levéltár igazgatóját s kereken kijelentette, hogy az államnyomdából kikerülő könyveknél, vagy nyomtatványoknál latin betűket nem tűr. Es annyira ment már látszólagos zsarnoksága, hogy ezt is elrendelte: azt a történettudóst, aki nem kötelezi magát arra, hogy munkáját gót betűkkel nyomassa, kutatásokra egyáltalán nem szabad beereszteni a titkos levéltárba. És Bismarckot ebben a sovénságában nem tántorította meg az a körülmény sem, hogy Grimm, a jeles germinista bebizonyította neki, hogy azok a gót betűk tulajdonképen nem is germánok, németek, vagy gótok, hanem egyenesen a latin betűk elrontásából keletkeztek. A vaskancellár ezzel semmit sem törődött; a német betűkben olyan nemzeti sajátságot látott, a melyet meg akart őrizni. Sovénség dolgában tehát példát vehetnénk a némettől; ő ugyan ezt minduntalan a szemünkre hányja, de otthon még a betűnknek is zsarnoka. APRÓSÁGOK. Egy társaságban arról volt szó, melyik nagyváradi Fényes családból való a Király- szinház országos nevű kis gyermek-primadonnája: Annuska? — Mindegy az akármelyikből — feleié egyik rögtönzött vicceiről hires asztaltárs, — végül neki is csak az örök világosság fog fényeskedni. * Tegnapelőtt egy Galíciából bevándorolt máramarosi hitbuzgó polgártárs egyik állomáson, hosszú szakálát simogatva, nagy bőbeszédűséggel igy kért jegyet Rákász-ra. — Kérem kedves kisasszonyka, ragasszon nekem s a Kóbi fiamnak másfél jegyet ehhez a vonathoz. Arról már nincs tudomásom, a pénztár- noknő teljesitette-e kérését ? * Dini szomszéd a napokban egy esküvőn igy filozofált: — A legnagyobb immoralitás abban nyilvánul, a midőn a házasságkötésnél szerelmet és örök hűséget fogadtatnak a felekkel. Ezáltal belehajszolják az emberiség jelentékeny töredékét az ott momentán elkövetendő hamis esküvésbe, egy jóval nagyobb százalékát pedig a későbbi esküszegésbe. Majd igy folytatta: — Rossz házastársak nincsenek, csak rosszul választották meg egymást; vagy felületes emberismeretből, vagy kényszerűségből. Sokszor halljuk, hogy ez és ez rossz férj, mert mellőzi a családját s egy másik nő társaságában tölti minden idejét. Pedig ha az a nő lenne a felesége, bizonyára akkor is mindég vele lenne — s ez esetben „mintaférj“-nek tartanák. Az az intézmény tehát, mely a házasságot szentnek és felbonthatatlannak nyilvánítja, lassú, de tervszerű gyilkosság. Talán nem kell mondani, hogy a társaság igazat adott Dinikének. * Dini szomszédnak különben, mint hallom, szókimondásáért sok ellensége van. Sok anonim leveled s kap ezért őkelme; nem egyszer én is. A napokban is kaptam egy érdekeset. A levél Írója igy fejezi be sorait: — Most pedig arra kérem, huzza meg a Dinike fülét s mondja meg neki, ne avatkozzék az emberek dolgába. Megfogadjam-e ezen jó tanácsot, nem tudom? * Még mondja valaki, hogy nincs pénz! Megcáfolják ezt Villandék. Minden városban, ahol csak megfordulnak, minden este tömve van hatalmas nagy cirkuszok. Jungreisz Jakab rabbi vagy nem rabbi, anyakönyvvezetöi jogosultsága, nagy port vert fel a legutóbbi közig, bizottsági ülésen. Gyorsírónak is munkát adott volna a pro et contra felszólalások papírra vetése. Végre a bizottság a szokásos se meleg, se hideg, sem nem igenlő, sem nem tagadó határozatot hozta, mire egy bizottsági tag következő jó viccet mondotta el: Egy szegény falusi rabbihoz beállított egy még szegényebb talmudista gyerek és szállást kért. Nagyon jól érezhette magát, mert sehogy sem akart tovább menni. A rabbi azonban már ráunt kedves vendégére s egy reggel hosz- szas tanácskozás után abban állapodott meg kedves élete párjával, hogy a reggeli kávét kifogásolni fogja, mig felesége természetesen ellenkező álláspontra helyezkedik s mivel megegyezni nem tudnak felkérik a talmudistát, döntsön ő. Ha azt mondja: a kávé jó, ő dobja ki, ha azt mondja: a káv'é rossz, a ház asz- szonya lódítja ki. A talmudista azonban hozzá méltó furfanggal ezt a választ adta: — Bocsánatot kérek, én nem értek a kávéhoz. igy határozott a közig, bizottság is. * Az erdőtiszteknek olyan hosszú esküt kell tenniök a közig, bizottság előtt, hogy az eskütevők az eskü elmondásba, a bizottsági tagok pedig a hallgatásba fáradnak bele. A pénteki eskütételnél egyik biz. tag megunva a hallgatást következő javaslatot akarta elfogadásra s feherjesztésre ajánlani, barátai rábeszélésére azonban visszavonta azt: — Az erdőtisztek eskümintáját a miniszter változtassa, illetve rövidítse s következőleg állapítsa meg: Én X. Y. esküszöm : „ezt a kerek erdőt járom én“. * A fiugyerekek legkedvesebb mulatságának, — a sárkányozásnak, — vet véget egy rideg rendőri rendelet, azzal a megokolással, hogy a sárkányfonal sokszor beleakad a villanydrótokba s igy a rángatás következtében igen sokszor rövid zárlat áll be. — Csodálatos — mondja Dini szomszéd, a nagy kötekedő — évek óta van egyes városoki ián villany, azóta is csak úgy sárkányoznak a gyerekek, mint régen, mégis most jöttek rá, hogy a sárkányozók okoznak annyi bajt a villanytelepeknek. * Tegnap este Dini szomszéd is ott volt a zsúfolásig megtelt cirkuszban. A körülötte ülőknek feltűnt, hogy az öreget a bohócok legmulatságosabb produktiói sem tudták megnevettetni. Kérdést is intéztek hozzá, mondaná meg ennek okát? — Eszembe jutott szeeény Heves Béla. Milyen nagy deficittel dolgozott, Villandék meg zsákszámra viszik el a pénzünket. Meg isirom neki, hogy rosszul választotta meg állását: Ha már nem lett bankigazgató, lett volna cirkuszdirektor. Villy. Egy szép leányhoz. Lángoló tűz a szivemben, Érted éget végtelen. Szerteszórja sok keservem Egy mosolygás képeden. Mért szemednek a varázsa, Mely hozzád fűz engemet ? Mért, hogy minden villanása Lángba dönti telkemet? Vágy, sóhaj, mit e szív érez Mindez rólad szól nekem. Mély szerelmem érzetéhez Kötve sorsom, életem. Hajt a vágy elérni téged. Szivedért szív ég, hévül. Hogyha vár rám boldog élet, Tőled várom egyedül. És ha, mint én, ugy szeretnél! ilj világot adsz reá ni! A csalódott, tört sziveknél Már az élet csak halál. Vilja. Budapesti tudósitónktelefonjelentése. Szombat, délután 5 óra. A függetlenségi párt értekezlete. Kossuth ünneplése. Nagy vihar a képviselőházban. A néppárt tüntet iusth ellen. Zárt ülést tartottak. Az ülést hétfőn folytatják. A függetlenségi párt tegnap tartott értekezletén elsimultak az ellentétek és Kossuth indítványára egyhangúlag elfogadták a képviselőházhoz terjesztendő következő javaslatot: „A ház tudomásul veszi a kormány megalakulásának bejelentését azzal a kívánsággal, hogy a válság alkotmányosan, a többségi elv tekintetbe vételével oldassék meg az őszszel.“ Ezután Kossuthot az egész párt tüntető éljenzéssel ünnepelte és teljes bizalmáról biztosította. A fenti határozati javaslathoz ugy az alkotmánypárt, mint a néppárt is hozzájárult. A ma megtartott képviselőházi ülést Justh Gyula elnök nyitotta meg, a ki először is Novoszel Mátyás mentelmi ügyét bejelentve, azt szavazásra bocsátotta. Szavazás helyességét néppárt kétségbe vonta és óriási lármával tüntetett Justh Gyula ellen. Erre nagy lárma és kavarodás támadt s már-már majdnem tettleges ösz- szecsapás is volt a néppárt és függetlenségi párt között. Néppárt 20 tagja zárt ülést kért, mi nagy konsternátiót szült; hosszas időbe került, mig a túlzsúfolt karzat kiürittetett. Zárt ülésen Hencz Károly és társai támadták Justh Gyulát. Vihar, lárma, kavarodás között emelkedett szólásra Wekerle miniszterelnök, kérte a pártokat, tekintettel a mai nap fontosságára, amikor az országra nagy érdekű kérdések békés megoldásáról van szó, csillapodjanak le a szenvedélyek s ne kockáztassa a magyar parlament jó hírnevét a külföld előtt. A miniszterelnök felszólalása lecsen- desitette a pártokat, mire a zárt ülés véget ért. Nyílt ülésben Wekerle előterjesztette a kormány újbóli kinevezését, mely után a függetlenségi párt részéről Bakonyi Samu terjesztette elő fenti határozati javaslatot. Azután Csepán Géza a balpárt, Széli Kálmán az alkotmánypárt, Mol- már János a néppárt, Hofmann Ottó a pártonkivüliek, Mezöfi Vilmos a szociá- listák, Mihályi Tivadar a nemzetiségiek részéről szólaltak fel.
