Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 50. szám.. túra terén óriási mértékben előre vitte fejlődésünket, — oda állítja a nemzet ellenségei elé a gyűlölködő pártszenvedély céltáblájául, bele kergeti az eddig félelmetes függetlenségi pártot a végzetes testvéri harcba, megállítja az alkotmányos munka szekerét, bele kergeti a nemzetet a sorvasztó exlexbe, s igy fen- akaszt minden fejlődést. S mindez a nemzet érdekét eddig olyan becsületes jellemmel szolgáló államférfiak nevéhez fog fűződni, ők lesznek a nemzetromboló helyzet megteremtői! Ezt a célt szolgálja a bécsi sajtó, Lueger és Gesmann, ezzel akarják előbb a kormányt, azután a függetlenségi pártot, s később a Lukács-féle szövetséggel a Justh pártot végleg lejáratni a nemzet becsülése előtt. Ha a nemzet kezében erő és hatalom volna, méltóan megtudhatna felelni ennek a pokoli taktikának., De erről is gondoskodtak Bécsben. Nincs erő, nincs hatalom, mert beállott a pártszakadás, egymás ellen gyűlölködve, testvérharcban van a magyar. Itt az események nyugodt kivárása, — a türelem és bölcsesség fogja megteremteni a kivezető utat! A nemzetnek be kell látnia, hogy a kormány minden erőlködése dacára a megoldást kivinni nem tudja. Hiszen Kossuth és Apponyi a maguk személyére nézve még külön kérelmet is terjesztettek a király elé felmentésük céljából, hogy a bécsi taktika által belesodort helyzetből kimenekülhessenek, hogy a miniszteri eskü alól feloldassanak, s igy visszanyerhessék ama szabad cselekvő képességüket, a melyre nemcsak a pártnak, de az egész országnak szüksége van. Mindhiába! A taktika folyik, s nem lehet annak szorító láncszemeit széttörni. Ez ma már oda kényszeritette Kossuth Ferencet, hogy a képviselőházat rövid időn belül összehivassa, hogy ott a nemzet, a törvényhozó hatalom második faktora is megnyilatkozzék és kimondassák, hogy a kormány az újévtől kezdve semmiféle közös ügyi kiadást nem utalványozhat. Ha tehát ezen időpont előtt a kormány felmentése be nem következnék, úgy abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a kormány úgy a katonai, mint az összes közös ügyek kiadásánál megfogja tartani hazafias kötelességét! A szatmárvármegyei függetlenségi párt gyűlése. Szatmáron, folyó hó 8-án tartotta meg a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt állásfoglaló gyűlését. Ott voltak a többek közt Farkas Sándor nyug. esperes, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Szalkay Sándor, Kossuth ístván, Rácz Elemér, Tóth Móricz, dr. Pilissy István, Sárközy Andor, Madarassy Dezső, Csomay Imre, Vass Gyula esperes, Madarassy László, Bikfafvy Albert, Böszörményi Zsigmond, Mándy Zoltán, dr. Góbi Alajos, Papp János, Buday József, Luby Béla, Biky Károly, Tury Zsigmond stb. A gyűlést, az azt összehívó elnök, Luby Géza orsz. képviselő nyitotta meg. Ismertette a helyzetet, a gyűlés célját, jellemezte Justh Gyula, valamint a Kossuth Fereuc vezérlete alatt álló pártok politikáját s miután kijelentette, hogy a maga részéről, ha Justh Gyulát ismeri is el vezérnek, kénytelen azt hangsúlyozni, hogy vannak a Justh programmjában olyan pontok, amelyeket, véleménye szerint, a párt nem tehet magáévá. így a nemzetiségiekkel való szövetkezés, azok szabadságainak kiterjesztése, vala- lamint az általános választói jognak oly módon való létrehozatala, hogy azáltal ismételten a nemzetiségiek nyerjenek s a magyarság szup- renrációja bármely irányban is veszélyeztessék. Az elnöki megnyitó után Biki Károly esperes a következő határozati javaslatot terjesztette a párt eüé- s kérte annak elfogadását: „A szatmári: függetlenségi és 48-as párt kimondja, hogy mint eddig, úgy ezután is szilárdul megmarad Kossuth Lajos elvei alapján az 1874-ben az országos függetlenségi és 48-as párt által megszerkesztett programm alapelvei mellett és minden olyan törekvést, mely a magyar nemzeti bank,, nemzeti hadsereg és liberális nemzeti fejlődés elveit tűzi ki célul, támogatni fog. Ennek következtében a függetlenségi és 48-as anyapártot az önálló bank 1911. január 1-ső napján leendő- felállítása érdekében teljesített küzdelmeiért és rendületlen magatartásáért melegen üdvözli. — Ellenben a nemzetiségekkel kötött paktumokat és az eddig megadott jogtalan előnyöket perhorreskálja, a választói jog kiterjesztését a magyar nemzeti alapon megoldani s a magyar nemzet supremációját e téren megóvni kívánja.“ — A javaslathoz először Szalkay Sándor szólt s kérte a pártot, hogy tegyék ugyan magukévá a 48-as eszméket s tartsanak ki,, mint eddig, úgy ezután is amellett, de egyelőre ne döntsenek a pártállás tekintetében. Tóth Móric ugyanily értelemben beszélt s azzal is indokolta az állásfoglalás és Justh Gyula üdvözlésének helytelenségét, hogy programmjának két pontját, mely a nemzetiségi politikára és a választói reformra vonatkozik, helyteleníti. Kívánja, hogy a függetlenségi párt maradjon kompakt. Bikfalvy Albert Justh üdvözlése mellett beszélt, de kérte kihagyni a határozati javaslat azon pontját, amely Justh nemzetiségi politikáját elitéli. Rác Elemér ellenezte Justh üdvözlését. Dr. Pilisy István orsz. képviselő szólt ezután a javaslathoz s az eddig elhangzott ellenvéleményekhez. Védte Justhot, mint házetnököt a horvátoknak adott ama jogért* hogy a képviselőházban anyanyelvükön beszélhettek és kihagyását kérte az in- ditvány azon részenek, mely szerint a párt a nemzetiségiekkel kötött paktumot és az eddig megadott: jogtalan előnyöket perhorreseálja. S Pilisy védelme sikerült is annyiban, hogy a krassói kerületből magával hozott választóival a Justh nemzetiségi politikájára vonatkozó javaslatot letorkoftatta. Hozzászóltak még a javaslathoz Bartha Mór és Jékey Zsigmond. Az elhangzott beszédek után a párt a 48-as és függetlenségi anyapártot üdvözölte, de kizárólag abban a reményben, hogy az önálló bank 1911. január t-re felállittatni fog. Pilisy István régi időkből való, bohókás vízművek, csigabarlangok, mechanikus színház mulattatják a közönséget a diszkertben. A templomvárosból a negyventavas Salz- kammergutfelé igyekeztünk helyiérdekű vonaton. Kedves vidék. A leleményes, ötletes természet ott is gondoskodott róla, hogy az utas állandóan szórakozzék. Egyik főfolyója a Traun, amely összeköti a gmundeni vagy Traun tavat a Hallstadtival. A hogy a felettéb látogatott Gmundent elhagytuk, "mihamarább elénk tárult a csöndes, kékzománcos tó, a belőle csaknem függőlegesen kiemelkedő, nem magas, de mutatós Tranus- teinnal. Igézőnek találtam ezt a sok felől emlegetett tavat, amint egyik partján végig kanyarogtunk s pillanatra egy-egy útban álló hegybe belesiklottunk. Meglepően vonzó volt ez a bu- jósdi az újabb s újabb kilátás az ébren álmodozó vízre. A mérhetetlen időkkel szembeszálló, fer- getegtépett dolomitokban nem egyszer fogott el a vágy megtelepedni egy elhagyatott sziklán és háborithatatlanságban hétszámra megülni. A Tranuseenél hasonló sóvárgás lepett meg s különösebben megtudtam érteni Anna Bober- get, a hires festőnőt, aki a magas északon a Jeges tenger magányos Lofot szigetén hónapokat tölt gránitsziklák között a festésnek hódolva. Az ecsetre illő vidéken a csönd vonz, nem a zaj. És beszédesebb ott a némaság, azaz többet mond az izgága emberiség zajos lármájánál. Mitől se félnek talán a hallgatag kőtömbök társaságában! Rübezahl mesék nem riasztanak s nem is vagyok a széltől is remegő, akárcsak Il-ik Miklós, a minden oroszok cárja, aki csak szuronyerdöben mer szabadon járni. Az is igaz, hogy nem vagyok világfölforgató. nihilisták szeretett célpontja . . . Alig hogy fölocsudtam tűnődésemből, a mibe a vidék ringatott, már Ischlben voltunk, a Salzkommergut központjában, agg királyunk kedvelt nyaralóhelyén. Meg is pillantottuk terjedelmes, sárgáló kastélyát a hegyoldalon. Ischl bérces környéke kellemes, barátságos, de ahoz a felséges tájakhoz képest, amit idei járásomban láttam, inkább lényegtelen. A község és fürdő, a Traun-Ischl folyók alkotta félszigetre ékelődik a számos csinos híddal, gondozott parkkal, esplanádeokkal. Ki ne hallott volna már ezekről a sétányokról ? Az igazság okáért meg kell azonban jegyeznem, hogy jóval nagyobb a hírük a valóságnál. Érdekesebbek ellenben a sófőzők, melyekben a sósvizet a közeli hegyekből és Hallstadtból vezetik. Utóbbinak tava nyolc kim. hosszú és hellyel-közzel 125 m., azaz félelmetes mély. Csapott, széles, erdős hegyek húzódnak végig partjain, hol beljebb, hol kijebb vonultán számos apró fióköböllel. Legszebb tagolása Hallstadt és Obertraun közé esik. _____Előbbi község tulnan tapad egy merészen me redek bérchez. Sófőzőit már a legrégibb korban művelték. Erről tanúskodnak az ott talált kelta sírok és eszközök. Nemcsak a gmundeni tó, de ez az inkább higgadt, komoly jellegű, szigorúan hegybefogott zöldelő mélység is megkapóbb a zelli tónál, noha nincsenek hódiadémos ormai. Mindamellett vadregényesebb a bevágásos, csipkézett partokkal, egyenesen a vízből fölnyuló csúcsokkal, szilárd lejtőkkel. Annyira közéjük szorult a sötétes tó, hogy a sófőző épületeket télen át soha nem éri az áldásos napfény. A völgy még jobban elszükül a vad Kop- penthalban. Alig van helye a habzó, tajtékzó folyónak és mesterien védett töltésnek. Amikor kiértünk a keringő szorosból Ansseera bukkantunk, ahol a Traun három ága egyesül. Majd Selzthalon át, Leoben felé száguldott útközben párizsi, milánói kocsikkal megszaporodott gyorsvonatunk. Leoben kiváló bányaváros, hires akadémiával. A gössi kastélyban kezdte meg Ausztria az alkudozásokat Napóleonnal, amit a Campo- formiói béke követett. Stájerország és Ausztria között másfél kim. hosszú alagút képezi a hatart. A Semer- inggbahnnak ez a legmagasabb pontja 896 m.- nyire a tengerszine felett. Ut már a Xlll-ik században vezetett át a hágón. De a vonat csak 1853-ban nyílt meg. Első efféle nagyobb alkotás volt a kontinensen Játékszerek és díszműáruk teljes kiárusítása folytán a raktáron levő ily nemű árukat mélyen leszállított árban árusítom. Ezen árak azonban csak e hó 10-től 31-ig érvényesek. m jAcoBovics József m uridivat- és műiparáru csarnoka Nagykároly. Szőr-csizmák, valódi angol hó- és sárczipők. Sarg Calodont 48 f.
