Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 52. szám. érkező és innen kiinduló vaggon áruk után 1 korona, illetve mázsánkint 1 fillér vármegyei illetéket szednek, amelynek engedélyezését a kereskedelmi miniszter javaslatára a belügymi­niszter megadta. A pénzügyi helyzet rendezé­sének megbeszélése céljából Falussy Árpád főispán folyó hó 20-án délután fél 4 órakor a vármegye minden részéből megjelent állandó választmányi tagokból egy értekezletet alakított, ahol reámutatott a vármegye pénzügyi válsá­gára, kifejtette, hogy tovább a pénzügyi helyzet rendezését halogatni nem lehet, hanem minden erővel gondoskodni kell arról, hogy a vár­megye részére egy újabb pénzügyi forrás és jövedelem nyittassák meg úgy azonban, hogy ezáltal minél kevésbbé terheltessék meg a vár­megye közönsége. A pénzügyi válság megol­dása legkönnyebben elérhető volna a már több vármegye által behozott és fentebb körülirt vár­megyei vasúti illeték engedélyezésével. A vag- gononkint 1 korona, illetve mázsánkint 1 fillér illeték oly minimális összeget képez, hogy az sem a termelő, sem a kereskedő, sem a fo­gyasztó által meg nem érezhető és mégis a vármegyének óriási évi jövedelmet biztosit, mert a vármegyei vasúti teheráru forgalom statisztikai kimutatása szerint ezen címen a vármegye jövedelme 50—60 ezer koronára te­hető évenkint. Ezen vármegyei vasúti illetéket azonban a kereskedelmi miniszter csak fugy javasolja, ha az, vármegyei közforgalmi, illetve vasúti célokra fordittatik. Minthogy azonban várme­gyei pótadónk éppen fele tehát 272% vicinális vasutak segélyére van lekötve, ennélfogva ezen újabb illeték bevétel összege ezt a 2I/a°/o vár­megyei pótadót nyomban felszabadítaná, amely esetben ez a jövedelem ismét a vármegye ren­delkezésére áll. Ezek előterjesztése után elnöklő főispá11 kérte az értekezlet tagjait, hogy az általa most előterjesztetteket tegye vitatkozás tárgyává s amennyiben azt az értekezlet a pénzügyi vál­ság megoldására elfogadhatónak találja, — bízza meg vármegyei alispánt az előmunkála- elkészitésével és közgyűlés illetve előzőleg az állandó választmány elé terjesztésével, llosvay Aladár alispán mindenekelőtt köszönetét és elismerését fejezi ki az elnöklő főispánnak azért, hogy a vármegye nehéz pénzügyi viszo­nyai rendezése tárgyában fáradozik és egy olyan gyakorlati megoldást terjesztett az érte­kezlet elé, amellyel meggyőződése szerint a vármegye pénzügyi viszonyai teljes rendezést nyerhetnek. Hasonló értelemben szólalt fel N. Szabó Antal, B. Kovács Jenő, Luby Béla, Csip­kés András bizottsági tagok, akik a főispán által ajánlott megoldási módot egyértelműig teljesnek találták. Ennek következtében az ér­tekezlet egyhangúlag felkérte alispánt, hogy a kérdést mielőbb tanulmány tárgyává tegye, az előmunkálatokat foganatosítsa és ez iránti ja­vaslatát a legközelebbi közgyűlés elé terjessze. HÍREK. Boldog ünnepeket kívánva olvasóink­nak, egyben kötelességünknek tartjuk la­punknak — tisztelet példányt élvező — barátaival tudatni, hogy 1910. január hó 1-én kiadóhivatalunknál beálló reorgani- satió miatt ezentúl nem lesz módunkban ilynemű kivételek teljesítése, miért is kér­jük szíveskedjenek rokonszenviikkel továbbra is kitüntetni és a jövő évtől lapunkra elő­fizetni. — Karácsonyi istentiszteletek sorrendje. A helybeli róm. kath. templomban a karácsony ünnepi istentiszteletek következő sorrendben fog­nak megtartatni: Decz. 25-én reggel 9 órakor ünnepélyes szentmise fényes segédlettel, mely után Récsei Ede plébános a megyéspüspök megbízásából a pápai áldást osztja ki s utána szentbeszédet tart. D. u. 3 órakor vecsernye. Ünnep másodnapján ugyancsak d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise, mely után a szentbe­szédet Pallmann Péter plébánossegéd fogja meg­tartani. D. u. 3 órakor szintén vecsernye lesz. — Az ev. ref. templomban első nap Gy. Ko­vács József tart szentbeszédet, az ünnep máso­dik napjára vonatkozólag még pozitív intézke­dés nem volt tehető. — Az ág. evang. temp­lomban ünnep mindkét napján d. e„ prédikál Boross János lelkész, első, nap d. u. szentbe­szédet tart Nagy Sándor. Ó-év estéjén Boczkó Gyula szónokol. — Emlékeztető. Folyó hó 26-án, azaz karácsony másodnapján lesz a „Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete“ estélye, 6 órai kezdettel. Utána a „Magyar-Király“ éttermében tombola, nagyon csinos és nem értéktelen tár­gyakkal, a tombola után pedig tánc lesz. — Bírói kinevezések. A király Petneházy Zsigmond Boldizsárt, a debreczeni ítélőtáblánál alkalmazott bírósági jegyzőt a szinérváraljai já­rásbírósághoz albirónak nevezte ki. — Pályázat. A helybeli kir. járásbíróság­nál rendszeresített román tolmácsi állásra négy hét alatt lejáró pályázat van hirdetve. szivaros dobozokat, benézett a pult alá, s föl- csigázott kíváncsisággal berontott az alkóvba. Ott feküdt az asszony átlót mellel. Szép volt, nem szenvedett sokat. Mintha egy szerel­mes májusi éjszaka után találkoztak volna egy­mással szépség és napsugár. Mintha első násza után hevert volna mély, fáradt, bágyadt álomba. A napsugár rajongón hajolt föléje, mintha párzó társa lett volna a szerelmes má­jus éjjelen. Vigyázva hajolt föléje, hogy föl ne ébressze, de nem tudta megállani, hogy egy csókot ne lehelljen homlokara, amely olyan szép volt, amilyen szép, amilyen fehér, amilyen kívánatos nem lehet más, csak egy menyasz- szony homloka. A rendőr komoly munkához látott. Ki­szorította a betolakodókat, mindössze a bor- bélynét és tejesnét engedte be, mint „tény- tanukat“. Leeresztette a redőnyt és hivatalos hangon megszólalt: — Most pedig kérem, a törvény nevé­ben, lefoglalom emez életet kioltó lőfegyvert. A borbélyné és tejesné rettenetes perce­ket éltek át. Nem erre számítottak. Üres fész­ket, felbontatlan ágyat reméltek, hogy elmondják: — No lám a kicsike . . . Hát érdemes tisztességes asszonynak lenni ? Nekem otthon négy gyermekem szaladgál mezítláb, a kicsike meg éli világát és öleléssel szedi össze a nyakbavető aranyláncra valót. Könnyű neki. Mindjárt mondtuk mi, hogy ez a trafik csak ürügy . . . A halott asszony jóságos arca azonban rájuk mosolygott, csöndesen, szemrehányás nélkül: — Itt vagyok, nem voltam sehol. Akar­tok aranyláncot, nyakbavetőt ? Vigyétek ! Rendőr ur, jó lenne talán egy szivar? Igen? Tessék. Itt vannak ezek a szép száraz, ropogós, vilá­gos trabukkók. Parancsoljon. Ez úri szivar. Ilyen derék urnák, mint maga, ilyen való. A rendőr megértette a biztatást, belemar­kolt a szép ropogós, világos trabukkókba és zsebre vágta. Áz asszonyok is sietve körül­néztek, hol lehet a nevezetes aranylánc, de nem látták sehol. — Szegényke, — mondták akkor meg­tisztult lélekkel — mit nem gondoltunk róla. — Bizony, bizony, — integetett a tejesné — pedig mindjárt gondolhattam volna, hogy tisztességes nő. Igen, most már tudom, hogy az. Azt is tudom, hogy valaha jobb napokat látott. — Oh, hogyne! Ez meglátszik az arcán is — erősitgette a borbély felesége. IV. A tejemé hazament főzni s elmesélni, mit látott. Ketten mentek, a rendőr és a borbélyné Előbb sikertelenül kutattak valami levélféle után. Nem találtak semmir. Aztán újra az elhunyt erényéről indult meg a szó az ajkáról. A nap­sugár pedig odatévedt most az ő fejére. Csi­nos, vékonyka szőke haja volt, derült, piros arca s a rendőr észrevette ezt. A halott ott feküdt némán, most már tel­jes homályban. Csönd volt. És szólt a rendőr: — Nagysád, ma szép az idő. — Nagyon szép. — Jó ilyenkor sétálni. — Igen. Tavasz van. — Nagyon tavasz van, én érzem. És tessék elhinni, jobb ketten sétálni, mint egyedül. — Jobb. — A nagykárolyi Kölcsey Egyesület f. hó 29-én este 6 órakor a vármegyei székház nagy­termében megtartandó estélyére újból felhívjuk a közönség figyelmét. Műsora a következő: 1. Elnöki megnyitó. Cseh Lajos ügyvivő alelnök. 2. Magyar dalok. Énekli Bárdos Irma, a deb­receni színház kedvelt művésznője. 3. Gordonka szóló. Hajdú István gordonka-művész. 4. Férfi ének szóló. Dombai Gyula főgimn. tanár. 5. A feminizmusról felolvas dr. Jászy Viktor jog­akadémiai tanár. 6. Ének. Bárdos Irma mű­vésznő. 7. Gordonka szóló. B. Hajdú István művész. Belépő-dij: ülőhely tagoknak 2 kor., nem tagoknak 2 K 50 f; állóhely tagoknak 1 kor., nem tagoknak 1 K 50 f; deákjegy 40 fillér. Az éneket és a gordonka játékot Vitek Károly zenetanár fogja kisérni. — Jegyek előre válthatók Klacskó István fögimn.'tanárnál. — Városunk karácsonyi ajándéka. Mint sok városnak, úgy a mienknek is megjött csütörtökön a várva-várt krisz- kindlije : az államsegély. E napon leér­kezett a belügyminiszter leirata, melylyel városunk részére a két milliós államse­gélyből 15,000 koronát utalványozott. Bár ezzel az összeggel csak kis mérték­ben segíthetünk városi háztartásunk de­ficitjén, mégis örömmel fogadjuk ezt az első segélyt, a melyet pedig a mindig ütött, mindig szidott Wekerle kormány­nak köszönhetünk. De hálánkat kell ki­fejeznünk Debreczeni István polgármes­ternek is, ki az illetékes helyen városunk anyagi helyzetét feltárva, bizonyára elő­segítette a segély mértékét. — Eljegyzés. Ifj. Litteczky Endre, a „Sza­mos" felelős szerkesztője, eljegyezte Heinrich Mariskát, Heinrich Viktor építész leányát, Szat- máron. — Iskolai gondnokság. Vármegyénk fő­ispánja Szentpétery Ferenc nagybányai kir. járásbirót a nagybányai állami elemi iskolai gondnokság rendes tagjává kinevezte. — Nagy vadászat volt 23-án a HaFmos ta­nyán Károlyi Gyula gróf birtokán, a melyre városunkból vagy 40 vadász volt meghiva. — Babbi választás. A fábiánházi izr. egy­ház f. hó 18-án megtartott rendkívüli közgyű­lésén, melynek napirendjén a 3 év óta ürese­désben levő rabbi állás betöltése volt kitűzve, főt. Jungreisz Jakab urat, a nyirmegyesi kér. izr. rabbi anyakönyvvezetőjét egyhangúlag nagy lelkesedéssel lelkipásztorának megválasztotta. A rendőr megfogta az asszony kezét: — Eljön ? — El. — Szép ám élni. Ez pedig itt nem volt okos . . . Most megint visszaszállt a napsugár a halott asszony arcára. Az még szelidebb, még boldogabb volt. Búcsúzott: — Isten veletek. Higyjétek meg, nagyon szép élni és még szebb sétálni. Ketten sé­tálni . . . Isten veletek. A rendőr leharapta egy botanikának a ropogós végét, kifújta, visszafordította, meg- gyujtotta és sürü kék füstöt fújt a nevető nap­sugárba. Még egyszer megfogta az asszony kezét s azt mondta: — De nagysád, aztán el ne felejtse . . . Szálló ködben. Ritkulnak a sóhajos dalok S a szitáló, szálló őszi ködben Valaki meg-megáll előttem, Rám néz, mosolyog: . . . Talán meghalok! Egy hamvas reggel egyszerre megállók, S a ragyogó szárnyú vágyak, álmok Halk rettenettel összecsukódnak S ezüst vizébe messze tónak Egy-két fehér virág pereg, Mi már á nyárt nem érte meg; ... S én észrevétlen elmegyek! 7.ivuska Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom