Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 40-ik szám. Állategészségügyi kívánalmak. az, hogy a függetlenségi párttal szemben gyengítették a nemzeti álláspontot és az osztrák hadállások erősítésére siettek. A függetlenségi párt azonban elég erős és hatalmas egymagában is, hogy átvegye a kormányzást és a kibontakozás útjára vigye a nemzetet. A párt kormányzati programmját markáns vonásokkal foglalta egybe Kossuth Ferenc a legutóbbi pártértekezleten. A párt nem törekszik lehetetlenségekre, nincsenek felforgató tendenciái. Távol áll tőle az, hogy állandó kontroverziákat teremtsen a király és a nemzet között, mert ez csak az alkotmányválságot állandósítaná és lehetetlenné tenne minden békés munkát, nyugodt fejlődést az országban. Munkaprogrammja a lehetőségekhez igazodik és bizonyos sorrend keretébe illeszti aspirációit, amely sorrendben fokozatosan vinné közelebb az országot függetlenségéhez, önállóságához. De ebben a munkaprogrammban első pont a nemzet gazdasági önállósága, a melynek megvalósítása nélkül a függetlenségi párt nem vállalkozhatik kormányra. Mi nem hisszük, hogy a függetlenségi párt elejtésével más politikus vállal- kozhassék erre a munkára. Az ország óriási többsége áll ma a függetlenségi párt mellett és minden újabb választás csak még jobban erősítené sorait. Ellenben igenis reménykedünk abban, hogy Bécsben végre mégis közeledés történik a függetlenségi párt kibontakozási programijához, a mit legalább sejteni enged az a megváltozott hangulat, a mellyel a bécsi lapok a mostani politikai eseményeket kommentálják. A párt lábhoz tett fegyverrel áll, nyugodt önérzettel, erős magabizással, erejének komoly méltóságában várja a döntő fordulatot. Várja a vezér intését, készen arra, hogy küzdelembe menjen, vagy hogy megkezdje az alkotó munkát, az ország önállóságának kiépítését. ül, ha lesz szép kis fészke, irodája, felesége meg — jaj Istenem, repes a szive, ha csak rá is gondol — kicsi-pici babuskájuk . . . Hogy az anyjának nem igen küld pénzt? Oh csak nem igen kell oly szigorúan venni a dolgot! Küldött eddig is eleget, meg küld is még neki ; kinek ne volnának nehezebb esztendői ? De az aztán mégis csak gondolkodóba ejtette, mikor egyszer otthon felejtett tárcájában meglátta egy szép, szőke asszonynak a képét. Nem szólt róla egy szót se a leányának, de attól kezdve aztán nem fogta többé a fiú pártját. Azt a képet véletlenül meglátta Róza is. Még előbb mint az anyja. Első pillanatban összehajtotta megint a tárcát, azt hitte, nem szabad meglopni titkát annak az embernek, aki még nem egészen az övé. De azután még se bírt ellentállni. Kinyitotta újra s hogy elnézte, önkénytelenül kezdte önmagával összehasonli- tani. Szomorú sóhajtással kapta le tekintetét a tükörből. Tisztán, világosan megmondta a tükör a közel huszonöt éves leánynak, akinek megfogyott arcában már csak egyetlen szépsége volt: a szemei s a szemeiben visszafojtott lobogás,-------hogy fel nem vehetné a harcot a vele csaknem egykorú, de üde, viruló, szépséges szőke asszonnyal. De hát ki lehet ő? Nem hagyta nyugton a vágy, tudni akart valamit vetélytársnőjéről. Kezdte kutatgatni a tárca belsejét . . . Bár ne tette volna! Egy levelet talált: valtóóvás ; egy másikat: kártyaadósság sürgetése; aztán egy harmadikat: az hegyes, éles női irás volt, aláírás csak ennyi: „a tiéd“. A levél tartalma csupa édes csevegés, elmúlt percek boldogságáról, ábrándok a jövő képeiről . . . Délben haloványan rohant haza az ifjú, a tárcájáért jött. A leány szólni akart neki, de Magyarország mezőgazdasága az átalakulás felé vezető fejlődés küszöbét kétségtelenül átlépte már és ma örvendetesen halad azon az utón, amelyre egyrészt a Nyugat magas színvonalon álló mezőgazdaságának előttünk álló példája, másrészt pedig megváltozott hazai viszonyaink vezetnek. Még a múlt század vége felé is tapasztalt külterjes gazdálkodás majdnem egészen eltűnt és ennek helyébe a belterjesebb gazdálkodás lépett, a mellyel az egyoldalú szem- termelés csökkenni kezd. Ha összehasonlítjuk még csak a közel múlt idők általános gazdasági üzemmódjait a maival, úgy a növénytermesztés, mint az állat- tenyésztés terén szembetűnő és örvendetes változást tapasztalhatunk. Különösen ez utóbbi üzemág az, amely nagyobb lépésekkel halad a fejlődés utján, melyben kiváló segítségére volt Darányi földmivelésügyi miniszter gondoskodása, amelyben intenzivebb állattenyésztési politikánk első hajtását láthatjuk. Az állattenyésztés fejlesztésére fordított nagyobb gond rövid másfél évtized alatt azzal az eredménnyel járt, hogy ezen idő alatt, — dacára a közbeeső takarmányinséges esztendőknek, — a szarvasmarha-állomány 32%-ra emelkedett és a sertésállomány is rohamosan fokozódott, amit legjobban bizonyít az, hogy az utóbbi három év alatt, amidőn a Balkánról az állatbehozatal teljesen szünetelt, a belső fogyasztást teljesen eltudtuk látni, sőt jelentékeny kivitelt is mutathatunk fel. Hasonlóan biztató a juhtenyésztés fejlődése is, mely az utóbbi három esztendő alatt szintén közel 3 millió szaporulatot tüntet fel. Az eddig elért eredmények kétség kivül örvendetesek és biztatóak, de azért őszintén be kell vallanunk, hogy még mindég nem kielégítők, mert állattenem lehetett, ideges türelmetlenséggel felelt a szavaira. Azután pedig négy napig nem is látták. S hogy négy nap múlva újra megjelent, bement a nagy szobába. A leány egészen egyedül volt, éppen kedve szerint ment a dolog. Kissé zavart volt az arca, de aztán hamar megtalálta a szót. Azon kezdte, hogy önmagát vádolta. Elmondta, hogy elragadtatta az élet és nem volt benne elientálló képesség. Uj világ nyílt meg előtte, elkápráztatta s csupa gyöngédségből titkolt előtte mindent. Az uj élet uj kötelezettségeket rótt rá, aztán hódolni kellett a többiek szokásainak és — kártyázni kezdett. Eleinte nyert, de aztán őrülten veszített. Volt egy nagyobb adóssága is, huszonnégy óra alatt fizetnie kellett. Ha nem fizetett volna, már halott lenne . . . A leány erre a szóra felszisszent s Kardoska gyöngéden megsimogatta a kezét. — Nem vagyok rossz ember, de nem tehetek másként, amint teszek. Le van kötve testem és lelkem annak az embernek, aki helyettem fizetett . . . Uj kötelezettségeket vállaltam a régi helyett. Magam sem tudtam, hogyan mentem bele ... A leánya fiatal özvegy asz- szony — az apja tudja, hogy szeret engem ... lássa, nem értem . . és mégis,nem térhetek ki. — Szereti? — szól komolyai. — Oh, dehogy; szó sincs róla. — Annál rosszabb! így nincs egyetlen mentsége sem. A férfi szomorúan tekintett rá és felsóhajtott. Érezte, hogy a múltnak rabtörő porkolábja örökre rázárta börtöne ajtaját. A leány pedig felállt és hidegen nézett el a férfi feje fölött, mig nyugodtan, hangsúly nélkül beszélt: nyésztésünket még nem sikerült arra a színvonalra emelni, amelyen hazai viszonyaink között állania kellene. A magyar gazdatársadalom az állattenyésztési politika még intenzivebb felkarolásának szükségességét átérezvén, a Gazdasági Egyesület Országos Szövetsége által ez év junius havában megtartott országos gazda nagygyűlésen vitatta meg azt a kérdést, miképpen lenne állattenyésztési politikánk úgy folytatandó, hogy állattenyésztésünk a fejlődés utján rohamosabban haladhasson és arra a színvonalra emelkedhessék, amellyel az állattenyésztéssel foglalkozó más kontinentális államoké ma áll. Az emlitett országos értekezleten a magyar állattenyésztésügy legalaposabb ismerője Pirkner János miniszteri tanácsos fejtegette e kérdést, kinek felfogásában kell, hogy minden hozzáértő gazda osztozzék. Tenyészállatállományunknak körülbelül háromnegyedrésze van rna a törpebirtokosok, vagy a teljesen földnélküli kisemberek kezén, akik a tenyészállatanyag fejlesztésének nélkülözhetetlen voltától kevésbbé vannak áthatva s e téren határozottan vezetésre, irányításra szorulnak, mely feladat az intelligens gazdatársadalomra, a gazdák érdekképviseleti szerveire, a kormányra és a törvényhozásra hárul. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XIl.t.-c.-;:ek az állattenyésztésről szóló rendelkezései ugyan szintén számolnak ezzel afeladatta!, de mai kereteiben idézett törvény e rendelkezései már meg nem felelők, a gyakorlati élet követelményeit már kielégíteni nem képesek hiányos és hézagos voltuk miatt, úgy, hogy ezen törvények az állattenyésztésre vonatkozó rendelkezései okvetlenül hatályon kivül helyezendők és mielőbb egy uj, a mai viszonyokhoz simuló, kizárólag az állattenyésztésre vonatkozó külön törvény alkotandó. — Mindebből az következik, hogy a szabadságára van szüksége; nemde ezt akarta velem megértetni ? — Ne értsen félre — hebegi az ifjú — ez bünhődés nekem. Nem fogom elfelejteni . . — Elhiszem — felelt a leány. — Ha van lelkiismerete: nem is fog felejteni tudni. Sokkal többet tudok, mint hiszi. Talán én is hibás voltam, hogy nem tudtam jobban megőrizni. Menjen az útjára, nem áll eléje senkise. A mama előtt majd találok ki valami mesét. Elfordult, úgy ismételte : menjen ! menjen ! És a férfi ment. Egy szó, egy hang nélkül sietett el onnét, ahová a múltja, a régi nemesebb énjének ezer édes, feledésbe menő emléke kötötte. Mikor beült bérkocsijába, elővette tárcáját, hogy megnézze a szőke asszony mosolygó, szép arcát. Boldogságtól sugárzó szemekkel vizsgálgatta, aztán, hogy visszacsusztatta kabátja zsebébe, nagyon elégülten konstatálta: — A dolog sokkal könnyebben ment, mint hittem. Ez az ügy egész jövőmet elronthatta volna. Szegény Rózát bizony megviselte az idő . . . nem való hozzám semmiképpen. Az én életem csak most kezdődik! * Tíz év alatt az elsők közé küzdte fel magát Kardoska István. A szerencse folyton vele volt, szinte makacsul kitartott mellette. Akármibe kezdett, minden jól ütött be. Boldog is volt, csak néha tolakodott be az életébe valami nyugtalan aggodalom : mi is lett abból a szegény özvegy asszonyból, akinek a leánya valamikor az ő egész világa volt? Mi is lehet velük? Ha igy el-elfogta a nyugtalanság, meg- zörrent valami mindig a lelkében: múltjának rabbilincsei.
