Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
Nagykároly, 1909. október 3. Vasárnap. V. évfolyam. 40. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 45 MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 54 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.------------Kéziratokat nem adunk vissza. — 1 La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ......................................... Félévre ..................................................... Ne gyedévre............................................... —E gyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Kossuth kihallgatása. Kossuth Ferenc kihallgatáson volt tegnap a királynál. Ez a kihallgatás áll most az események középpontjában és minden egyéb körülötte jegecesedik ki. Miután a kormány lemondott, a parla- mentárizmus követelményei szerint természetesen a mostani többség vezére nyert meghívást a királyhoz, hogy előterjessze kibontakozási tervét. Konstatálni kell, hogy a lemondott kormány miniszter- elnöke, Wekerie Sándor, aki különben az egész koalíciós kormányzás alatt mindenkor teljes előzékenységgel viseltetett a függetlenségi párt iránt és a bankkérdésben, a hol pedig határozottan ellenkező álláspontot foglalt el, óvakodott attól, hogy a függetlenségi párt törekvéseinek útjába gátat emeljen, most is korrekt szigorúsággal tartotta magát a parlamentáris szokásokhoz és maga ajánlotta Kossuth audienciára hívását. Ezzel az audienciával a válság elért forduló pontjához és kimenetele — egyik vagy másik irányban — döntő elhatározással lesz a politikai események további fejleményeire. Bárhogy is döntsön a király, a döntő szót mondja ki a mostani krízisben és az eddigi tétovázás, bizonytalanság helyett egyenesen kiszabott útra térnek az események. Ez a különös jelentőség kapcsolja az ország közvéleményének oly felcsigázott érdeklődését a kihallgatáshoz és fordítja az egész ország szemét Kossuth Ferenc személye felé. Kossuth Ferenc ma a többség vezére. A lefolyt három év alatt a függetlenségi párt — noha számbelileg többségben volt — nem egymaga alkotta a többségi kormánypártot, hanem szövetkezve a másik két parlamenti párttal, a melyek szintén részt vettek a nemzeti ellenállásban. Most ez a koalíció megszűnt, a többségi pozíciót a függetlenségi párt egymaga foglalja el és igy a parla- mentárizmus követelményei szerint neki egymagának kell kormányt alakítania. Ez a többség hatalmas, egységes, szilárdan áll vezére mögött és tálán soha sem fortt annyira egybe a legteljesebb harmóniában, mint épen ezekben a válságos napokban. Sok titkos reménység kisérte csöndben azokat a belső kisebb- nagyobb súrlódásokat, a melyek a függetlenségi párt kebelében időnkint felmerültek. Sokan reménykedtek abban, hogy a függetlenségi párt meghasonlik, szétbomlik, frakciókra töredezik és leszorul többségi pozíciójáról. Ezek a reménykedések soha sem váltak valóra és talán épen most érte a legnagyobb csalódás a függetlenségi párt ellenségeit, a mikor a vezér és pártja a legbensőbb egységben forrtak össze. Tudjuk, hogy a kibontakozás egyik terve az volt, hogy tömörítik a hatvanheteseket és legázolják a függetlenségieket, a másik — a mely számított avval, hogy a függetlenségi párt nélkül ma egy lépést sem lehet tenni — viszont csak a bankcsoport kiszorítására törekedett és megelégedett volna avval, ha Kossuth Ferenc híveinek nagy táborával a fúzió jelszava alatt bevonul a hatvanhetesek soraiba és kiugratja a pártból az úgynevezett bank-csoportot. Ezek a tervek most mind csütörtököt mondtak. A legélesebb világításban áll most az ország előtt az a tény, hogy a függetlenségi pártban nincsenek csoportok, nincsenek különböző törekvések, hanem az egész párt tömör egységben áll vagy bukik az önálló bankkal. A fúziós kísérleteknek evvel egyszer- s mindenkorra vége szakadt. Lehetetlenné tette a fúzió nyélbeütését első sorban az a körülmény, hogy a többi pártok elutasították annak idején Kossuth Ferencnek hivó szózatát és lehetetlenné tette most Tavasztól őszig. — Irta. Gömbösné-Galamb Margit. — (Folytatás.) Évek múltak. Fellegtelen, szép nyugodt évek. Munka és tanulásban telt el majd minden óra s ők hárman azt se tudták, hogyan repül felettük az idő. Soha, egy percre se hagyta cserben Karposka Pistát a szerencséje. Nem volt még kész ember se s már annyit keresett, hogy az édes anyjának is küldhetett belőle. Hanem azért még mindig a régi kis szobájában lakott, ezer szál kötötte oda s talán meg kellene siratnia, ha búcsút venne tőle. Nemcsak a szerelem, ott tartotta a hála is. Nagy beteg lett egyszer, tífuszt kapott és ketten ápolták, ketten tartották benne az életet: Kelemenné és a leánya. Sok minden zálogházba vándorolt, mig újra remény költözött szivükbe s mikor először kelt fel az ágyból, mikor először gondolta át, a mit vele tett az a kettő: sírva fakadt. Addig is szerette, de aztán imádta menyasszonyát. Mig az orvosi tilalom otthon tartotta, együtt töltöttek minden percet s mindig a jövőről beszélgettek. Úgy tervezték, hogy odahaza nyit irodát, a község nag> s öt várja ott már minden ember. Hogy leviszik magukkal a leány anyját is, úgy sincs senkije, aztán a két öreg, meg ők ketten fiatalok csak egymásnak, csak egymásért élnek. Olyan volt az a betegségében megfogyott ifjú, mint a gyermek, sdnte dédelgetésre szorult s a leány észrevette, hogyan lett ismét a régi, a barna arcú, mély tekintetű férfivé, akinek a szemétől megperzselődik a lelke . . . Olyankor aztán ösztönszerüleg elhúzódott tőle. Félt attól a fűztől, ami tekintetükbe megvillant. És félt egy kicsit önmagától is. Már negyedik éve ösmerik egymást és égett ajkukon a csóknak vágya. Még egyszer sem forrott össze ajkuk, de mindegyre ott kisértett fölöttük a be nem telt pillanat. A betegségtől még mindig gyönge férfi egyszer, mikor ismét egymagukban voltak, oda kúszott a leány elé és átfonta a tér leit. A leány elfordította a fejét s egy pillanatig tartó gyön- geség után kiszabadította magát az ölelő karokból. A férfi utána futott, az ajkáért küzdött, a leány pedig kettő ellen vívta a tusát és úgy érezte: önmaga ellen nehezebb a harc. Mikor a még csak lábadozó ifjú elgyöngülve esett vissza a karosszékbe, visszafojtott szenvedéllyel sóhajtott fel az életerős, szép leány előtt: — Oh, csak volnék én az erősebb ! A leány pedig csöndesen felelte vissza: — Oh, csak volnék én a gyöngébb . . . Megint összevillant a szemük. És akkor már tudták: betelt fölöttük a pillanat. Ellentál- lás nélkül forrtak össze az ajkaik. Önfeledten, boldogan tarthatták egymást a karjaikban. Csak arra rezzentek össze, mikor Kelemenné hirtelen benyitott az ajtón: — De gyerekek mi nem jut eszetekbe! * Kelemen Andrásné a megtestesült jóság volt ugyan, de egyébként nagyon egyszerű asz- szony. Naivsága felért egy gyermekéve! és soha semmi nem ütött szeget a fejébe. Azt gondolta, hogy a jó Istennel ő már elintézte gyermeke sorsát, abból feltétlenül Kardoskáné lesz, annál is inkább, mert a bizonyosság dacára se mulasztja el reggel és este ezért imádkozni. Ha később — sokkal később már — szomorúnak látta a leányát, nem tudta megérteni. Sőt egy kicsit mindig a vőlegénye pártjára is állott. Már mint nem tudta elképzelni azt se, hogyan veheti valaki rósz néven egy fiatal embertől, ha egy kissé éli a világát? A boldogult Kelemen tette ezt házas-ember sorban is, mégis csak szépen meg voltak együtt holtáig. Hogy ritkán jár haza {vacsorára ? Majd otthon Férfi és női divat különlegességek HŰT legolcsóbban szerezhetők be Góznernél Nagykároly, Deák Ferencz-tér. I
