Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
2-ik oldal SZATMÁRVÁR MEGYE 34-ik szám. A hazug, szemérmetlen maniíesz- tációnak mégis van egy tanulsága. Ez a tanulság pedig az, hogy a mi ellenségeink a sötétben serényen dolgoznak ellenünk. Darabontok, nemzetiségiek, szocialisták, ó-szabadelvüek kisértenek titokban és igyekeznek hangulatot támasztani a nemzet vezérei ellen. Erre pedig a felelet a viszont szervezkedés. Tömörülni, szervezkedni kell nekünk is, hogy végleg letörjük ezt a bandát, amely gálád népbolonditással, ocsmány hazu- dozással akar ellenségeket nevelni velünk szemben itt, az ország határain belül és künn, a müveit külföldön. — A szegedi bankgyiilés. Az a nagyszabású gyűlés, melyet a délvidéki s alföldi párt- szervezetek ma Szegeden rendeznek, napról- napra nagyobb arányokat ölt. Városunkból Papp Béla orsz. képviselő, dr. Adler Adolf a függetlenségi és 48-as párt elnöke és Erdössy Vilmos, lapunk f. szerkesztője vesznek részt a nagygyűlésen. Gazdák figyelmébe. Illetékes és megbízható helyről azon értesítést nyertük, hogy a budapesti és vidéki gőzmalmok, valamint a budapesti gabonakereskedők úgy a gabonatőzsde ügynököknek, mint a vidéki gabona-kereskedőknek azon utasítást adták, hogy a kisbirtokosoktól búzát ezidő szerint egyáltalán ne vásároljanak, hogy ezáltal a rossz termés miatt beállott buzahiány következtében felszökött búzaárát erőszakkal, mesterségesen lenyomják és igy később a sok rendbeli kiadásoktól görnyedező gazdatársadalmat arra kényszerítsék, hogy búzáján a legalacsonyabb árakon is túladjon. Hogy ez a csúnya manőverük sikerüljön, a búza börziánerek most állandóan román és szerb búzát vásárolnak és a megszorult rna— Bizony, fiacskám, menyasszony vagyok. Jolán áhitatos arccal pillantott föl rá : — És boldog. Margit még mindig mosolygott. — Isten tudja. Ha akarom, boldog is vagyok. — Úgy emlékezem, hogy bankigazgató a vőlegényed ! — Az. Aránylag fiatal ember, még csak harmincöt. Szemtelen szerencséje van, ötvenezer forint évi jövedelmet igyekszünk elkölteni. — Szeretitek egymást? — Azt hiszem, igen. Reggel, mikor fölkelek, már ott vár egy malomkeréknyi virágcsokor, délben fölszalad, megkérdezi hogyan aludtam. Adandó alkalmakkor színházba is megyünk, utána valamelyik restaurantban meg- vacsorálunk. — Nem vagytok mindig együtt? — Ojjé, fiacskám, az nála nem megy olyan könnyen! Rengeteg dolga van, egyszerűen rengeteg! Idejének javarészét a bank emészti föl, sok táviratot kap, sokra kell válaszolni, naponta három klubba is fölnéz, hogy ápolja az összeköttetéseit. Nászúira Norvégiába megyüuk ; az a hat hét egészen a miénk marad, nem veheti el tőlünk senki. — Hol ismerkedtetek meg ? — Az Isten tudja ; valamelyik zsuron. Te, ez egy nagyszerű história volt. Délután hatkor bemutatták, ott maradt az egész társaság, mert átalakult a zsur házi bállá s még éjfél sem volt, megkérte a kezemet. — Olyan hamar? — Na igen, tudod, ő pénzember, sok ideje nincs semmire sem, mert hirtelen kell határoznia. Azt mondta : Nézze Margit, minket úgyis egymásnak szánt a közvélemény, tűzzön ki határidőt, hogy mikor tartsuk meg az eljegyzést. Ennyi volt az egész. — Nagyszerű ember lehet! — Nekem tetszett a modora az első pillanattól kezdve, ez a föllépése is kedvemre való volt. Valóságos szerződést kötöttünk már azon az estén, én tovább adom a zsurjaimat ő, ha csak gyár birtokosnak buzakinálatát egyelőre figyelembe sem veszik. Mi ezzel a börzespekulációval szemben kitartásra buzdítjuk a magyar gazdaközönséget, mert nyilvánvaló tény, hogy az ország ezidei búzatermése 33 millió métermázsát tesz ki. Ha ezzel szemben figyelembe vesszük, hogy az országnak be fogyasztásra és vetésre 30 millió m. m. szükséges, úgy kétségtelen, hogy exportra az idei termésből nem került több 3 millió mázsánál. Minthogy pedig a budapesti malmok külföldre több mint 10 millió m. m. búzát tartoznak szállítani, nyilvánvaló, hogy az ennek megfelelő búzát bármily árban is beszerezni köteles ík. Ennek ellensúlyozására eszelték ki a budapesti malmok és nagy gabona- kereskedők azt a manővert, a mellyel a búza árát mesterségesen leszorítani szándékoznak. Ez a manőverük azonban nem sikerülhet, ha a magyar gazdatársadalom kitart s potomáron oda nem dobja búzakészletét. A búza belértéke ma 32 korona, a mely értéket a gazdatársadalorn kitartása folytán egykét hónap lefolyása után a budapesti börzének is el kell ismerni. De nézetünk szerint a tél folyamán a búza értéke a 32 koronát is meg fogja haladni. Ne engedje tehát magát a gazdatársadalom a gabonaüzérek által lefőzetni, hanem igyekezzék egy pár hónapig legfontosabb szükségletét bármily módon fedezni, hogy a különben is megdöbbentően rossz idei termésért egy-két hónap múlva a megfelelő valódi értéket kaphassa meg. A cigányügy rendezése. Akármerre jár-kél az ember széles Magyar- országban, nem tehet meg olyan kocsiutat, hogy útjában ne találkozzék, avagy pláne fel ne tartóztassa az a szemenszedett vad népség, mely a magyar gazdaközönségnek állandó zsarolója és tolvaja, melyet általában: vándorcigány gyűjtőnév alatt ismer, — azonban legkevésbbé sem előnyösen, úgy a nagyközönség s még inkább a közigazgatási hatóságok. Mint dúló tatárcsordák szabadon száguld- ják keresztül-kasul az országot, rabolva, ölve, öt percre is, de feljön, cseveg pár szót a fiatalsággal, aztán tovább megy. — Szép volt ez eljegyzési ünnep ? — Ott volt a fél város, egy miniszter, két államtitkár, egész sereg képviselő. Aztán volt sok beszéd ; külön mondtak néhányat rám is. Nagyszerű volt. Jolán szinte lihegett a rengeteg színtől. Falta a szavakat, kissé megnyílt az ajka s a tekintete szinte áthatott volna régi barátnőjén, ama ismeretlen világban kalandozott, ahol olyan, de olyan mások az emberek. Ezen el lehet merengeni, továbbá azon is, hogy miért változik meg minden a világon, hozzá éppen akkor, amikor a serdülő kis leány már át tudja érezni a szörnyűséges változást, elütő, ordító, aránykülönbségeivel. A gyorsvonat zakakatolt tovább, Jolán a hullámzó buzatengert bámulta Én édes Istenem, hogyan szalad! Sok-sok holdnyi terület vágtat el, barátságosan mosolyog mégis a pipacs. A szívtelen virág nem bánja azt, hogy kinek a birtokában metszik el a derekát, örül a napsugárnak és kaczérkodik a suhanó fecskékkel, hivalkodva tolja fel a színes ernyőjét, csak él. A leány végigsimitotta a homlokát, hogy elkergesse ezeket a gondolatokat. Akkor megfogta a kezét Margit. — Ejnye már, te kivallatsz itt engem, magadról pedig nem is beszélsz? Hiszen te is menyasszony vagy! Már elröpültek azok a szomorú gondolatok, megjött a varázsszó, hess pipacs, hideg virág, mit ösmered te a violát! — Nem is régen, — mondta Jolán, — májusban volt az eljegyzésünk. — Kicsoda? — Még senki, mégis valaki. Azt hiszem : minden. — Szép? — Egy fejjel magasabb nálam. A segédjegyzőnk. Őszre különben falut kap, akkor egybe is kelünk. — Szeretitek egymást? gyilkolva, gyújtogatva, gyermekeket rabolva s általában a személy- és vagyonbiztonságot a szó teljes értelmében veszélyeztetve ! Az ország minden vidékéről hangzik a jajszó túlkapásaik felett s igazán türelmét veszítve kérdi már főként és elsősorban a magyar gazdaközönség, hogy: meddig fog még ez tartani ? A cigányügy rendezésének kérdésével elméletben sokszor foglalkoztak már az illetékes testületek, de, hogy gyakorlatban cselekedtek volna, arról nincs semmi adat. A magyar országgyűlésben még az 1901-ik esztendőben Hertelendy Ferenc, — akkori országgyűlési képviselő, — vetette fel a megrendszabályozás gondolatát, de azóta sem történt semmi! Pedig azóta a magyar gazdák, — alig múlt el év, — hogy ne sürgettek volna erélyes rendszabályokat a kóbor cigányok túlkapásai ellen. Ismét csak nem történt semmi! A Pécsett 1907. évben megtartott országos gazdakongresszus folyamán már türelmetlenül követelték a gazdák, hogy tegyenek már valamit ezzel a kérdéssel ? Mi lett az eredmény? A dánosi eset, meg a többi s azóta ismét hallgat a krónika, mert tiltja a cselekvést az — álhumanizmüs! Igazán, ha annyira szomorú és elkeserítő nem volna, nevetségesnek kellene tartani azt az államhatalmat, amely 20 millió állampolgárnak tud parancsolni, törvényeivel kormányozni, csak 15—20 ezer emberrel szemben tehetetlen. Ez egy szörnyű kivételes állapot. De ennek megszüntetése annál inkább kivételes eszközöket is igényelne. Nézzük csak a régi rablóvilágot ! Az is kivételes állapot volt, mely kivételes eszközökkel lett megszüntetve. Pedig azokban a betyárokban még minden gonoszság mellett is, volt valami romantikus, valami betyárbecsület féle, — de a kóborcigány minden emberi érzés nélküli, aljas, vadállatias ösztönökkel szaturált monstrum, aki már anyja tejével szívja be csecsemő korától fogva mindazt a gonoszát, ami egy embert csak állattá tehet. Váltig halljuk emlegetni, hogy nehéz kérdés, hogy emberiességi szempontból nem lehet radikális eszközökhöz folyamodni. Hát erre csak az a nézetünk, ha a kérdés megoldása Jolán olyan arczot öltött, mintha látomást látna. — Azt ki sem lehet mondani. — Ne fukarkodj a szóval, beszélj. Hol ismerkedtetek meg? — Istenem, faluhelyen mindenki ismeri egymást, ott nem történik az ilyesmi nagy cze- remóniával. Alig van öt-hat fiatal emberünk, mindig együtt van mindenki. Válogatni alig lehet a társaságot, néha, ünnepeken valameny- nyien elmegyünk a szomszédfaluba, vagy a gazdatisztek jönnek be. Egyszerű emberek, de nagyon jók. Tiszták és becsületesek. — Bizonyos vagyok benne, hogy ő kiválik közülök. Sokáig udvarolt? Jolán mintha megütődött volna. — Nem udvarolt az egy szóval sem. — Furcsa. Csak mondta, hogy tetszel neki, különb vagy a többinél! Már amit szokás mondani. — Egy szóval sem tette. — Talán bokrétákat küldött! — Néha egy-egy szá1 virágot. Ott tépte azt is a mi kertünkben, amikor ozsonna után künn sétáltunk. Hiszen ez elég! Margit később megint belüggönyözte az ablakot, épp oda sütött a nap, s az mintha megzavarta volna az examinációban, amivel nem volt tisztában. — Nem értem a dolgot. Mikor nyilatkozott ? — Egyáltalában nem nyilatkozott. — Ugyan! Margit most már tökéletesen meg volt ütődve, annak a sima kontyos lánynak az arca pedig csak ezután kezdett megdicsőülni. — Hiszen olyan fölösleges az ilyesmi. Ismerjük egymást két éve, ugyanannyi idő óta szeretjük is egymást. — És te biztos vagy ebben ? — No, hallod! — Ha szó sem volt közietek róla, miből tudod megállapítani? — Nagyon egyszerű az egész, meg kell az ilyesmit érezni. Ahová mentem, ott volt min-
