Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

2-ik oldal SZATMÁRVÁR MEGYE 34-ik szám. A hazug, szemérmetlen maniíesz- tációnak mégis van egy tanulsága. Ez a tanulság pedig az, hogy a mi ellensé­geink a sötétben serényen dolgoznak ellenünk. Darabontok, nemzetiségiek, szocialisták, ó-szabadelvüek kisértenek titokban és igyekeznek hangulatot tá­masztani a nemzet vezérei ellen. Erre pedig a felelet a viszont szervezkedés. Tömörülni, szervezkedni kell nekünk is, hogy végleg letörjük ezt a bandát, amely gálád népbolonditással, ocsmány hazu- dozással akar ellenségeket nevelni velünk szemben itt, az ország határain belül és künn, a müveit külföldön. — A szegedi bankgyiilés. Az a nagysza­bású gyűlés, melyet a délvidéki s alföldi párt- szervezetek ma Szegeden rendeznek, napról- napra nagyobb arányokat ölt. Városunkból Papp Béla orsz. képviselő, dr. Adler Adolf a függet­lenségi és 48-as párt elnöke és Erdössy Vilmos, lapunk f. szerkesztője vesznek részt a nagy­gyűlésen. Gazdák figyelmébe. Illetékes és megbízható helyről azon érte­sítést nyertük, hogy a budapesti és vidéki gőz­malmok, valamint a budapesti gabonakereskedők úgy a gabonatőzsde ügynököknek, mint a vi­déki gabona-kereskedőknek azon utasítást adták, hogy a kisbirtokosoktól búzát ezidő szerint egyáltalán ne vásároljanak, hogy ezáltal a rossz termés miatt beállott buzahiány következ­tében felszökött búzaárát erőszakkal, mestersége­sen lenyomják és igy később a sok rendbeli kiadásoktól görnyedező gazdatársadalmat arra kényszerítsék, hogy búzáján a legalacsonyabb árakon is túladjon. Hogy ez a csúnya manőverük sikerüljön, a búza börziánerek most állandóan román és szerb búzát vásárolnak és a megszorult rna­— Bizony, fiacskám, menyasszony vagyok. Jolán áhitatos arccal pillantott föl rá : — És boldog. Margit még mindig mosolygott. — Isten tudja. Ha akarom, boldog is vagyok. — Úgy emlékezem, hogy bankigazgató a vőlegényed ! — Az. Aránylag fiatal ember, még csak harmincöt. Szemtelen szerencséje van, ötven­ezer forint évi jövedelmet igyekszünk elkölteni. — Szeretitek egymást? — Azt hiszem, igen. Reggel, mikor föl­kelek, már ott vár egy malomkeréknyi virág­csokor, délben fölszalad, megkérdezi hogyan aludtam. Adandó alkalmakkor színházba is megyünk, utána valamelyik restaurantban meg- vacsorálunk. — Nem vagytok mindig együtt? — Ojjé, fiacskám, az nála nem megy olyan könnyen! Rengeteg dolga van, egysze­rűen rengeteg! Idejének javarészét a bank emészti föl, sok táviratot kap, sokra kell vá­laszolni, naponta három klubba is fölnéz, hogy ápolja az összeköttetéseit. Nászúira Norvégiába megyüuk ; az a hat hét egészen a miénk marad, nem veheti el tőlünk senki. — Hol ismerkedtetek meg ? — Az Isten tudja ; valamelyik zsuron. Te, ez egy nagyszerű história volt. Délután hatkor bemutatták, ott maradt az egész társaság, mert átalakult a zsur házi bállá s még éjfél sem volt, megkérte a kezemet. — Olyan hamar? — Na igen, tudod, ő pénzember, sok ideje nincs semmire sem, mert hirtelen kell határoznia. Azt mondta : Nézze Margit, minket úgyis egymásnak szánt a közvélemény, tűzzön ki határidőt, hogy mikor tartsuk meg az el­jegyzést. Ennyi volt az egész. — Nagyszerű ember lehet! — Nekem tetszett a modora az első pil­lanattól kezdve, ez a föllépése is kedvemre való volt. Valóságos szerződést kötöttünk már azon az estén, én tovább adom a zsurjaimat ő, ha csak gyár birtokosnak buzakinálatát egyelőre figye­lembe sem veszik. Mi ezzel a börzespekulációval szemben kitartásra buzdítjuk a magyar gazdaközönséget, mert nyilvánvaló tény, hogy az ország ezidei búzatermése 33 millió métermázsát tesz ki. Ha ezzel szemben figyelembe vesszük, hogy az or­szágnak be fogyasztásra és vetésre 30 millió m. m. szükséges, úgy kétségtelen, hogy ex­portra az idei termésből nem került több 3 millió mázsánál. Minthogy pedig a budapesti malmok külföldre több mint 10 millió m. m. búzát tartoznak szállítani, nyilvánvaló, hogy az ennek megfelelő búzát bármily árban is besze­rezni köteles ík. Ennek ellensúlyozására eszel­ték ki a budapesti malmok és nagy gabona- kereskedők azt a manővert, a mellyel a búza árát mesterségesen leszorítani szándékoznak. Ez a manőverük azonban nem sikerülhet, ha a magyar gazdatársadalom kitart s potomáron oda nem dobja búzakészletét. A búza belértéke ma 32 korona, a mely értéket a gazdatársadalorn kitartása folytán egy­két hónap lefolyása után a budapesti börzének is el kell ismerni. De nézetünk szerint a tél folyamán a búza értéke a 32 koronát is meg fogja haladni. Ne engedje tehát magát a gazdatársada­lom a gabonaüzérek által lefőzetni, hanem igye­kezzék egy pár hónapig legfontosabb szükség­letét bármily módon fedezni, hogy a különben is megdöbbentően rossz idei termésért egy-két hónap múlva a megfelelő valódi értéket kap­hassa meg. A cigányügy rendezése. Akármerre jár-kél az ember széles Magyar- országban, nem tehet meg olyan kocsiutat, hogy útjában ne találkozzék, avagy pláne fel ne tar­tóztassa az a szemenszedett vad népség, mely a magyar gazdaközönségnek állandó zsarolója és tolvaja, melyet általában: vándorcigány gyűjtőnév alatt ismer, — azonban legkevésbbé sem előnyösen, úgy a nagyközönség s még in­kább a közigazgatási hatóságok. Mint dúló tatárcsordák szabadon száguld- ják keresztül-kasul az országot, rabolva, ölve, öt percre is, de feljön, cseveg pár szót a fia­talsággal, aztán tovább megy. — Szép volt ez eljegyzési ünnep ? — Ott volt a fél város, egy miniszter, két államtitkár, egész sereg képviselő. Aztán volt sok beszéd ; külön mondtak néhányat rám is. Nagyszerű volt. Jolán szinte lihegett a rengeteg színtől. Falta a szavakat, kissé megnyílt az ajka s a tekintete szinte áthatott volna régi barátnőjén, ama ismeretlen világban kalandozott, ahol olyan, de olyan mások az emberek. Ezen el lehet merengeni, továbbá azon is, hogy miért válto­zik meg minden a világon, hozzá éppen akkor, amikor a serdülő kis leány már át tudja érezni a szörnyűséges változást, elütő, ordító, arány­különbségeivel. A gyorsvonat zakakatolt tovább, Jolán a hullámzó buzatengert bámulta Én édes Iste­nem, hogyan szalad! Sok-sok holdnyi terület vágtat el, barátságosan mosolyog mégis a pi­pacs. A szívtelen virág nem bánja azt, hogy kinek a birtokában metszik el a derekát, örül a napsugárnak és kaczérkodik a suhanó fecskék­kel, hivalkodva tolja fel a színes ernyőjét, csak él. A leány végigsimitotta a homlokát, hogy elkergesse ezeket a gondolatokat. Akkor meg­fogta a kezét Margit. — Ejnye már, te kivallatsz itt engem, magadról pedig nem is beszélsz? Hiszen te is menyasszony vagy! Már elröpültek azok a szomorú gondola­tok, megjött a varázsszó, hess pipacs, hideg virág, mit ösmered te a violát! — Nem is régen, — mondta Jolán, — májusban volt az eljegyzésünk. — Kicsoda? — Még senki, mégis valaki. Azt hiszem : minden. — Szép? — Egy fejjel magasabb nálam. A segéd­jegyzőnk. Őszre különben falut kap, akkor egybe is kelünk. — Szeretitek egymást? gyilkolva, gyújtogatva, gyermekeket rabolva s általában a személy- és vagyonbiztonságot a szó teljes értelmében veszélyeztetve ! Az ország minden vidékéről hangzik a jajszó túlkapásaik felett s igazán türelmét ve­szítve kérdi már főként és elsősorban a magyar gazdaközönség, hogy: meddig fog még ez tartani ? A cigányügy rendezésének kérdésével elméletben sokszor foglalkoztak már az illeté­kes testületek, de, hogy gyakorlatban cseleked­tek volna, arról nincs semmi adat. A magyar országgyűlésben még az 1901-ik esztendőben Hertelendy Ferenc, — akkori országgyűlési kép­viselő, — vetette fel a megrendszabályozás gon­dolatát, de azóta sem történt semmi! Pedig azóta a magyar gazdák, — alig múlt el év, — hogy ne sürgettek volna erélyes rendszabályokat a kó­bor cigányok túlkapásai ellen. Ismét csak nem történt semmi! A Pécsett 1907. évben meg­tartott országos gazdakongresszus folyamán már türelmetlenül követelték a gazdák, hogy tegye­nek már valamit ezzel a kérdéssel ? Mi lett az eredmény? A dánosi eset, meg a többi s azóta ismét hallgat a krónika, mert tiltja a cselekvést az — álhumanizmüs! Igazán, ha annyira szomorú és elkeserítő nem volna, nevetségesnek kellene tartani azt az államhatalmat, amely 20 millió állampolgár­nak tud parancsolni, törvényeivel kormányozni, csak 15—20 ezer emberrel szemben tehetetlen. Ez egy szörnyű kivételes állapot. De en­nek megszüntetése annál inkább kivételes esz­közöket is igényelne. Nézzük csak a régi rabló­világot ! Az is kivételes állapot volt, mely ki­vételes eszközökkel lett megszüntetve. Pedig azokban a betyárokban még minden gonoszság mellett is, volt valami romantikus, valami betyárbecsület féle, — de a kóborcigány min­den emberi érzés nélküli, aljas, vadállatias ösz­tönökkel szaturált monstrum, aki már anyja tejével szívja be csecsemő korától fogva mind­azt a gonoszát, ami egy embert csak állattá tehet. Váltig halljuk emlegetni, hogy nehéz kér­dés, hogy emberiességi szempontból nem lehet radikális eszközökhöz folyamodni. Hát erre csak az a nézetünk, ha a kérdés megoldása Jolán olyan arczot öltött, mintha látomást látna. — Azt ki sem lehet mondani. — Ne fukarkodj a szóval, beszélj. Hol ismerkedtetek meg? — Istenem, faluhelyen mindenki ismeri egymást, ott nem történik az ilyesmi nagy cze- remóniával. Alig van öt-hat fiatal emberünk, mindig együtt van mindenki. Válogatni alig lehet a társaságot, néha, ünnepeken valameny- nyien elmegyünk a szomszédfaluba, vagy a gazdatisztek jönnek be. Egyszerű emberek, de nagyon jók. Tiszták és becsületesek. — Bizonyos vagyok benne, hogy ő ki­válik közülök. Sokáig udvarolt? Jolán mintha megütődött volna. — Nem udvarolt az egy szóval sem. — Furcsa. Csak mondta, hogy tetszel neki, különb vagy a többinél! Már amit szokás mondani. — Egy szóval sem tette. — Talán bokrétákat küldött! — Néha egy-egy szá1 virágot. Ott tépte azt is a mi kertünkben, amikor ozsonna után künn sétáltunk. Hiszen ez elég! Margit később megint belüggönyözte az ablakot, épp oda sütött a nap, s az mintha megzavarta volna az examinációban, amivel nem volt tisztában. — Nem értem a dolgot. Mikor nyilat­kozott ? — Egyáltalában nem nyilatkozott. — Ugyan! Margit most már tökéletesen meg volt ütődve, annak a sima kontyos lánynak az arca pedig csak ezután kezdett megdicsőülni. — Hiszen olyan fölösleges az ilyesmi. Ismerjük egymást két éve, ugyanannyi idő óta szeretjük is egymást. — És te biztos vagy ebben ? — No, hallod! — Ha szó sem volt közietek róla, miből tudod megállapítani? — Nagyon egyszerű az egész, meg kell az ilyesmit érezni. Ahová mentem, ott volt min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom