Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
2-ik oldal. I I korszakalkotó kérdéseknek nagy hord- erejét megállapítani tudja? Csak az egész, osztatlan magyar nemzet odaadó bizalma, egységes akarata képes a vezérek leikébe hatványozott erőt önteni, hogy ezt a nagy munkát, amelynek elvégzésére a nemzet érdekében vállalkoztak, — el is végezhessék és diadalmaskodhatnak a nemzet külső és belső ellenségein. (ő) —■ - ■ ----- ■ ....-Á f üggetlenségi párt és a függő kérdések. A Neue Freie Presse nagy figyelmet keltő czikket közölt Hoitsy Pálnak, a függetlenségi párt alelnökének tollából. A czikket kivonatosan közöljük: Véleményem szerint a jelen politikai helyzet semmiféle nyugtalanító memontumot nem hord magában, s hogy azok, a kik válsághíreket terjesztenek, a függetlenségi párt nagy többségének gondolkodásáról tévesen vannak informálva. A párt jelenleg főképpen három kérdéssel foglalkozik: a választójogi reformmal, a katonai kérdésekkel és az önálló nemzeti bankkal. Az általános választójog behozatala régi programmpontja a függetlenségi pártnak. Gróf Andrássy tulajdonképen a mi program munkát hajtja végre. Ezt úgy cselekszi, hogy igyekszik megvalósítani azon biztosítékokat, a melyek a nemzetközi szocziálisták vagy a kifelé gravitáló nemzetiségek túlsúlyából eredhetnének. A mi az úgynevezett katonai engedményeket illeti, ezek csak azokat nyugtalaníthatják, a kik világos nappal is kísérteteket látnak. Minden illetékes tényező tudja, hogy ilyen engedmények nélkül sem a fölemelt ujonczlétszám, sem a katonai kiadások növelésé keresztül nem vihető. A bankkérdés érinti a függetlenségi pártot a legközelebbről. Ebben volt a türelmetlenség a legnagyobb. De csak volt. Kossuth Fe- rencz két Ízben is nyilatkozott a bankkérdésről, igy minden nyugtalanság eltűnt. Ily körülmények között a függetlenségi párt erejének teljes tudatában várja az események fejlődését. A függetlenségi párt nem fogja megszerezni ellenségeinek azt az örömet, — hogy az eseményeket preczipitálja, s a maga türelmetlenségével tegye lehetetlenné azt, a mit a legközelebbi jövő érett gyümölcsként az ölébe hullat. Politikai hetiszemie. Az újév alkalmával a nemzet vezéreinek ajkáról elhangzott nyilatkozatok révén megnyugvást nyerhet az ország közvéleménye, a közönségnek magyar része, amely óhajtja, hogy a nemzetépités nagy feladatain ez a kormányzati irány munkálkodjon tovonitást már abbahagyva kaparászott. Aztán lomha fordulással befelé jött, nagyokat szippantva a jó szüzdohány füstjéből. Az udvar közepén megállt, ügy tett, mintha ügyet sem vetne a szerelmeskedőkre, pedig egész leikével látta, tudta, hogy mit cselekszenek. Közel féléve szítja, bujtogatja már a haragját ez a pelyhes állu, katonasor előtt álló, mihaszna molnárlegény, aki éjjelenként idejár a Marishoz, aki azóta már talán a szeretője is. Bizonyára az. Pedig, de másképp gondolta ő. Egyszerű leikével, becsületes szivével az első látás óta szerette a leányt. Dédelgette, becézte, de hiába. — Amaz már akkor is az ördögé volt; ezé a bikaerejü molnárlegényé, ezé a Kinizsié! Az álmodozásnak egyszeribe vége szakadt, a kocsisnak jó ötlete támadt. Feszes egyenes léptekkel odament az ablakhoz. A földön egy-két szál deszka, meg eféle feküdt, azt gondosan, mint jó cselédhez illik, félrelökte, aztán jóakaró barátságos hangon szólt: — Maris . . . már én ilyenkor nem gondolnék a szerelemre . . . Megtaláljátok egymást holnap is. Majd amikor a halott a földben lesz már. — De ma nem illendő ez. Hidd el Mari. Mégis csak az édesapád vót a tisz- teletes ur . . . Ezzel megfordult és visszament a szobába, egyenesen, vissza se nézve. Amazok néhány pillanatra mélységes hallgatásba merültek. Érezték, hogy a meztelen igazságot mondta a szemükbe a legény és az éjszaka sötétjében X. SZAT MÁRVÁR MEGYE. vább afelől, hogy mindazok a nagy kérdések, melyek az ujesztendő politikájában előtérben állanak, mindenek megelégedésére megoldást fognak találni, különösen pedig megnyugvást nyerhetnek Kossuth Ferenc szavaiból a függetlenségi zászló hívei aziránt, hogy ez a megoldás a függetlenségi zászló meghajlása nélkül, a függetlenségi elvek és követelések teljes honorálásával fog megtörténni. A mit az országgyűlés többségét alkotó függetlenségi pártnak és igy a nemzetnek is vezére, Kossuth Ferenc mondott, biztosítéka és záloga annak, hogy a nemzeti ügy ma is ugyanannak a kezében van letéve, aki nem is olyan régen egy csúnya, átkos emlékezetű kormányzat idején megtántorodás nélkül küzdött a nemzeti ügyért és vitte diadalra ezt az ügyet. Annak a kezében, akit valamint hogy akkor nem tudott terrorizálni, nem tudott megtántoritani a hatalomnak száz erőszakos eszköze, úgy ma is ezer akadály, sok félreértés, emberfölötti munka és lenyűgöző betegsége dacára megtántorodás nélkül halad azon az utón, amelynek a végén az ígéret földje: a szabad, független, erős és boldog Magyarország. á szatmármegyei tanitókháza. A társadalmi élet fejlődésének egyik figyelemre méltó jelensége, hogy egyes osztályok közös elhatározással, egy kitűzött célon egyesülve, közös erővel igyekeznek helyzetükön javítani és megvalósítani olyan célokat, melyekért egyesek hasztalan küzdenének, s kétségtelen, hogy minél sivárabb valamely talaj, melyen egy társadalmi réteg életfájának tengődnie kell, vagy minél kevesebb anyagi erővel rendelkezik életszükségletének a kielégítésére, annál több érdeke és oka van a szövetkezésre, az egyesülésre olyan célok megvalósításáért, melyek a kö. jót szolgálják. Hazánkban az éüelmiség azon osztályában, mely munkája után élhet" meg, ha szabad a néptanítókat is ide sorolni, a néptanítók azok, kikről a munkabé megállapításánál a törvényhozás és más tényezők legutoljára és kevésbé í kedvezően gondoskodtak. Azt hiszem nem azért, mintha ez eljárással a néptanítók munkáját akarták volna minősíteni, mert hiszen a néptanítók alapverő munkát végeznek a jövendő Magyarország kialakulásához s a nemzet és családi élet legbecsesebb kincseinek, a gyermekek erkölcsi és érzelmi kiképzésével foglalkoznak. De talán sokan vagyunk ahoz, hogy a nemzet ezt a munkát kellően jutalmazhatná ; aztán lehetnek még ma is köztünk olyanok, kik a hivatásunkkal járó köteleségek betöltésére nem egészen alkalmasak. Bármint legyen is a dolog, tagadhatatlan, hogy mivel a néptanítók általában a társadanagy pirosság öntötte el az arcukat. A leány gyorsan magához tért. Öntudatos hangon jó éjszakát mondott a szeretőjének és eltávozott az ablakból. A molnárlegény szemében bosszús tűz égett, ahogy a pitvar előtt elment. A kocsislegény kidugta a fejét az ablakon. Éles szeme áttörte a sötétséget és meglátta, hogy a leány ablaka már bezárult. Aztán a szerető tompa, erős lépteinek a zaját vitte a fülébe az őszi szellő. Éölvidult a lelke. Legalább az egyszer biztosan tudja, hogy a Maris ajkai nem csókolnak és gömbölyű rózsás karjai legfeljebb, ha a párnát ölelik. De a vidámsága csak rövid ideig tartott. Hirtelen elkomorult az arca, miközben sötéten gondolt arra, hogy az öreg tiszteletes ur holnap már nem fekszik ravatalon. Boszorkány mese. Huhugó baglyok omladó vára, Ti hátborzongatón szép éjfalak, Fogadjatok be éjszakára. Tündérszerelmek kisértő átkán Száguld, repül át a vesszőlovam. Boszorkány lánya lesz a mátkám. Alszom, megölnek és feljajdulok, Rám pislognak a kormos éjfalak, S baglyog gyászmarsa huhog, huhog. T. B. 2-ik szám. lom vagyontalan osztályából kerülnek ki, s mint értelmi munkások a fizetési rangsorozat alsó lépcsőjén állanak: a néptanítói kar nagy része — bár helyzetök az utóbbi időkben tetemesen javult is, szegénysorsu emberekből áll, kik napról-napra az összetartás nehéz kérdésével küzdenek. A néptanítónak tulajdonképpen mintaembernek kellene lenni, kitől a nép, melynek körében él, nemcsak az iskolában tanul, de köz- és magánéletéből, társadalmi viselkedéséből és minden irányban példát vehetne. Hivatása hozza magával, hogy olykor-olykor az előkelőbbek sorában is megjelenve, tisztességesen öltözködjék ; a napi munka végzése sarkalja, hogy legalább tűrhetően táplálkozzék; az előrelátás inti, hogy keresetét okszerűen ossza be s abból a nemszeretem-napokra, kedvezőtlen körülményekre valamicskét félre tegyen; ismét állása hozná magával, hogy közcélokért, társadalmi és hazafias ügyekért ne csak szóval, de anyagilag is hozza meg az áldozatot. Végre mint családfentartó gyermekeiről kellően gondoskodjék s azokból hasznos tagokat neveljen a nemzet számára. Felesleges bizonyítgatni is, hogy művész legyen az a tanító, vagy akárki más hasonló jövedelemmel rendelkező egyéniség, aki anyagi erejét úgy tudja beosztani, hogy a fentebbi célokat megközelíthesse. De rendesen egyik vagy másik tételnél hiány mutatkozik, s beköszönt a háztartáshoz egy kelletlen jövevény, az adósság, az a közismert kosztos, aki eszik, de fizetni nem szokott, s érzéke kevesebb az üres zsákénál, melyről nagyon jól tudjuk, hogy nem állhat egyenesen. Azonban mint minden gyermekes apának, úgy a tanítónak is a közélet gondjai közt legnagyobb kérdés a család fenntartása s abban a gyermeke neveltetése, a jövőjükről való gondoskodás. Mig gyermekei a ház körében j vannak, a szerény jövedelemből úgy, ahogy ! szerényen, eligazodik a sorsuk; de az elemi iskolák elvégzésével, előáll a pályaválasztás nehéz kérdése. Bármi pályára adja fiúgyermekeit, mai korban kívánatos, hogy négy középiskolai osztályt végeznek, esetleg, ha arra valók, tovább tanuljanak. Ez az iskoláztatás a legfőbb vidéki tanítókra nézve szinte lehetetlen, most csekély jovedelmöknek olyan részét venné igénybe, melynek nélkülözését családi életök sinvlené meg. J o A nelyzet javítása végett tanítói gyűlések alkalmával többször szóba került egy olyan intézmény létesítése, melyben vidéki tanítók középiskolában tanuló fiai kedvező feltételek mellett nyernének ellátást és gondozást, de a cél megvalósulása érdekében komoly elhatározásra a Szatmármegyei általános tanítói egyesületnek mult dec. 7. napján tartott közgyűlésén került a sor, midőn a nagy számmal jelen voltak egyhangúlag elhatározták, hogy Szatmáron egy intárnátust létesítenek, melyben vidéki tanítók, papok és jegyzők fiai kapnának ellátást. Az ügy tovább vitelére a gyűlés egy ti- zenkéttagu bizottságot választott, melynek élén Bodnár György kir. tanfelügyelő áll, ki az ügy érdekében eddig nagy munkásságot fej ett ki s a bizottsággal együtt minden lehetőt megtesz, hogy az eszme megvalósuljon. Biztos a reményünk, hogy az építkezéshez Szatmár város ingyen telket ad; dr. Falussy Árpád főispán Öméltósága az intézmény védnökségét elfogadva, hathatós támogatását megígérte; és ha a magas kormány, valamint Szatmármegye nagyérdemű közönsége kegyes leend az ügyet becses támogatásával megajándékozni, s ha e vármegye hatszáz néptanítója lelkes apostolává szegődik az eszmének, az a hitünk, hogy ez az intézmény, mint a hozzá járuló tényezők nemes elhatározásának maradandó emlékoszlopa, kevés idők múltán meg fog valósulni. „A jókedvű adakozót szereti az Isten,“ mondja szent könyvünk valahol; de tudjuk, hogy napjainkban a jókedvű adakozó hány meg hány cél közt kénytelen megosztani szive nemes érzületét. Legyen szabad azonban intézményünk érdekében felemlíteni azt, hogy azok, kikért létesülne, úgy társadalmi téren, mint nemzeti szempontból is hasznos szolgálatokat tesznek, s attól a társadalomtól várják és kérik ügyük kegyes támogatását, melynek szolgálatában állanak. Vármegyénk az ország azon területéhez tartozik, ahol a népességnek egyrésze nemcsak nyelvében nem magyar, de hazafias
