Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

2-ik szám. SZ AT MÁRVÁR MEGYE 3. oldal. érzületében is bizonyos átalakulást igényel. Kí­vánatos, hogy az átalakítás munkájának a me­gye minden tanítója lelkes hive legyen s úgy munkakörében, mint a közélet színterén olyan eszméket hirdessen, olyan elveket terjesszen, melyek nemzetünk gyarapodását, szeretett ha­zánk s a társadalmi rend erősbödését szol­gálják. Ez intézmény, melynek megvalósítására a megyés tanítók anyagi ereje kicsiny s ahoz a vármegye nagyérdemű közönségétől, kedvezőbb anyagi helyzetben élő fiaitól támogatást kér, előlegezett jutalma lenne a tánitói munkásság­nak, annak a hazafias munkásságnak, melynek hűséges betöltése nem érdem, hanem szent kö­telessége nyelv és vallás nélkül minden tanító­nak, aki e megye területén él! Kótai Lajos, Vármegyénk ezen eszméért lelkesedő tan- felügyelője egy küldöttséget vezetett a múlt szombaton, január hó 2-án, d. e. 11 órakor dr. Vajay Károly Szatmár-Németi sz. kir. város polgármesteréhez, fél 12 órakor ugyanazon kül­döttség dr. Boromissza Tibor szatmári püspök ur Ő Méltóságánál tisztelgett, majd a délutáni háromnegyed 3 órai személyvonattal a küldött­ség Nagykárolyba utazott, hol főispánunknál tisztelgett. A küldöttségben résztvettek: Bodnár György kir. tanfelügyelővel az élén: Mihály Ferencz kir. s. tanfelügyelő, Kótai Lajos egye­sületi elnök, Neubauer Elemér alelnök, Maro­sán János és Fábián István egyes, jegyzők, Székely Árpád és Imre Károly nagybányai, Irinyi Sándor szinérváraljai, Marosán Kornél aranyosmegyesi, Paládi Lajos, Papp János, Ányos Miklós, Vladár Ferencz, Spiry Endre, Székely József szatmári áll. Nagy Sándor nagy­károlyi ág. ev. tanítók, illetve igazgatók s egye­sületi választmány^ tagok. Dr. Faiussy Árpád vármegyénk főispánja délután 4 órakor fogadta a küldöttséget a vár- megyeháza fogadótermében. Bodnár György kir. tanfelügyelő az egyesület nevében kérte a főispánt, hogy a tanítói internátus védnöksé­gét fogadja el s az egyesület kérését a kul­túrádéból engedélyezendő évi hozzájárulás tár­gyában támogassa, nemkülönben az egyesület küldöttségét annakidején a kultuszminiszterhez vezesse. A főispán igen kegyesen fogadta a küldöttséget. A tanítói internátus eszméje na­gyon áthatotta s megtiszteltetésnek vette, hogy az ügy védnöke lehet. Az egyesület kérelmét mindkét törvényhatóságnál melegen fogja tá­mogatni, nemkülönben a legszívesebben vezeti a küldöttséget annak idején a minisztériumba. A szokásos bemutatkozás után a főispán a küldöttség tagjaival szívesen elbeszélgetett s a beszélgetés folyamán úgy nyilatkozott, hogy nem tud elképzelni akadályt, mely e nemes cél elérését meggátolná. A küldöttség tagjai az esti 6 órai vonattal Szatmárra utaztak. A legszömyebb katasztrófa. Adakozzunk! Bis dat, qui cito dal. A kék égü Szicília felől még egyre ér­keznek világszerte a gyászhirek. A csodás szi­getország népe romokká vált városai, törme­lékké vált hajlékai helyén siratja a földrengés százezernyi áldozatát. A rombadőlt városok helyén a hegynyi magasságra emelkedő törme­lékek között még egyre folyik a mentés a bor­zalmas szerencsétlenség keltette részvét száz­szoros erejével és az omladékok közül még egyre húznak ki a mentők emberfeletti munka árán a százszámra felszínre kerülő halottak kö­zött egy-egy szerencsétlent is, akiben egy heti rettenetes szenvedés után félig éhenhalva, félig összezúzva, megőrjítő állapotban is megmaradt még az életnek egy-két gyönge szikrája. A haj­léktalanokká, koldusokká, földönfutókká vált megmenekültek százezrei pedig nagy tömegek­ben lepik el az ország belsejébe vezető uta­kat, hogy nyomorúságos életüknek biztosabb földet érjenek el. Minden idők egyik legnagyobb szeren­csétlensége alkalmából az egész világ egyfor­mán mélységes részvéttel tekint a gyászbabo- rult Itáiia felé. A müveit kulturországok mind­egyike állami és társadalmi segélyként útnak indítja bőséges kincseinek feleslegét, hogy eny­hítse a szenvedést és a nyomort. És hogy se­gítségére siessen a mentőknek abban, ami még megmenthető. Ebben a munkában kiveszi a maga ré­szét a szintén sok szenvedésen keresztül ment Magyarország is, ha nem is azokkal a gazdag eszközökkel, mint amilyenekkel a milliárdok hazái tudják ezt tenni, hanem csak a maga szegényes eszközeivel, de a meleg részvét min­den bensőséges érzetével. A magyarországi se­gélyakció élén a nemzet leghivatottabbjai álla­nak : Esztergom bíboros prímás érseke, Vaszari Kolozs; Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter. Induljon el a nemzet legjobbjai után az akció­ban, vegyen részt a segítés munkájában min­denki, gyűljenek az adományok kinek-kinek tehetsége szerint koronánként, vagy fillérenként, mozduljon meg a részvét nagyérzésében a mi társadalmunk is, hogy majd, ha az irtózatos sze­rencsétlenség már csak elmosódó emlékeze­tünkben fog élni, lelkűnkben érezzük mi is azt a megnyugvást, hogy, — amelyet annak enyhité-i sére fordítottunk, — a mi filléreink is letöröl­tek egy-egy könnyet. Vármegyénk főispánja s alispánja a vá­rosok polgármesterei és a járások fószolgabirái utján az egész megyében gyűjtést rendeznek. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ősi várme­gyénk közönsége kellő módon tanujelét adja az olasz nép iránt érzeti rokonszerzésének. Áz az ország, mely Kossuth Lajos apánknak má­sodik hazeja volt, meg is érdemli azt. A könyöradomány gyűjtést vármegyénk főispánjának kezdeményezésére már a pénteki közigazgatási bizottság ülésen megkezdték. Az adományokat itt nyugtázzuk: dr. Fa­iussy Árpád, 20 K. Ilosvay Aladár, 10 K. Ne- mestóthi Szabó Albert, dr. Aáron Sándor, dr. Böszörményi Emil, 6—6 K. Baudisz Jenő, 5 K. dr. Adler Adolf, 6 K. Kacsó Károly, 10 K. dr. Fabó Zoltán, 5 K. Mándy Zoltán, 10 K. Bodnár György, 4 K. Czilli György, 5 K. Né­meth Béla, Luby László, Madarassy László, Szintay Gábor, Kerekes Zsigmond, 2—2 K. dr. Péchy István, Luby Géza, 5—5 K. Mada­rassy Dezső, 10 K. Zwerdely Andor, Mangu Béla, 2—2 K. Össesen, 127 korona. VÁRMEGYE. Eőztgazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága pén­teken, folyó hó 8-án délelőtt tartotta ez évi első ülését dr. Faiussy Árpád főispán elnöklete alatt. Az ülésen Böszörményi Zsigmond, Jékey Zsigmond, Jármy András és Szalkay Sándor biz. tagok kivételével, az összes bizottsági ta­gok s az előadók részt vettek. Már a bizottsági ülésnek elején történt két olyan mozzanatról kell megemlékeznünk, melyek az ülésnek nemcsak hogy nem minden­napi szint kölcsönöztek, de határozottan kiemel­ték azt már megszokott sablonosságából. A midőn elnöklő főispán az ülést meg­nyitotta Ilosvay Aladár alispán szólásra emel­kedett és igen szívélyes szavakkal üdvözölte vármegyénk főispánját az újév alkalmából. Be­szédében hangoztatta, hogy a céltudatos, össz- hangzatos működés milyen nagy befolyással van a közigazgatásra. Hogy ezeknek olyan szép eredményei voltak az elmúlt évben is, az első sorban dr. Faiussy Árpád érdeme. Szóló leg­jobban ismeri főispán ügybuzgóságát, munka­kedvét, jól tudja, hogy tudását, befolyását a vármegye érdekében továbbra is érvényesíteni fogja, igy meg van arról győződve, ez évben még szebb eredményeket érnek el. így büsz­keséggel mondhatják el, hogy egész munkát végeztek. A bizottsági tagok nevében N. Szabó Antal biz. tag üdvözölte a főispánt s az alis­pánt. Szép szavakba foglalva rótta le velük szemben az elismerés és köszönet adóját cél­tudatos, eredményes munkájukért, a közigaz­gatás tapintatos, szakszerű vezetéséért. A közigazgatási bizottság ülésein is az ő öntudatos és igazságos vezetését látni. A vár­megye érdekében tett fáradozásainak eredmé­nyeivel lépten-nyomon találkozunk. Ügybuzgó­ságát, igazságszeretetét ismerjük, iránta a leg­teljesebb elismeréssel vagyunk. Tiszta szívből kívánta, hogy munkakedve a jövőben se lan­kadjon. Mindkét beszéd végeztével hangos éljen­zései ünnepelte a bizottság a főispánt és al­ispánt. Dr. Faiussy Árpád főispán mélyen meg­hatva, keresetlen szavakkal köszönte meg az üdvözléseket, melyekből spontán megnyilatko­zását látja azon szimpátiáknak, meiylyel a vár­megye az ő működését kiséri. Fotörekvése mindig az volt, hogy első sorban a tisztviselők szeretetét érdemelje ki, nyerje meg, mert ez az első feltételea céltudatos, összhangzatos, ered­ményes munkának. Az ő tevékenységének első bírája az alispán s a tisztikar. Ha bizalommal vannak hozzá, ez számára a legszebb jutalom. Mélyen meghatották N. Szabó Antal bizottsági tag szavai is. Jól esett az elismerés szavait egy olyan férfiú ajkáról hallani, ki évtizedek óta működő és alkotó erő Szatmárvármegye köz- igazgatásában, ki ismeri a múltat és méltá­nyolni tudja a jelent. Ezen elismerésekben biz­tosítékát látja annak, hogy a helyes utón halad. Hangsúlyozta, hogy őt működésében politikai cél sohasem vezette, neki mindenkor a vár­megye érdeke volt és lesz is az első. Azon igyekezett a múltban, az lesz főtörekvése a jövőben is, hogy vármegyénket a haladás és fejlődés terén vezesse, azon megtartsa, tovább fejlődését biztosítsa. Most van alkalom erre, ki kell azt használni, mert jöhetnek — Isten őriz — olyan idők is, melyek meggátolhatják vár­megyénk továbbfejlődését is. Kérte a bizottság tagjait s az előadókat legyenek iránta továbbra is bizalommal, hogy azon feladatokat, melyeket maga elé tűzött a vármegye érdekében telje­síthesse is. A főispán válaszát jóleső örömmel hall­gatta végig a bizottság, melyre ismét lelkes éljenzés volt a viszhang. Az éljenzés elhangzása után a tárgysoro­zat tárgyalása előtt elnöklő főispán igen szép szavakkal emlékezett meg a délolaszországi nagy katasztrófáról. Megemlítette, hogy a sze- parasztikus adakozásokon kívül most Vaszary Kolos, bíboros, hercegprímás, Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferenc kereskede­lemügyi miniszter s a nemzet leghivatottabbjai országunkban segélyakciót indítottak. A bizott­ságba való belépésre vármegyénk fő- és al­ispánját is felkérték. Kérte a bizottság tagjait, ragadjanak meg minden alkalmat, hogy az olasz nemzet iránt, mely az 1848-iki szabadság- harc alatt oly fényes tanujelét adta rokonérzé­sének, leróhassuk a részvét adóját. Főispán szép szavaira nyomban gyűjtés indult meg, melyről lapunk más helyén szá­molunk be. Ezekután az egyes albizottságokat válasz­tották meg. Fegyelmi választmány: Dr. Böszörményi Emil, N. Szabó Antal, Kacsó Károly, Plachy Gyula rendes tagok. Luby Béla, Bodnár György póttagok. Árvaügyi felebbviteli küldöttség: Böször­ményi Zsigmond, Papp Béla rendes tagok. Szalkay Sándor póttag. Erdészeti albizottság: Ilosvay Aladár elnök, N. Szabó Antal alelnök, Kacsó Károly rendes tag. Il-od fokit erdei kih. bíróság: Jármy And­rás, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond rendes tag. Szalkay Sándor, Kacsó Károly, Plachy Gyula, Madarassy Dezső pót­tagok. Pótadó elleni felszólamlási küldöttség: Plachy Gyula, Jármy András, Papp Béla, Kacsó Károly rendes tagok. Munkásügyi albizottság: Dr. Böszörményi Emil, Madarassy Dezső, Jármy András, Jékey Zsigmond rendes tagok. Böszörményi Zsigmond, Kacsó Károly, Bodnár György, Luby Béla póttagok. A főispán törvényadta jogainál fogva ki­nevezte az árvaügyi felebbviteli küldöttségbe: Jékey Zsigmondot és Madarassy Dezsőt ren­des, Jármy Andrást póttagokká, — a börtön­vizsgáló küldöttségbe: Kacsó Károly, Plachy Gyula, Papp Béla, Luby Géza biz. tagokat. A járásbirósági fogházak vizsgálására a közigazgatási bizottság Luby Gézát Fehérgyar­matra, Böszörményi Zaigmondot Erdődre, dr. Böszörményi Emiit Szinérváraljára, Szálkái Sándort Mátészalkára, Kacsó Károlyt Nagybá­nyára és Nagysomkutra küldte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom