Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-31 / 22. szám
20. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 5-ik oldal. Szilágyvármegye törvényhatósága nevében hódolattal, kegyelettel helyezem e koszorút a halhatatlan nagy hazafi ércszobrára, — kinek dicsőséges pályafutása és mártirsága édes magyar hazánk boldog jövendőjének záloga. Mármarosvármegye közönsége nevében ifj. báró Perényi Péter főispán e szavak kíséretében le a koszorút: Mármarosvármegye közönsége nevében leteszem ezen koszorút a hazaszeretet szent oltárára. A magyar nemzet csak addig élhet, amig a nemzet apostolának és ama nagy időknek dicső emlékét tisztán megőrizni és megbecsülni tudja. Legyen örök ezen a földön Kossuth Lajos nevének varázsa. Szatmárvármegye közönsége nevében llos- vay Aladár alispán: Szatmárvármegye törvényhatósága nevében teszem le a magyar haza legnagyobb fiának emlékszobrára e koszorút, azzal a nemzeti szent hitünkké vált vallomással, hogy csak Kossuth Lajos szellemében élhetünk, csak az ő szellemében élhetünk addig, amig magyarok maradunk. Debreezen sz. kir. város nevében Vécsey Imre főjegyző ezeket mondotta: Debreezen szab. kir. város közönsége nevében és megbízásából teszem le a legnagyobb magyar ércszobrára a soha meg nem szűnő kegyelet koszorúját, hirdesse ez ércszobor a szabadság halhatatlanságát és annak a nagy lángelmének mélységes hazaszeretetét és dicsőségét, aki sírjából emelte ki a magyar szabadságot. Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége nevében dr. Vajay Károly polgármester koszo- ruzta meg a szobrot: Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége és törvényhatósága nevében mély tiszteletünk és hálánk jeléül elhelyezem e koszorút. Zilali közönsége nevében Halmágyi Róbert főjegyző ezeket mondotta : Zilah r. tanácsú város nevében és megbízásából helyezem el a legnagyobb magyar emlékszobrára, e koszorút. Nagybánya közönsége nevében dr. Mak- ray Károly polgármester helyzte el a koszorút: Nagybánya város közönsége nevében leteszem e koszorút azon változatlan hódolattal és tisztelettel, amelyet apáinktól örököltünk, amelynek kifejezője volt az, midőn városunk 1882 márc. 22-én díszpolgárává választotta Kossuth Lajost. Felsőbánya nevében Farkas Jenő polgár- mester igy szóllott : A leglelkesebb, a legigazabb magyar emlékének hódolattal Felsőbánya város közönsége. Özv. Gr. Károlyi Istvánná szül. Cseko- nics Margit grófnő a következő szavakkal helyezte koszorúját a szoborra: Kossuth nagy szellemének, férjem emlékére ! Gr. Károlyi Gyula aradi főispán : Ne csak múló lelkesedést keltsen bennünk ez a szobor, hanem merítsünk itt erőt a kitartó folytatólagos munkásságra. Ezen érzelemtől áthatva teszem le a Károlyi-család nevében e koszorút. A nagykárolyi függ. és 48-aspárt nevében dr. Adler Adolf: Szellemed iránti rajongással, emléked iránt hódolattal és kegyelettel teszem le a nagykárolyi függ. és 48-as pártnak, a szeretet, hála, elismerés és köszönet soha el nem hervadható virágaival ékesített babérkoszorúját. Szellemed lebegjen közöttünk állandóan, tanítson meg bennünket önzetlenül szeretni e hazát és munkálkodni annak jólétén. A szatmári függ. és 48-as párt nevében Csomay Imre ügyvéd, pártelnök : Kossuth Lajos, a magyar nemzetnek, a magyar népnek földi megváltója a menybemenetel napján, a te meg dicsőittetésed napján légy oda fönn köszöntve, innen a földről, a majthényisiknak szomszédságában ünneplő közönség és híveid részéről! Tekints reánk, buzdíts a hazaszeretetre, üzenj, ha eljő az idő, hogy minden magyar a te hited, a te elved, a te eszméd lobogója alatt egyesüljön e hazában ! Ezen szavakkal teszem le a szatmári függ. és 48-as párt koszorúját. Éljen a haza! A Mátészalkai függetlenségi és 48-as párt koszorúját Luby Lajos helyezte el. A fővárosi kuruc ifjak nevében Melha Armand koszoruzta meg a szobrot: Lelkünk minden érzelme, — mondotta beszédében, — a honszerelemtől van áthatva. Ám érzéseink csak úgy érnek valamit, csak úgy szolgálják rendeltetésüket, ha tetteket teremtenek. A magyar ifjúság nemcsak hazafiasán érez, de tettekre is kész. S ha kell, életét is föl tudja áldozni a hazáért. Isten minket úgy segélyen ! A szatmármegyei Széchenyi-társulat koszorúját Madarassy Dezső társulati igazgató helyezte el Kossuth Lajosnak, mint a magyar nemzet ujjáteremtőjének szobrára. A nagykárolyi r. kath. főgimn. koszorúját Cseh Lajos igazgató tette le. A nagykárolyi nőegyletét Balogh Kálmánná helyezte el Koszorút helyeztek még a szoborra: Domabidy István, Erdödi társaskör, Nagykárolyi ág. ev. egyház, Nagykárolyi ref. egyház, A nagykárolyi izr. nőegylet Nagykárolyi statusquo ante izr. és orth, izr. hitközség, Nagykárolyi ipartestület, Nagykárolyi régi kaszinó, Nagykárolyi polgári olvasókör, Nagy károlyi r. kath. főgimn. ifjúsága, Nagykárolyi polgári iskola, Nagykárolyi posta- és távírda hivatal személyzete Pap Lea kisasszony, Nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság, Érmihályfalvai Kossuth-asztaltársaság. Nagykárolyi kereskedő-társulat, Dr. Adler Adolf a „Nagykároly és Vidéke" Dr. Antal István a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala nevében. Lapunk szerkesztőségének és kiadóhivatalának nevében Erdőssy Vilmos, felelős szerkesztőnk a következő beszéd kíséretében tett koszorút a szoborra : Mély megilletőeéssel tettem le a „Szatmárvármegye“ szerkesztőségének és kiadóhivatalának koszorúját a sajtószabadság lánglelkii apostolának szobrára. Az ő eszméiért küzdöttünk a múltban, azokért küzdünk a jövőben is ! A koszorúk elhelyezése után a jelenlevő közönség kalaplevéve elénekelte a szózatot s aztán a minisztert s a kíséretében levő nota- bilitásoka zajosan éljenezve, szivében a feledhetetlen nap magasztos emlékével, szép csendben szétoszlott. A diszebéd. A leleplezés után a miniszter, a főispánok, képviselők s a többi diszmagyarban megjelent notabilitások lakásaikra hajtattak, hogy az ebédhez átöltözzenek. Günther miniszter, mielőtt az ebédre ment volna, szívélyes búcsút vett dr. Falussy Árpid főispán kedves nejétől, halás köszönetét mondván a főispáni pár vendégszeretetéért. Majd Falussy főispán kíséretében látogatást tett özv. gróf Károlyi Istvánnénál, a honnan a disz- ebédre hajtattak. A diszebédhez a Magyar király kertjében felállított sátorban volt terítve. Az ebéden mintegy 400-an vettek részt. A tiz koronás terítékek étrendje a következő volt: Szárnyas ragou leves velős gombóccal. Hideg tok tartár mártással. Angol bélszín körítve. Soló spárga Polonaise módra. Idei liba és csirke csiilt. Francia compote, idényszerü saláta. Piskóta tekercs borchateauval. Idei alma, cseresznye, barack, földieper. Fekete kávé. Fehér asztali bor, ásványvíz. Törley Casinó. Fagylalt. A 3 koronás menu levesből, sültből, tésztából s '/a liter borból állott. A pecsenyénél Dr. Falussy Árpád szól- lásra emelkedett, s mély csend és általános figyelem között a következő szép beszédet mondotta: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Mélyentisztelt Uraim! A ma megtartott hazafias és lélekemelő ünnepély hatása alatt, mi, e város polgárai úgy érezzük magunkat, mint az a hadsereg, amely sok harc és küzdelem után végre egy erő: vár falai közzé jutott. Városunk közepén áll a mi hatalmas várunk, a magyar szabadság lánglelkii apostolának ércalakja, amelynek látása megacélozza a mi lelkünket, megerősíti karjainkat, reményt nyújt, biztat és lelkesít. A megpróbáltatások nehéz napjaiban ő volt vezető csillagunk. Bánatunkban ő nyújtott reményt. Tőle tanultuk, hogy a történelem logikája erősebb minden hatalomnál. Világitó napunk ő nekünk, amelynek fényét és sugarát a legsötétebb korszakban is éreztük lelkűnkben. Az ő lángoló lelkének fényes tüzéből született a szabadság eszméje. Tőle tanultuk a szívós kitartást és nemzeti ügyünk diadalába vetett rendületlen bizalmat, hogy kitartó munkával kivívhatjuk hazánk függetlenségét, nemzetünk szabadságát és felvirágozását. A nagy alkotások és küzdelmek után számkivetésben töltötte napjait, messze távol hazájától. De e távolságból is állandóan éreztük lelkének termékenyítő melegségét, tollának, szavának hatalmas varázsát. Évtizedig tartó sötét korszak, a hatalom súlyos csapásai sem bírták belőlünk kiirtani az eszmét, amelyet ő lelkűnkbe oltott. Hittünk, reméltünk, hogy visszajön még Kossuth apánk. Vissza jött! Itt van közöttünk, él a mi lelkűnkben, él, cselekszik és győz !... Az ő lelkének varázsa, eszméinek igazsága és ereje a győzelem útjára vezette nemzetünket. Erről az útról nekünk letérni nem szabad, letérni nem is fogúnak soha. E győzelem utján, lelkűnkben a múlt dicsőségével, a jelen bölcsességével, mérséklettel és öntudatos munkával kell tovább haladnunk, rnig a haza minden polgárának szive az ő nemes eszméinek igazságában összeforr és győzedelmeskedik ! E dicső napon feltekintünk a magasba és látjuk lelki szemeinkkel Kossuth Lajost. És amint ő hatvan év előtt leborult a nemzet nagysága előtt, mi most áthatva az ő eszméinek győzelmétől, leborolunk az ő emlékének nagysága előtt és hirdetjük a költő szavait: Bármiként bánjék a sors fiam veled. Kossuth apánk nevét soha el ne feledd ! A magyar szabadság lánglelkü apostolának Kossuth Lajosnak emlékére ürítem e poharat. Az éljenzés csilapulta után a főispán felolvasta Kossuth Ferencz keresk. miniszternek hozzá intézett sürgönyét: „Végtelenül sajnálom, hogy váratlanul fellépett betegségem hátráltat abban, amit eddig minden egyes alkalommal megtettem, az, hogy édesatyám szobrának leleplezésénél jelen legyek. Szellemileg ott vagyok azonban önök között és a nagy emlékek áthatják lelkemet. Merítsen ezekből minden hazafi nemzedékről- nemzedékre hitet és bizalmat hazám jövőjébe, mely nem lehet más, ha él nemzet e hazán, mint az, amit Kossuth Lajos hirdetett és amiért élt és szenvedett. — Kossuth Ferencz.“ A miniszter sürgönye a jelen voltak lelkes éljenzéssel fogadták s a főispán indítványára a következő táviratban válaszoltak Kossuth Ferencznek: „Nagyméltóságod kegyes üdvözletét a Kossuth Lajos szobrának leleplezési ünnepélyére összegyűlt közönség határtalan lelkesedéssel fogadta. Őszintén fájlaljuk, hogy Excel- lentiád betegsége miatt magasztos ünnepélyünkön részt nem vehet. Midőn Excellentiádat üdvözöljük, biztosítjuk odadó ragaszkodásunkról, szeretetünkről, elveinkhez való tűrhetetlen hűségűnkről és kérjük az egek Urát, hogy nagy munkáját: a szabad és független Magyarország kiépítését mielőbb megvalósíthassa“. Papp Béla orsz. képv. Günther minisztert köszöntötte fel: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! Még a régi rómaiak tanították : Justitia ezt regnorum fundamentum. A mi különleges, nemzeti viszonyaink között, midőn 400 év óta folytatunk állandó harcot Ausztriával létünkért államiságunkért, midőn a hatalom ellenfelünk kezében van s nekünk egyedüli fegyverünket a jog képezi, kétszeres feladatunk jogi intézményeink, jogi elvünk fejlesztése, ápolása. Mert mig más nemzetek eleget tesznek ebbeli kötelességüknek, ha saját jogéletüket, sza-
