Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-31 / 22. szám
2-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 22-ik szám. A szobor leleplezése. Lélekemelő, impozáns keretekben folyt le csütörtökön Kossuth Lajos, a magyar nép édes atyja ércszobrának leleplezése. Ez a szép, megható ünnep valóban méltó volt Kossuth nagy nevéhez. Sajnos, az általános nagy örömbe egy ürömcsepp is vegyült. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter a leleplezés előtt két nappal rosszul lett, s orvosa rendeletére otthon kellett maradnia. Képviseletére Günther Antal igazságügyi minisztert kérte fel. Érkezés. Már a fellobogózott, fenyőgaly-diszben pompázó állomáson meglátszott a város ünnepi képe. Az állomás épületét fenyőgirlandokkal, zászlókkal, czimerekkel diszitették fel, mig az állomástól a vasút utczáig vezető utat fenyő- galyakkal, vasúti jelzőtáblákkal, kis piros vasúti és nagy nemzetiszinü zászlókkal ékesített, zöldre festett sövény szegélyezte. A pályaudvar kijáratánál hatalmas és igen csinos kivitelű diadalkaput állítottak fel. Az utvonalmenti házak mind fel voltak lobogózva. Gyönyörű, verőfényes idő kedvezett az ünnepségnek, melyre már szerdán este igen sok vendég érkezett városunkba. A legtöbben azonban a csütörtök reggeli vonattal jöttek. Szatmárnémetiből dr. Vajay Károly polgármester vezetése alatt igen sok városi képviselő, — közöttük többen, Tankóczy Gyula főkapitány, Bartha Kálmán tanácsos s mások díszmagyarban. —12 öreg 48-as honvéd. Csomay Imre, a szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párt elnökének vezetésével pedig a párt harminc tagú küldöttsége érkezett. Magukkal hozták a város Rákóczy s a párt 48-iki vihartépte zászlóját, és a koszorúkat is. Ezzel a vonattal érkeztek Nagybánya képviseletében dr. Makray Mihály polgármester, Tordai Imre és Bálint Imre tanácsosok, dr. Stoll Tibor ügyész és Smaregla János jegyző. Felsőbányáról: Farkas Jenő polgármester. A szilágysági vasúttal jöttek: Szilágymegye és Zilah képviseletében: Kaizler György főispán, Halmágyi Albert városi fő- gjagyaö © Tattácc János rendőrkapitány, Ray Ferencz főszolgabíró, Sántha György szolga- biró. Mátészalkáról Luby Lajos és dr. Fuchs Jenő. A Debrecen felől jövő, fél 8 órás vonatta! következő notabilitások érkeztek: Hajdúvármegye képviseletében Veszprémy Zoltán főispán, Pákozdy Sándor, Kovács Gyula alispán, Czeglédy Mihály t. főügyész. Debreczen város képviseletében : Vécsey Imre főjegyző, és Oláh Károly tanácsos. Ezekhez csatlakoztak még Veér György és Gaizágó Gyula kir. táblai tanácselnökök és Ujfalussy Dezső törv. biró, elnöki titkár. Szabolcsvármegye főispánja gróf Vay Gábor automobilon érkezett az ünnepségre. Itt vártak már reá Mikecz Dezső alispán, Sipos Béla főjegyző, Kovács István törvényszéki elnök, Okolicsányi Dezső föszolgabiró. Máramarosmegyébol: Ifjú báró Perényi Zsig- mond főispán, Szabó Sándor alispán és több bizottsági tag volt jelen az ünnepségen. A minisztert, az országgyűlési képviselőket, a fővárosi újságírókat, s a kuruc ifjakat hozó külön vonat már Va6 órakor berobogött; a miniszter s kísérete azonban tovább pihentek kocsijaikban, csak :,/4S órakor hagyták el azokat. A miniszter kíséretében voltak: Gyapay Pál Esztergommegye főispánja, Szent-Királyi Zoltán, Földes Béla, Szentiványi Gábor, Kubik Gyula, Szatmári Mór, Kállay Tamás, Gáspár János, Markos Gyula, Luby Béla, Novák Dániel orsz. képviselők. Varságh Géza, Pünkösdy Ferencz közúti kerületi felügyelő, Bakcsy Kornél a „Magyar Tudósitó“, Jelfy Gyula a „Vasárnapi Újság“ kiküldöttei, s Melha Armand vezetésével a kuruc ifjak. Ezidőre már teljesen megtelt a pályaudvar ünneplő közönséggel. Egymás után hajtattak ki a város előkelőségei. A 200 tagú lovas bandérium is elfoglalta helyét. Pont 3/-t8 órakor érkezett dr. Fal ussy Árpád főispán festői diszmagyarban. Kíséretében voltak Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester, Péchy László főszolgabíró s mások. A notabilitások a miniszter szalon kocsija előtt állottak fel, mig Dr. Falussy Árpád főispán bement a miniszter üdvözlésére. Nemsokára megjelent a szalonkocsi ajtajában Günther Antal igazságügyi miniszter, s kalaplevéve üdvözölte az őt lelkesen éljenző közönséget. Az éljenzés csilapulta után Debreczeni István polgármester a következő szavakkal üdvözölte a minisztert: Nagy méltóságú Miniszter ur! Nagykároly város közönsége nevében mély tisztelettel és köszönettel üdvözlöm azon szívességéért, hogy hazafias ünnepélyünkön résztvenni méltóztatik. Isten éltesse Nagyméltóságodat, érezze jól magát körünkben! (Hosszas éljenzés.) Günther Antal igazságügyminiszter válasza a következő volt: Örömmel jöttem ide képviselőtársaim kíséretében. És igazán, a hazafinak a szivét a legnagyobb öröm töltheti el, midőn e lelkes város körébe jön, ahol Kossuth Lajos emlékének áldoznak! (Zajos éljenzés.) Azután a miniszter a főispán kíséretében kocsira ült s a többi vendégekkel együtt a ioöogódiszbe öltözött városba hajtatott. A hosz- szu kocsisort két oldalt mintegy 200 tagú lovas bandérium kisérte Csata Gerzon népbanki tisztviselő vezetésével. A menet a vármegyeházához vonult. Az utvonalmenti házak ablakaiból ünnepi ruhába öltözött nők s férfiak nézték végig a bevonulást. A járdákon pedig a tömeg kalaplevéve állt sorfalat. Villásreggeli a főispánnál. A miniszter s kíséretét a vármegyeházán dr. Falussy Árpád főispán bájos neje fogadta. A bemutatkozás megtörténte után a főispán s neje fényes reggelit adtak vendégeik tiszteletére. Azon a miniszteren s a főispáni páron kívül mintegy 89-an vettek részt. A villásreggeli a legkedélyesebb hangulatban folyt le. A főispáni pár szives vendégszeretete és előzékenysége a szó szoros értelmében elragadó volt, igy a társalgás a legfesztelenebb mederben folyt, úgy, hogy mindenki szinte kellemetlenül hallotta a tiz óra felé kiadott jelszót: Készüljünk a küldöttségek fogadására. Mig a notabilitások s a küldöttségek a vármegyeház nagytermében gyülekeztek, Günther miniszter diszmagyarba öltözött át. A küldöttségek tisztelgése. 10 órakor járultak a miniszter elé a tisztelgő küldöttségek, melyek a nagytermet teljesen megtöltötték. Amint a miniszter a terembe lépett, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Gyönyörű képet mutatott, a hogy a küldöttségek elhelyezkedtek. Elől félkörben a főispánok, országgyűlési képviselők, polgármesterek, főjegyzők, tanácsosok diszmagyarban, azután a szatmári polgárok kuruc ruhában, majd az öreg 48-as honvédek. Elsőben Dr. Falussy Árpád főispán vezette a miniszter elé Szatmárvármegye és SzatmárKossutli emlékezete. Irta és a nagykárolyi Kossuth-szobor leleplezésén szavallta: Dócsy József. Száz éve múlt. Derengő hajnalon Vakító csillag hullt a földre le. Szent égi trónja mellől küldte azt A magyarok jóságos Istene. „Repüli csillag! Sugárzó égi fény. Világíts a magyar nemzet jelett. “ Szólott az öi: „ Te légy a lelke annak, Ki odalenn e percben született.“ S a csillag szállt. Repült Zemplén felé. Egy csendes házra szállott Monokon Kossuh Lajos bölcsőjét ringaták E házban akkor, rózsás hajnalon. S az égi szikra lágyan, csendesen Csókolgatá a gyermek ajakát. S az ébredő kisded feje körül Hajnalsugár vont fénylő glóriát. E büszke szép homlokra szállt együtt Az éj s a nap vakító sugara. S e lélekhez, mely Istentől eredt, Nem férhetett soha a föld sara. Messze tündöklőit ez a fényes elme, Mely Istentől vette eredetét. „lm! Az uj Messiás!“ Ki nagygyá, Szabaddá teszi árva nemzetét. E föld népe nehéz jármot viselt, „Jobbágyság“ volt e rut járom neve. „Jogot a népnek“ szólt Kossuth Lajos, S rablánctól ment lett százezrek keze. „Ne csak testünk, lelkünk legyen szabad, S lelkünk virága is — a gondolat. Sajtószabadság legyen e hazában!“ Szólt Ö. S lett is egy rövid nap alatt. De mint a fénytől reszket a sötétség, Jogoktól úgy reszket a hatalom. S mit kényszerűségből ma megadott. Megvonja, ha nyílik rá alkalom. Alig virult a szabadság virága, Letörni vágytak azt merész kezek. „Talpra magyar/“ „Vért kíván a szabadság!“ A tettek ideje elérkezett. „Talpra magyar!“ Szólt a költő szava. De a fegyvert kezünkbe Te adád. Te mondád: „Küzdj! Harcolj vitéz magyar. S szabad lesz, nagy lesz imádott hazád.“ S az a harc a Titánok harca volt. Mígnem legyőzte gyáva túlerő. Világosnál szép zászlónk porba hullt, S a hatalom szólt: Reszkess! Vakmerő! Az iszonyat napjai jöttének, Bitófán halt hazánk sok nagy fia, S rabláncra vert magyarok átkait Könyek közt hallgató Hungária. Undok, kegyetlen hiénák elöl kiknek nyomán gyász, s dögletet fakadt, Vitéz magyar futni volt kénytelen, Megmentve csak a becsület maradt. A „Kormányzó“, „Koronátlan király“ Nyomát szaglászta ezer fenevad, Izekre tépni, eszméit megölni Vágyott a nyüzsgő, éhes sáskahad. De Hungária védi nagyjait, Megtartotta Kossuth szent életét. Csend lett megint, s mi hosszú éveken Csodáltuk a „Turini remetét“. A ki honát imádva mégse jött Honába, melyért mindent áldozott. Amelynek minden fűszála, virága Könnyel, illattal Róla álmodott. Nem jött, mert nem ismert megalkuvást, Mert nagy lelke hajolni nem tudott, Élő tilalomfája e hazának, Mely jogokhoz alku árán jutott. Várta, remélte, hogy a jobb napok Hoznak még egyszer rügybontó tavaszt. S olyan független lesz még a magyar, Minővé tenni Ő kívánta azt. Ez a tavasz nem jött. De jött egy másik, Borús, fájó könyektöl harmatos. Egy jajszó hangzott végig e hazán: „Hazajön már! Meghalt Kossuth Lajos!“ Csillaglelke a menybe visszaszólít, S e vérázott földre jutott pora. Az volt a gyász, az volt a temetés, Minőt nem látott még e föld soha. Sirt e hazának lánya, if ja, véne. Sirt a felhő, a szellő, a madár. S a szent koporsót méltón ékesitni Virágtalan lett a magyar határ. Drága szalaggal ékes koszorút Hozott a dús. Egy ágat a szegény. S ragyogott a fájdalom harmata A köny, minden virágán, levelén. Magyar hazám! Volt már sok gyásznapod, S a múltak fátyla sok könyet takar. Óh, hiszen sírni sokszor volt okunk, De ennyi könyet rég sirt a magyar. S a koszorúk illatos erdejét Mikre egy nemzet gyászkönye futott, Szétszedtük százszor-százezer felé, S boldog volt kinek egy levél jutott.
