Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-31 / 22. szám
22. szám. SZATMÁ RVÁRMEGYE. 3-ik oldal. németi sz. kir. város törvényhatóságának és a szomszédos vármegyéknek együttes küldöttségét s a miniszterhez a következő beszédet intézte : Nagyméltóságu Miniszter ur! Kegyelmes Urunk! Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának megbízásából, annak nevében és képviseletében, mint annak főispánja jelentem meg Nagyméltóságod előtt. De egyidejűleg megjelentem úgy is, mint Magyarország keleti vármegyéinek: Márainarosnak, Szabolcsnak, Szilágynak, Hajduvármegyének és megjelentem Debrecen sz. kir. városnak nevében, hogy Nagykároly városának ezen történelmi eseménye alkalmából, a midőn Magyar- ország lánglelkü apostolának, Kossuth Lajosnak ércszobrát leplezzük le. Nagyméltóságodat körünkben üdvözöljem. (Élénk éljenzés.) Nagyméltóságu Uram! Az a szeretet, az a ragaszkodás és az a tisztelet, amelyet mi Nagyméltóságod iránt érzünk, nemcsak azért nyilatkozik meg bennünk, mert ismerjük Nagyméltóságodnak politikai múltját, ismerjük Nagyméltóságodnak rendíthetetlen hazafiságát, ismerjük azt, hogy a mi nemzeti kormányunk egyik hatalmas oszlopát képezi, de megnyilvánul a mi szeretetünk, a mi tiszteletünk azért is, mert tudjuk Nagyméltóságodról, hogy mint az igazságügynek minisztere fáradhatatlan munkássággal igyekszik Magyarország igazságügyét vezetni, üdvös, fontos és igen jelentékeny, uj törvényjavaslatokkal és törvényekkel Magyar- országnak igazságügyi alapjait megteremteni. (Zajos éljenzés.) Nagyméltóságu Uram ! Magyarország ezen felsorolt keleti vármegyéi mondhatnám mindannyian védbástyaként jelentkeznek Magyar- országon. Voltak idők, amidőn Európának véd- bástyája volt egész Magyarország a törökök elleni harcban. És tudjuk, hogy hosszú időkig megtudta védelmezni Magyarországnak kardja, ereje, vére, kitartása Európának a biztonságát és a keresztyénséget. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ezekhez az időkhöz hasonlítsam a mai időket is, akkor, amidőn azt mondhatom, hogy Magyarországnak ezek a keleti vármegyéi védbástyáit képezik azzal az invázióval szemben, amely Magyarországot a nemzetiségek felől fenyegeti. És midőn ezt Nagyméltóságod előtt megemlítem, kérem, hogy — isS az a levél, drága ereklyeként Jmádsdgos könyvünkben lelt helyet. A hazáról szóló imádság lapján Őrizzük e konyázott levelet. Feláldozád érettünk mindened. Szabaddá tetted leláncolt hazánk. S mily szomorú, hogy mi ezért Neked Mindössze .... egy sírhelyet adhatunk. De mig e földön egy magyar lakik, Sírva csókoljuk szent sírod rögét, S amig magyar szó hangzik e hazán, Áldjuk Kossuth dicsőséges nevét. Májtényi siklói szálló fuvalom Testvéri csókot hinteget Feléd S im ! Téged átölelve látjuk itt, Labancverö Rákóczi szellemét. Atyánk! Vezérünk! Égi pártfogónk! Rád nézve nincs enyészet, nincs halál. Ércbe, márványba vésve, s ami több, Szivünkben is a Te emléked áll. S mi halljuk néma ajkad lelkesítő, Nemzetmegváltó ékes szózatát; „Népem ! Dicső szép magyar nemzetem! Tőlem tanuld szeretni a hazát!“ "Hrmerve nemesen gondolkozó lelkét, tudva azt, hogy mint a nemzeti kormánynak egyik erős oszlopa arra törekszik, hogy Magyarország állami élete minél előbb és minél hatalmasabban kiépíttessék, — méltóztassék nagybecsű figyelmét Szatmárvármegyére és az elsorolt keleti vármegyékre fordítani és igyekezzék úgy d magas kormánynál, mint saját hatáskörében mindent megtenni arra, hogy ez a védelem minél erősebb legyen; mert ez a védelem nemcsak nekünk, hanem egész Magyarországnak javát szolgálja. Szivem teljes melegével üdvözlöm ezen törvényhatóságok nevében Nagyméltóságodat, Isten hozta körünkbe, óhajtom, hogy jól érezze itt magát, és áldja meg az Isten Nagyméltóságodat azokban, a munkásságokban, amelyeket Magyarország érdekében kifejt. (Hosz- szas éljenzés és taps.) Günther Antal válasza a következő volt: T. uraim! Meleg szívvel köszönöm az üdvözlést, amely elhangzott és amelyet nemcsak a magam nevében köszöntök meg. Itt ma nem csupán a kormánynak az a tagja jelenik meg, aki önök előtt áll; hanem engem pártom vezére, Kossuth Ferenc t. barátom bízott meg, hogy itt az önök körében az ő személyét képviseljem. (Zajos éljenzés.) Kétszeres örömmel és mondhatom büszkeséggel teszem ezt s midőn lelkemben visszahangzanak az én tisztelt barátomnak, a főispánnak szavai, hogy ennek a kormánynak feladata kiépíteni ezt a nemzeti államot: magam is azt tartom, hogy ez a kiépítés a múltak tradícióinak felhasználásával történhetik csak, s midőn ezen tradíciók között történelmünk egy nagy alakjának emlékét ünnepeljük s látom, hogy itt a törvényhatóságoknak lelke összeforr ebben a nagy ünneplésben. Mondhatom, hogy ez a közérzület az, amely Magyarországnak egyik legnagyobb biztosítékát képezi (élénk éljenzés); ez a gondolat, ez az eszme, — hogy a magyar egyesülni tud lélekben, gondolatban és épülni tud a múltak tanulságain és erre építi fel a jövő reményeit: ez az, ami engem s a kormánynak minden tagját bizalommal tölt el az iránt, hogy szerény tehetségünkhöz képest teljesíteni fogjuk a nemzeti feladatot. Köszönöm szives megjelenésüket ! (Hosszas éljenzés.) Debreczeni István polgármester üdvözölte ezután a minisztert Nagykároly közönsége nevében : Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes uram! Minket első sorban a legmélyebb hála, a legnagyobb köszönet vezetett ide a tisztelet mellett. Most, amikor mi országra szóló nagy ünnepet akartunk ülni, a sorsnak kegyetlensége miatt majdnem annak voltunk kitéve, hogy a mi kormányunk, amelynek intencióit azt hiszem e szobor felállítása hűen jelképezi, nem fogja magát képviseltetni. Nagyon köszönjük tehát Nagyméltóságodnak, hogy meghozta ezen fáradságot. Kérjük, tartson meg bennünket jó emlékezetében. Az Isten sokáig éltesse! Nagyméltóságodat (Zajos éljenzés!) Günther e szavakkal válaszolt: Köszönöm a polgármester urnák a város nevében kifejezett üdvözlését és mondhatom, szivem régóta vonzott ide (élénk éljenzés.) Fájt nekem az, hogy — bár a szándék meg volt bennem — nem jutott időm arra, hogy az én feledhetetlen kedves barátomnak, Károlyi István grófnak felajánlott vendégszeretetét, addig, mig élt, igénybe véve s kedves város falai közzé jöjjek. De eljöttem most s biztosítom a város közönségét, hogy amint a múltban, nem ismerve bár, azon kötelék által, amelyet említettem, közel állott hozzám, a jövőben is közel fog állani. (Zajos éljenzés.) Dr. Adler Adolf intézett ezután beszédet a miniszterhez a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt és a nagykárolyi Kossuth-asztaltár- saság küldöttsége élén: Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes uram! A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottsága és a nagykárolyi Kossuth- asztaltársaság küldöttsége együttesen jelenik meg Nagyméltóságod előtt, hogy mint függetlenségi minisztert Nagykároly városába érkezése alkalmából szivünkből üdvözöljük, tiszteletünknek, nagyrabecsülésünknek és hódolatunknak kifejezést adjunk. Midőn ezt tesszük, tanúságot vélünk tenni arról, hogy Nagykároly városában a függetlenségi eszméknek jó talajuk van, mert mi boldogult Kossuth apánk eszméit ápoljuk, dédelgetjük, követjük önzetlenül és lelkesedéssel. Arra kérjük Nagyméltóságodat, győződjék meg erről itt léte alatt: Kérjük a Mindenhatót, adjon Nagyméltóságodnak erőt, egészséget, kitartást, hogy szeretett hazánk javára eddig kifejtett munkásságát továbbra is folytathassa! Az Isten sokáig éltesse! (Hosszas éljenzés.) A miniszter ekkép válaszolt: Köszönöm t. uraim az üdvözlést. Higyjék el, hogy a függetlenségi pártnak helyi végrehajtó bizottsága és az a társaság, amelyet t. szónokuk felemlített, hasonlítanak a régi görögök tradícióihoz: midőn ezek nem elégedtek meg azzal, hogy a maguk kebelében ápolják az ősi emlékeket, hanem meggyujtották a Vesta- tűzet és annak ápolására szerveket és embereket állítottak oda. Ezt a feladatot képviselik önök és kívánom, hogy ezt a feladatot sikerrel teljesíthessék. (Hosszas éljenzés.) A szatmármegyei függ. és 48-as párt küldöttségét Luby Géza országygyiilési képviselő vezette a miniszter elé és a következő beszédet mondotta: Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes uram! A szatmármegyei függ. párt törhetetlen ragaszkodással vallja és követi most is azokat az elveket, amelyeket Kossuth Lajos állított föl. Midőn Nagyméltóságod itt a Kossuth-emlék leleplezése alkalmából Kossuth Ferencz és a kormány nevében megjelent, a függ. párt szive egész melegével, önzetlenül és tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat, mint az eszme hirdetőinek egyikét és a párt alelnökét. — (Élénk éljenzés.) Günther válasza ez volt: Köszönöm uraim, az üdvözlést. Szivemből viszonzom a megyének ezt a jó kívánságát. Hitem az, hogy amint a magyar alkotmánynak legelső és minden tekintetben legerősebb véd- bástyáját a megye képezte, ez a megye azt a hivatást, amelyet a múltban dicsőségteljesen teljesített, teljesíteni fogja a jövőben is azon eszméknek világánál, amelyeket az én t. barátom felemlített. (Hosszantartó éljenzés.) Ezzel a küldöttségek tisztelgése véget ért. A jelenvoltak a Kossuth-kertbe indultak, ahol a szobor-leleplezési ünnepség volt megtartandó. A leleplezési ünnepély. Az ünnepség kimagasló főrésze maga a szoborleleplezés volt. A Kossuth-kert ízlésesen volt díszítve. A szobor körüli hatalmas árbocokon a nemzetiszinii s a város fehérkék lobogói lengtek. Az árbocok derekára az ország s a város címereit erősítették, mig azok alját zöld girlandokkal fűzték körül. Az árbócok tetején hatalmas virágcsokrokat lengetett a májusi szellő. A szobor bal oldalán fenyőgalyakka! díszített sátor állott, mely egy széles emelvényben végződött. A sátor mellett egy kis tribünt állítottak fel, a kerten kívül egy hatalmas nagy tribün állott. A kertet elzártak, oda csak jeggyel lehetett bejutni. Tizenegy órára jelezték az ünnepély kezdetét, de már tiz órakor ember-ember hátán tolongott a Kossuth kert környékén. Mindkét tribün megtelt szebbnél-szebb hölgyekkel. A piarista rendház ablakait is hölgyek foglalták el. A küldöttségek a fogadás után átvonultak a kertbe, velük mentek a szatmári 48-as honvédek is. A kert zsúfolásig megtelt, mig a kert körül ezrekre menő sokaság foglalt helyet, kik a tikkasztó hőség dacára a legnagyobb rendben várták a miniszter s kíséretének érkezését s az ünnepség egész lefolyása alatt a legszebben, s elég nagy csendben viselkedtek, úgy hogy rendőri beavatkozásra egyszer sem volt szükség, baleset sem történt. Tizenegy óra felé járt már az idő, a mikor megérkeztek Hajdú, Szabolcs, Bihar, Szatmárvármegye, Debrecen, Szatmárnémeti, Nyíregyháza, Zilah, Nagybánya, és Felsőbánya festői diszmagyarba öltözött kiküldöttei, követve, a vármegyék és városok koszoruthozó diszruhás hajdujaitól. Csakhamar a kerti kis tibünt is megtöltötte a szép hölgykoszoru, kik lenge napernyőikkel s a legyezők szelével védekeztek a perzselő napsugarak heve ellen. Ott láttuk :
