Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-22 / 48. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 48-ik szám. annak termékeit fogyasztottuk. Másrészt a tőke és érdek tömörítésének, a szövetkezésnek teljes hiánya. Statisztikával bizonyítja, hogy Németországban a szövetkezeti eszme hazájában 1906- ban kizárólag kisiparosok által alakítva, 229 anyagbeszerző, 122 anyagbeszerző és raktár, 70 kizárólagos raktár, 210 termelő és 206 gép- mühelyszöveikezet állott fenn, melyekben közel 200,000 kisiparos egyesült. Ezzel szemben nálunk mindeddig 129 ipari szövetkezetei sikerült létesíteni. A technikai fejletlenség megszüntetésére már mostanáig is igen sokat tett a kormány. Országszerte gyakorlati tanfolyamok nyílnak minden iparág számára, melyekben jóformán teljesen ingyen nyerhet minden kisiparos továbbképzést — ha tanulni akar. Említenünk sem kell a kormány nagyarányú gépsegélyezését, melyben igen sok szegényebb iparos részesült. Legnagyobb problémái mindeneseire az ipartörvény revíziójának azon dolgok voltak, melyek a képesítésre, az inasképzésre, ipartestületre, munkásügyekre vonatkoznak. Aki csak némileg foglalkpzott az iparügyekkel, a felsoroltak hallatára már tudja, hogy ezek a legbetegebb pontjai a mai iparos világnak. 1 A képesítés, mely tulajdonkép védelem a rossz mesterek ellen, vájjon igazán az volt-e eddig? Nem. Mester lehetett bárki, aki két évig segéd volt és segéd bárki, a ki 1—4 évig inas- kodott. Ez természetesen semmiféle védelem a kontár, tudatlan mesterek elszaporodása ellen. Ezzel ellentétben majdnem biztos garancia az ipar fejlődésére a mestervizsga rendszeresítése, melynél az a lényeges, ki mit tud, nem pedig ki mit tanult s meddig tanulta és gyakorolta azt. A segéd inas vizsgát tegyen, hogy szaksegéd lehessen, a kire az inas nevelés is rábízható. Az inasok felvétele is szigorúan kötve lesz bizonyos ismeretek bírásához, melyek a IV. elemi osztálynak felelnek meg. Nem volna elég e helyünk arra, hogy magát az ipartörvény revízióját méltóképen ismertessük, de talán eléggé ismeretes is áz már iparos körökben. Természetes, hogy mint nagyjelenteségü momentum ezerszemü kritikának kerül megítélése alá, sok kicsinyes kifogást is ezret fog találni. De az a dolog nagyszerűségén mit sem változtat. Aki sziklahegyeket fejt, az sem igen fogja a kavicsokat lába alól elszedegetni. Hogyha összehasonlítjuk államunk jelenlegi helyzetét az európai népek sorában az ezelőtt 15 évvel való positiójával, igen jelentős haladást kell felismernünk. A különböző világkiálitásokon újabban szerzett óriási sikerének a müipar terén élő- futárjai a remélhető nemzeti kialakulásoknak s egyetlen ember szakszerű, nagykaliberü ipar- politikája útirányt mutat a messzi jövőbe, az eddig divatos jogászpolitikával szemben. Kiszely Árpád. VÁRMEGYE. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága csütörtökön, f. hó 19-én rendkívüli közgyűlést tartott dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt, a bizottsági tagok csekély érdeklődése mellett. Elnöklő főispán üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat, majd szép szavakban emlékezett meg Eötvös Róbert, erdődi főszolgabíróról, ki nemcsak mint tisztviselő szolgálta páratlan szorgalommal, igaz odaadással a vármegyét, hanem a nemzeti ellenállás idején ő is, mint jó hazafi, élénk részt vett a lélekemelő küzdelemben ; a közgyűlés főispán javaslatára Eötvös Róbert emlékezetét jegyzőkönyvben örökítette meg és a gyászoló özvegyhez részvétátiratot intézett. Tudomásul vették a belügyminiszter leiratát a telefonhálózat létesítése tárgyában, mely szerint a miniszter csak az 1909. évre előirányzott költségvetés jóváhagyása után veheti a kérelmet figyelembe. A kereskedelemügyi miniszter leiratát az Ecsediláp gazdasági vasút előmunkálatainak engedélyezéséről szintén tudomásul vették. Csatlakoztak Szabolcs vármegye közönségének a Duna és Tisza folyóknak párhuzamosan való hajózhatóvá tétele tárgyában hozott határozatához. Hozzájárultak, hogy az alsóhomoródi körjegyzőségben aljegyzői állást rendszeresítsenek. Tudomásul vették a vármegyei legtöbb adótfizeto bizottsági tagok 1909 évi névjegyzékét. Intézkedtek az időközben megüresedett 5 megyebizottsági tagsági hely betöltése iránt. Özv. Eötvös Róbertné és özv. Nagy Sándorné nyugdíjazás iránti kérvényét érdemlegesen elintézték. Dienes Dezső szolga- birót és Ináncsy József tb. szolgabirót a kihá- gási ügyek önálló ellátására felhatalmazták. Há- romszékvármegyének a középbirtokos osztály, Árvamegyének a vasúti féljegy váltására jogosító arcképes igazolványok tárgyában hozott átiratához csatlakoztak. Elfogadták a községi és köror.'osok törzsfizetésének és korpótlékának kiutalványozására vonatkozó kimutatást, egyben megszüntették a régi körorvosi alapot. Jóváhagyták Nagykároly város képviselőtestületének a városi ovodák állami kezelésbe való átadása, ózoda telkek vétele tárgyában hozott határozatát. Végül egy csomó többé-kevésbé fontos ügy letárgyalása után elnöklő főispán a közgyűlést berekesztette. Ismét a székhelykérdés. Valóban tengeri kígyóvá nőtte már ki magát a vármegyei székhely kérdése. A mindenben élelmes és eddig is sikereket arató Szatmárnémeti város csak nem hagyja nyugodni a vármegye székhely kérdését. Úgy látszik s ennek a kérdésnek felszínen tartására és a kísérletezésekre szüksége van nehány olyan embernek, kik népszerűséget akarnak szerezni. Emberi gyöngeségnek tartjuk ez utóbbit, a melyet komolyan bírálni sem akarunk, de az már komoly bírálat alapját isképezheti, helyén való-e egyesek részéről a vármegye nyugalmát folytonosan zavarni, izgalomban tartani akkor, a mikor éppen azok a vezető elemek, kik a székhelykérdést folyton előtérben tartani igyekeznek, legjobban tudják, hogy ennek a mozgalomnak az általuk célba vett vagy legalább is nagy hangon hirdetett eredménye egyáltalán be nem következhet. Igenis szigorú bírálat tárgyává tehető a vezető elemek azon eljárása, hogy a vármegye területén fekvő két város, Nagykároly és Szatmár között a feszült és ellenséges viszonyt — habár akaratlanul is, — állandóan szítják. Holott tudniok kellene, hogy a két város közötti ezen folytonos torzsalkodás bénitólag hat mindkét város fejlődésére. Ennek hatását nemcsak e két város de az egész vármegye közönsége érzi. Tudniok kell, úgy Szatmár városnak, mint a székhelykérdés mozgalmát vezető elemeknek, hogy a vármegye székhelyéi Nagykárolyból sem nemzeti, sem kulturális, sem pénzügyi, tehát anyagi szempontból Szatmárra áthelyezni nem lehet. De azt is tudniok kell, hogy ezen székhelykérdés békés és végleges megoldásának tervezete már a belügyminiszter előtt fekszik, ki azt annak idején, midőn a vármegyék rendezése napirendre kerül, mindkét város és az egész vármegye közönségének teljes megnyugtatására intézi el. Mindezeknek tudatában csak csodálkozásunkat fejezhetjük ki a felett, hogy az a Szatmár város, mely a belügyminiszter előtt fekvő tervezetet helyeselte, most ezzel ellenkezőleg nehány elfogult ember biztatására nem a békés kiegyenlítést, hanem a harcot keresi. Ennek az eredménye pedig nem az lesz, hogy Nagykároly városa elveszíti a vármegye székhelyét, hanem Szatmár városa veszíti el illetékes helyen azokat a szinpathiákat, melyeket eddigi öntudatos és hazafias munkálkodása revén nemcsak a kormány, de az egész ország színe előtt megszerzett és méltán meg is érdemelt. De ez az erőszakoskodás még azt is eredményezheti, hogy ama bizonyos népszerűséget kereső emberek a bekövetkezhető kudarc után két szék közt a pad alatt maradnak. Megjegyezni kívánjuk még, hogy ebben a székhelykérdésben egyes Nagykárolyban és Szatmáron megjelenő lapok tudósításokat Írtak a pénzügyigazgatóság elhelyezéséről, Wekerle nyilatkozatáról és a székhelykérdésről. Határozottan kijelentjük, hogy mindezek csak puszta kombinatiók, és igy minden alapot nélkülöznek. Ezzel kapcsolatban megemlítjük még, hogy a székhelykérdés ügyében szerdán f. hó 18-án d. e. a szatmári városháza tanácstermében értekezlet volt, melyen elhatározták, hogy a vármegye székhelyének Szatmárra leendő áthelyezése tárgyában csütörtökön f. hó 26-án küldöttségileg tisztelegnek a kormánynál. A küldöttségben mintegy ötvenen vesznek részt. Az erdődi járás mozgalma. Köves utat, adóhivatalt s közjegyzö- séget kívánnak. Az erdődi járás bizottsági tagjai Rébay Dezső, értekezleti elnök és Dr. Nagy Sándor értekezleti jegyző aláírásával meghívót küldtek ki a járás törvényhatósági bizottsági tagjaihoz, melyben folyó hó 26-án délelőtt 10 órára Erdődre járási értekezletre hívták össze őket. Az értekezlet legérdekesebb tárgya mindenesetre az Erdődön felállítandó közjegyzőség lesz. Az igazságügyi minisztériumban mintegy 8—10 évvel ezelőtt már szóba került, hogy az erdődi és nagysomkuti járás részére Nagy- somkut székhelylyel közjegyzőség állíttassák fel. Egy rosszul sikerült országygyülési képviselő választás miatt azonban e fontos kérdés a feledés homályába merült. Az erdodiek most újra felújítják e kérdést s arra kérik a vármegye fő- és alispánját, vezessék őket depuíátióban a kormányhoz s hassanak oda, hogy kéréseik teljesítve legyenek. Mi úgy értesülünk, hogy a legutóbbi időben arról is volt szó, hogy az igazságügyminiszter Erdödöt a szatmárnémetii közjegyzőség kerülétéhez akarja csatolni és Szatmáron egy második közjegyzöséget akar szervezni, vagyis az igazságügyi kormány a szatmárnémeti köz- jegyzóség keretét Erdőd becsatolásával akarja bővíteni. Az erdődieknek tehát, ha ők önálló közjegyzöséget akarnak létesíteni, nagyon kell igyekezniök, hogy ezen a községüket minden tekintetben előnyösen érintő igazságügyi intézmény létesítésével célt érhessenek. A mi a köves utat s az adóhivatalt illeti, ezek oly égető kérdések, melyeknek teljesítése elől nem térhetnek ki az érdekelt körök. Hisz- szük is, hogy az erdodiek ezen, jogos kérése nem talál süket fülekre az illetékes fórumok előtt. Ez ügyek további fejleménye elé különben érdeklődéssel nézünk s figyelemmel kisérjük azokat. — Az állandó biráló vátasztmány f. hó 16-án dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen Domahidy István, N. Szabó Antal, és Rooz Samu biz. tagok, Szintay Gábor vm. aljegyző, előadó vettek részt. Az ülésen a vármegyei legtöbb adótfizetök névsorára vonatkozó fölszóllalásokat tárgyalták s Vanyek Ferencz fölszóllalásán kívül valamennyi kérésnek helyt adtak. — Ki lesz az erdődi főszolgabíró? Alig kisérték ki a korán elhunyt Eötvös Róbert erdődi főszolgabírót örök nyugalomra, máris megindultak az egész vármegye területén a korteskedések az erdődi főszolgabírói állás elnyerésére. Soha még egyetlen főszolgabírói hely sem volt ilyen megrohanásnak kitéve, mint a most megürült erdődi. Még félév múlva történik a választás és máris a legteljesebb mértékben indult meg a hajsza e főszolgabírói állás elnyerésére. A jelöltek leginkább a nagykárolyi bizottsági (agokra vetették magukat s mindent elkövetnek, hogy e város területén lakó 85 vármegyei bizottsági tag voksát maguknak biztosítsák. A 19-iki közgyűlésen jelenlevő bizottsági tagok leginkább a jelöltekből, azok családtagjaiból s korteseiből állottak. Á közgyűlés tárgy- sorozatára természetesen nem is igen figyeltek, mindenki a saját jelöltje érdekében kapacitálta a másik bizottsági tagot. S a mikor egyik abbahagyta, nyomban ott termett a második kortes. A vármegye 650 bizottsági tagja, mintha csak tudták volna, hogy e rendkívüli közgyűlésen a szavazatok igérése s lekötése lesz a tárgysorozaton kívüli legérdekesebb tárgy, alig jöttek el harmincán. Ezek fele is nagykárolyi volt. A vármegye vezetősége azonban hálás lehet a jelöltek, családtagjaik s korteseinek, mert különben az érdeklődés hiánya miatt a vármegye ezen rendkívüli közgyűlését nem lehetett volna megtartani. Mégis igaz hát, hogy nincsen olyan rossz, miben valami jó ne legyen. Egyébként
