Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-31 / 22. szám
4-ik oldal. SZATMÁRV ÁR MEGYE. 22-ik szám. A távolban nemsokára ezután zugó éljenzés hangzott fel. Ez Günther miniszter s kíséretének szóllott. Az üdvözlés moraja mind jobban hallatszott. Ember-embernek adta az „éljen“-t. Mára kertbeliek is kezdenek éljenezni, majd a tribünökön a hölgyek is éljeneznek. Pár pillanat, s a sétány fái között feltűnik Günther Antal igazságügyminiszter alakja. Kíséretében vannak dr. Falussy Árpád, főispán, Vay Gábor gróf, Szabolcsvármegye főispánja, Szent-Királyi Zoltán vezetésével az országgyűlési képviselők, llosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester s Melha Armand vezetésével a kuruc ifjak. Miután a notabilitások elhelyezkedtek a díszsátorban, előlépett Debreceni István polgármester, a szoborbizottság elnöke, s a következő üdvözlő beszédet intézte a miniszterhez : Nagyméltóságu Miniszter Ur! Mélyen tisztelt vendégeink és Ünneplő közönség ! Nemzetünk ujjáteremtőjének 100-ik születésnapját hazafias érzések között ünnepeltük 1902. szeptember 20-án tartott városi képviselő gyűlésünkön — nem tartottuk azonban elégnek, hogy hazánk halhatatlan emlékű fiának emlékét csak szivünkben és jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. — szükségét éreztük egy látható jelvénynek felállítását, ahol hálánk lerovása végett megjelenhessünk, ahol csügge- dés esetén uj erőt merítsünk hazánk önállóságában élő hitünkben, ahol az ifjú nemzedék törhetetlen hazaszeretetei tanulhasson, elhatároztuk tehát, hogy Kossuth Lajos érczszobrát felállítjuk, a felállítás költségeinek fedezésére a képviselőtestület egy nagyobb összeget szavazott meg, hozzájárult jelentékeny összeggel Szatmárvármegye, de hozzájárult feledhetetlen emlékű volt országgyűlési képviselőnk Gróf Károlyi István saját és családtagjai nagy adományával, ösmerősei között gyűjtött nagyobb összeggel, hozzájárult- városunk összes lakossága mulatságának rendezése és gyűjtések által úgy, hogy 1906. év folyamán hő vágyaink teljesithetésére a szobor- felállitására a pályázatot meghirdettük. Ma itt áll már a szobor! Hogy lelkigyö- nyörüségünkre szemlélhessük! Midőn Nagyméltóságodat, mint egyidejűleg a kormány képviselőjét és a mélyen tisztelt vendégeinket és az ünneplő közönséget mély köszönettel üdvözlöm — kérem ünnepünk szónokát leleplezési beszédjének elmondására, hogy a szobor-bizottság működésének eredményét, a halhatatlant ércbe öntve szemlélhessük. Debreczeni István nagy tetszéssel fogadott beszéde után Papp Béla lépett az emelvényre s a következő szép beszédet mondotta: Tisztelt ünneplő közönség! Kivételes idők kivételes embereket szülnek. A nagy francia forradalom felrázta letargiájukból a népeket, a szabadság szele végig süvített fél Európán, felhangzott a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava s a szabadság eme izzó, forró légkörében lett nagygyá, nemzetének Megváltójává az a férfiú, kinek ércszobrát ma leleplezzük — Kossuth Lajos. A szabadság ősforrása a jog. Az 1848/49. legendás korszaka a jognak nagy küzdelme volt a hatalommal szemben. Eme nagy küzdelem minden alkotása, minden eredménye, minden fájó emléke és minden dicsősége Kossuth Lajos nevéhez fűződik. Kossuth Lajos nagy szelleme alkotó képessége és tettereje két arányban nyilatkozik meg. A küzdelmes harc elsőszakában a nagy államférfi, a merész reformátor áll előttünk, aki lerakja az uj Magyarországnak évszázadokra kiható alapjait, a másikban a lángszavu agitátor, a dicső szabadsághős, aki minden segédeszköz nélkül csupán a szó varázsával felrázza nemzetét álmából, hadverő sereget teremt a semmiből s megvívja a népjog, a népszabadság örökdicsőségü szemcsatáját. S eme két irányú működésének egy közös mozgató ereje a mélységes szeretet. Ez a szeretet — a felebaráti szeretet — vezérelte akkor, midőn keblére ölelve hazájának egész népét, széttöri a szabadság rabbilincseit s a jobbágyság felszabadítására s a jogegyenlőség törvénybe iktatásával jogot ad a jogtalanoknak, szabaddá teszi születés, rang és nemzetiségre való tekintet nélkül a magyar haza minden lakosát s milliókat veret be az alkotmány sáncaiba. Ez a szeretet — a hazának szent szere- tete — vezérelte akkor, midőn szembe szálva a zsarnoki hatalommal, fegyverre szólítja hazája népeit, hogy kivívja a magyar nemzet kétségbe vonhatatlan jogait, szabadságát, önállóságát, függetlenségét. S bár elbukott a dicső harcz, vérbe fűlt a nemes küzdelem, de megteremtette a magyar nemzet számára a hitet. A jövőbe vetett hitet, hogy egyszer valamikor talán évek múlva, talán évtizedek múlva, talán évszázadok múlva, de el kell jönni annak az időnek, midőn ez a nemzet kivívja önnállóságát. Megteremtette a nemzetben a bizalmat saját ereje iránt, megérlelte a tudatot, hogy majd akkor, midőn ideje elérkezik, lesz benne annyi erő, annyi életképesség, hogy hitét megvalósíthatja. Ebben a hitben, ebben a tudatban nyilvánul meg Kossuth Lajos eszméinek magasz- tottsága. Mert ezek az eszmék örökéletüek. Bele vannak vésve a lelkekbe kitörölhetetlenül, mig magyar földön magyar szív dobog. Ezt a hitet, ezt a bizalmat hagyta reánk szent örökségül Kossuth Lajos. Az ő nagy neve, az ő szent eszméi képezik azt a világitó fáklyát, a mely után haladva eljutunk az ígéret föld éré, a teljes önállóság, a teljes függetlenség birtokába. Ez a szobor nem a nagy agitátort, hanem- a mély belátásu politikust, a bölcs törvényhozót állítja elénk, azt a Kossuth Lajost, a ki lángelmével szervezte a független magyar államot s az 1848-iki törvények megalkotásával oly alapra helyezte, melynek talapzatáról bátran daczolhat egy újabb ezredév viharaival. Ez a szobor arra tanít, hogy a jog alapján állva küzdjünk lankadást nem ismerő eréllyel szabadságunkért, függetlenségünkért; de arra is, hogy jogunkat — nem félve nyomortól és szenvedéstől — erős akarattal, ha kell életünk árán is védjük meg. Kossuth Lajos nyomdokain járunk az ő tanítását követjük ma is. Ő maga mondá: A forradalom a nemzetek ultima ratiója. Mindig nagy szenvedések-' kel jár. Ki kell menteni, meg kell kisérteni mindent, hogy azt kikerüljék. Ha Magyarország független lehet az osztrák házzal 48-iki törvények alapján akkor temessék el az én eszméimet. Ha önálló, önczélu nemzet lehet mellette, én meghajlok az őszinte egyetértés előtt. Próbálja meg a nemzet. Ha lehet tegye, ha nem lehet az eszme magától fel fog támadni. Igen, ha nem lehet esküszöm Istenemre, hogy eszméim feltámadnak. A lánglelkü apának bölcs fia vezeti most nemzetét a 48-iki törvények alapján az őszinte egyetértés utján. Istenbe vetett bizalommal hisszük, hogy eljutunk a célhoz. Ha nem ... hát akkor be fog teljesedni Kossuth Lajos jóslata. És most! Hulljon le a lepel.! A következő pillanatban látható lett Kossuth szép érezszobra. Riadó éljenzés moraja rázta meg a levegőtengert. A férfiak leemelték kalapjaikat, a hölgyek zsebkendőiket lobogtatták. Felhangzott a magyarok gyönyörű imádságának első melódiája. A nagykárolyi dalárda belefogott a Hymnuszba. Csakhamar elállt a moraj, felemelkedtek helyeikről az emberek, néma csöndben hallgatták a nemzet hattyuda- I lát. Majd lassan, alig halhatóan elkezdtek a dalárdával énekelni az emberek; később mind föbben-többen énekelték a nemzeti dalt, mig annak utolsó verssorát már minden jelenlévő együtt énekelte a dalárokkal. A Hymnusz elhangzása után újabb éljenzések, újabb kalap- s kendő-lobogtatás. Minden ember tekintete Kossuth gyönyörű szobrán pihent. A szobor, mely Kallós Ede országoshirü szobrász munkája, valóban sikerült alkotás. Méltó Kossuth Lajoshoz. A szobor élete delén ábrázolja Kossuthtot, amint gondolataiban mélyen elmerengve, hazája során aggódva tekint maga elé. Az éljenzés csillapulta után Dóczy József, pénzügyi titkár, az ismert nevű poéta lépett elő s szavalta el gyönyörű, hasonlatokban gazdag ódáját, melyet lapunkban egész terjedelmében közlünk. Nemcsak maga a szép költemény, de annak előadása is általános tét-! szést keltett. Dóczy versszakról, versszakra, mind jobban magával ragadta az ünneplő közönséget, mely az utolsó szavak után szűnni nem akaró éljenzéssel honorálta kedvencz költőjét. A szavalat elhangzása után Günther Antal dr. igazságügyminiszter a szónoki asztalhoz lépett s a következő beszédet mondotta: Kossuth Lajos fiának, Kossuth Ferencz- nek üdvözletét hozom önöknek. (Zajos éljenzés). Midőn itt magam előtt látom ezt az érezszobrot, annak a férfiúnak érc-szobrát, aki parlamenti átalakulásunkat megteremtette, előttem áll a múlt, ennek szerves folytatása, a jelen is, amelyben Őfelsége kormánya körében Kossuth Ferencz foglal helyet és azt hiszem, annak a műnek, ameljen munkálkodunk, folytatása lesz egy nagy jövő, amikor boldog király uralkodik boldog nemzet felett. Úgy legyen ! (Zajos éljenzés és taps.) Debreczeni István polgármester ezen szavakkal vette át a szobrot a város gondozásába : Mélyen t. ünneplő közönség! Kedvesebb és könnyebb kötelesség teljesítésére Ígéretet nem tehetek, mint amikor ígérem Nagykároly város közönsége nevében, hogy igen is, ez a szobor fenn fog tartatni minden időknek végéig. Ismerem Nagykároly város hazafias közönségének gondolkozását és tisztában vagyok azzal, hogy nemcsak a jelenlegi nemzedék, hanem amig ember él e városban, mindig legszebb kötelességének fogja tekinteni e szobor gondozását és fenntartását. Úgy legyen! (Élénk éljenzés.) A szobor megkoszorúzása. A polgármester szép beszéde után a szobor megkoszorúzása következett: A képviselőhöz koszorúját Szentkirályi Zoltán orsz. képviselő a következő szavakkal helyezte a szobor talapzatára : Kossuth Lajos nemcsak név, hanem magasztos fogalom. Kossuth Lajosnak a neve, az egyénnek a neve be van írva minden magyar szivébe; az a magasztos eszme pedig, amely e névhez fűződik, Magyarországnak szabadsága és függetlensége: mindnyájunknak imája, kívánsága és óhajtása. Mikor a magyar ország- | gyűlés képviselőháza nevében, mint annak kiküldöttje, leteszem e szoborra e koszorút, kívánom, legyen emléked áldott, a magasztos eszme: a haza szabadsága és függetlensége lelkűnkben éljen, égjen örökre! A főrendiház koszorúját Gróf Vay Gábor szabolcsmegyei főispán helyezte a szoborra: Kossuth Lajos dicső emléke előtt földig hajtom a magyar főrendiház lobogóját és annak megbízásából leteszem e koszorút a magyar szabadság eszményképének szobra talapzatára. Az orsz. függ. és 48-as párt koszorúját Földes Béla orsz. képviselő tette le: Az orsz. függ. és 48-as párt nevében leteszem a hódolat koszorúját Kossuth Lajos szobrára. Leteszem hódolattal azon magasztos eszmék iránt, amelyeket ő a nemzetnek hirdetett ; hirdette a szabadságnak, hirdette a népképviseletnek az eszméjét; de nemcsak hirdette, de megtanította az országot és nemzetet arra, hogy az eszmékért nemcsak lelkesülni, hanem azokért tenni kell, azokért tudni kell élni és meghalni! Leteszem azon reményben, hogy ezek az eszmék, amelyek Kossuth Lajos életének a vezércsillagai voltak, a magyar nemzet égboltozatán is örökre ragyogni fognak s hogy ez a szobor, amely ezen történelmi nevezetességű vármegye területén az első, hirdetni fogja ezeket az eszméket, első sorban a lelkes nagykárolyi közönségnek s hirdetni fogja az egész hazának. Szabolcsvármegye közönsége nevében Mi- kecz Dezső alispán tette le a koszorút: _ A honszerző vezérek egyikének, Szabolcsnak a törvényhatósága nevében, amely törvényhatóság mindig őszinte követője volt Kossuth Lajosnak, teszem le az ő dicsőségét megillető babért szobrának lábaihoz. Adja az Isten, hogy az ő lángoló hazafisága töltse el minden magyar ember lelkét. Hajduvármegye közönsége nevében Kovács Gyula alispán koszoruzta meg a szobrot: Elveidhez törhetetlen hűséggel és ragaszkodással, dicsőséged iránti soha el nem múló hódolattal teszem le e koszorút. Szilágyvármegye töiyényliatósága nevében Kaizler György főispán helyezte el a szobor talapzatára a vármegye babérkoszorúját:
