Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-04-24 / 33. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 33. szám. lyen széleskörű megbeszélés tárgyává tétettek a további teendők. Határozottá ment Szilágyvármegye és Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának az akcióba való bevonása, továbbá a járás nagybirtokosainak Károlyi István, Lajos és László grófoknak a mozgalomhoz csatlakozás iránti felkérése; elhatározta még a végrehajtó-bizottság, hogy megkeresi úgy Nagykároly és Szatmár városok, valamint az erdődi járás összes és a nagykárolyi járásbeli Szentmiklós és Esztró községek képviselőtestületeit, hogy a múlt évi szeptember 15-iki nagygyűlésen kidolgozott utiprogrammnak államilag leendő megvalósítása iránt írjanak fel a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez. Hasonló szellemben leendő felirat benyújtása iránt indítványt ad be az érdekeltség a vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságaihoz is. Végül a mozgalomnak úgy a vármegyei, mint az országos sajtóban leendő állandó figyelemmel kisérése tekintetében tanácskozott a végrehajtó-bizottság, elhatározván azt is, hogy ezentúl minden hó közepén ülést tart Erdődön. HÍREK. Személyi fairek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja f. hó 20-án reggel Buda* pestről Szatmárra utazott, ahol a szalma ipar- kiállitást nyitotta meg. Szatmárról aznap a délutáni gyorsvonattal visszaérkezett székhelyére. — Gróf Károlyi István kerületünk országgyűlési képviselője — mint értesülünk — már egy hónap óta hülés következtében influenzában szenved, s Kéhty Károly tanár háziorvosa tanácsára f. hó 20-án kétheti tartózkodásra Velenczébe utazott. Elhunyt püspök. Winkler József püspök, a nagyváradi római kathólikus káptalan nagy prépostja nyolczvanhét éves korában Nagyváradon pénteken délután félöt órakor meghalt. Az elhunyt püspök Nagybányán született 1821. február 17-én. Pappá 1840-ben szentelték ; aranymiséjét 80 éves korában mondotta el s ekkor Nagyvárad és Nagybánya díszpolgárukká választották. Jótékony adományainak összege meghaladja az egymilió koronát. Bírói áthelyezés. Ő felsége a király Szap- panyos József nagysomkuti kir. járásbirónak a ha megtetszik magát gondolkozni, a Hungária kávéházban várok estére. És Laczi ur, miután aznap egész nap hiába futkosott pénz után, este mégis csak betért a Hungáriába. Glück ur mosolyogva fogadta. Tudta ő, hogy a nagyságos ur meggondolja a dolgot. Itt a pénz. Ha pedig az eljegyzés „kijön“ a lapokba, hát lesz pénz mint pelyva. Áz eljegyzés azután „ki is jött“ a lapokban és Karády Laczi kezdett újra gavallér lenni. Örült mulatságokat csapott. — Úgyis hamarosan vége lesz a legény életemnek! — mondogatta mikor figyelmeztették, hogy térjen az eszére. Bizony Giziké is úgy akarta, hogy legyen vége minél előbb. Lázas szerelmi vágygyal csüngött minden pillantásán és napjában százszor is elismételtette vele: — Ugye csak engem szeretsz? Nagyon szeretsz ? Néha őrült vágy fogta el, hogy az utczán, mikor ott a legtöbb ember jár, elkiáltsa magát, hogy Laczi az enyém, engem szeret.- Apró szürke szemének lázas tekintete szinte beleveszett a daliás férfiú szép arcába és sovány ^arjával olyan jól esett belekapaszkodnia az erős ruganyos izmu férfikarokba. Pedig ha látta volna, hogy azon á majálison is, mikor vőlegényének vele kellett táncolnia, az az utálatnak milyen félremagyarázhatatlan kifejezésével rázkódott össze, mikor szerelmes odaadással a vállára borult, hát aligha hitte volna el neki azokat a hazug áltató szavakat, a miket odahaza sugdosott a fülébe. Bezzeg most hallgat. Ott ülnek a tánc után egymás melleit, de vőlegénye csak úgy néha-néha mond egy szót. Éles tekintettel figyeli az érkezőket. A zöld lombokkal és apró zászlókkal felmáramarosszigeti kir. járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte. Vértesy Gyulától, az ismert nevű írótól, a fővárosi lapok kedvelt tárcaírójától, s a Petőfi- társaság tagjától lapunk mai számában egy eredeti tárcát közlünk, melyet az iró azon szives ígérete kapcsán vettünk, hogy csakis lapunkat hatalmazza fel arra, hogy esetleg már megjelent tárcáit vagy verseit közölhessük, úgy ez- utánra is csak minket hatalmaz fel és egyedül nekünk küld eredeti dolgozatokat is. Dolgozatainak más lapba való átvétele csakis az ő tudtán kívül s beleegyezése nélkül történhetett és történhetik. A nagyon érdekes társadalmi problémájú tárcát e helyen is olvasóink figyelmébe ajánljuk. Állandó választmányi ülés volt folyó hó 23-án, melynek tárgya a zárszámadások megvizsgálása illetve tárgyalása volt. Az elnöki teendőket főispán távollétében ilosvay Aladár vármegyénk alispánja látta el. Gyászeset. Mint részvéttel értesülünk Gov- rik Ödön érkőrösi földbirtokos, szilágyvármegyei közigazgatási bizottsági tag f. hó 22-ikén este fél 10 órakor, életének 54-ik, boldog házasságának 19-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Az elhunyt földi maradványa ma délután 3 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint az érkőrösi sirkertben helyeztetett örök nyugalomra. Áldás és béke lengjen hamvai felett ! Vizsga tétel. Orosz György sátoraljaújhelyi gimnáziumi tanár, városunk fia, a tanári vizsgát a kolozsvári tudományegyetemen jó sikerrel letette. A nagykárolyi Hitelbank r. t. e hó 28-án vasárnap d. e. 11 órakor tartja alakuló közgyűlését a vármegyeháza földszinti tanácstermében. — E helyütt megemlítjük, hogy Bodoky Béla alapitó, aki egy félreértés következtében lépett ki az alapítók közül miután a félreértés eloszlott, kilépési nyilatkozatát visszavonta. Halálozás, v. Thanhoffer Pál könyvkötő, városunk derék polgára, élete 6D-ik évében hosszas szenvedés után e hó 22-én reggel 8 órakor elhunyt. Hült "tetemei folyó évi április hó 23-án délután fél 6 órakor tétettek a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra. Halálát nagy kiterjedésű családja gyászolja. Áldás és béke lengjen porai felett! Gazdasági tudósítók. A m. kir. földmive- lésügyi miniszter dr. Falussy Árpád felterjesztése folytán Uray Lajos tyukodi és Kis Mayer gacsályi lakost a csengeri járásra nézve; Rébay Dezső uradalmi intéző erdődi és Benkő Fülöp királydaróczi lakost az erdődi járásra nézve; Fülöp Lajos czégényi és Christoph Frigyes vámosoroszii lakost a fehérgyarmati járásra nézve ; Németh Elemér győrteleki, Rajla Péter kántorjánosi, Berger Dezső ópályi, Budaházy István nyircsaholyi és Fisch Lajos nyircsászári lakost a mátészalkai járásra nézve; TakácsFe- rencz szaniszlói, Lénárd Jenő mérki és Kese Elek nagymajtényi Lakost a nagykárolyi járásra nézve; Brunner Károly pribékfalvai lakost a nagysomkuti járásra nézve; Kanizsay Jenő lázári, Pinkóczy Sándor botpaládi, Pásztohy Jenömranyosmegyesi és Madarassy László nagy- peleskei lakost a szatmári járásra nézve; Jeszenszky Béla borhidi és Juhász Ferencz avas- ujfalui lakost a szinérváraljai járásra nézve, végül Adriányi Zoltán kláramajori lakost Nagykároly város területére a gazdasági tudósítói tiszttel megbízta. Hangverseny. Fráter Loránd huszárszázados, aki gyönyörű magyar dalaival meghódította az egész magyar társadalmat — mint értesülünk — a jövő hónap folyamán Tarnay Alajos zongoramüvészszel együtt hangversenyezni fog Nagykárolyban. Jövetele iránt az egész vármegyében nagy az érdeklődés. Kiállítás Szatmáron. A szatmafonó ipari tanfolyam kiállítása f.. hó 20-án 10 órakor nyílt meg a városház közgyűlési termében s f. hó 22-én este zárult be. A kiállításon megjelent Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja, kit Dr. Vajay Károly polgármester üdvözölt: beszédében vázolta az iparkiállitás czélját s a házi ipar rövid történetét, köszönetét fejezte ki a város nevében a kormánynak, áldozatkészségéért, valamint a kereskedelmi és iparkamarának a vezetés körül kifejlett tevékenységéért, majd felkérte a főispánt a kiállítás megnyitására Dr. Falussy Árpád főispán üdvözölve a megjelenteket, beszédében fejtegette a házi ipar fontosságát, amely az országos iparfejlesztésnek úgyszólván alapját képezi, s örömmel üdvözli Szatmárnémeti város közönségét azért a lelkes buz- góságért, melylyel a házi ipart felkarolta, s melynek eredménye a kiállítás. Elismerését fejezte ki a városnak, a mely áldozatkészségével hozzájárult, s Szakái Gizella tanfolyamvezetőnőnek szakértő bizalmáért s a növendékek kitartó szorgalmáért. Ezután Szávay Gyula a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára szólott a háziipar fontosságáról. Végül a főispán a kiállított tárgyakat tekintette meg, amelyek Ízléses összeállítása felett a Iegnagyvbb elismediszitett kapun át egyre érkeznek a párok. A fehér csokros rendezők alig bírják őket bevezetni. Csak Ida nem jön. — Mit néz édes? — kérdi Laczitól a menyasszonya. — Mit néz ? Egy pillanatra kiakar törni az ajakán a vad őszinteség szava. Mit néz? Azt nézi, hogy mikor jön Ida, az az édes drága leány, akit most szeret még csak őrülten, most, mióta gyalázatosán cserben hagyta. — Nos mit néz ? — Semmit! Mégsem mondja el neki. Hanem amint ránéz,-olyan utálatosnak, olyan kiállhatatlannak látja a szegény menyasszonyát, amint az szerelmes tekintettel epedőleg néz rá — a minőnek még sohasem látta. Hanem azért eszébe jut sok minden, a minek bizony jó is volt az eszébe jutni, és hogy megnyugtatta a menyasszonyát, kezébe fogta kis, csontos, petyhüdt kezét. Éppen jókor. Abban a pillanatban vezette be egy rendező Hedry Idát. Karády izgatottan úgy összeszoritqtta a menyasszonya kezét, hogy az felszisszent fájdalmában. — Jaj, ne szorítsa úgy édes! — Pardon. Jövök rögtön. Kezdik a táncot. Hozok magának táncost. Hozott is. Ő maga pedig elment táncolni Hedry Idával. A leány ugylátszott szívesen megy vele. Egy mozdulata nem árulta el, hogy haragszik reá. Hanem azért Karády érezte, hogy a leánynak lehetne nagy oka őt gyűlölni. És szörnyen restellj is magát előtte, de mégsem tud parancsolni magának. Szenvedélyes szerelme újból felébredt a lelkében és el nem tudott mozdulni Ida mellől. Pedig kár volt. Mert a leányból, a szegény elhagyott leányból elvégre mégis kitört a titkolt bosszú, a kitörésre váró fájdalom. Egy darabig úgy tett, mintha a férfi közelében újra felébredt volna az ő szivében is a régi szerelem és engedte magát táncközben hévvel átkarolni, sőt egy cseppnyi időre rá is hajtotta fejét a férfi vállára. De mikor az lázban égve, beszélni kezdett róla, hogy még mindig csak őt szereti, hát akkor a leány dacosan villogó tekintettel végignézve őt, a szemébe vágta: És maga becsületes embernek tartja magát? Karády Laczi összeharapta az ajakát és sápadtan, mint akit szivén ért az ütés — helyére kisérte a leányt ... És még azon éjjelen főbelőtte magát . . . A kis aljegyzőcske, aki olyan hévvel védelmezte öngyilkos barátját, azt mondja, hogy azt a két levelet is látta, a melyet Laczi halála előtt irt. Az egyikben, az Idának címzettben csak annyi volt: — Most már becsületes embernek tart ? A másikat a menyasszonyának irta. A. szavakra már nem emlékszik az aljegyző ur, de körülbelül ilyenformán végződött: — Tulajdonképen még sem azért élünk, hogy enni meg inni valónk legyen, a szivünk is kíván valamit — és a boldogság is csak valami . . . Steinisz' ur közbevágott. — A boldogság ? A boldogság abból áll, hogy az embernek mindig legyen elég pénze. Fiatal barátom nagy csacsi volt az a maga barátja. És a mellett gazember is. Persze nem a maguk felfogása szerint, hanem csak a Glück ur nézetei szerint.
