Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-03 / 90. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 90. szám. feltételt kell minden választónak a jelöltekben vizsgálni s csak akkor adni reájuk szavazatát, ha e feltételek midenike fenforog. — Ezek: Törhetetlen magyar nemzeti érzés, a mely a vármegye termében előbb- utóbb újra bekövetkezendő harczra képessé tegye azokat, a kikben a választók bizalma összpontosult; függetlenség, hogy ne szavazó gépek, de gondolkodó és határozni merő férfiak döntsenek a közügyek felett; végül igazi önzetlen érdeklődés a közügyek iránt, a mely nem merül ki sem egy atyafiságos választás küzdelmében sem az apró-cseprő helyi érdekek békaegér harczában. Ezek szemelőtt tartásával adja le minden választó szavazatát! Pártgyülés. A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt november hó 14-én Szat- máron közgyűlést tart. A nagykárolyi függetlenségi párt a kiegyezésről és a kvótáról. Az ország politikai közhangulata most kizárólag a kiegyezés és a kvóta kérdését uralja. Mindenütt megmozdulnak a politikai alakulások és állásfoglalásaikkal irányt igyekeznek szabni politikai érdekeik képviselőinek. Egy kissé koraiak talán ezek a megnyilatkozások, mert hiszen a javaslatok még nem járták meg az előkészitő bizottságok retortáit sem, sőt a közvélemény jelentékeny hányada is még csak elfogult ujságközleményekből és kommentárokból ismeri magát az óriási komplexumot, amelynek lelkiismeretes áttanulmányozásához még a hozzáértőnek is legalább hetekre van szüksége. De a kedélyek háborognak a tendenciózus újsághírek nyomán s igy távolról sem hiba, ha egy-egy komolyabb, tartalmasabb politikai közület már most ad kiAz osztályfőnök, a dologban közvetlenül érdekelt Melczer tanár ur, azt mondta: — No de ilyet, sose hittem volna. Kovacsics kisasszony vörös volt, azután elsápadt és felháborodva jegyezte meg: — Ez borzasztó! — Nem is olyan borzasztó — mondotta az öreg tanítónő. Ne legyen olyan kérlelhetetlen, drágám. Hiszen maga csaknem olyan fiatal még, mint ezek az apróságok. Vagy, ha úgy akarja, ezeknek az apróságoknak a nagyjai, a Dobó Sári, meg a többiek, már-már éppen olyan viruló, erős, kész lányok, amilyen maga. Hát ne haragudjon rájuk. Megfogta a leány kezét. Most vette észre, hogy a kis tanítónőnek egészen fehér az arca. Hogy összeszoritja a száját és lefelé húzódnak a vonásai. — Gyerünk, hagyjuk abba az egész komédiát ! — szólt hirtelen a Kovacsics kisasz- szony. Felállottak. A Faragó nagysága megsimogatta a leány haját és a fülébe súgta: — Meglökjem drágám ? . . . fejezést általánosságban, követendő magatartásának. Ilyen hazafias aggodalomból fakadódnak tekintjük mi a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt enun- ciációit is, amelyet a párt végrehajtóbizottsága szerdán este tartott ülésében hozott. Az ipartestület helyiségében dr. Adler Adolf pártelnök indítványára a végrehajtó-bizottság a politikai helyzet beható mérlegelése után a következő határozatot hozta : „A függetlenségi és 48-as párt végrehajtóbizottsága a kiegyezést nem tartja megfelelőnek, sőt közgazdasági. tekintetben hátrányosnak — s különösen a quóta felemelését — abból az okból is, hogy a quóta megszavazása a párt elveivel ellenkezik — jogtalannak tartja, azonban a paktum alapján — az esetre, ha a párt deklarátióval az önálló nemzeti jegybanknak 1910-ben való felállítására biztosítékot kap — az egyezség elfogadása ellen állást nem foglal; elvárja azonban a kormánytól s különösen a függetlenségi miniszterektől, hogy az önálló nemzeti jegybanknak 1910-ben leendő felállítása érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegyék meg.“ A végrehajtó-bizottságnak e határozata következtében egyben azt is kimondották, hogy a választókerület polgárságának népgyülésre való összehívását egyelőre feleslegesnek tartják. Hivatalvizsgálat a vármegyén. Dr. Falussy Árpád főispán október hó 29-én Szatmárvármegye központi ügyvitelét, október hó 30-án a vármegyei tiszti főügyészség és a vármegyei árvaszék, október 31-én és november hó 1-én pedig dr. Schönpflug Richard tiszti főügyész, Mező Károly pénzügyi számvizsgáló és Kálnay Gyula főispáni titkár közben- jöttével a nagykárolyi főszolgabiróság ügyvitelét vizsgálta meg s a tapasztalt mulasztásoknak és hiányoknak megszüntetésére megtette a szükséges rendelkezéseket. Darabant-piszkolódás. A nagynyilvánosság kizárásával megjelenő „Szatmármegyei Köz- lőny“-nek legutóbbi számában megjelent megye- gyűlési tudósítás akként regisztrálja a Nagykároly város szabályrendeletének egy passzusa megváltoztatásáról szóló egyhangú törvényhatósági bizottsági határozatot, hogy: „ez az undorodásig dicsőített uj eare oly szemérmetlen egyéni érdeket szolgáló cselekedete, amilyenre a múlt idők szabadelvű uralma soha még csak gondolni sem mert volna.“ Már most, eltekintve attól a vezérelvünktől, hogy a kerítés mellé lapuló kiadmányokat a lehetőséghez képest kikerülni igyekezünk: mégis szóvá kell .most tennünk ezt a darabant- piszkolódást, mert olyan forrásból ered, amelynek nagyon kellene ismernie a szabadelvű és a Kristóffy-uralom garázdálkodását a közélet minden terén. És ismernie kell ennek a szabályrendelet-módosításnak az előzményeit és mellékkörülményeit is. Nem foglalkozásunk és hivatásunk, hogy nagyorúaknak vélelmezett kisorúakat oktassunk ki közismert tényekre, de csodálkozunk azon a jóizlés nevében, (mert mi még vagyunk olyan naivak, hogy a Sz. K.- ben is keresünk jóizlést), hogy egy egyhangú megyegyülési határozattal szemben ilyen tudatosan pimasz, vagy tudatlanul hülye megjegyzést tud tenni. — A Szatmármegyei Közlöny egyébiránt még azt is megtiszteltetésnek veheti, hogy ennyiben foglalkoztunk vele. A kisemberek nyugdija. Nagykároly, nov. 1. A társadalomnak mindazon osztályai, melyeknél a vagyonszerzés a lehetetlenségek közé tartozik, aggódva a jövő kiszámíthatatlan eshetőségein, tömörülni igyekeznek, hogy egyesült erővel oly intézményeket létesítsenek, melyek nekik a megélhetést azon időre is biztosítsák, a mikor a sors esélyei folytán hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy mindennapi kenyerüket megkereshessék. Hazánkban a tömegnyomor enyhítésére számos jótékonyczélu intézményt létesítettek, melyek hivatásuknak többé-kevésbbé meg is felelnek. Az emberiség haladásával az igények is megnagyobbodtak. Sok kisebb segélyezési alapokkal rendelkező egyesületek a hozzájuk fűzött reményeknek megfelelni nem tudtak s helyüket elfoglalták az országosan szervezett, modern alapokra fektetett egyesületek. Az iparilag fejlődöttebb nyugati államok ä szociális törvényhozás terén régen megelőztek bennünket. A német birodalom 6D milliónyi lakosságának egy ötödé betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság és aggság ellen van biztosítva kötelező alapon. Közel 500 millió márkát fizetnek ki évenkint betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggoknak. Ezen összegekhez a munkaadók 250 millió, a munkások 200 millió és az állam 50 millió márkával járul hozzá évenként. Ezen óriási szociális müvet az özvegyek és árvák biztosításával készülnek kiegészíteni. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen rengeteg segélyezéssel gyökeresen megoldották a németek a szegényügyet. Francziaországban, Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag erős államaiban is kielégítően oldották meg a dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant- aggkori biztosítását. A fejlődés megkívánta, hogy nálunk is a szociális törvényhozás terére lépjenek; ennek folytán a betegsegélyezés és balesetbiztosítás kérdései a közelmúltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi müveit állam nyomába lépett. E törvények mérhetetlen sok jót eredményeznek majd az idők folyamán. A legfőbb szociális biztosítási ág: a rokkant- és aggkori biztosítás még eddig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melyeket ez megkíván. Tudjuk, hogy hazánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kellett létesíteni, melyeket a nyugat országainak a gazdasági fejlődés ugyanazon fokán, a melyen Magyarország ma áll, nem kellett még létesiteniök és föntartaniok. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztviselők, a vasutasok, postások és egyéb állami alkalmazottak, a városi, megyei tisztviselők és alkalmazottak s részben a magánvállalatok tisztviselői részesülnek nyugdíjban, szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb és legszámottevőbb tömege: a kisiparosok, kiskereskedők, munkások, napszámosok nincsenek biztosítva a rokkantság és aggkor szomorú idejére. Pedig a kisembereknek van első sorban szükségük támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keresnek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbeesnek s balsorsukban a társadalom ellenségeivé válnak, telve gyűlölettel szidják a fönálló rendet, mely róluk nem gondoskodik, őket nem támoSirolin Emelt az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinilnak, kérjen mindenkor „Roohe“ eredeti csomagolást. „Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára tivegenkint 4.— korona. F. Hoffmaan-Ls Roehe &. Co. Basel (Svájc)
