Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-03 / 90. szám
± 90. szám gatja. A kétségbeesett, nyomorba jutott ember látása pedig fájdalmat okoz minden érző szívnek. Az egyes ember azonban csakis pillanatnyi nyomorából segítheti ki szenvedő embertársát, azaz — alamizsnát nyújthat neki. A megajándékozott az adományt elfogadja, meg is köszöni, de — szégyenli is, hogy ő, ki életét becsületes munkával töltötte, szerencsétlenségében kénytelen alamizsnát elfogadni. És hányán vannak, kik inkább' éhen halnak, semhogy kolduljanak ! ? Az önálló kisiparos, a kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibérért dolgozó munkásé, ha egyszer rokanttá válik. A mai nehéz időkben, vagyont öreg korára alig gyűjthet. Ameddig fiatal, erős és egészséges, küzd és megkeresi a maga és családja kenyerét. De ha idővel betegség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg a követelményeknek s a nélkülözés és a nyomor rémei hozzá is bekö- szöntenek. * Ezen elmélkedésre pedig egy évi jelentés késztetett bennünket, amelyben az országos jellegű Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyletének vezetősége számol be működésének eredményéről s a mely véletlenül kezünkbe került. Érdekes olvasmány. Bárkinek ajánlhatjuk saját okulására! Megtudjuk belőle, hogy mi magyarok korántsem vagyunk oly szegények és elhagyatottak a rokkant- és aggkori biztosítás terén, mint azt eddig hittük. Sőt! Bátran állíthatjuk immár, hogy a magyar munkások ezen önkéntes belépés alapján szervezett egyesülete a magyar elmét dicséri, annyira, hogy a külföldön csak kőtelező alapon tudtak ily rövid idő alatt nagyobb eredményeket elérni, az önkéntes belépés alapján ez sehol sem volt lehetséges. Szives olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, ha röviden ismertetjük az egyesület történetét is amelyből megállapíthatják, mily bámulatos sikereket tud az emberi akarat és kitartás elérni. Az egyletet 1893-ban alakította meg 112 lelkes magyar munkás Budapesten. Az a czél lebegett szemük előtt, hogy szerény keresetű embertársaiknak állandó segélyt biztosítsanak, hogy ha gyógyíthatatlan betegség, baleset vagy aggkoruk miatt szakmájukban munka- és keresetképtelenekké válnak s ezzel megóvják őket a koldulás lealázó szégyenétől. Tíz éven át senkinek sem adtak segélyt, ez idő alatt dolgoztak és gyűjtötték a segélyezési alapot. 1903-ban kezdték meg a rokkantak segélyezését s azóta (472 év alatt) 242 rokkantnak, 63 árvának és számos özvegynek több mint 170,000 korona segélyt fizettek ki. Nincs is a világon még egy oly nyugdíjintézmény, mely az I. oszt. heti 20, a 11. oszt. heti 24 és a 111. oszt. heti 30 fillér tagsági dij mellett már tiz évi tagság betöltése után, rokkant tagjainak az 1. oszt.-ban heti 8-40 (évi 436 K 80 f), a 111. oszt.-ban 1P90 (évi 618 K 80 f) rokkantsegélyt, 40 évi tagság után pedig hetenkint 12, 14 illetve 17 korona nyugdijat adna. A nyugdíj 40 évi tagság betöltése után mindenkinek jár, tekintet nélkül arra, hogy munkaképes-e vagy sem. Az elhalt, segélyre jogosult tagok árvái 14 éves korukig neveltetési járulékban részesülnek. Ha árvák nem maradnak hátra, az özvegy végkielégítést kap. Az egylet még ott is gyakorolja a humanitást, hol erre az alapszabályok nem kötelezik. Így a központnál és minden fiókpénztárnál van külön segélyezési alap, melyből oly elhalt tagok hátramaradottai részesülnek segélyben, kik a jogosultságot halálukig el nem érték. Az önzetlen buzgóságnak, a lelkiismeretességnek példás megnyilatkozását látjuk az egylet vezetésében is, melynek bámulatos eredmények köszönhetők. Az egyletnek Budapesten van a központi irodája, vidéken eddig 172 fiókpénztára van, összesen 54,000 fizető, száSZATMÁ RVÁRMEGYE. mos pártoló és alapitó taggal. Az egylet közhasznú működését a kereskedelmi kormány is elismerte s 1907-től kezdve évi ötezer korona állami támogatásban részesíti. A közhatóságok a sajtó, a papság, a tanítóság, az ipartestületek, számos gyáros és emberbarát erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik. A munkaadók közül számosán munkásaik helyett az illetéket egészen vagy részben fizetik. Városok, községek, intézetek alkalmazottaikat beíratták. A vagyonkezelés kifogástalan. Havonkint Hivatalos közlönyt adnak ki, melyben nyilvánosan elszámolják á bevételeket és kiadásokat. Az egyletnek jelenleg 2 millió 880 ezer korona vagyona van, mely állami értékpapírokban, készpénzben és a budapesti egyleti házban van teljesen biztos alapokon elhelyezve. * Ezt az egyletet ajánljuk helybeli iparosaink és munkásaink figyelmébe. Valóban humánus, minden politikától, felekezeti és nemzetiségi kérdéstől távol álló, tisztán jótékony czéljait megvalósítani törekvő intézmény, mely a magyar munkások és iparosok dicsőséges alkotása. Törekedjünk mindannyian arra, hogy ez az egylet nálunk is meghonosodjék. Iratkozzék be az egyesületbe az iparos, a kereskedő, a segéd, a tanoncz; írassa be mindenki a feleségét, 14 éven fölüli gyermekeit, ha fizetés ellenében munkát végeznek. Iratkozzék be a földmunkás, a napszámos, a gazda s azoknak dolgozó családtagjai; a tisztviselő napi- dijas, gyakornok, hivatalszolga s általában mindenki, ki fizetés ellenében munkát végez. A kedvezményes beiratási dij csak 1 K 20 f. Mindnyájan munkások vagyunk, akár szerszámmal, akár szellemi munkával keressük meg mindennapi kenyerünket. A munkás és iparos keze-lába, a szellemi munkás agya elgyöngül idővel, rokkanttá válik. És akkor élénkbe tolul az a kérdés : mi lesz most velünk ? Miből élünk ezután ? A Mindenható azért adott az embernek észt, hogy tudjon segíteni magán. Vájjon van-e ember manapság, ki ne ismerné az örök igazmondást: Segíts magadon s az Isten is megsegít ! Az Ipartestület érdemes vezetőihez van még néhány szavunk : az ország számos helyén az ipartestületek kezdeményezésére karolták föl ezt az egyletet, mely a társadalom békés fejlődését előmozdítja, a jólétet terjeszti. Vegye itt minálunk is kézbe ezt az igazán közhasznú ügyet s lépjen föl mint kezdeményező. Ezerek fogják tettét áldani s hálatelt szívvel emlékeznek egykor vissza a rokkantak á kezdeményezőkre. Az egylet központi vezetősége (Budapest, VIII. József-utca 23.) igen szívesen ad bárkinek is fölvilágositást, aki ez iránt hozzá fordul. SZÍNHÁZ. Nagykároly, nov. 2. Szerdán este megint a „Tüskerózsával“ szerencsétlenkedett a társulat, jobb ügyre méltó igyekezettel. Bizony kár az ilyen rosszul átirt vásári darabok betanulásával a tagokat fárasz-: tani, mert ugyanannyi fáradsággal élvezetes darab is kerülhet az amúgy is szegényes reper- toirra. Sokkal inkább bevállnék műsortölteléknek egy Drótostót, egy Bobherczeg vagy egy Milliárdos kisasszony, mint ez a seszindarab Tüske rózsa. * * * A csütörtök esti előadás már fényesen sikerült. A lélek világát annyira ismerő Porzsolt Kálmánnak Asszony ciniü társadalmi színművét adták, kiválóan jó előadásban. Takács Mariska még eddigi szerepeit is túlszárnyaló művészettel játszotta meg Jolánt. A majdcsaknem telt színház, nyílt színen is nem egyszer honorálta tapsviharral, ügy nézzük, hogy a drámai en3-ik oidal. semble legkiválóbb tagja a kisasszony, aki a mindenkori szereptudásával is messze megelőzi partnereit, ami legkevésbé sem mondható el a férfi szereplőkről, akik jobbára csak úgy tudnak játszani, ha a sugólyuktól egy méternyi pórá- azon deklamálnak. Gyenis Ede például bízvást reflektálhat ebben a tekintetben a pálmára. Andai Terka a szokottan kecses volt. Vidor József és Barna Andor elég jól beváltak. Győri Emil jóízűen mulatságos volt. Gömöri V. ügyesen játszotta meg epizód-szerepét. * * * Péntek este Beöthy László „A három Káz- mér“ czimü bohóságát adták. Nem vagyunk bigottak, de nem akarunk czinikusok sem lenni, — hanem azért Mindenszentek estéjére még sem járja a bohóság. A „molnár és gyermekét“ is szívesen elengedjük, de amikor minden háznál viaszgyertyák lobognak, nem illő dolog, hogy egy kultúrintézmény csarnokából a pajzán nóta csengjen elé. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ■síElőfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre ................4 kor. — fill. Neg yedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra .... — kor. 70 fill. HÍREK. A félév elteltével tisztelettel felkérjük m. t. előfizetőinket, hogy előfizetési hátralékaikat kiadóhivatalunknál rendezni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. — A szatmári püspök Nagykárolyban. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök november hó 3-án, vasárnap délután a gyorsvonattal Nagykárolyba érkezik a nőegylet közgyűlésére. Serly Gusztávné elnöknő ezúton is kéri a tagokat, hogy fél 3 órakor gyülekezve a vasúti fogadtatáson megjelenni szíveskedjenek. — Áthelyezett osztálymérnök. Hajós Mórt, a Nagykároly—Mátészalka—csapi vasút osztálymérnökét Nagykárolyból Debreczenbe helyezték át. Helyére Balog Jakab osztálymérnök jött. — Esküvő. Kerekes Zsigmond, vármegyei Il-od aljegyző, csütörtökön esküdött örök hűséget Letlinger Bella urhölgynek, Letlinger Béla takarékpénztári könyvelő leányának. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Jeszenszky Sándor állami felsőipariskolát végzett gépkezelőt várnagygyá kinevezte. — Eljegyzés. Schönfeld Lázár pakráczi kerületi rabbi folyó hó 29-én eljegyezte Fürt Ferencz nagykárolyi főrabbi leányát, Sárikát. — Előléptetés honvédcsapatainknál. A király nagy és kisbarkóczy Barkóczy Ferencz őrnagyot a debreczeni 3-ik és Tanárky Béla őrnagyot a szatmári 12-ik honvédgyalogezrednél alezredesekké nevezte ki. — Helyettesítés. Dr. Falussy Árpád főispán a nagykárolyi főszolgabírói hivatalnál üresedésben levő járási irnoki állásra Véber Vilmos vármegyei árvaszéki dijnokot helyettesítette. — Elhalt főnemes-ivadék. Ifj. Teleky Domokos gróf, — id. Teleky Domokos gróf és neje, Teleky Edine grófnő egyetlen fia, Gernye- szegen hosszas betegeskedés után elhalt. — Az nj közkórház. A városi közkórházi bizottság október 30-án délután ülést tartott, melyen tárgyalás alá vétetett az újonnan építendő közkórház tervezete és költségvetése. A bizottság az előterjesztett tervezetet és 52,500 koronáról szóló költségvetést a képviselőtestületnek jóváhagyásra fogja ajánlani.___________
