Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-19 / 40. szám
40-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 5 -oldal. Nagybányai hírek. Uj számvizsgáló. A m. kir. földmive- lésügyi miniszter Giller Ede nr kir. erdőszám- ellenőrt számvizsgálóvá nevezte ki. Nyugdíjazás. A m. kir. pénzügyminiszter Lerch Ignácz és Vernóczy István m. kir. kincstárt számvizsgálókat szolgálati idejük teljes betöltése után saját kérelmükre nyugdíjazta. Érettségi vizsgálatok. A nagybányai állami főgimnázium nyolczadik osztályában az osztályvizsgálatokat befejezték. Az Írásbeli érettségi vizsgálatot f. hó 23. 24. és 25 napjain tartják meg. Wieder Péter hajdudorogi gyógyszerész f. hó 14-én délután tartotta esküvőjét Fried Gáspár birtokos kedves leányával: Fridával. Mint tanuk Goldstein Adolf és dr. Szervánszky Imre szerepeltek. Esküvő után a menyasszonyi háznál nagy lakoma volt. Betörés a bányába. A veresvizi kincstári bányába ismét betörtek. Folyó hó 11-én az őrök észrevették, hogy a bányában levő két vasajtóról a hatalmas lakatot lefeszítették. Hogy kik voltak a betörők s mit vittek el, azt ez ideig nem sikerült megállapítani. Trinikum. Sárga László felsőbányái vasúti állomási málházó feleségének a napokban három gyermeke született. Az anya s az újszülöttek jól érzik magukat. Fehérgyarmati hírek. Tűz. Fehérgyarmaton f, hó 16 ikán a reggeli órákban tűz volt. A tűz a Hajnal utczán levő Korponai Zsigmond házában keletkezett. A #agy szélvész miatt nemsokára a szomszédos lakóházak is lángokba állottak. A tűzoltóságnak mégis sikerült nagy erőfeszítéssel a tűz tovább terjedését megakadályozni. A lángoknak martalékául 5 lakó ház esett a hozzátartozó melléképületeken kívül. A tűz valószínűleg gyújtogatásból keletkezett. A kár jelentékeny azonban a biztosítás révén nagyrészben megtérül A tűz keletkezéseinek okát a csendőrség nyomozza.Elfogott vásári tolvajok. F. hó 13-án nagyvásár volt Fehérgyarmaton, mely alkalommal egy jól szervezett vásári tolvajbandát sikerült ártalmatlanná tenni. — A banda egyik tagját Nagy Károly nagyari kerülő feleségét egyik fehérgyarmati kereskedő üzletében éppen akkor fogták el midőn egy vég delint akart ellopni — Bűntársainak Kosa Edéné olcsa-apátii czigányasszony és leányának, valamint Szarka Lászlónénak sikerült a nagy tolongásban elmenekülniük, de később tetten érve elfogták őket. Megmotozáskor nagymenynyiségü holmit találtak náluk. CSARNOK. A gólyafészek. I. Nevezetes ember volt a faluban Kóka Péter. Kiváltképpen arról volt nevezetes, hogy mióta az Isten megteremtette, soha még a kisujját sem mozdította meg azért, hogy valamit dolgozzék. Nem ismerte a munkát, de nem is akarta ismerni; nem szokott hozzá. Jómódú ember egyetlen gyermeke volt s már korán hozzászokott a tétlenséghez. Apja tejben-vajban fürösztötte s eleinte még azt sem akarta megengedni, hogy iskolába járjon. — Az én fiamnak — mondotta, — nem kell tintanyalás, megél ő anélkül is urasan; hagyok én rá olyan vagyont, amilyen még a vicispán- nak sincs ! A tanító meg a biró csak nagynehezen tudták megmagyarázni neki, hogy iskola nélkül nem lesz ember a fiából, habár Dárius kincsét is reá hagyja örökségül. Engedett végre nagy immel-ámmal s a fiú bekerült az iskolába. De bizony nem volt köszönet! A fiúcska csak játszani járt az iskolába, a tanulásról szó sem volt. Nem nevelték úgy, hogy a többi gyermek módjára szorgalmasan hozzálásson a munkához s igyekezzék kincseket gyűjteni a jövőre, — olyan kincseket, amelyek a lelket gazdagítják s többet érnek minden földi drágaságnál. Ha az iskolából hazakerült, apja nyomban odaültette a meleg boglya-kemencze padkájára és nagy darab vajas kenyeret nyomva a kezébe, egyre biztatgatta: — Most már ne törd ám a fejedet fiacskám ! Nem le,sz belőled tintanyaló prókátor úgy sem; megélsz te tudomány nélkül is! A fiúcska az ilyen biztatásra nem is vette azután a kezébe a könyvet s nem lett soha semmi a leczke megtanulásából. Hiába pirongatta a tanító bácsi, hiába panaszkodott emiatt az öreg Kókának, akárcsak borsót hányt volna a falra! — Nem is vezet ez jóra, Kóka uram, — mondogatta a tanító. — Ha nem vezet, nem vezet! — vágott vissza az öreg. Mondottam már, hogy az én fiamból nem lesz tintanyaló. Végre is elmaradt az iskolából Péterke. De nem azért maradt ám el, hogy más gazda fiának módjára odahaza segítsen a gazdálkodásban s megtanulja a szántást-vetést, a föld munkálásának mesterségét. Ő bizony ezután sem dolgozott soha, még egy tüt sem tett egyik helyről a másikra, nemhogy eke szarvát megfogta volna! Sohasem hallott senkitől jó tanácsot, sohasem magyarázta meg neki senki, hogy dolgozni, munkálkodni minden embernek kell, mert a munka élteti az embert, a munka nemesíti s deríti fel a lelket s adja meg az élet sava-borsát. Teltek múltak az esztendők s Péterkéből Péter lett. Az öreg Kóka János is addig-addig vénült, amig egyszer megnyílt előtte a sir szája. A nagy vagyon, a szép gazdaság Péterre maradt, aki igyekezett is élni a jó szerencsével. — Eddig nem dolgozott, most még inkább kerülte a munkát s még talán az is nehezére esett, hogy lélegzetet kell vennie. Ott ült egész nap a vadszőllővel befutott tornáczban a pipára gyújtva, gond nélkül eresztette szabadjára a rohanó időt; nem törődött ő sem a tegnappal, sem a holnappal. Mi volt és mi lesz, — őt nem aggasztotta. A mának élt teljességgel s a gazdaságot egészen a cselédjeire bízta, hadd dolgozzanak azok, hadd érdemeljék meg a járandóságukat. Arra, ám nem gondolt a jó Kóka Péter, hogy a gazda szeme táplálja a gazdaságot. Nem csoda tehát, ha apjáról maradt szép vagyona napról-napra fogyott s időről-időre hol egy legelőt, hol egy szőlőskertet, hol egy erdőrészt kellett eladnia, ha pénzre volt szüksége. — Marad még elég! — szokta mondani s nem törődött a jövővel. A háza tetején régi idő óta volt egy gólya-fészek. Az öreg gólyát a kicsinyeivel együtt nagy becsben tartotta a ház népe. Kóka Péternek az is volt a legnagyobb mulatsága, ha az udvaron levő magtár padlásából leshette, vigyázhatta mi történt a gólyafészekben. Volt is miben gyönyörködnie, maga is tanulhatott volna a gólyától, mely egész nap munkálkodott. Már kora reggel a mezőre szállt a hosszú szárnyú madár, hogy élelmet szerezzen kicsinyeinek. Majd a fészek tatarozásához fogott és serény munkálkodással ügyesen megjavította, ami kárt a szél a gólya-tanyában tett. / II. Egy szép napon arra ébredt Kóka Péter, hogy megütötték a dobot a háza udvarán. A nagy vagyon, melyre nem ügyelt a gazda szeme, idő múltával elfogyott s Kóka Péternek nem maradt egyebe egy nagy koloncznál, mely ott lógott a nyakán s húzta mindig lejebb — szegénységbe, a nyomorúságba. Az adósság volt a koloncz, mely végre olyan súlyossá lett, hogy már mozogni sem tudott miatta Kóka Péter, így történt, hogy végre mindene dobra került s még az ősi házat is eladták a feje fölött. A házat a serény Vedres János vette meg s ez fájt legjobban Kóka Péternek. Ez a Vedres János szegény favágó fia volt, akivel ő még szóba sem állott soha. Most aztán ez a koldussorból fölcseperedett ember ült bele az öreg házába, ez az ember fog pipázgatni ezután a vadszőlővel befutóit tornáczban, ez az ember fogja lesni ezután a gólyafészek titkait a magtár padlásáról! Kóka Péter sirva fakadt, amikor mindezt megjártatta az eszében. De mégsem vetett magára, mégsem jutott eszébe, hogy romlásának egyes-egyedül ő maga az oka; valamint, hogy a serény Vedres János is magamagának köszönheti a boldogulását. Bezzeg, Vedres János nem pipázgatott egész álló nap a tornáczon, hanem már hajnalhasadáskor munkához látóit és dolgozott alkonyaiig fáradhatatlanul. III. Kóka Péter keserű lélekkel lépte át ősi háza küszöbét, hogy soha ne térjen többé vissza vadszőllővel befutott tornáczára. Még a tajtékpipáját sem vihette magával, azt is elliczitálták az ezüst-kupakja miatt. Lehajolt fővel, sírástól veres szemmel bandukolt végig az utczán, melyet mindenki a Kóka Péter utczájának nezezett. Nem tudta, hogy mitévő legyen. Hova menjen? Ki add neki szállást, betevő falatot, hogy meg ne vegye az Isten hidege, hogy éhen ne pusztuljon? Késő éjszakáig bolyongott azután az erdő alatt s talán ott töltötte volna az éjszakát is, ha véletlenül útjába nem akadt egy régi, hűséges cselédje, aki azután elvitte őt a maga kis tanyájára s adott neki szállást, ételt italt. Nagyon ráfért a nyugalom, mert a keserűség egészen megtörte a testét, lelkét. Másnap talpra sem tudott állani, a hirtelen támadt gond egyszerre meglepte a lelkét és súlyos beteg lett miatta. Hónapokig nyomta az ágyat s talán el is pakolt volna, ha a hűséges cseléd olyan oda- adóan nem ápolja. Mikor azután visszanyerte egészségét, a hűséges cseléd titkolódzása ellenére is a fülébe jutott egy napon, hogy az ő szép, ősi házát leromboltatta Vedres János. Még szebbet akar éppittetni a helyébe. Ez a hir nagy sebet vágott Kóka Péter szivében. Eszébe jutott az öreg gólya, mely olyan hosszú ideig békés otthont talált az ősi ház tetején. Mi lett most a szegény madárral, ha a házat lerombolták? Minden baját elfeledtette Kóka Péterrel ez a szánakozás. Hiába csi- titgatták, hiába marasztalták, kirohant a házból s futott egyenesen az ő régi utczájába, hogy megtudja a szomszédoktól: mi lett a szegény gólyával. Mikor odaért, ahol még nemrégiben kanyargós füst szállt a levegőbe ősi házának kéményéből, halálsápadtan, kővé meredve állt meg, mintha a földhöz szegezték volna a lábát. Az ősi házból még egy tégla sem maradt; dolgos kezű munkások már javában foglalatoskodtak az uj tanya építésén. — Hol a gólyafészek? — suttogta Kóka Péter könybe lábadt szemmel. Megszólalt mellette valaki. — Nagy uram, ugyan ne aggassza az a gólya? Van annak magához való esze. Már épit magának uj fészket a régi helyett. Ott ni, a kántor ur házán kelepei. Kóka Péter felkapta fejét s amikor megpillantotta a távolban a fészek építésén serénykedő vén gólyát, egyszerre mélységes szégyen lepte meg a lelkét. Ebben a pillanatban eszébe jutott átkos élete, dologtalansága. A nagy szégyen hirtelen uj ösztönt ébresztett fel benne. Oda rohant a Vedres János telkén sürgő-forgó munkásokhoz: — Adjatok munkát! Dolgozni akarok! — kiáltotta dörgő hangon. A másik pillanatban felkapott egy ásót s ásta a földet, hogy az izzadtság csak úgy csurgóit lefelé a homlokáról. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuiozls, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe“ eredeti csomagolást. F. íIofTmass-La Roche <&. Co. Basel (Svájc) Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkíst 4.—korona.
