Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-02-20 / 15. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 15. szám ked, ki előttem futottad eddig politikai pályádat, hazafiságtokba kételkedni merészkednék csak azért, hogy esetleg meggyőződéstek nem egyezik az enyémmel ? Tehát Édes Gézám! régi barátságunk jogainak alapján kérlek! Másszál a képemre, ha okod van reá, s ha tudsz, de ne gúnyolódj, mert az nem hasonlít hozzád. Eddig becsülettel futott politikái pályánk között egyedül az a különbség, hogy te 1875- től mint irod 1906-ig ostromoltad azt az alapot, a melynek fundamentumához 1867-től 1875-ig mint napszámos hordtad a köveket, és ma a kényszer helyzet ismét vissza vetett a 67-es alapokon működő munkások támogatására elveid föntartásával, én pedig 1867-től 1875-ig ostromoltam azt az alapot, a melyet 1867-ben alkottatok, és miután alkotástok törvénybe cik- kelyeztetett, Királyomtól annak megtartására esküt követeltetek, s az megtörténvén, fejére tettétek a koronát, ezen tények meggyőztek arról, hogy kedvező szél nélkül eszményeimet, szemben a szentesített törvényekkel el nem érhettem, hanem a fokozatos fejlődés útjára lépve, éppen úgy, mint ti most elveim föntartása mellett beadtam a derekamat a kényszerhelyzetnek, a hogy esetleg katasztrófába hajtsam hazámat? Végére jutok tehát már adott válaszomnak, mely azt hiszem kielégít és megnyugtat, de nem hagyhatom szó nélkül epébe mártott tollal irt s a tényeknek meg nem felelő állításaidat. Ugyanis: irod, hogy eljárásodról csak lelkiismeretednek vagy felelős ? — igaz, most népképviselő vagy, — s utasítás nélkül foglalsz helyet a parlamentben. írod : Pártváltoztatásoknál nem tartoztál kikérni választóid beleegyezését, s nem bujkáltál kerületed elől ? Hát itt is igazat adok neked, mert te soha pártot nem változtattál, én azonban 1875-ben, hogy ne bujkáljak kerületem előtt, rendszer s pártváltozás állván be, kikértem választóim nézetét, s következése az lett, hogy egyhangúlag választottak meg. írod: hogy nem te voltál azon jóakaratu politikus, ki 1904-ben bizalmat szavaztál Tiszának ? hát az én voltam Édes Gézám! és sohasem fogom szégyenleni eljárásomat, mert okom volt reá. Ugyanis Tisza kiakart irtani egy rákfenét a parlament organizmusából, mely már annyi ideig tartotta tehetetlen betegeskedésben az ország legbecsesebb és legtekintélyesebb intézményét a parlamentet a folyvást meg-meg ujuló obstrukciók által ? Kijelentette hogy nem a szólás szabadságot akarja gátolni, de a visszaéléseket ts a terrorizmust? Tiszát jóakaratu, igaz és fanatizált hazafiság vezette céljában, de kálvinista cinismusával túl lőtt a célon s fölkorbácsolta a kedélyeket, holott ha államférfiai bölcsességgel (kis ravaszsággal) kezdett volna munkájába, az ellenzék maga sürgette volna bizonyos mértékig a házszabályok revisióját ? hiba volt tehát részéről, hogy nem kesztyűs kézzel végezte a műtétet, s kezén kis karcolás lévén, vérmérgezést kapott. Adja Isten Gézám ! hogy ne kellessék nektek egykor bizalmat szavazni annak, ki azon tengeri kigyó kiirtása végett ismét törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Fölhozod továbbá az 1905-ik évben lezajlott követválasztási eseményeket írván, hogy nem te voltál az, ki 1905-ben Fejérváry és Kristóffy alkotmányellenes kormánya alatt jelöltséget vállaltál ? hát éppen tevoltál elsősorban Édes Gézám! aztán tiz nappal a választás előtt éngemet kívánt jelölni kerületedből pártkülömb- ség nélkül egy oly tekintélyes értelmiség, melynek bizalmára örökké büszke leszek ? s melynél nagyobb győzelmet sem nem reméltem, sem nem vágytam ? De hát nem emlékezd reá, nem Kristóffy kormánya, de Tisza kormányelnök parlamentális és alkotmányos kormánya alatt hajtattak végre azon választások! és bár teljes meggyőződésem, hogy azon nagy értelmiség ha versenybe megy, győzelemre vezeti zászlómat szembe véled, mert azon mullott a mérkőzés, hogy nem akartunk kitúrni kerületedből, s én nem vágytam pénz, vér és tüzesetek árán képviselő lenni? Aztán meggyőződésem, hogy te magad sem hiszed, hogy én a a darabontokat dicsőítettem, valamint nem dicsőíthettem azokat sem, kik a darabontok föl- használására okot adtak. Nevetséges és kicsinyes dolgoknak tartom részedről azoknak fölvetését, mikor és mennyi pénzt adtak nekem választásomra ? Aki a kormányokkal szemben állandólag önálló meggyőződésének ad hangot, mint én adtam, annak nem dobálják a pénzt Édes Gézám! és én, mikor táncra volt kedvem, a cigányt mindig kitudtam fizetni, azért nem tudom honnan vetted az értesítéseidet, de kérlek! követeld ha engem becsülsz ennek bizonyítását is. Szegedy Antal reális becsületes ember, ha tud valamit ezen általad papírra dobott 20 ezer írtról, hogy ő azt az én választásomra kapta, kérem nyilatkoztassa ki a nyilvánosság előtt, s ha nem szólt, én azt kereken tagadom, hogy tudok rólla. Összegezve e kérdést: ha te megmondod nekem becsületszavadra, hogy kitől és mennyit kaptál választási céljaidra, én is megmondom neked, hogy miennyit kaphattam volna, ha három nap utána vissza nem lépve meghúztam volna véled az alkotmányos küzdelem szijját ? De igy még gyarmati ebédemet is Kende fizette értem, s hogy valahogy az igaz hazafiak meg ne pumpoljanak, az ebédtől egyenest bezártak két órai contumatiába egy vasúti kocsiba. Hanem a három nap alatti észlelésem kerületedben arról győzött meg, hogy azon hatszáz zászló örömére, melyet szétosztottál, kiömlött a szeszes hordókból annyi üdítő lé, hogy elhajtott volna egy fejül csapó malmot, s hogy azon alkotmányos költségeket te, más, vagy a választók fizették, sem okom sem jogom fürkészni. Hogy fizetésedet fölvetted, helyesen cselekedted, én is fölvettem, adjon Isten neked ezerannyit? Végre értsük meg egymást! ráérek kedé- lyeskedni ? Húsz éves koromban apám Angyalosba küldött gazdálkodni, hol igen sok hét- szilvafás urak lakták a falut, reggeli casinónk a szamosparti töltés volt. Október közepe felé Szintay Pál bátyámtól azt kérdeztem, hogy van-e már zöldvetése, mert nekem van, azt felelte rá: Ne hetvenkedj Eöcsém ! disznóöléskor utolérjük egymást? Tehát Gézám! az alkotmányvédelemben, s ma a 67-es alapokon való küzdelemben — természetesen el veink föntartása mellett — utolértük! egymást ? Seperjünk saját portáink előtt és opknélkül ne marjuk egymást! Van nekünk együttesen is elég végezni valónk!!! Isten veled ! Igaz barátod bátyád: Dornahitíy István. H l R E K. Kérelem. Tisztelettel kérjük lapunk azon előfizetőit, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldésébén zavarok álljanak elő. A „Szatmárvármegye“ kiadóhivatala. A vármegyei közegészségügyi bizottság e hó 19-én ülést tartott. Az ülés tárgyát képezte a vármegyei tiszti főorvosi állásra beérkezett pályázatok feletti javaslattétel. Három pályázó jelentkezett: Dr. Aáron Sándor és Dr. Cukor Lajos nagykárolyi és Dr. Kollár Lajos nagyigali orvosok személyében. Az egészségügyi bizottság az összes szavazatokkal egy ellen első helyen Dr. Aáron Sándort ajánlotta a főispánnak kinevezésre. Második helyen Dr. Cukor Lajos, harmadik helyen Dr. Kollár Lajos javasoltattak. Eljegyzés. Jármy Andor nagydobosi föld- birtokosnak nagy; családi örömben van része. Egy időben jegyezték el két bájos leányát; Lenkét Gróf Waldeck Frigyes huszár főhadnagy, Margitot Galgóczy István szatmármegyei föld- birtokos. A „Kölcsey Egyesület “ első estélye — két évi hosszú szünetelés után — f. hó 16-án folyt le díszes és nagyszámú közönség jelenlétében, mely alkalommal Dr. Falussy Árpád főispán, mint az egyesület elnöke következő megnyitó beszédet mondotta : Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közel két éve annak, hogy a városunk lelkes társadalma által megalkotott Kölcsey-egyesület — ezen nemes intentiókkal indult culturtársulat működése pihen. — Nem a társadalom indolentiájának tulajdonítom e pihenést, hanem ama áldatlan politikai viszonyoknak, mely a társadalom minden rétegére és intézményére kihatott, mely már-már végpusztulással fenyegette minden magyar és hazafias cultur-intézményünk fennállását. — A múlt év tavaszán azonban eljött a jobb kor, mely a tavasz üde levegőjével együtt meghozta nekünk ismét a szabadgondolkozást és a társadalmi erőik újra felszabadultak és megkezdhettük a békés idők áldásos munkálkodását. A Kölcsey-egyesület is felébredt, újjá alakult. — Friss erővel, szabad szárnyakkal útra indult, hogy a társadalom művelődés és a szépmüvé- szetek minden ágában hirdesse a magyar cultura dicsőségét. — A mai napon szerény programul keretében indítjuk meg a Kölcsey kultuszt. — Ama kultuszt, a mely egy századdal előbb e falak között született és amely rövid idő alatt meghódította az ébredő nemzetnek az irodalommal foglalkozó és a szabad eszmékért küzdő minden hü fiát. Kölcsey Ferenc a miénk volt, de élete korszakalkodó munkáját örökül hagyta az egész nemzetre. — Mindnyájan ösmerjük az ő életét. — Már ifjú korában a görög classi- kusok költészetéért lelkesedett. — Kritikus munkálataiban s ez irányította irótársait a magyar drámairodalom felé. De költészetével azt bizonyította, hogy az igazi nemzeti költészetnek a nép költészetén kell alapulnia. — Szelíd lelkének erős akarata volt és emberszeretete és igazságérzete már kora ifjúságában jellemvonásai voltak. — Egész élete a hazáért és emberiségért lefolyt küzdelemből állott. — Irodalmi munkássága alatt Kazincy Ferenc befolyása alatt állott. A múlt század elején megindult nagy reform eszmék küzdelmeinek ő volt egyik legerősebb harcosa. A szabadelvű iránynak, az emberi jogok kiterjesztésének e vármegye falai között ő volt a leglelkesebb szónoka. Nagy gondolatait a haza és az emberi jogok védelme körül a pozsonyi országgyűlésen fejtette ki, a hol a magyar nyelv ügyében tartott beszédével, nagy szónoklataival, melyeket a jobbágyság érdekében, a lelkiismereti és vallás szabadság ügyében tartott, nevét országhirüvé és tiszteké tette a hazában. Egyik parlamenti beszédében ő mondta ki azt a nagyhatású elvet, hogy a „kereszténység sarkolatos elve, hogy a lélek meggyőződése felett senki földi ítélő széket nem tarthat“. Nagy szónoklataiban mindig a szív szólal meg, és formaszépsége, művészi concep- tiója mesterré avatták őt a szónoklatban, mely uj szónoki iránynak voltak követői Deák, Kossuth és Eötvös is, úgy, hogy ő emelte művészi színvonalra a magyar parlamenti szónoklatot. A humanismus és hazafiság eszméjéért lelkesített. A jogegyenlőség eszméjének ő volt az első hirdetője, a mely eszmék gyújtották lángra Kossuth nagy lelkét és teremtették meg a dicső 48-as korszakot és tették le alapjait a mai modern Magyarországnak. A Kölcsey eszméi bátorítanak minket is minden munkálkodásunkban is olvasszák egybe a mi társadalmunkat. Nemcsak szórakozás, de a társadalmi műveltség fejlesztése, az irodalom és aszépmüvészetek iránti érdeklődés a mi főfeladatunk. Ha az emberi művelődés nagy épületéhez, melynek alapját a múlt század elején épen Kölcsey rakta le, csak egy téglával is hozzájárulhatunk, úgy egyesületünk és azok tagjai megtették hazafias és emberi kötelességüket. — Eme gondolatoknak előre bocsátásával üdvözlöm a Kölcsey-egyesület megjelent tagjait ama reményben, hogy egyesületünk nemes céljaitól áthatva igyekezni fognak bennünket a társadalom művelődés munkájában szeretettel és bizalommal támogatni. Azon óhajtással nyitom meg a mai estét, hogy minden munkálatainkban Kölcsey szelleme lobogjon felettünk !“ Az elnöki megnyitó után elénekelte a dalárda Lányinak „Előre“ cimü dalát, peciz összhanggal kifogástalan színezéssel Dr. Barna Leander kegyesrendi tanár az alkoholizmusról és az ebből származó lelkibetegségekről tartott felolvasást, a melyben az alkoholnak kártékony hatását a lélekre és szervezetre észszerűen vázolta. A dalárdának Ábrányi Kornél „Jelige“ cimü énekszáma zárta be a műsort, amely ez alkalommal nem egészen elégítette ki a közönséget, de reméljük, hogy a következő estélyeken a „Kölcsey-egyesület annál inkább igyekezni fog megfelelni a várakozásnak. A főgimnázium javára a helybeli takarék- pénztárak nyereségüknek jótékonycélra szánt összegéből a következő adományokat tették: Központi Takarékpénztár 10 K. önsegélyző
