Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-25 / 105. szám

2-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE. 105. szám. Gonosz tanácsadók megzavarták a király és nemzet közötti békés egyetér­tést. Támadást intéztek alkotmányunk ellen, szuronyokkal verték szét a magyar képviselőházat s az ország kormányzását bitorló darabontok kezére bízták. Lejtőre jutott az ország sorsa. A jog és törvény uralmát a legvadabb ön­kény helyettesítette. Az önkénynyel szembe­állott a nemzeti akarat. Szervezte a nem­zeti ellenállást s elkészült a harczra. És midőn azt hittük, hogy, egy kö­vetkezményében kiszámíthatatlan végze­tes harcz előtt állunk: ismét segítségünkre jött a keresztény vallás. A királynak a magyar alkotmányra letett esküje. Apostoli bölcs királyunk elfordult gonosz tanácsadóitól, helyreállította a jog és törvény uralmát s a magyar al­kotmányra letett esküjéhez híven, meg­bízta a nemzet sorsának intézésével azo­kat a férfiakat, akiket a nemzet is ve­zéreiül választott. Az uj kormány által elrendelt kép­viselőválasztás pedig többségre juttatta a függetlenségi pártot s ma az ország sorsa a függetlenségi párt kezébe van letéve. A függetlenségi párt lankadatlan erélylyel, hazafias buzgalommal — ám a fennforgó körülmények bölcs mérlegelé­sével — fogott a magyar nemzet törté­netében korszakot alkotó feladata teljesí­téséhez, — programmja megvalósításához. Hogy ennek megvalósítása a leg­nagyobb politikai érettséget, bölcs belá­tást s a legmesszebb menő mérsékletet igényli, azzal tisztában volt. Tisztában volt azzal is, hogy czél- jainak megvalósítása napok, hetek kér­dése nem, hanem csakis hosszú, öntuda­tos és következetes munkásság eredmé­nye lehet. Az előző években egyik a másikra licitált abban, hogy nála fényesebb, pazarabb legyen a Jézuska, mint az előbbi családnál. De persze ahhoz egynek sem volt módja, hogy kiállja a versenyt Kalotayékkal. Már mind együtt voltak a meghívottak és megszólalt az a gyermekfüleknek olyan túl vi­lági csillingelés mely azt jelenti, hogy érkezik az angyal, Pár perc múlva föltárult az ajtó és va­lamennyien beléptek a szalonba, a hol a kin­cseket érő ajándékokat rakta le Kalotayék Jé- zuskája. Az asztal közepén egy szörnyen szerény fácska állt, apró viasz gyertyácskákkal, naran­csokkal és afféle négy öt filléres cukor figu­rákkal. Az alatt olcsóságok forrásából beszer­zett bábuk, lovak, kard, puska, csákó, főző edénykék. A két gyerek olyan boldogan kapkodott a játékszerek után, mintha kincses India ös­szes gazdagságai közt kéjelegne. A vendégek azonban tág szemeket nyi­tottak. Kalotay Ákos szólalt meg: — Kérem 400 koronát adtam a felesé­gemnek karácsonyi bevásárlásra és az én asz- szonykám 35 szegény család gyermekeit látta el ebből meleg ruhával, fütő anyaggal és élel­miszerrel az ünnepekre. Maradt belőle vagy 40 koronája, ebből került ez az apróság a mi bőségben dúskáló két kicsikénknek, a kiknek olyan drága karácsonyi ajánkékuk jutott ez évben, mint tán senkinek: 35 fázó és éhező család hála-imája. Mondjátok meg édes bará­taim és barátnőim: állíthatott volna-e ennél becsesebb és ragyogóbb fát és nem követésre méltó példa-e az én feleségem Jézuskája? Kövér Ilma. És ezeket, a minden józanul gon­dolkodó egyént megnyugtató motívumo­kat használják fel a függetlenségi eszme ellenségei: a darabontok és nemzetisé­giek a függetlenségi eszme diskreditálá- sára, a függetlenségi párt megbontására. Ám a báránybőrbe öltözött farkasok hazudozásainak nem ül fel a józan eszü magyar független polgárság. Jól tudja azt, hogy a függetlenségi eszméket más, mint a függetlenségi párt, meg nem fogja valósítani. Tudja azt, hogy a Megváltót is meg­kövezték, s az eszme — mégis diadal­maskodott. ^ Bárhogy gyanúsítják is tehát a füg­getlenségi pártot: a függetlenségi eszme előbb vagy utóbb, de diadalmaskodni fog. Mert egy jézusi igazság van csak, és megdönthetetlen igazság az, hogy mindén nemzetnek joga van önállóságá­hoz, függetlenségéhez. Én hiszem, lelkem teljes erejével hiszem, hogy el fog következni az a karácsony, amely egy szabad, önálló és független Magyarországra fog felvir­radni. Égy szabad Magyarországra, amely csak rósz emléknek fogja tekinteni, hogy volt idő, amidőn szabadsága, önállósága korlátozva lehetett. El fog jönni az az idő, amelyre a költő ihletett áhítattal gondol: „jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, mely után, buzgó imádság epedez százezrek ajakán“' H I'R E K. Nagy ünnepre. Lejár az év, lejár az élet, De szent karácsony uj marad, A vén szív, rideg szív is föléled A karácsonyi fa alatt. Ragyogjatok ti apró lángok Ragyogjátok be a világot, Mely Krisztustól eltávozott, És tán már el is kárhozott. Hiába bűn, baj, hitetlenség, Karácsonynak szent éjjelén Életre támad, újra éled Minden jóság, minden erény. Künn az utolsó külvárosban, Hol bűn tenyészik a nyomorban Még ott is van megtisztulás, A szent estén megújhodás. S kik azt hisszük: tudunk már mindent, Kik azt hisszük, hogy nem hiszünk, A karácsonyfát hogyha látjuk. Fölenged viharvert szivünk. És úgy érezzük, hogy van Isten, S menyország van, Nirvána nincsen, Hogy életünknek célja van És nincs ember, vigasztalan. Mert ha már mindent elvesztettünk Az élet játékasztalán. Vagyont, szerelmet, életkedvet Ott hagytunk a szennyes csatán, S azt hisszük, nincs többé mit várni, Csak undok sirgödörbe szállni, Az undok sirgödör felett Uj csillag gyűl: Krisztus szeret. Akit a világ kitaszított, Vagy üldözi, vagy neveti, Az utolsót, a legutolsót, Azt Jézus Krisztus szereti. Aki született mindnyájunkért És aki meghalt mindnyájunkért, Utolsó legfőbb vigaszunk, Mienk ő s az övé vagyunk. És lelkűnkből hozsánna harsog Az ur Jézus-Krisztus felé, Aki az üdvösségnek útját Sóvár szemünknek feliedé. Ragyogjatok ti apró lángok, Ragyogjátok be a világot, Mely addig el nem kárhozik, Mig Krisztustól nem távozik. Szombatos Elemér. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád fő­ispán f. hó 20-án hivatalos ügyek elintézése végett Budapestre utazott, honnan f. hó 22-én az esteli gyorsvonattal visszaérkezett székhelyére, — A Nagykárolyi Oltáregyesület estélye. A Nagykárolyi Oltáregyesüiet folyó hó 29-én a vármegyeház nagytermében felolvasó-estélyt ren­dez, amelyen a Nagykárolyi Zene-egyesület is közre fog működni. — A Szabad Lyczeum első előadása. A Nagykárolyi Szabad Lyczeum első előadása ka­rácsony másodnapján d. u. 4 órakor a főgim­názium rajztermében lesz. A megnyitáson elő­adást tart Cseh Lajos főgimn. igazgató és Ma- tuska Alajos gazd. iskolai tanító. — Halálozás. Erdős Jenő, szentjánospusz- tai uradalmi ispán f. hó 21-én reggel 6 órakor 33 éves korában hirtelen elhunyt. — Károlyi István emléke a Nemzeti Lo­vardában. A Nemzeti Lovarda f, hó 16-án tar­tott rendkívüli közgyűlésében Wenckheim Fri­gyes gróf meleg hangon emlékezett meg Károlyi István grófról, aki húsz éven keresztül nagy buzgalommal és odaadással működött közre az egyesület felvirágoztatása érdekében és java­solta, hogy ezért emlékét jegyzőkönyvben örö­kítsék meg. Úgy ezen indítványt, mint, Neuhof- fer János dr. azon propositióját, hogy a bol­dogult arczképét a lovarda nagyterme számára megfestessék, egyhangúlag elfogadták. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Lázin Tivadar tb. szolgabirót és Serly István tb. aljegyzőt 1. osztályú, Dienes Dezső tb. szol­gabirót II. osztályú közig, gyakornokká kine­vezte. — Házasság. Ujfalussy Gábor, szatmár- megyei birtokos, honvédhuszár-hadnagy, cs. és kir. kamarás, eljegyezte Budapesten Puki Linát, özv. Puki Ákosné leányát. — A főispán ebédjéről szóló legutóbbi tudósításunk névsorából technikai hiba folytán négy meghívottnak a neve kimaradt. Az illusz­tris vendégseregben ott voltak még a felsorol­takon kívül : dr. Adler Adolf, Vetzák Ede, Szer­dahelyi Jenő min. osztálytanácsos és Stoll Béla urak is. — Elcsapott határrendőrségi kapitány. Papp Kálmán vöröstoronyi határrendőrségi ka­pitányt, Szatmármegye volt hírhedt várnagyát, a belügyminiszter a minap hivatalvesztésre Ítélte. — Barsmcgye aj székhelyet kapott. Régi küzdelem ért véget Barsmegyében. A megye- székhely kérdése körül már évek óta elkesere­dett harcz folyt az ottani pártok között. Ara- nyosmaróth és Léva városa — a régi székhely — versengtek a megyeházáért. Most aztán dű­lőre jutott” a sokáig vajúdó ügy: Barsmegye rendkívüli közgyűlése kimondotta, hogy a vár­megye székhelyét Aranyosmaróthról Lévára visszahelyezi. — Szlőjd Szatmáron. Amint már jeleztük, Guttenberg Pál, az országos kézimunka-egye­sület elnöke Szatmáron, deczember 19-én érte­kezletet tartott. Ez alkalommal a szlőjd terjesz­tésének ügyét nagy hatással festve, az érdeklő­dők abban állapodtak meg, hogy a tanfolyam tanítóinak kiképezésére, Szatmáron a szükséges 1800 kor. összeget az iskolafentartó felekezetek és a város támogatásával lehet előállítani. — Dj menetrend. A fehérgyarmati vonalon 1908. jan. 1 -töl uj menetrend lép életbe. Lesz egy harmadik (nappali) vonat is, mely a gyors­vonatokhoz csatlakozik. Az uj rend szerint a vonat indul: Szatmárról 731 2-41 6-06 Érk. Fehérgyarmati­a 9-n 4-29 7-57 Fehérgyarmatról 5-57 12.15 5-01 Szatmárra érkezik 7-34 2-04 6-50 — Letartóztatott sikkasztó. Hajdúböször­ményből írják, hogy az ottani csendőrség egy rendőrségileg körözött sikkasztót kerített kézre. Hajdúböszörmény egyik kávéházában ugyanis

Next

/
Oldalképek
Tartalom