Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-25 / 105. szám

105. szám SZATMÁ RVÁRMEGYE. 3-ik oldal. tegnap nagyban mulatozott egy idegen fiatal­ember, aki pazar költekezésével feltűnt a kávé­ház személyzetének, amely utóbb a csendőrség­gel is közölte gyanúját. A csendőrjárat által igazolásra szólított fiatalember eleinte Egti-Major Gyula joghallgatónak mondotta magát, később azonban beismerte, hogy Krausz Károly könyve­lővel azonos, aki a nagybányai Haracsek-czég- től 1400 korona elsikkasztása után megszökött. Krauszt azonnal letartóztatták és Nagybányára s állitották. — Vadászat. Gróf Károlyi Gyula, mint nekünk Írják, a karácsonyi ünnepek alatt Kő­bányatelepen (Blidár) farkasokra nagy hajtó­vadászatot fog tartani. Szarvas vadászat is lesz, a kerítésen kívül maradt 30 drb szarvasra. Vá­rosi területen a gróf 6 drb szarvas lelövését engedélyezte. — Gyilkosság. A napokban Podák Péter Mózesfaluban járt benn a bírónál. Elvégezvén a dolgát, az esti órákban haza felé tartott. Út­közben egy alak ugrott ki az utmelletti árok­ból és a tüszőjéből kirántott késsel bal olda­lába szúrt, majd pedig gyorsan odább állott. A súlyosan megsebesült Podák nagy nehezen tudott csak lakásáig vánszorogni, ahol össze­rogyott és eszméletét vesztette. A bikszádi csen­dőrség a gyilkost, Mois Pétert még azon‘éjjel letartóztatta. A szatmári kir. ügyészség értesül­vén az esetről, Mois ellen a vizsgálatot elren­delte. Ennek alapján Morvay Károly központi vizsgálóbíró még a gyilkosság estéjén kiszállt Mózesfaluba és kihallgatta a eszméletre téritett Podákot, ki a nagy vérveszteségtől elhaló han­gon nevezte meg "támadóját. — Mois a gyilkos­ságot bosszúból követte el; áldozata életben maradásához semmi remény nincs. — Ki még nem vásárolt karácsonyra aján­dékot az forduljon Löfkovits debreczeni ék­szerészhez, hol pénzéért igazi és állandó örö­möt szerző ajándékot vásárolhat. E s.olid czég csakis jó árut tart s raktára zsúfolva van szebb­nél szebb újdonságokkal. — Fejedelmi asszonyok súlya. Egy angol újság bizalmas titkokat közöl Európa fejedelmi asszonyairól, elmondván, hogy az európai tró­nok díszei közül az orosz czárné a legkisebb súlyú. Mindössze 131 angol fontot nyom, ami körülbelül 49'5 kg.-nak felel meg. Vilma hol­landi királyné már 14 fonttal nehezebb, vagyis 54:Vi kg, Carmen Sylva a poéta lelkű román királynő 147 font (5572 kg.), mig a svéd ki­rálynő 5674 kg. A legnehezebb valamennyi között Olga, görög királyné, ki 65 kgmot nyom! Hogy ezek a sulyok hitelesek-e, azt persze nehéz lenne megállapítani. — Gyümölcsészeti Lexicon lesz a czime annak a kertészeti irodalomban egyedül álló és hézagot pótló könyvnek, amelyet Eötvös Lajos gyümölcskertész ad ki 1908. január havától kezdve, negyedévenként megjelenő füzetekben. A könyv 1500 czim alatt betűsorban fogja gya­korlati alapon, részletesen ismertetni a gyümöl- csészetben előforduló összes szakdolgokat. A fontosabb szakközlemények könnyebb megél­hetésére, főkép a gyümölcsfák nevelése és met­szésénél, több mint 400 ábra és kép fog szol­gálni. Előfizetési ára: egy évre (4 füzet) 4 ko­rona, félévre (2 füzet) 2 korona, mely a szerző czimére Eötvös, Lajos, Tarczal (Zemplén megye) küldendő be. — A párisi tuberculose elleni kongresszus uj reményt adott a világnak. A tuberculose el­leni szer, úgy látszott, megvan. De már ne- hánynapra be kellett látni, hogy a remény hiú és tarthatatlan, mert ezen iszonyú betegség el­len nem sikerült még egy specificumot feltalálni. A tuberculose elleni szerek között a leghatha- tósabbak egyike a „Sirolin-Roche“ egy creosot- reparatum, mely azonban a többi ilynemű sze­rek kellemetlenségeit nem tartalmazza, mert nem mérges ; kellemes izü és nagyobb részben tényleg a testbe felvétetik. „Sirolin-Roche“ gyor­san hat a köhögés ellen, előmozdítja az étvá­gyat, megszünteti az éjjeli izzadást és hat a láz ellen, úgy hogy tüdőbaj- és sorvadásban szenvedőknek annak használata feltétlenül aján­latos. „Sirolin-Roche“ minden gyógyszertárban kapható. — lit jelent a déli harangszó? A déli harangozást 111. Kaüxiusz pápa rendelte el, még pedig bennünket magyarokat különösen érdeklő okból. Midőn 1456-ban Hunyadi és Kapisztrán vezetése alatt a keresztény hadsereg összegyűlt az Aldunán, hogy Mohamed szultán Belgrád ellen nyomuló hadseregének útját állja, III. Ka- lixtusz pápa elrendelte, hogy az összes keresz­tény templomokban szólaljanak meg a haran­gok déli tizenkét órakor s a harangszóra min­den keresztény ember mondjon imát a keresz­tény fegyverek győzelméért. Az 1456-iki véres csatában Hunyadi és Kapisztrán egyesült hada fényes diadalt aratott a törökön. A győzelem hire augusztus 6-án jutott el a pápához, a ki azonnal elrendelte, hogy a győzelem emlékére a déli harangozásról kiadott bullája örök időkig szóljon. Epizódok a restaurációról. Nagykároly, decz. 22. Azzal kezdem, hogy panaszkodom. Mert méltóztassék csak elképzelni: fölmegyek de- czember 19-én a vármegyeházára, azzal a gyil­kos szándékkal, hogy én a restauráczión croqui- anyagot gyűjtök és a szellemeskedés (?) himes virágainak illatával elviselhetővé teszem a hig­gadt, komoly és komor politikai riporter sú­lyos és nehézkes tudósításának szagárát, (ad vocem : illatár). Beeresztettek. Alighanem a te­kintélyes külsőm miatt. A vattás télikabátom­ban ugyanis olyan vaskos vagyok, mint egy született megyeatya. (Ni-ni: ez uj szó! Hát mégis van bennem véna!) Pedig nagyon ki­kaptam a politikus szerkesztő-bácsitól, amikor mindjárt az elején fölmásztam a szalon-rokk- jának a gallérjára és — ordítottam. Hogy mit ordítottam, azt már nem tudom. Régen volt. De meg nem is font s. Csak annyit tudok, hogy ötyen más bácsinak a nyaka közé estem és ott kapálődztam. Szerettek volna a bácsik letenni a földre, de nem tudtak. Nem volt köz­tük levegő. És ami volt is, nehéz volt. Nehe­zebb, mint én. Hát igy osztón lebegtem a ne- hézszagu bácsik vállán, migcsaknem a főispán és a vármegye hat tekintélybeli mathuzsálemje el nem ment jelölni. És itt kezdődik az én tra­gédiám. Elveszett a ceruzám. Annyi bukfenc, annyi bukfenc! . . . Még most is hömpölyög a derekam, ha rágondolok; — nem csoda; hogy hűtlen lett hozzám nikkeltokos kohinó- rom. Pedig 20 krajcáron vettem Csókásnál. Igaz ugyan, hogy ez a szerkesztőségi számlára megy, de ez nem vigasz. Mert most már fejből kell megírnom mindazt, amit az okos fejemmel a restauráción láttam. S még hozzá az a csa­pás ért, hogy a nagyképü politikai referens ünnepélyesen kijelentette a szerkesztő előtt, hogyha az én croquim az ő komoly tudósítá­sával egy lapban jelenik meg, hát agyoncsap, mint egy békát. Már mint engem, — nem a békát. Így aztán lemaradtam egy számmal . . . És most itt vagyok . . . * * De nem sajnálom. Legalább tovább őriz­hettem és dédelgethettem izzó keblemen azt a pazar látványt, amit a karzat nyújtott. Istenem! mennyi szép leány, meg szép asszony van Nagykárolyban! ... És ez mind — nem az én kedvemért jött ide. Oh, csak egy, legalább egyetlenegy lett volna köztük, aki’ mellettem drukkol. De igy: mikor mögöttem, fölöttem és következetesen más mellett drukkoltak, elszorult a szivem árvaságom tudatában. Itt még a vesz­tes is nagyobb nyertes lesz, mint én. Mert : hideg szobám s nem fütenek nekem. * Bezzeg fütöttek a jelölteknek. Mikor az aranyos-attillás délceg comes először kimon­dotta, hogy választás leszen: csaknem gágogni kezdtek a jelöltek a földszinten, olyan libabő­rös lett a hátuk. És egyben konstatálni lehe­tett, hogy nagymennyiségű H2S súlyosbítja az atmoszférát. Szegény karzat! Én leguggoltam, de egy szempillantás múlva és egy orrszippan­tás nyomán kellemetlenül találva konstatáltam, hogy semmiféle jogsérelem nem ért, amikor a vegytanárom elbuktatott, mert még máig sem tudom, hogy mi nehezebb : a levegő-e, avagy a kénhydrogén ? Szerintem a kénhydrogén ne­hezebb. Csak igen kellemetlen indulatok köze­pette lehet megemészteni. * A második szavazás elrendelése után a sűrűségből még mindig hallatszott valami ar- tíkulálatlan hörgés: Éljen Galgóczy! — de ezt' még lekottázni sem lehetne, nemahogy leírni. A fürdőkádban hall néha az ember ilyen hangot a háta mögött. — Melyik ugat ott? hangzott egy udva­riasan .parlamentáris nyilt-kérdés a balközépről. — Rendre! Rendre! — zsibongott az iménti bugyborékolás környezete. — Ki volt az ? — Kérdi szigorúan a fő­ispán. — Én voltam! — jelentkezik Luby Béla, a csengeri kuruez-képviselő. — Valami furcsa hangot hallottam, hát megkérdeztem, hogy mi­féle ugatás az ottan . . . De hát bárányszelid volt a hangulat, nem is szidódott össze Luby Béla, csak . . . hát.. . mégsem szabad ilyen kifejezésekkel élni — mondta a főispán. (Mert még utóbb azt hi- hetné az ember, hogy a parlamentben van, a mikor a horvátok „visoki saboréznak“.) Nem lett semmi baj a kis incidensből, — még Luby Béla mulatott legjobban azon, a mikor utóbb jóakaratulag figyelmeztették, hogy a berekedt kortesnél csak ő rekedtebb . . . * Ami elvégre nem is volt csoda. Már mint az általános reszelős-hangu hangulat. A Ma­gyar Királyban még reggel 9 órakor is húzta Fátyol Józsi, előtte való nap estéjétől fogva. A mezei hadak könnyítettek a leikükön. Megmegy az ilyesmi az alkotmányos nap előéjszakáján... De még aznap is tartott. Egy-egy kortyintásra le-!eszaladt még a leglelkiismeretesebb voks is a király-ba. Úgy kellett elékotorni az ázott abrosz mellől, amikor szorult a kapca. Csak a Fátyol Józsi merengett el itt-ott egy percre és lökte oldalba a tisztújító ma­gyart : — No mi a’? . . . — Nem jól van ez, komám ! . . . — Mi nincs’ jól ? — Hát a törvény. — Miféle törvény? . . . — Hát csak úgy:, hogy nem hat esz­tendőnként, hanem hathetenként kéne az ilyen restorációt csinálni! . . . * Hát hiszen nem igen fukarkodtak a re­staurátorok a maguk fizikai ellátásával. Egy nagy csomója már az első választás ideje alatt elszaladt ebédelni. Ki haza, ki meg a király-ba. De vagy 300 magyar csak korgatta a gyomrát. És faggatták váltig a kis Kálnay Gyulát, a fő­ispán titkárát: — Lesz-e szünet? — Mikor lesz? — Meddig tart? . . . — Lesz ! Lesz! Csak a váraljai választá­son legyünk túl ... — Hej, az a Galgóczy! az a Galgóczy!... Nem tud már visszalépni! ? — sopánkodtak a Bay Miczu hívei. — Hadd mennénk már a — királyba . . . De biz’ azt végig kellett szenvedni. Alig volt néhány perc hijja a két órának, amikor a főispán enunciáltaa Bay győzelmét. — És most — fűzte hozzá — az idő előrehaladott voltára való tekintettel : felfüg­gesztem a közgyűlést és kitűzöm annak folyta­tását pontban — 7*3 órára ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom