Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-25 / 105. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■ifg MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP, & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ■ Telefon szám: 58. ----Hird etések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. == Kéziratokat nem adunk vissza. , : S LapvezérT Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : clvrőder Béla. Szintay Kálmán. Egész évre .. Félévre .... .. Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Karácsonykor. Irta: Papp Béla orsz. képviselő. Nagykároly, decz. 24. A kereszténység legszebb ünnepe van ma. A Megváltó születésének emlék ünnepe. Elvonul e napon lelki szemeink előtt a kereszténység története, az ő csodás mysteriumaival. A Megváltó születése, élete, működése, halála és dicsőséges feltámadása. Az a csodás hit, az a halált megvető önmegtagadás, az a semmiféle földi hatalomtól nem rettegő szívós kitartás, a melylyel a kereszténység apostolai Krisztus szent tanait hirdették, s a keresztény vallás uralmát a világ összes müveit nemzetei fölött megalapították. És midőn a kereszténység történetéről elmélkedünk, eszünkbe kell hogy jusson: mennyire hasonlít a kereszténység története édes magyar hazánk történetéhez. Egy ezredév óta élünk e földön s egy ezredév óta vívunk véres harczokat államiságunkért, szabadságunkért, alkotmányunkért. Török, tatár pusztítja országunkat. Ám a magyar nemzetnek a szabadságba vetett csodás hite, halált megvető vitézsége és szívós kitartása győzedelmeskedik a török, tatár hordák felett s a magyarság lesz keleten a kereszténység és a czivilizáczió megmentője. Majd jő egy újabb korszak. Idegen uralkodó-ház jut országunk trónjára. És az „összbirodalom“ eszméjétől vezéreltetve mindent elkövet arra nézve, hogy csellel, erőszakkal vagy fényes Ígéretekkel elvegye tőlünk nemzeti önállóságunkat, alkotmányunkat és beolvaszszon az „összbirodalom“ többi péptörzse közzé. És megkezdődik, es négyszáz év óta szakadatlanul tart a küzdelem szabadságunkért, önállóságunkért, függetlenségünkért. És a nehéz napikban nekünk is születnek apostolaink. Rákóczi Ferencz, aki eldobva fényes állását, nagy vagyonát, kezében a „pro libertate“ jelszóval ékes zászlóval küzd a magyar szabadságért. Kossuth Lajos, aki láng szavával talpra állítja, egygyé forrasztja és vezeti nemzetét a szabadságért vívott nagy küzdelemben. Elbukik a szabadság zászlaja és vértanú halált halnak annak legdicsőbb bajnokai. Működik a golyó és akasztófa. Az újépület falai közt és az aradi vesztőhelyén lehelik ki nemes lelkűket a nemzet-vértanúi.' T'És miként a kereszténység vértanúinak? minden vércsöppje csak erősítette a ’szent tanokban való hitet s növelte a hivők táborát: akként a nemzet vértanúinak dicső halála is megaczélozta a szabadság szeretetét, a nemzetnek a függetlenség és önállóság iránti olthatatlan vágyakozását. Az elnyomatás eme sötét korszakában sem pihen a nemzetnek a jövőbe vetett hite és bizalma. És az isteni gondviselés egy fennkölt lelkű királyné személyében leküldi őrangyalát, közvetítőül a király és nemzet közé, s létrejő a béke. Megkezdődik a békés, komoly munka. Ám e munka közben sem szünetel a függetlenség iránti vágy. Az összehívott országgyűlésen egy uj párt alakul: a függetlenségi párt. Mindössze hét tagja van. Programmjuk: az ország függetlensége, önállósága . . . És miként a kereszténység történetében egyre növekedett a hivők száma: akként szaporodott a magyar parlamentben is a függetlenségi eszmék követőinek serege. Két év előtt ismét sötét fellegek nehezedlek hazánk egére. Á legszebb karácsonyfa. Vagy hat-hét család, akiknek anyáit még az iskola-pad kötötte össze, évek óta úgy rendezte be a szent estét, hogy minden évben egy másiknál verődött össze a többi hat família. A növeldében a tánczpróbai ruhák, később az utczai és báli toilették, most pedig az képezte náluk a versengés tárgyát, hogy a luksus közt, melyik rendez fényesebb Jézuskát az ő apróságai számára. Nem lehet azt leírni, hogy az elmúlt évben mi minden feküdt Sallayék karácsonyfája alatt amaz egyetlen agyonbeczézett, elkapatott nyalka kis baba részére, akit már az Eldorá- dóról szóló szép mese se érdekelt bizonyára, mert hisz eféle csodavirágot teremtettek számára minden alkalommal a módos szülők. Ez a hét család mind olyan helyzetben volt, hogy marékszámra szórhatta a pénzt, de szórta is úgy, hogy még föl se bírta szedni senki a rméink közül. Mert hát az a sok értéktelenség, a mi egy-egy ilyen alkalommal egész kis vagyont elnyelt, még nem is magyar ember fáradozásait jutalmazta. A magyar kézművesben azt mondják nincs az az ügyesség, találékonyság, ízlés, na meg az a mersz se, hogy aféle ostobaságnak olyan horibilis árt szabjon, mint a külföldi játékgyáros. Kalotayékon volt az idén a sor. Most az ő karácsonyfájukat fogják megbámulni. Ők sem maradhatnak hátra. Rendesen este tervezgettek, mikor a két kis csemetéjük már nyugodni tért. Vacsora után hányták-vetették meg, hogy mit vásároljanak a 3 esztendős és nyolczadik életévét taposó Pistike részére. Tervezgetésük közepette nagy dissonanczia volt egy este az a szomorú történet, amit vacsorázás közben olvasott a lapból Kalotay Ákos, a férj. Egy szegény asszonyról számol be a napi- hir, a ki a Dunába ölte magát három gyermekével, mert már nem bírta el a nyomort. Kalotayné előtt éppen ott feküdt a jegyzék, a melyet akkor készített a játékszerekről, nyalánkságokról, a mit a következő napokon fog bevásárolni a Sárika és a Pista részére. — Elég lesz négyszáz korona? kérdezte a férje, letéve az újságot. — Azt hiszem elég. Kivette a nyolcz darab ötven koronást az íróasztal fiókjából és átadta a feleségének. A fiatal asszonyka eltette gondosan. Holnap majd megkezdi körútját. Sokáig nem aludt el. Zakatolt a fejében a sok terv; mi mindent kell összevásárolnia. Jóval éjfél után jött csak az álom a szemére. De a helyett, hogy ugyanaz a kedves, kellemes semmiség töltötte volna be álmát is, valóságos rémlátomásai voltak. Tudja Isten hány alakban jelent meg neki az a szerencsétlen asszony, a kiről a férje olvasott. Látott tiz, száz, egész csapat ilyen földhöz ragadt teremtést, akik a halálban kerestek menekvést az élet nyomorúsága elől. Másnap nehéz, jajgatással ébredt és ennek kapcsán említette, miféle nehéz álma volt. Az ura rábólongatott. — Bizony sok nyomorúság van ezen a világon; sok embernek nincs még a betevő falatja sem. Hogy eltűnődött ezen a jólelkü, okos asz- szonyka; eltűnődött rajta napokig. Egy este valamit mondott az urának; előbb ötölve-hatolva ejtegette a szókat, de látva az ura mindjobban ragyogó ábrázatát, egész bátran öntötte ki előtte ami a lelkét nyomta. — Óh te drága, drága jó kis asszonykám ölelte végre szivére az ura. Délután az olcsóságok forrása előtt találkozott két barátnőjével. Mind a két keze tele volt csomagokkal és úgy sietett, hogy csak futtában üdvözölte őket. Holnap látunk benneteket, kiáltott oda amint elsuhant mellettük. — Mindenesetre. Megcsodáljuk a karácsonyfátokat. — Vájjon mit vásárolhatott Emma ebben a bazárban ? szólt az egyik barátnője társnőjéhez, mikor Kalotayné már eltűnt szemük elől. — Bizonyára a cselédek s gyermekei, hozzátartozó apróságai számára vett játékszereket. Kalotayék vendégeit gyötörte a kíváncsiság, no megy az irigység is a fölött, hogy micsoda pazar fényt fog kifejteni barátnőjük két gyermekük karácsonyfájával.
