Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-02-03 / 10. szám
Nagykároly, 1907. február 3. 10. szám. III. évfolyam. Ö07 11 1 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 45 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. . --Hm Telefon szám: 58.----------------Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Dezső dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félé vre .......................................................... Negyedévre................................... ............. Eg yes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Hajsza. Nagykároly február 2. Ezen a helyen, a mely rendszerint az országos vagy a vármegyei politika kérdéseinek tárgyalására van fentartva, ezúttal egy izetlen és kicsinyes hajszával kell foglalkoznunk, a mely már napok óta izgalomban tartja a város közönségét. Nem maga az akczió, a melynek minden jelentőség nélkül való voltát bármely elfogulatlan ember megállapíthatja, hanem az kölcsönöz az esetnek vezetőczikk tárgyául érdemes anyagot, hogy a vármegye főispánja, alispánja, főjegyzője azok, a kik ellen irányul, továbbá az a hallatlanul megbotránkoztató mód, a hogy kezdetett és vezettetik. A nagykárolyi négy pénzintézetnek az alapítani szándékolt „Nagykárolyi Hitelbank“ elleni agitácziójáról van szó. Az a nyugalom, a melyet a minden izében igazságos ügy védelmének tudata nyújt, lehetővé teszi nekünk az ügy feltétlen tárgyilagossággal való ismertetését, minek megtörténtével s a tényállás minden iránybani tisztába hozatala után a következtetések levonását reábizhatjuk az érdektelen nagy közönségre. A midőn Falussy Árpád főispán a múlt év tavaszán székfoglalóját tartotta, az egész vármegye és Nagykároly város közönségének osztatlan helyeslése között fejtette ki programmjának egyéb részei mellett közgazdasági terveit is. E tervek minden részletükben kongruensek voltak a nemzet általános bizalmát élvező koali- cziós kormány közgazdasági programm- jával s a mint ez az ország egész területére, úgy a főispán programmja a vármegyét illetőleg bevezetéséül voltak hivatva szolgálni egy nagy arányú ipari, kereskedelemügyi és közlekedési akczió- nak, egy olyan akcziónak, a mely a népek ezreinek sorsát javítva, a közvagyo- nosodást elősegítve egyszersmind alapját vesse, feltételeit teremtse meg a fegyver- szünet elégé ki nem használható ideje alatt egy előbb-utóbb újra bekövetkezendő nemzeti küzdelemnek. Valamint a kormány az összes nemzeti erőket, úgy a főispán a vármegye összes erőit megnyerni igyekezett, látszólag minden oldalról lelkes örömmel fogadott terveinek. Vármegyénkben és városunkban, a melyeknek közgazdasági érdekei oly igen nagyon el voltak hanyagolva a múltban, kétszeres jelentőséggel birt a főispán-inaugurálta akczió már csak abból az okból is, mivel ismerve Falussy képességeit és agilitását mindenki joggal táplálta a legszebb reményeket az iránt, hogy tervei a kormány és a vármegye és a vármegyében első sorban Nagykároly város közönségének támogatása, illetve részvétele mellett valóra is fognak válni. A főispánnak konkrété is kifejtett tervei közül ezúttal csupán a réges-régen érzékeny hiányt képező termény és áruraktár, pinczeszövetkezeti borraktár és ezzel kapcsolatban bor értékesítő- és feldolgozó vállalatot említjük. Hogy a termény- és áruraktár mily kiváló tényező — úgy a felesleges termését elhelyezni kívánó, mint különösen a kölcsönre szoruló, de termését elprédálni nem akaró kis- és közép birtokosra nézve, — ezt ma már, sajnos csak nálunk kell fejtegetni. Azt pedig, hogy városunkban, mint három nagy borvidék természetszerű központján a pinczeszövetkezeti borraktár a legrövidebb idő alatt országos jelentőségű vállalattá fejlődhetik, még azok sem vonták kétségbe, a kik különben a földi javak egyetlen lehetséges gyümölcsözteté- sének, betétek kezelését és kölcsönök kiadását találják. Abból a czélból, hogy a most említett terményraktár és pinczeszövetkezet létrehozassék, továbbá abból a czélból, hogy úgy a vármegye székhelyén, mint alkalmas más pontjain ipari telepek, gyárak létesittessenek, a főispán mára nyár elején tervbe vette egy nagyobb szabású Közgazdasági Bank létesítését Nagykárolyban, a mely az itt működő négy pénzintézet bevonásával vette volna foganatba a fentebb elősorolt alkotásokat és szolgált volna közvetítőül az ipari vállalatokban elhelyezést kereső fővárosi és külföldi nagy tőkének. Összehívta a főispán mind a négy pénzintézet képviselőit egy közös értekezletre, a hol székfoglalójában már előadott programmját ismételten kifejtette, — de csodálatosképen, ezúttal már korántsem általános helyeslés mellett. A kik a főispáni székfoglaló köz- gazdasági elveinek leghangosabban tapsoltak, abban a pillanatban, a mikor e tervek megvalósításának lehetővé tétele került napirendre, egyszerre homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el, csupán azért, mert a tervezett Közgazda- sági Bankban, a mely pedig az ő jelentékeny részesedésükkel céloztatottt alapit- tatni, nem tudták, vagy nem akarták meglátni a közgazdasági alkotások alapját, hanem azt kicsinyes szempontjukból, szűk látkörrel nem tekintették egyébnek, mint az ő banküzleteik versenytársának. Hasztalan volt minden argumentáció. A leglehetetlenebb ellentétek hangzottak fel minden oldalról a Közgazdasági Bank ellen, egészen addig, a mig végre abban jegeczesedett ki a fő ellenérv, hogy már csak abból az okból sincs semmi szükség a Közgazdasági Bankra, mert a négy pénzintézet magában is elég erős ahoz, hogy szövetkezve foganatba vegyék a főispán terveinek megvalósítását. E most említett indok, a mely valóra válta esetén tényleg alkalmas lett volna a főispán terveinek legalább részben való megvalósítására, reá birta őt arra, hogy a pénzintézetek bevonásával tervezett Közgazdasági Bank eszméjétől elálljon. Várt és vele együtt vártak mindazok, a kik a pénzintézetek részéről az értekezleten elhangzottakat komolyan vették. Hónapok teltek el igy, a nélkül persze, hogy a négy pénzintézet bármelyike is törődött volna többet az egész dologgal. A midőn azután nyilvánvaló lett, hogy egyáltalán nincs eszük ágában egy gondolattal is tágítani megszokott üzletkörüket, egy alapitó csoport, élén Ilosvay Aladár alispánnal, megalakult abból a czélból, hogy „Nagykárolyi Hitelbank“ czég alatt létesítsen egy olyan uj pénzintézetet, a melynek működési körébe az alapítási tervezet szerint mindaz be van vonva, a mi a Közgazdasági Banknak ügykörét képezte volna megvalósítása esetén. A mikor az alapítás összes előmunkálatai teljesen készen voltak, a részvény aláírási felhívások csak a kibocsáj- tásra vártak, elhatározták az alapítók, hogy tekintettel a főispánnak általánosan ismert és általuk is méltatott közgazda- sági programmjára, mely a Hitelbank alapítóinakczélzatával mindenekben megegyezik, felkérik öt hogy a vármegye és város közgazdasági érdekeinek szempontjából lépjen be az alapításba s legyen vezetője úgy ezen akciónak, mint a majdan megalakulandó intézet működésének.
