Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-08-18 / 67. szám

2-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE. 67. szám. hogy ezt a veszedelmet csirájában el nem fojtottuk. Tehát jiecsak a függetlenségi zászló diadaláért álljunk sorompóba ezúttal, ha­nem álljunk a vár fokára mindannyian hazafias választók, hogy ezt a bűnös szövetséget elkergessük, úgy, hogy véres fejjel meneküljenek hazaáruló kísérletük szégyenmezejéről. Hogy mennyire megvan a nagyká­rolyi kerület függetlenségi pártjában a lelkes összetartás érzése arra, hogy a bukás mélyére lökje a néppárti kapasz- kodoncot, annak fényes lefolyású tanú­bizonysága volt a függetlenségi párt csü­törtöki jelölő közgyűlése, amelyről tudó­sítónk a következőkben számol be : A jelölő gyűlés. Nagyboldogasszony napján, csütörtökön délután 3 órára jelölő közgyűlésre gyűlt egybe a nagykárolyi kerület függetlenségi pártja dr. Adler Adolf elnöklete alatt. A kerület 22 köz­ségéből, a rekkenő hőség daczára is, mintegy 6-700 ünneplőbe öltözött választó jött össze. A megjelentek az előzetes beszélgetés során lel­kesedéssel vették tudomásul, hogy az elnökség Papp Bélát fogja jelöltül ajánlani. Egyben tu­domásul vették azt is, hogy a választás, a köz­ponti választmánynak délelőtt hozott határozata értelmében; aznaphoz egy hétre, augusztus hó 22-én lesz. Három óra után megjelentek a közgyű­lésen Kelemen Samu dr. Luby Béla országgyű­lési képviselők és Ilosvay Aladár vm. alispán, akiket a jelenvoltak tömege lelkes és hosszan­tartó éljenzéssel üdvözölt. Az elnökség javaslata. Adler Adolf dr. elnök üdvözli a közgyű­lésre egybejött választópolgárságot s az ő ne­vükben a jelölés aktusának díszére megjelent dr. Kelemen Samu és Luby Béla országgyűlési képviselőket, akiknek országos tekintélye már árjelölésnek is kiváló politikai súlyt kölcsönöz. (Éljenzés) Elszomorodott szívvel és fájdalommal em­lékezteti a közgyűlést arra az okra, amely miatt az összejövetel aktuálissá vált. Néhai szeretett képviselőnknek, gróf Károlyi Istvánnak halálá­val megüresedett a nagykárolyi kerület mandá­tuma. Ennek betöltésére kell most jelöltet állí­tanunk. Felkiáltások: Éljen Papp Béla! Éljen Papp Béla! Adler elnök: Nem akarja most kimerítőb­ben ecsetelni azt a veszteséget, amit Károlyi István halálával szenvedtünk, hiszen örökre szi­vünkbe van zárva az ő emléke, javasolja, hogy a nagygyűlés legmélyebb részvétének adjon ki­fejezést s ezt foglalja jegyzőkönyvbe. (Helyeslés) s most rátérünk a mai közgyűlés tulajdonképpeni tárgyára : a képviselőjelölésre. (Halljuk ! Halljuk !) A nagykárolyi kerület olyan veszteséget szenve­dett nagynevű képviselője elhunytéval, amelyet pótolni, teljes mértékében, alig lehetséges. Oda kell tehát törekednünk, hogy legalább részben kárpótoljuk önmagunkat s olyan férfiút ültes­sünk Károlyi István örökébe, akiről tudjuk, hogy múltjával, hajlithatatlan, megalkuvást nem ttirő elvszilárdságával arra leginkább méltó . . . Felkiáltások: Éljen Papp Béla ! Elnök: A végrehajtó bizottság e tekintet­ben akként vélt helyesen eljárni, hogy először gróf Károlyi Gyulához intézett kérdést. (Helyes­lés.) De Gyula gróf legnagyobb sajnálatunkra nem fogadhatja el ezidőszerint a jelöltséget. Puhatolództunk az országos központnál vezéri- sorban levő jelölt után, de azok mindnyájának van kerülete. így hát jelöljünk mi a magunk köréből olyan férfiút, akit valamennyien érde­mesnek tartunk erre a kitüntetésre, aki eddigi előéletével, jellemszilárdságával közöttünk eddig vezér volt s odafönn hatalmas erejű közkato­nája lesz a függetlenségi pártnak. S azt tudjuk, hogy a jó közkatonák adják meg a vezér igazi erejét. Felkiáltások: Éljen Papp Béla; Elnök: Igen, a végrehajtó bizottság egy­hangú javaslataként terjeszti a közgyűlés elé, hogy jelöljük Papp Bélát. (Viharos éljenzés) Papp Bélát, aki évtizedekig küzdött velünk esz­ményeinkért, aki sokáig elnöke volt a pártnak s a nemzeti ellenálláskor, mint a hatvanas bi­zottság elnöke, gróf Károlyi István méltó helyet­tese volt. Aki mindenkor bátran, megalkuvás nélkül élt a párt nemes törekvéseinek. (Éljen Papp Béla!) Javasolja, hogy a közgyűlés küld­jön ki egy öttagú bizottságot, amely immár ki­kiáltott jelöltünket körünkbe hívja, hogy elő- terjeszsze programmját. (Helyeslés, Éljenzés. Éljen Papp Béla!) Luby Béla beszéde. Luby Béla: Tisztelt jelölő gyűlés ! Tisztelt választó polgárok 1 A múlt hét péntekén is itt voltam Nagykárolyban, de akkor még a leve­gőben sem volt Papp Béla neve, s ime : ma már milyen viharos és lelkes visszhangot kelt az ő jelöltetése. Mi sem bizonyítja ennél a lelke­sedésnél és egyértelműségnél jobban azt, hogy Papp Bélában csakugyan méltó jelöltet és kép­viselőt kap a nagykárolyi kerület. Elnök elmon­dotta, hogy puhatolództak Károlyi Gyulánál, sőt még Károlyi Mihálynál is, de ha ők nem vállalkoztak: keresve sem lehetett volna kivá­lóbb jelöltet találni; akinek nevével diadalra vihessük a függetlenségi párt lobogóját. Ő is teljes lélekkel mellette van ennek a jelölésnek, mert igy szó sem lehet arról, hogy bitorló kézre kerüljön ennek az ősfüggetlenségi kerü­letnek a mandátuma. (Éljenzés) kiáltsuk is egy szivvel-lélekkel, hogy : Éljen Papp Béla ! (Viharos Éljenzés.) Az ő jelöltetésével azt tette a választó-polgárság, hogy mintegy be­lenyúlt saját kebelébe és oda állította a közbi­zalom polcára azt a derék férfiút, aki a meg­csontosodott 48-as elv maga. (Viharos éljenzés.) Régi, lelkes harcosa ő a függetlenségi eszmék­nek. Ez előtt 16 esztendővel már egy Ízben képviselte is az egyik megyebeli kerületet, a csengerit. S nem az ő hibája, hogy az akkor, rövid idő múlva elveszett a párt számára, ha­nem annak az elmúlt rendszernek a gyalázatos­sága, amely mindenre képes volt a hatalom­ért. (Úgy van!) Tudjuk, hogy volt az akkor: csak egyedül ő, Papp Béla került be akkor a megyéből a házba, mint függetlenségi képviselő s a csengeri vert had, a gyalázatos régi rend­szer elcsépelt serege odafönn, ország-világot telekiabált azzal, hogy: „Itt is kék, ott is kék! Megvertek bennünket.“ (Derültség.) Így vesztette el ő a kerületet. (Gyalázat! De azért Papp Béla maradt az, aki volt: elveit soha fel nem adta, soha meg nem tagadta, (éljenzés) s azért az uj rendszer hajnalán szép kitüntetés is érte a kir. ügyészi állásra való meghivatásával. Érje őt most polgártársai bizalmából egy másik fé­nyes kitüntetés: vegyük kezünkbe az ő lobogó­ját és vigyük azt dicsőséggel teljes, hatalmas, impozáns diadalra. Meg lehetünk arról győ- győződve, hogy ő ezt a zászlót elhagyni, ben­nünket megcsalni nem fog soha. (Éljenzés) Aggodalmokra nincsen okunk, mert ki lehet ellenünk ? Koaliczió ide, koaliczió oda: Károlyi István kerülete a függetlenségi párté volt, azé- nak is kell maradnia! (Éljenzés) Ha a néppárté lett volna: mi sem tolakodnánk ide. (Gyalázat!) Reméli és elvárja a kerület függetlenségi vá­lasztópolgáraitól, hogy fennen lobogtatva a 48-as zászlót: nem fog a választáson csúfot vallani. Legyen igazság! Válaszszuk meg jelöltünket! Éljen Papp Béla! (Viharos, zugó éljenzés!) A küldöttség. Adler Adolf dr. elnök javasolja, hogy a jelöltért menendő küldöttség tagjaiul válaszsza meg a közgyűlés : Csipkés Andrást (Nagykároly), Veress Lajost (Ér-Endréd), Csighy István nagy- tiszteletü év. ref. lelkészt (Szentmiklós), Schlach­ter Antalt (Kálmánd) és Vonház Antal főbírót (Mezőpetri). A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Elnök a közgyűlést a jelölt megérkez­téig felfüggeszti. A jelöltség felajánlása. Az öttagú küldöttség mintegy 10 perez múlva megérkezett Papp Bélával, a kikiáltott képviselőjelöttel. Szűnni nem akaró lelkes él­jenzés fogadta az érkezőt, akivel Adler Adolf elnök a következő szavakban közölte jelöltetését: Tisztelt jelöltünk! Kedves barátom! A nagykárolyi választókerületnek itt egybegyült függetlenségi érzelmű választópolgársága Neked ajánlja fel a kerület képviselőjelöltségét. Fogadd ezt a polgárembert érhető legnagyobb kitünte­tést szívesen. Légy erős oszlopa pártunknak és méltó utóda gróf Károlyi Istvánnak. (Viharos éljenzés.) Ezután Papp Béla szólott s a következők­ben mondotta el programmbeszédét: Papp Béla programmbeszéde. Tisztelt polgártársak! Mély hálával köszönöm azt a megtisztelő bizalmat, amelynek részesévé tettek akkor, ami­dőn gróf Károlyi István halálával engem jelöl­tek a kerület képviselőségére. Őszintén bevallom, hogy eleinte haboztam, amikor tudomásomra jutott elhatározásuk; nemcsak személyes viszo­nyaimnál fogva, de különösen azért, mert két­ségben voltam az iránt, hogy ezt a mandátu­mot, melyet ezelőtt gróf Károlyi István, ez a minden izében lángoló sovén hazafi, puritán jellem képviselt: elfogadhatom-é. Azt a man­dátumot, amelyet már egyéniségének erkölcsi értékénél fogva is, a közügyekre való legna­gyobb befolyással érvényesített. Én magam részéről, megválasztatáson! esetére, nem vihetek a parlamentbe egyebet, mint tántoríthatatlan, megalkuvást nem tűrő elv- hüséget, buzgalmat és jóakaratot, hogy a ke­rület és a város érdekeiben mindazt megtehes- sem, ami csekély erőmtől telik. Jól tudom azt, hogy a gróf Károlyi István utódának nemcsak jogai, de kötelezettségei is vannak, hogy a nemes gróf több oly jogos igény érvényesítését hagyta örökül utódára, me­lyeknek megvalósítását korai halála akadályozta meg. Tudom, hogy erős támoszlopa volt ennek a kerületnek és ennek a városnak, s kételyeim voltak aziránt, ha váljon be tudom-e váltani ezen, az utódra örökségül hagyott kötelezettsé­geket. De mert arról győződtem meg, hogy a mai időkben még nagyobb szükség van a par­lamentben a függetlenségi és 48-as eszmék elvhü harcosaira és mert megnyugtató biztosí­tékot szereztem arra vonatkozólag is, hogy a város és kerület speeziális érdekeinek előmoz­dítása körül hathatós támogatásban és oly tá­mogatásban fogok részesülni, melyek a siker alapos reményével kecsegtetnek, megszűnt ha­bozásom. A kötelesség parancsszava szólított, én e parancsnak engedelmeskedtem s a jelölt­séget köszönettel elfogadom. (Viharos éljenzés). Most már, mint a kerület képviselőjelölt­jének, programmot kell adnom. Ezt a program- mot, igen t. polgártársak : önök bizonyára is­merik. Hiszen több évtized óta együtt küzdünk ama zászló alatt, amely zászlót önök ma ke­zembe adtak, hogy azt diadalra vezessem. (Éljenzés.) Az én programmom ama szent esz­mék kultiválásából és megvalósításukra való törekvésből áll, amely szent eszméket nem­zetünk lánglelkü apostola : a távol idegen­ben elhunyt szent remete, Kossuth Lajos ha­gyott nemzetére örökségül. Ezeket ápolni, ezeket megvalósítani, ezen eszméknek diadalra juttatásában közreműködni: tartom legszentebb kötelességemnek. Az én politikai programmom nagyon rö­vid : négy szóba foglalható össze. Ebbe a négy szóba: önálló, szabad,független Magyarország! (Éljenzés.) Ebben a négy szóban benne foglaltatik a függetlenségi és 48-as párt programmjának minden sarkalatos alaptétele: az önálló magyar hadsereg, az önálló gazdasági berendezkedés, az önálló jegybank és önálló külképviselet kér­dése. Hiszen, t. választópolgártársak, én nem­zetet hadsereg nélkül nem képzelek. A magyar nemzetnek tehát önálló magyar nemzeti had­sereg létesítéséhez feltétlen joga van. A gazdasági berendezkedést illetőleg én az ország gazdasági fellendülését, a kisiparosok és kisbirtokosok boldogulását másként elérhe­tőnek nem tartom, csak akkor, ha Ausztria ha-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom