Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-18 / 67. szám
11 tárán felállítjuk a vámsorompókat s az önálló vámterületet jogi alapjára helyezkedve s az önálló jegybankot megalkotva: gazdasági ügyeinkről is szabadon és függetlenül rendelkezünk. Államiságunkat kifelé másként nem dokumentálhatjuk, mintha minden egyes államban önálló külképviselettel bírunk s ezáltal nemzeti jellegünket a külfölddel szemben is kidomborítjuk. A függetlenségi programm egyik sarktételét a politikai és jogegyenlőség elve képezi. A jogegyenlőség legpregnánsabb követelménye az, hogy mindazok, akik az állam terheihez akár szellemi, akár testi szolgáltatással, akár vagyonilag, adózás utján hozzájárulnak: egyszersmind részt vehessenek az állam ügyeinek intézésében. Ezt a jogot a képviselőválasztásban való részvétel utján gyakorolják. Ebből az elvből kifolyólag tehát, természetesen a nemzeti szempontok szigorú szem előtt tartása és kellő garanciák alkalmazása mellett: feltétlen hive vagyok az általános titkos választás törvénybe- igtatásának. A jogszabadságnak legerősebb biztosítékait pedig: a sajtó és gyülekezési-jog szabadságában látom. A legközelebb lefolyt nemzeti küzdelem ideje alatt ez a két jog volt az, a melyen megtört a hatalomnak az alkotmány ellen intézett erőszaka, merénylete. A sajtó és gyülekezési szabadságot tehát nemcsak fenntartani, hanem céltudatos intézményekkel a legszélesebb alapra kell kiterjeszteni. (Helyeslés.) A porosz-francia háború beigazolta, hogy egy nemzet nagysága nem a fegyverek sokaságán, hanem a szellemi főlényen alapszik. A német schulmeisterek által nevelt hadsereg játszi könnyűséggel verte le a fegyvereiben elbizakodott, hires francia hadsereget. Egy nemzet jövőjének legerősebb biztosítéka népének szellemi előrehaladottsága. Hogy ezt elérhessük: a nemzeti nevelés ügyét az államnak kell kezébe vennie s törvénybe igtatni: a kötelező, ingyenes, állami népoktatást. Azt mondják, hogy ezek szép eszmék, de megvalósításuk késik. Erre csak annyit jegyezhetek meg, hogy a függetlenségi párt vezéreiben és tagjaiban megvan az elhatározás mindezeknek megvalósításához; de erre idő kell. Hiszen, t. választópolgárok, egy házat sem lehet 24 óra alatt fölépíteni, különösen ha borult az ég és eső esik. Hazánk felett pedig ma is borult az ég s 400 év óta sem múltak el azok a zivatart jelző sötét fellegek, melyek Bécs felől vonultak hazánk egére s azóta még egyre tornyosulnak. Ezekben mondottam el rövid programmo- mat, nem egyéb az, mint a hamisítatlan, tiszta 48-as elvek rövid kivonata. Ami a helyi érdekeket illeti, ezekre vonatkozótag kijelentem, hogy mint nagykárolyi ember, jól ismerem azokat a jogos igényeket, amelyeket e város érdekében megvalósítani kell. Jogos igényeknek előbb, vagy utóbb, de teljesedniük kell. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy ennek a kerületnek és ennek a városnak jogos igényei teljesülését csekély erőm mindenkori latbavetésével sikerülni fog kivívnom. (Éljenzés.) Most pedig arra kérem Önöket, igen t. választópolgárok, hogyha kibontottuk a függetlenségi zászlót, tömörüljenek a köré azzal a lelkesedéssel, amelylyel a függetlenségi eszméket ezideig is szolgálták, ne tekintsenek személyekre s csak az elv lebegjen szemeik előtt, mert csak igy lehet azt a függetlenségi lobogót, amelyet gróf Károlyi István ejtett ki meghide- gült kezéből, a kerületben ismét diadalra juttatni. (Viharos éljenzés és taps.) Kelemen Samu beszéde. A program ni beszédet a jelölő közgyűlés szakadatlan helyesléssel és éljenzéssel kisérte. A viharos lelkesedés csillapultával dr. Kelemen 67-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. Samu, Szatmár szab. kir. város országgyűlési képviselője emelkedett szólásra és lelkesítő beszédet intézett a választókhoz. Körülbelül ezeket mondotta: Kelemen Samu dr.: Eljöttem én is Szat- márról, hogy üdvözöljem önöket, t. választó- polgárok, abból az alkalomból, hogy Papp Bélát kiáltották ki képviselőjelöltjükül. Hálátlan dolog volna, hogy ha most én a nagykárolyiak számára fel akarnám fedezni Papp Bélát. Mert mi szatmáriak úgy tudjuk, hogy önök csak szabadságolták egy időre szeretett jelöltjüket, amikor eleresztették közzénk kir. ügyésznek. Az öreg király is igy szokott tenni, mikor egy kedves emberét szabadságra bocsátja. A nyakába akaszt neki egy nagy ordót, gyémántos arany keresztet, de vissza várja. így tett Ő felsége, a nagykárolyi nép is Papp Bélával. Nyakába akasztotta a népszerűség nagy keresztjét, — mert méltóztassék elhinni, hogy a népszerűség is nagy kereszt ám! — (Derültség, éljenzés, taps) De azért mi, szatmáriak minduntalan hallottunk egy-egy halk sóhajt, a mely mint a jszellő fuvalma az erdőt végig rezgeti, s a mely sóhaj mind visszahívta Papp Bélát Nagykároly számára. Gyere haza, gyere vissza mihozzánk, vezess bennünket!. . . Szerencsét kivánok önöknek ehhez a szerencsés választáshoz, mert az isteni és emberi igazság örök parancsa szerint Papp Bélának kellett lépni Károly István gróf politikai örökébe. S mikor mi, szatmáriak útra bocsátjuk őt, azzal adjuk vissza az édes szülőnek édes gyermekét, hogy: Vigyázzatok reá, nehogy megverjék odahaza az utczai suhanczok. (Derültség, taps, éljenzés.) Ebben a kerületben is úgy vagyunk, mint az egész országban. Szembe kerül, szembe tolakszik velünk a néppárt. Ez itt tagadhatlanul az adott, a fennálló helyzet. Pedig jogosulatlan. Mert a statisztika tudományának kérlelhetlen számadatai igazsága szerint Magyarország lakosságából 51.8% a magyarság, 48’2% a nemzetiség. Sőt azt sem tudjuk bizonyosan, hogy nem-e rosszabbodott ez a számarány a kivándorlás csapása által. Éppen azért: Isten őrizze Magyarországot attól a csapástól, hogy összefogjanak a fajmagyarság és a becsületesen gondolkodó hazafias más ajkú polgárság ellen a nemzetiségek, a nemzetköziek és a felekezeti bujtogatók. Egy ilyen szövetkezés örökre megbontaná a magyar társadalmat és széjjel választaná az egy asztalnál nevelődötteket. (Éljenzés.) Mert a felekezeti és a nemzetiségi politi- tika nemzetellenes politika. S mi ott tartunk most ebben a kerületben, hogy egy beteges am- biczió lázit közöttünk s megbontani, szétverni igyekszik az eddig volt egyetértést. Szítja a gyűlölködést és rontja az arányszámot, rontja Magyarországot. Áruló gyilkos politika ez. Szerencsétlen ember az, aki igy cselekszik, mert nem tudja mit cselekszik. (Éljenzés, taps.) Örökkévaló igazság ai, hogy Magyarország a magyaroké. S ezt a Magyarországot sem a felekezetek, sem a nemzetiségek bármelyikének martalékul odadobni nem szabad. (Éljezés.) Igaz ugyan, hogy a néppárt is benne van a koaliczióban: de nem az a néppárt, a mely most itt ellenünkben jelöltet állít, hanem az a néppárt, amelyet a szeretet és megértés vezérelt a függetlenségi párt mellé. A koalicziónak fönn kell maradnia, de ha önjelöltje, aki csak czégé- rül használja annak tekintélyét, itt most győzedelmeskednék : úgy az a győzelem a koalicziós politika csődjét jelentené. (Igaz! Úgy van!) Mert ez a győzelem azt jelentené, hogy eszte- lenség együtt lennie a koalicziónak, amikor Íme: nemzetiségi és felekezeti külömbségeket lehet tenni — ember, és ember, magyar és magyar között. (Éljenzés, taps.) Más állam megengedhet magának ilyen luxust, de Magyarország — nem. Mert nálunk minden egyes polgár összetartó erejére életszükség van. Minden egyes ember ereje, munkája, munkabíró karja együttesen képes csak bennünket föntartani. (Helyeslés) Avagy ott tartunk-e már, hogy csak akkor legyen egység és összetartás közöttünk, amikor nyakunkon a gyilkos ellenség? . .Nem kell-e fenntartanunk alkotmányunk épségét, érint- hetetlenségét, amikor a nemzeti megerősödés, izmosodás folyamata buzog, s amikor az egész ország azt várja, hogy: mire mentek együtt, 3-oldal. koaliczió ?! S ekkor válik külön a néppárt, hogy a gyűlölködés, elidegenedés magvát hintse közénk. (Gyalázat! Szégyen ! Hazaárulás!) Hiszen a kiegyezés sem kész még. S a néppárt egyéb szépséghibája mellett még az is kérdéses, hogy vájjon a lényeges szervek hiánya msllett társulhat-e a közjogi különállás a másik két leglényegesebb szerv követelőivel. Mi a katonai és a gazdasági önállóságot hirdetjük. (Éljenzés.) Hogy legyen lábunk, amin járjunk — és kezünk, amivel a magunkét megvédelmezni tudjuk. (Helyeslés.) Tudjuk, hogy mindez nem valósítható meg .máról holnapra. Szirtek, szakadékok állanak, örvénylenek előttünk. Á szirtet kalapácscsal, vésővel, csákánynyal: a szakadékot híddal, pallóval majd csak meggyőzzük! (Helyeslés.) Becsületes czél felé kell vezetni a népet, nem az ígéret puszta földjére, hanem az önállóság felé amely nélkül boldogság, üdvösség nincsen. (Éljenzés) Lehet-e törődni egyéni tekintetekkel, amikor nagy nemzeti érdekek állanak előtérben. Már halottá egy-két embertől, hogy azért fognak a néppárt jelöltjére szavazni, mert az személyes jóbarátjuk. Nohát ez nem indok, nem érv. Lehet ürügy és czélzatosság bizonyos irányban, de nem komoly mentség a néppártiságért. Olyan a melléktekinteteket előtérbe toló ember, mint az egyszeri parasztlegény, aki — mert nem engedték a szülei, hogy elvegye a Juliskáját — elment a zsidó rabbinushoz, hogy ő zsidóvá lesz. A rabbi figyelmezti a legényt, hogy tudja-e, mit akar tenni. — Tudom hát! — mondja a legény — csúffá akarom tenni a famíliámat ! (Harsogó derültség, taps és éljenzés) Nohát ezt elérhetik a néppárt netáni szavazói : csúffá tehetik a magyarságot, a 48-at a maguk módja szerint, de csak közkacaj lesz a végük. . - -»i :;l • Kérem önöket, igen tisztelt választópolgárok, tartsanak ki a mi 48-as lobogónk alatt s akkor győzni fogunk. (Viharos éljenzés, taps). Elnöki xáróbeszéd. Adler Adolf elnök: köszönetét mond Luby Béla és Kelemen Samu képviselőknek megjelenésükért s még egyszer kitartásra buzdítja a pártot, hogy augusztus 22-ének estéjén már mint képviselőnek mondhassuk jelöltünknek, hogy visszajöttél közénk, mienk vagy újra. Éljen Papp Béla! (Éljenzés) Ezzel a közgyűlés délután 1/26 órakor véget ért. á választás határnapja — aug. 22. Szatmárvármegye törvényhatóságának központi választmánya f. hó 15-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor Ilosvay Aladár alispán elnöklése mellett ülést tartott, hogy a képviselőház elnökségének aug. hó 7-én érkezett leiratában foglalt utasításához képest a Károlyi István gróf halálával megüresedett nagykárolyi-kerületi mandátum betöltésére a szükséges intézkedéseket megtegye és az időközi választás határnapját és külső tényezőit kijelölje. Ilosvay Aladár alispán 11 órakor megnyitván az ülést, üdvözli a szép számban megjelent választmányi tagokat s közli, hogy a mai ülés egyedüli tárgya a magyar országgyűlés képviselőháza elnökségének ama fölhívása, hogy a gróf Károlyi István elhalálozásával megüresedett nagykárolyi mandátum betöltésére irányuló törvényes intézkedéseket megtegye. Konstatálja, hogy a választmány ülésének egybehivása törvényes határidőre történt s a meghívott tagok határozatképes számban jelentek meg. Felolvas- tatja a képviselőház elnökségének említett leiratát. ifj. Luby Géza vm. aljegyző felolvassa a leiratot. Ilosvay elnök közli, hogy az 1874. XXXIII. t.-cz. 57. §-a értelmében a választásnak a képviselőház leiratának vételétől számított 14—24 napi időközben, tehát aug. 21-étől aug. 31-ig terjedő 10 nap alatt kell megesnie. Javasolja, hogy a választás határnapja augusztus hó 22-érc tűzessék ki. (Általános helyeslés). Ezt tehát ha- tározatilag kimondja. Ilosvay elnök előterjesztésére, a választmányi tagok egynémelyikének nyomós hozzászólása után, a választási elnökséget a választmány a következőképpen alakította meg: 1. Választási elnök és az I. szavazatszedő küldöttség elnöke: dr. Kovács Dezső, jegyző: dr. Tóth Zoltán; helyettes szavazatszedő kü|V
