Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-07-28 / 60. szám

60-ik szám. SZATMÁRVÁR MEGYE. 3-oldal. által működhetnek közre, hogy a városba ván­dorlás veszedelmét csökkentsék és a földmivelő népesség fiait visszavezéreljék ahhoz a munká­hoz, amely az egész országnak és nemzetnek megélhetését és emelkedését biztosítja. Kívánatos volna, hogy ezzel a kérdéssel a mi szakköreinek is foglalkozzanak. K. K. J. Értekezlet a Majos ügyben. — Kiküldött tudósitónktól. — Lapunk múlt számában említést tettünk már arról az akcióról, a melyet Luby Géza és Szabó Albert bizottsági tagok megindítottak a Majos Károly volt darabont — alispán helyettesnek pénz­ügyi tanácsossá történt kinevezése ügyé­ből kifolyólag. Az értekezlet e hó 24-én tartatott meg Szatmáron, a ref. főgimnázium ta­nács termében. A nagy számban megjelent érdek­lődő megyebizottsági tagokat Luby Géza üdvözölvén, előadta az értekezlet célját, mely abban áll, hogy egy vármegyei rendkívüli közgyűlés összehívása iránt mozgalom indittassék s a vármegye kö­zönsége e közgyűlésen foglaljon állást a Majos Károly kinevezése ellen. Utána Szabó Albert dr. szólalt fel s hosszabb beszédben ismertette az ügyet és azon sérelmet, a mely ezen kinevezés által nemcsak Szatmár vármegye, de az egész Ország nemzeti ellenállását érte. Végül felolvasta a rendkívüli közgyűlés egybehivását kérelmező kérvényt és az ezen közgyűlésen beadandó indítványt, a melyet az egybegyűltek egyhangúlag elfogadtak s nyomban alá is Írtak. A főispánhoz intézett kérvény szö­vege a következő: Méltóságos Főispán Ur ! Szatmár vármegye közönsége nem marad­hat néma azon ténnyel szemben, hallgatásaival nem szankcionálhatja a pénzügyminiszter ur azon eljárását, hogy egy hazaáruló darabon­tot Majos. Károlyt — kit Kristóffy a vármegye ellenállásának erőszakos letiprására leküldött, a ki tisztviselőinket csendőrrel dobatta ki hivata- ' Iáikból — államhivatalnokká nevezteti ki. ben földieknek nem lehet részük, paradicsomi embernek is csak egyszer. Ugye már nem csó­kolsz meg többet? Ugye már megbántad, hogy elhagytad értem a paradicsomot, vissza akarsz menni, el akarsz hagyni engem ? — Nem, nem hagyom el, inig teljesen fel nem épül, hiszen ha egy percre kimegyek mindjárt az én nevemet kiabálja, csak akkor fekszik nyugodtan, ha mellette vagyok. Ápolom, mig teljesen meg nem gyógyul. — De én nem akarok meggyógyulni, én igy akarok maradni, hogy mindig mellettem légy. Olyan jó igy betegnek lenni. — De magát várják a hivatalában. — Hivatal ? . . . Miféle hivatalban ? — Hát a minisztériumban. Már kétszer voltak itt tudakozódni. — Igen a minisztériumban ... De hát hogy kerültem én ide? — Automobilon jött. — Automobilon ? Igen . . . emlékezem De olyan zavart, homályos előttem minden. — Egy kocsi jött szembe, a lovak meg­bokrosodtak, a sofför fékezett, de már késő volt; kiakart térni és neki mentelr egy telegraf oszlopnak — Igen, emlékszem. De azután?! — Behozták ide eszméletlenül. — Tehát a paradicsom, Judith, Raphael, cherubok, szeráfok, mind csak álom volt, lázas álom ? — Bizony furcsákat beszélt álmában 1 — Nem, mégsem lehet! Hisz te itt vagy, pedig te is ott voltál velem a paradicsomban, Szatmár vármegyének feli kell emelni til­takozó szavát a hazaárulók rehabilitása ellen, legkivált akkor, mikor e rehabilitás egy hősi­esen ellenálló vármegye súlyos megsértése. Hogy ezt megtehessük felkérjük Méltósá­godat szíveskedjék a lehető legrövidebb idő alatt rendkívüli vármegyei közgyűlést összehívni, mely kérelmünket bővebben indokolni — ös- inerve Méltóságod hazafias érzésést és a nem­zeti ellenállásban tanúsított magatartását tekintve, — szükségtelennek tártjuk. Ezén rendkívüli “közgyűlés efé kérjük ter­jeszteni a mellékelt indítványt. Komáromy Lajos, Kacsó Lajos, Adorján Zoltán, Madarassy Dezső, Sárközy Andor, Luby Béla, Tóth Mór, Madarassy Zoltán, Luby Géza, Farkas Sándor, Luby Lajos, Dr. Kovács Dezső, Dr. Gózner Elek, Dr. Jármy Béla, Janiczky Albert, Strohmájer Ferencz, Sepsy Miklós, Ma­darassy András, Szarka Andor, Dr. Majtényi Lajos, Hajnal László, Fényes Elek, Rátz Ele­mér, Szabó Albert dr., Katona Sándor, Fehér István, Világossy Gáspár, Kölcsey Antal, Ma­darassy Gyula, Nemestóthi Szabó Antal, Csip­kés András. A közgyűléshez beterjesztendő indítvány pedig következőleg hangzik : Indítvány. Majos Károly kineveztetése tárgyában ha­tározzon a vármegye a következőképen : Szatmár vármegye közönsége mély meg­döbbenéssel vesz tudomást arról a tényről, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter ur — az Ándrássy Gyula belügyminiszter által elbo- csájtott Majos Károlyt pénzügyi tanácsossá nevezte ki. Annak a Majos Károlynak kinevezése, kit a nemzeti ellenállás legszomorubb korszakában a darabont, kormány Szatmár vármegye közigaz­gatásának élére, — tehát egy oly szerep betöl­tésére, melyre tisztességes ember nem vállalko­zott — kivezényelt, a kit működésének egész tartama alatt mindenki hazaáruló gazembernek tartott és nevezett, ki alkotmányunkat és tör­vényes önkormányzati jogunkat védő tisztvise­lőinkre csendőrszuronyt szegeztetek és erősza­kosan dobatta ki saját házunkból, egy ilyen hazafiatlan és tisztességtelen egyénnek alkal­mazása a nemzeti kormány szolgálatában a legnagyobb mérvű felháborodással tölti el Szat­már vármegye közönségét. Szatmár vármegye közönsége, mely ridegen levonva a nemzeti ellenállás Ccfrisequentiáit nem tűrt meg szolgálatában egyetlen tisztviselőt sem, ki a hazafiatlan kormányzat eszköze volt, — nem hagyhatná szónélktil a Majos Károly alkal­mazását még akkor sem, ha a személyre nézve csakhogy akkor szárnyad volt-, meg . . . meg fügefalevél. — Mindjárt itt hagyom, ha ilyeneket beszél. — Ne, ne hagyj itt! Inkább ölelj, csó­kolj . . . csókolj édesem, tűzésen, lángolóan, mint a paradicsomban angyal karodban. Keze után nyúltam, hogy magamhoz von­jam, mire ő durcásan, de édes mosolylyal az ajkán magamra hagyott, csendesen betevé maga után az ajtót. üt perc múlva lassan, nesztelenül meg­nyílt az ajtó. — Jöjjön Judit, ígérem, hogy jól viselem magam. — Tanácslom is, különben többet nem jövök be ide, mig itt lesz. — Mig itt leszek ?! I la felgyógyulok, el­küldenek, de ugye szabad lesz eljönnöm az­után is? Megengedi ugye? Elpirult, szemérmesen lesütötte a szemét, zavarodottan felelte : — Kérdezze meg a mamától. Megkérdeztem a mamától. Beszéltem a mamával! Azt hiszem, felesleges elárulnom, hogy mi volt az eredménye a mamával való intim be­szélgetésnek. A paradicsomba jutottam. Csakhogy most már az egyedül igazi paradicsomba, a házas­ság paradicsomába. Itt már, tudom, nem akad rám Raphael, lángoló pallosával, innen már nem téteti ki a szűrömet szeráfjaival, mert ezt a paradicsomot őrzi a minden Raphaelnél, cheruboknál, szerá­foknál hatalmasabb — anyós. o—y. idegen volna, mert meggyőződése, hogy a ha­zaárulók büntetlen hagyása nem más, mint azon felbátoritása hasonló körülmények között újabb hazaárulásra. Miután azonban Majos Károly éppen Szatmár vármegyében végezte gyalázatos munkáját, ez a kinevezése valóságos arczulcsapása vármegyénknek, melyet azon nem­zeti kormány egy tagjától szó nélkül tűrni, a melynek létrejöveteléért éppen a vármegye oly önfeláldozó nehéz küzdelmet folytatott — tel­jesen lehetetlen. Szatmár vármegye kr«önsége a Majos Károly kineveztetésében súlyos sérelmét látja a nemzeti ügynek, súlyosan megsértve érzi Ön­magát és mindkettő részére a pénzügyminisz­ter úrral szemben elégtételt követel. Ezen elégtétel megnyerése czéljából fel­irattal fordul a képviselőházhoz, melytől a pénzügyminiszter ur kérdőre vonását kérelmezi, s egyben küzdő bajtársait a többi ellenálló tör­vényhatóságot felkéri, hogy sérelmének orvos­lásában hason szellemű felirattal támogassák. A vármegye minden egyes hazafiasat! érző fiától és különösen a vármegye országgyűlési képviselőitől pedig elvárja, hogy az elégtétel megszerzése végett más tekinteteket teljesen félre téve mindent elfognak követni, mi okból utóbbiakkal a határozatot és feliratot közölni rendeli. Jelen határozat fellebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtandó. Adorján Zoltán, Madarassy Dezső, Sár­közy Andor, Luby Béla, Madarassy András, Tóth Mór, Dr. Majtény Lajos, Madarassy Zol­tán, Sepsy Miklós, Szarka Andor, Hajnal László, Fényes Elek, Rátz Elemér, Luby Géza, Farkas Sándor, Luby Lajos, Dr. Kovács Dezső, Dr. Gózner Elek, Dr. Jármy Béla, janitzky Albert, Strohmájer Ferencz, Komáromy Lajos, Kacsó Lajos, Szabó Albert, Katona Sándor, Fehér Ist­ván, Világossy Géspár, Csipkés András, Schif- beck Károly. A mozgalomhoz csatlakozásukat jelentették ki: Péchi László, Dr. Vass Gyula, Dr. Irinyi Tamás. Ez ügyben a félhivatalos magyar távirati iroda a következőket közli: „Több lapnak az a híresztelése, hogy Majos Károly a ki a darabant kormány alatt Szatmár vármegyében volt alkalamazva, Szatmárnregye területére pénzügyigazgatóvá neveztetett volna ki valótlan. Ily képtelen kombináció soha szóba sem került a tényállása az, hogy Majos a bel­ügyminisztériumban anyakönyvi felügyelő volt, a ki az anyakönyvvezetői állásolk megszünteté­sével ezen minőségben feles esiegessé vált. Miután pedig korábban a pénzügyi szakban volt alkalmazva, legutóbbi tiszti állásának meg­felelő minőségben a fővárosi adófelügyelőség személyzetének körében nyert alkalmazást.“ Politikai forgácsok. Mikor a budapesti tündérpalotában a horvát obstrukció felütötte a fejét, azt hittük eleintén, hogy valami okos szót fogunk hallani. Ebben azonban hamar csalódtunk. Jobb, mintha későn ábrándultunk volna ki. Azután goronrbás- kodni kezdtek velünk. Valóban dilemmában voltunk: hogy urak ezek vagy bolonok ? Rö­videsen azt is tudtuk, hogy bolondok. S mivel a magyar közmondás azt tartja: bolond lyuk­ból, bolond szél, hát türtük a bolondériákat. Ettől a horvátok, mint a kutya a maszlagtól vérszemet kaptak és vastag gorombaságokat, alapos tévedéseket vagdostak fejünkhöz, amit a lojális ház még mindig martiromsági türelem­mel elviselt. De hát a türelem húrja végre is elpattant s a horvátok haza kotródtak. A susáki beszéd azonban megtanított bennünket arra, hogy nekünk tulajdonképen közönséges hazug népséggel, politikai svindlerekkel vah dolgunk, mikor azt merik állítani, hogy Szterényi állam titkár kapacitálta őket arra, hogy obstruálják meg a vasutas javaslatokat. Pfujj Supiló ur! Nem szégyenli magát nyilvánosan is tudva hazudni ! ? * * * Supiló. Supilót, kinek lénye hazug. Népe Susáknak nagyra emel. Képed arczátlanul ránk vigyorog, Tehetetlen dühvei ugatva morog. * * * !

Next

/
Oldalképek
Tartalom