Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-24 / 59. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. «5 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-űtca 12. sz. a. ~ : Telefon szám: 58. -----Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. .......■ —- Kéziratokat nem adunk vissza. 1 Fe lelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főniunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Hazátlan szociálizmus. Nagykároly, jul. 23. (—r.) Aki figyelemmel kiséri a művelt nyugateurópai és a magyar szocializmust, az első tekintetre meglátja azon tátongó űrt, mely közöttük fennáll. Mig amazok mindjobban eltávolodnak a mindennapi politikától és napról-napra jobban kidomborodik társadalmi jellege, addig a magyar szociálizmus teljesen nemzetgyülölő politikai mozgalommá lesz. A német és angol szocialista büszke nemzetiségére. A magyar szocialista lerúgja magáról nemzeti jellegét. Semmiféle szociálista sem gázol annyira keresztül és oly kegyetlenül a nemzeti ideálokon, mint a magyar. És vájjon miért gyűlölik annyira e hazát azok, kik 10 -év előtt még tűzbe mentek volna érte? Mért az a gyors, szinte hihetetlen átváltozás ? Azt hisszük, hogy erre a választ a múlt évek politikai mozgalma adja. Az izgatok ekkor nevelték nemzetellenessé a rnunkásnépet, a szociális eszmék képviselőinek nagytömegét. A munkásszervezkedésnek a politika a legjobb fegyvere és a vezérek erre irányították a munkás figyelmét. Mivel pedig a magyar közvéleményt a közjogi politika uraita, a szo- ciálisták csak közjogi 'elvekkel tudták a munkásságot csatasorba állítani. Azonban tempóra mutantur. Az idők megváltoznak. Parlamentünk, közjogi küzdelmei egységes politikai párttá tették a nemzetet. Ettől az osztrákok harmadnapos hideglelést kaptak. A betegségre legjobb orvosságnak mutatkozott azon szer, mely a magyar nemzet hatalmas politikai egységén a'f szociálizmus segítségével rést ütött. [ Béés akkori bérencei s közöttük Krisfóffy hírhedt belügyminiszter utján kihirdették, hogy a jmagyar osztályparlament csak azért tereli a nép figyel méta közjogi harcokra, hpgy a szociális politikai alkotásokat nlegakadályozhassa és egyidejűleg megígérjék az általános titkos választás, át. hogy a munkásságnak is ott legyenek képviselőik a parlamentben. Ettől kezdve az osztrák nagyhatalmi törekvések célt értek. Szociáíistáink nemzeti ideáljaink ellen küzdenek és politikai ellentállásunk egységességét megdöntötte az osztályharc. Szociáíistáink jól tudják, miszerint a függetlenségi pártnak régi alapelve az általános titkos választás. Ennek dacára mégsem térnek észre. Hol az a hir merül fel, hogy az oláhokkal trafikálnak. Ma a tótok és horvátok kátyúba jutott szekerét tolják. Holnap beléragadnak a nemzeti állam kerekeibe és megállásra kényszeritenék. Ezt a hazafiatlan eljárást nem várta volna tőlük az ország. Hiszen kormányunk számtalan jelét adta már az irántuk való jóindulatnak és rokon- szenvnek. A magyar osztályparlament, ahogyan ők ezt nevezik, bebizonyította, hogy nem osztályparlament, mert a szociálpolitikai törvények egész sorozatát hozta már létre a munkásnép jólétének emelése végett. A munkásoknak sehol a világon nincs nagyobb szabadságuk, mint nálunk. A magyar munkás egyénileg szabad és szövetkezése jogát senki sem korlátozza. A magyar parlament kitűnő törvényeket hozott a munkás életének, egészségének és erkölcse megvédésére. Meg van állapítva a napi pihenés, a kötelező vasárnapi munkaszüneí. . ' A munkás kizsákmányolása ki van nálunk zárva. Szabályozva van a baleset, betegség és aggkor elleni biztosítás. Munkáslakok célszerű építésével egy rég érzett munkás mizerium a megoldás felé közeledik. Ébredés. Irta : K a t o b a Imre. A vörös sáv az ég peremén mind szélessebbé fejlődik; előre küldi sugarai fényét a nap és a hegyek ormai tündéri világításban ragyognak szemkápráztatóan, myriád szikrát hányva a hegy-nyergen megnyugvó kései hó vékonyka rétegén . . . Amint kilépnek a födél alól, megcsapja arczukat a jótékony szellő. Tele tüdővel szívják magukba az életre keltő tavaszi levegőt; kábító illata megfekszi szivüket, agyukat és csak szemeik sugaraiban tud ismét utat törni magának — egymásra. A zömök, izmos fiú vágyó* tekintettel néz a leányra, ez szűzi pirulással süti le szemeit. És elmereng. Amint révedező tekintete előtt gőzölög a termőföldből a kései tél fagyának pá- rázata és amint gyöngén megkavarog kicsiny forgó örvényében, — úgy olvassa ki a fölszálló párából, a gyöngén kavargó örvényből a saját gondolatait. Fölveti vöröshaju szép fejét' és visszanézi a fiú égő tekintetét ép oly tűzzel, ép úgy égőn. Szó nélkül haladnak tovább. A rut éjszakára, a természet halotti álma után, földereng a hajnal, az ujjáébredés fényes hajnala. Szálat ereszt a pázsit, kihajtja fejét a cickóró, ezerjófü ; milliónyi-millió barázdák fejlődnek szabályos méietekben keskeny levele peremén. Tompa zümmögéssel repül fel a cserebogár, félénken iramlik tova a zöld hasú fakó gyíkocska, mig a fürge mezei-futó kihívóan csillogtatva zöldeskék hátát: vakmerő bátorsággal támadásra készíti erőtlen csápjait. Lomhán kúszik tova a henger alakú nünüke, utána vékonyka vonalban húzódik végig a gyűrött levelen a narancs- sárga váladék. A fölengedett fagyból zsongva kél ki a földturó, milliónyi petét lerakva a porladó avarra. A törpe csipke, a vadbirs, a galagonya, orgonabokor elfeketetett tar gályáit hullatja és nyomában kel üde hajtással ujfent a ragyogó fényes uj rügy. Az ákáczról gyönge szellő lefújja seb- ten az üresen kiaszott maghüvelyt, hogy helyet adjon a fürtös bimbónak, mely az élet erejével tör utat magának. Homályba vész a vidék a szemhatáron túl. Ködös borongás üli meg a tájékot; erőtlen sugarai a napnak nem tudják eloszlatni azt. Komor felhők kergetik egymást; csak itt-ott csillog elé az áttörő sugár és látni engedi halvány foltját az ég azúrjának. Langy szellő suhanik hirtelen végig a légben, nehéz könycseppeket hullatva a föld száraz porrétegére. És utána oszlik a felhőtömeg ; mind élesebben tűnik elő az ég kékje, a nap korongja tüzes sugárkévék közül ragyog elé szemvakitón. Sugarai megtörnek a hamvasszürke felhőkön és mutatják a szivárvány szabályos ivét amint egymásba olvadó színeiben pompázik a keleti égen. Gyémántragyogással csillog az esőcsepp a hervatag haraszton, mig a meghajlott fűszál büszkén egyenesedik fel; valami zsibbasztó kéjes illat áramlik széi a légben. A leány ká- bultan kapaszkodik a fiú karjába ... A kakukfő szédítő illata árasztja el a léget. — Oh menjünk innen, menjünk. Nem élet ez itt, hol oszlik az élet, hol minden csak holt. — Bohó leány te; ahol az élet oszlik, ott uj élet is kél. Uj nincs e földön semmi és minden, mit nyüzsögni, mozogni, a föld porából kikelni meglát tekinteted: minden, de minden csak feltámadása, újjászületése annak, ami holtnak látszott; ujjáébredése az alvó természetnek. — De halott itt minden, érzem. Zsibbad a lelkem, érzékeim elvesztik öntudatukat, nem tudnak működni szabadján. Ránehezül tüdőmre, szivemre, egész valómat vonja megsemmisülés felé, hogy szédület fog el, lábaim roskadoznak. Vezess innen, oh menjünk ... Itt érzem a halál lehelletét... Előttünk húzódik el a hegység remek láncsszeme, gyöngén kapaszkodó lejtő vezet föl nyergére. Törpe, satnya cserjék szegélyezik a keskeny gyalogtörést, melyen szilárd léptekkel haladnak fölfelé. Egy-egy elkésett varjúnak rekedt károgása hallik fel idegenül az erdő fáinak kopár sudarairól, mig a zöldelő rügyek között szerelmes csattogással ver, párját csalogatva a him fülemile. .
