Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-07-24 / 59. szám

2-ik oldal. SZATM ÁR VÁRMEGYE. 59. szám Számos jótékony munkásjavaslat fekszik a nép és munkásság jólétének emelésé­ül áthatott minisztereink előtt. . Ám az izgatok ezeket leböcsmölik, lekicsinylik és folyvást tüzes harcra szítanak az ál­talános választás végett. Hiszen ha az egész parlament csupa munkásokból ál­lana, akkor sem tenne többet a mun­kásság érdekében. Látjuk tehát, hogy a közjogilag ta­golt magyar parlament nem akadályozta a szociálpolitikai alkotásokat. Sehol Eu­rópában nincsenek szabadelvűbb mun­kástörvények, mint nálunk. Másutt talán több a munkásjóléti intézmény, de hát ott nagyobb a munkáslétszám, több az állam és társadalom anyagi ereje is. Itt az ideje tehát, hogy a magyar szociálizmus levesse magáról idegen gú­nyáját. Lépjen ki ellenségeinek szolgá­latából. Ne tolja Bécs és Kristóffy klo- ákat gyűjtő szekerét. Ne késleltesse nem­zetellenes magatartásával a nemzet tör­ténelmi alapon való fejlődését. Ne álljon be az üdvös függetlenségi politika ke­rékkötőjének. Hatalmas erejét bocsássa rendelkezésére azoknak, kik a nemzeti magasztos ideálokért, s igy a szociáliz­mus jólétéért is fáradhatatlanul munkál­kodnak. Ne tartsanak attól, hogy a nemzet ki fogja őket zárni a győzelem előnye­inek élvezetéből. Nem. Az általános tit­kos választás, a szociálizmus sarkalatos követelése mindenesetre meglesz. Ha a nemzettel tartanak : az ált. választás ju­talom lesz ; ha nem : konc, hadipréda. Válasszanak a becsületes jutalom és a konc között . . . Városi rendkívüli közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 21-én népes rendkívüli közgyűlést tartott a vármegye­ház nagytermében. A hely változtatásra a városi gyülésterem renoválása és az alispán betegsége szolgáltatott okot. Képviselőink ez alkalommal -— az erősen kifejtett választási agitáczió foly­tán a szokotnál tömegesebben jelentek meg, úgy hogy a vármegyeháza gyönyörű dísztermét szinültig megtöltötték. Tisztelt képviselő Urak! Máskor is érdeklődjenek ám a várost érdeklő nagyobb kérdésekben is, necsak a választások­nál, amikor egy-egy jó ember, koma vagy ro­kon kényelmes elhelyezéséről van szó . . . Az ut szegélyén a páfrány, iszalag szálai között bujdosódít játszik az ibolya; oly félén­ken húzódik meg. Gyönge, rövid életű szirmait meleg gondossággal óvja meg a lapu kövér levele, mert ott settenkedik a rozsdavörös moha, mely a gyönge virágot elnyomni, elpusztítani törekszik. Bolyhos kelyhén a kikiricsnek fakul a kékes-hamvas szirom. Lomhán álmos-betegen hajtogatja fejét porodái hullatják a termő him- port, ime, éltem! . . . A hóvirág hivalkodón feszengve, terjeszt- geti keskeny csészéjét; ime, élek! . . . Az árvalányhaj vékony fűszálban mered fölfelé, esetlenül himbálódzik gyönge gyökerén, mint újszülött: ime, élni fogok! . .. Fölérnek a hegy nyergére, honnan tekinte­tük nem talál akadályt; belátnak a szemhatár messze végébe. Előttük terül el a völgykatlan; ibolyakékbe vész a távoli határ tekintetük előtt. Káprázat üli meg érzékeinket. Pihenőt keresnek a fehér folton, melyen még a tél álma uralkodik: a kései hó. A fekete négyszögnyi területen, melyen parányi alakok mozognak : a földmives ekéje sürü barázdákat von az ugaron. Haragos zöld sávjain a völgykatlannak: kelő vetéseken. Életet, üde életet lehelő pázsitos réteken, fűsze­res illatot árasztó legelőkön. A gyűlést annak konstatálása mellett, hogy a törvény összes kellékei megtartattak, elnöklő alispán megnyitottnak nyilvánitja s jelenti, hogy a mai rendkívüli közgyűlésnek egyetlen tárgya a városnál megüresedett hagyatéki jegyzői, II. oszt. adótiszti, II. oszt. irnoki esetleg egy vég­rehajtói állás betöltése. Alispán a választás vezetésére és jkv. hi­telesítésére bizalmi férfiak megválasztására hívja fel a közgyűlést. Megválasztatott: Schuszterich Ferencz, Spitz Antal, Schnell József, Papp Ist­ván és Nagy Jenő. A szavazatszedő bizottság következőleg alakult: Elnök dr. Jékel László, Szalay Bálint, Somossy Miklós, Strohmájer Fe­rencz, Roóz Samu, Debreczeni István és Csip­kés Ferencz. Szavazatszedő jegyző Néma Gusztáv. A kijelölő bizottság visszavonulván, hosz- szas eszmecsere után a következő jelöléseket tette. 1) A hagyatéki jegyzői állásra: Hadady Béla, Huszár József, Marcsa József, Hegedűs Domokos, Friedli Ernő, Keresztszeghy Gusztáv, Csilléry Ferenez és Serényi Jenő. A Il-od oszt. adótiszti állásra jelöltetett: Tömpe Károly, Orosz Károly és Kőhalmy Zoltán. A Il-od oszt. irnoki állásra: Scholtz Já­nos, Reszler Antal, Kőhalmy Zoltán és Körös- kényi Timot. Minden egyes alkalommal titkos szavazás kéretvén, alispán el is rendelte azt, melynek eredményéül megválasztatott a hagyatéki jegy­zői állásra Csilléry Ferencz 28 — a Il-od oszt. adótiszti állásra Tömpe Károly 48 — és a II. oszt. irnoki állásra Scholtz János 46 szava­zattal. Tömpe Károly megválasztása folytán meg­üresedett végrehajtói állásra jelöltetett Körös- kényi Timót és Czégényi József. Közfelkiáltás­sal megválasztatott Köröskényi Timót. A jelen volt megválasztottak azután letették a hivatalos | esküt. Végre nem hajtott törvények. Nincs a világon ország, ahol annyi papí­ron maradt törvény volna, mint nálunk. A tör­vényhozásnak elég, ha meg van alkotva a törvény, végrehajtására nem ügyel senki. Nem törődik vele a kormány, nem a megye ; nincs az ellenőrzésre kirendelt közeg, hivatalnok. Sőt az érdekeltek sem veszik annak védelmét igénybe. Ha a vadászati tilalom ellen vét va­laki, nyakán a megtorló intézkedés rögtön, mert nagyúri kedvtelés védelméről van szó, de azon­kívül a mi esik, felügyelet nincs, az ellenőrzés megszűnik. Ilyen a vízjogi törvény is, mely világosan szigorúan kimondja, hogy a folyókon minden munkálat csak hatósági engedélyezési tárgya­lás után hajtható végre. E tárgyalásra meghí­vandók a folyam alsó és felső folyása menti birtokosok, hogy az ellen kifogásokat emelhes­senek, ha érdekeik úgy kívánják. És e pihenés közben kimerül a lélek. Fájó remegéssel húzódik közel a fiúhoz a leány. Lehunyja szempilláit és súgja édes me­rengéssel a fiúnak: — Most látom az életet. Az ébredő létet. Látom, miként tör ki halottaitól a fűszál, látom fesleni bimbait á virágoknak, hallom szerelme­sen minden sejtjét .... Oh édes, édes, édes, nagyin édes az élet ... és hallom dongni a cincért; látom kikelni gubójából a lepkét, lá­tom röpködni a világra, melynek szirmait csó­kolja szerelemmel. Érzem, én érzem, mint szívja édes csókkal a mézet a kehelyből, hallom ka- czagva ujjongani ott fönn, fölöttünk magasan a daloló pacsirtát . . . Nagyon édes az élet!... Hallom, minden érzékem ébren figyeli: miként hajlik szerelmesen fűszál a fűszálhoz; hallom halk csókjuk csöndes neszét. Minden ébred! Minden, ébred a mindenségben. Szivem is ébred ! . . . És remegő ajkai mohón keresik a fiú re­megő ajkait. Nálunk a Túron évtizedek óta folyik a meder szabályozása a felső folyástól le a Kö- mörőig. Hivatalos közegek, folyam mérnökség, kulturmérnökség, megyei hatóság tudtával, beleegyezésével, sőt gyakran kezdeményezésére, a nélkül, hogy valaha a törvényes lépésekről, bárki is gondoskodott volna. Engedélyezési tárgyalást nem tartottak soha. Szabadon, kor­látozás nélkül vette birtokát védtöltés közé bárki, sokszor mind a két oldaláról Ez által a mederben lefolyó áradat gyor­sabban zudult a folyam alsó részére a nélkül, hogy a Tiszába és Szamosba ömlő torkolat aránylagos kibővítéséről gondoskodtak volna. Szomorúan tapasztalja ezt Penyige, Fe­hérgyarmat, Nábrád, Keér-Semlyén, Panyola, Kisar, Nagyar birtokossága, mert az a viz, amely eddig 10—14 nap alatt húzódott le a gyűjtőről, most hat hétig poshad ott, lehetet­lenné téve a legeltetést és a művelést. A bir­tokosság nagy része nem tudja megmagyarázni e változás okát, a másik tudja, de nyíltan fel­lépni nem akar, a törvény ellenére védekezők és a mulasztó közegek ellen, inkább tűri a kárt. A mostani sanyarú viszonyok között ér­zékeny veszteség ez minden kis és nagy gaz­dára egyaránt, pedig egy háromsoros kérvény kellene csak a földmivelési miniszterhez s meg­indulna a vizsgálat, földig rombolnának le minden engedély nélkül épített védmüvet. Hogy a kis birtokosok ezt eddig békén tűrték érhető dolog, de a gróf Károlyi uradalom hallgatását felfogni nem tudom ! . . . Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak ? . . Budapest, 1907. julius 22. Luby Géza. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra . ... — kor. 70 fill. HÍREK. Ji Hong drámája. Ezer csengős palotában Föl és alá jár magában Ji Hong, És elúszott trónusáért Keservesen dühöng. E dolgot is... jól csinálta Itó Márki és Hajasi. Ji Hong: Hiszen fia jő utána Rezignálva dühöng. Itt jön az uj császár, ni csak! Teljes neve: Ji Hong Icsak. Ji Hong : Polgárjogot kap Japánban Többé soha, soh’sem dühöng. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád várme­gyénk főispánja tegnap esteli gyorsvonattal Kasbaldból székhelyére érkezett. Ma d. u. endrédi birtokára utazott, hol pár napot fog tölteni és azután utókurára Bikszádra utazik. Tiltakozó gyűlés. Tudvalevőleg a pénz­ügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter elnök Majos Károly nyugdíjazott állami anya­könyvi felügyelőt, aki a darabont korszak ide­jén vármegyénk alispánja volt, a székes fővárosi adófelügyelőséghez pénzügyi tanácsossá nevezte ki. E kinevezés — érthető okokból — várme­gyénkben, széles körökben kinos feltűnést keltett. Luby Géza és N. Szabó Albert vm. bi­zottsági tagok e tárgyban Szatmárra ma dél­előttre gyűlést hívtak össze. A megyei meg­hívó igy szólt: Tisztelt Bizottsági Tagtárs Ur! Meggdöbbenve szereztünk tudomást azon tény­ről, hogy Majos Károly, a darabont kormány által Szatmárvármegye élére állított egyén, ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom