Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-24 / 59. szám
2-ik oldal. SZATM ÁR VÁRMEGYE. 59. szám Számos jótékony munkásjavaslat fekszik a nép és munkásság jólétének emeléséül áthatott minisztereink előtt. . Ám az izgatok ezeket leböcsmölik, lekicsinylik és folyvást tüzes harcra szítanak az általános választás végett. Hiszen ha az egész parlament csupa munkásokból állana, akkor sem tenne többet a munkásság érdekében. Látjuk tehát, hogy a közjogilag tagolt magyar parlament nem akadályozta a szociálpolitikai alkotásokat. Sehol Európában nincsenek szabadelvűbb munkástörvények, mint nálunk. Másutt talán több a munkásjóléti intézmény, de hát ott nagyobb a munkáslétszám, több az állam és társadalom anyagi ereje is. Itt az ideje tehát, hogy a magyar szociálizmus levesse magáról idegen gúnyáját. Lépjen ki ellenségeinek szolgálatából. Ne tolja Bécs és Kristóffy klo- ákat gyűjtő szekerét. Ne késleltesse nemzetellenes magatartásával a nemzet történelmi alapon való fejlődését. Ne álljon be az üdvös függetlenségi politika kerékkötőjének. Hatalmas erejét bocsássa rendelkezésére azoknak, kik a nemzeti magasztos ideálokért, s igy a szociálizmus jólétéért is fáradhatatlanul munkálkodnak. Ne tartsanak attól, hogy a nemzet ki fogja őket zárni a győzelem előnyeinek élvezetéből. Nem. Az általános titkos választás, a szociálizmus sarkalatos követelése mindenesetre meglesz. Ha a nemzettel tartanak : az ált. választás jutalom lesz ; ha nem : konc, hadipréda. Válasszanak a becsületes jutalom és a konc között . . . Városi rendkívüli közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 21-én népes rendkívüli közgyűlést tartott a vármegyeház nagytermében. A hely változtatásra a városi gyülésterem renoválása és az alispán betegsége szolgáltatott okot. Képviselőink ez alkalommal -— az erősen kifejtett választási agitáczió folytán a szokotnál tömegesebben jelentek meg, úgy hogy a vármegyeháza gyönyörű dísztermét szinültig megtöltötték. Tisztelt képviselő Urak! Máskor is érdeklődjenek ám a várost érdeklő nagyobb kérdésekben is, necsak a választásoknál, amikor egy-egy jó ember, koma vagy rokon kényelmes elhelyezéséről van szó . . . Az ut szegélyén a páfrány, iszalag szálai között bujdosódít játszik az ibolya; oly félénken húzódik meg. Gyönge, rövid életű szirmait meleg gondossággal óvja meg a lapu kövér levele, mert ott settenkedik a rozsdavörös moha, mely a gyönge virágot elnyomni, elpusztítani törekszik. Bolyhos kelyhén a kikiricsnek fakul a kékes-hamvas szirom. Lomhán álmos-betegen hajtogatja fejét porodái hullatják a termő him- port, ime, éltem! . . . A hóvirág hivalkodón feszengve, terjeszt- geti keskeny csészéjét; ime, élek! . . . Az árvalányhaj vékony fűszálban mered fölfelé, esetlenül himbálódzik gyönge gyökerén, mint újszülött: ime, élni fogok! . .. Fölérnek a hegy nyergére, honnan tekintetük nem talál akadályt; belátnak a szemhatár messze végébe. Előttük terül el a völgykatlan; ibolyakékbe vész a távoli határ tekintetük előtt. Káprázat üli meg érzékeinket. Pihenőt keresnek a fehér folton, melyen még a tél álma uralkodik: a kései hó. A fekete négyszögnyi területen, melyen parányi alakok mozognak : a földmives ekéje sürü barázdákat von az ugaron. Haragos zöld sávjain a völgykatlannak: kelő vetéseken. Életet, üde életet lehelő pázsitos réteken, fűszeres illatot árasztó legelőkön. A gyűlést annak konstatálása mellett, hogy a törvény összes kellékei megtartattak, elnöklő alispán megnyitottnak nyilvánitja s jelenti, hogy a mai rendkívüli közgyűlésnek egyetlen tárgya a városnál megüresedett hagyatéki jegyzői, II. oszt. adótiszti, II. oszt. irnoki esetleg egy végrehajtói állás betöltése. Alispán a választás vezetésére és jkv. hitelesítésére bizalmi férfiak megválasztására hívja fel a közgyűlést. Megválasztatott: Schuszterich Ferencz, Spitz Antal, Schnell József, Papp István és Nagy Jenő. A szavazatszedő bizottság következőleg alakult: Elnök dr. Jékel László, Szalay Bálint, Somossy Miklós, Strohmájer Ferencz, Roóz Samu, Debreczeni István és Csipkés Ferencz. Szavazatszedő jegyző Néma Gusztáv. A kijelölő bizottság visszavonulván, hosz- szas eszmecsere után a következő jelöléseket tette. 1) A hagyatéki jegyzői állásra: Hadady Béla, Huszár József, Marcsa József, Hegedűs Domokos, Friedli Ernő, Keresztszeghy Gusztáv, Csilléry Ferenez és Serényi Jenő. A Il-od oszt. adótiszti állásra jelöltetett: Tömpe Károly, Orosz Károly és Kőhalmy Zoltán. A Il-od oszt. irnoki állásra: Scholtz János, Reszler Antal, Kőhalmy Zoltán és Körös- kényi Timot. Minden egyes alkalommal titkos szavazás kéretvén, alispán el is rendelte azt, melynek eredményéül megválasztatott a hagyatéki jegyzői állásra Csilléry Ferencz 28 — a Il-od oszt. adótiszti állásra Tömpe Károly 48 — és a II. oszt. irnoki állásra Scholtz János 46 szavazattal. Tömpe Károly megválasztása folytán megüresedett végrehajtói állásra jelöltetett Körös- kényi Timót és Czégényi József. Közfelkiáltással megválasztatott Köröskényi Timót. A jelen volt megválasztottak azután letették a hivatalos | esküt. Végre nem hajtott törvények. Nincs a világon ország, ahol annyi papíron maradt törvény volna, mint nálunk. A törvényhozásnak elég, ha meg van alkotva a törvény, végrehajtására nem ügyel senki. Nem törődik vele a kormány, nem a megye ; nincs az ellenőrzésre kirendelt közeg, hivatalnok. Sőt az érdekeltek sem veszik annak védelmét igénybe. Ha a vadászati tilalom ellen vét valaki, nyakán a megtorló intézkedés rögtön, mert nagyúri kedvtelés védelméről van szó, de azonkívül a mi esik, felügyelet nincs, az ellenőrzés megszűnik. Ilyen a vízjogi törvény is, mely világosan szigorúan kimondja, hogy a folyókon minden munkálat csak hatósági engedélyezési tárgyalás után hajtható végre. E tárgyalásra meghívandók a folyam alsó és felső folyása menti birtokosok, hogy az ellen kifogásokat emelhessenek, ha érdekeik úgy kívánják. És e pihenés közben kimerül a lélek. Fájó remegéssel húzódik közel a fiúhoz a leány. Lehunyja szempilláit és súgja édes merengéssel a fiúnak: — Most látom az életet. Az ébredő létet. Látom, miként tör ki halottaitól a fűszál, látom fesleni bimbait á virágoknak, hallom szerelmesen minden sejtjét .... Oh édes, édes, édes, nagyin édes az élet ... és hallom dongni a cincért; látom kikelni gubójából a lepkét, látom röpködni a világra, melynek szirmait csókolja szerelemmel. Érzem, én érzem, mint szívja édes csókkal a mézet a kehelyből, hallom ka- czagva ujjongani ott fönn, fölöttünk magasan a daloló pacsirtát . . . Nagyon édes az élet!... Hallom, minden érzékem ébren figyeli: miként hajlik szerelmesen fűszál a fűszálhoz; hallom halk csókjuk csöndes neszét. Minden ébred! Minden, ébred a mindenségben. Szivem is ébred ! . . . És remegő ajkai mohón keresik a fiú remegő ajkait. Nálunk a Túron évtizedek óta folyik a meder szabályozása a felső folyástól le a Kö- mörőig. Hivatalos közegek, folyam mérnökség, kulturmérnökség, megyei hatóság tudtával, beleegyezésével, sőt gyakran kezdeményezésére, a nélkül, hogy valaha a törvényes lépésekről, bárki is gondoskodott volna. Engedélyezési tárgyalást nem tartottak soha. Szabadon, korlátozás nélkül vette birtokát védtöltés közé bárki, sokszor mind a két oldaláról Ez által a mederben lefolyó áradat gyorsabban zudult a folyam alsó részére a nélkül, hogy a Tiszába és Szamosba ömlő torkolat aránylagos kibővítéséről gondoskodtak volna. Szomorúan tapasztalja ezt Penyige, Fehérgyarmat, Nábrád, Keér-Semlyén, Panyola, Kisar, Nagyar birtokossága, mert az a viz, amely eddig 10—14 nap alatt húzódott le a gyűjtőről, most hat hétig poshad ott, lehetetlenné téve a legeltetést és a művelést. A birtokosság nagy része nem tudja megmagyarázni e változás okát, a másik tudja, de nyíltan fellépni nem akar, a törvény ellenére védekezők és a mulasztó közegek ellen, inkább tűri a kárt. A mostani sanyarú viszonyok között érzékeny veszteség ez minden kis és nagy gazdára egyaránt, pedig egy háromsoros kérvény kellene csak a földmivelési miniszterhez s megindulna a vizsgálat, földig rombolnának le minden engedély nélkül épített védmüvet. Hogy a kis birtokosok ezt eddig békén tűrték érhető dolog, de a gróf Károlyi uradalom hallgatását felfogni nem tudom ! . . . Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak ? . . Budapest, 1907. julius 22. Luby Géza. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra . ... — kor. 70 fill. HÍREK. Ji Hong drámája. Ezer csengős palotában Föl és alá jár magában Ji Hong, És elúszott trónusáért Keservesen dühöng. E dolgot is... jól csinálta Itó Márki és Hajasi. Ji Hong: Hiszen fia jő utána Rezignálva dühöng. Itt jön az uj császár, ni csak! Teljes neve: Ji Hong Icsak. Ji Hong : Polgárjogot kap Japánban Többé soha, soh’sem dühöng. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja tegnap esteli gyorsvonattal Kasbaldból székhelyére érkezett. Ma d. u. endrédi birtokára utazott, hol pár napot fog tölteni és azután utókurára Bikszádra utazik. Tiltakozó gyűlés. Tudvalevőleg a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter elnök Majos Károly nyugdíjazott állami anyakönyvi felügyelőt, aki a darabont korszak idején vármegyénk alispánja volt, a székes fővárosi adófelügyelőséghez pénzügyi tanácsossá nevezte ki. E kinevezés — érthető okokból — vármegyénkben, széles körökben kinos feltűnést keltett. Luby Géza és N. Szabó Albert vm. bizottsági tagok e tárgyban Szatmárra ma délelőttre gyűlést hívtak össze. A megyei meghívó igy szólt: Tisztelt Bizottsági Tagtárs Ur! Meggdöbbenve szereztünk tudomást azon tényről, hogy Majos Károly, a darabont kormány által Szatmárvármegye élére állított egyén, ki
