Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-26 / 51. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •« MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ............. — Telefon szám: 58. — Hirdetések j utányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Kongresszus mindnyájunk érdekében. Az 1848—49-iki szabadságharc leverése óta nem volt nemzetünk olyan válságos helyzetben, mint ma. A főváros fénye, a vidék haladása velőkig ható mély sebet takargat. Ha igy haladunk, elpusztulunk, mint a baját titkoló beteg ember. A magyar nemzet boldogulását főkép három nagy ellenség akasztja meg. 1526 óta Ausztria, 1846-tól kezdve a nemzetiségek s legújabban a nemzetközi szocializmus. Ehhez negyediknek az ezeréves magyar pártoskodás járul. Van tehát három belső és egy külső ellenségünk. S noha sokan a leghatalmasabb ellenségnek Ausztriát tartják, a történelem azt hirdeti, hogy a három belső ellenség sokkal veszedelmesebb. Nekünk tehát e belső bajokat kell mielőbb megorvosolnunk. Ezen első legfőbb teendő, hogy békés utón, népsegitő alkotásokkal a magyar népet talpraállítsuk. Ezenfelül sürgősen meg kell oldanunk a nemzetiségi ügygyei egyszerre a nemzetközi szociá- lizmus ügyét is. Ha ez meg lesz, csökkenni fog az ősi magyar pártoskodás is. Ekkor pedig mint egységes, erős nemzet Ausztriával szemben könnyebben boldogulunk. Szóval a három belső ellenséget kell mielőbb eltüntetnünk. A magyar nemzetnek addig lehetetlenség boldogulnia, amig dákoromán, pánszláv, hor- vát, alldeutsch törekvésekkel áll szemben. Hiszen, ha ez utópiák teljesülnének, akkor Magyarország a Duna, Tisza közének s a Dunántúl kivételével eltűnnék a föld színéről. S talán ezt a tiszta magyar földdarabot is szerterobbantaná a nemzetközi szociálizmus. Nagy veszedelem rejlik a „nemzetiségeknek“ nevezett testvér népnek törekvésében. De mégsem ez a legnagyobb bajunk, hanem az hogy a kivándorlás, az általános szegénység és korcsodás s a nemzetközi szociálizmus gyökerében megtámadta magát a tiszta magyar fajt is. A főúri, főpapi s a kis számú vagyonos polgári rendet kivéve, pusztulásnak indult e hazában minden osztály. Eladósodás, vagyoni, erkölcsi romlás s ezekből kifolyóan általános elégedetlenség észlelhető minden téren. A földmivest a rossz földbirtokpolitika, a tömérdek sok adó, a még rosszabb gazdálkodás; az iparost az osztrák verseny ; a kereskedőt Ausztria; a tisztviselőt, az értelmi középosztályt a rettenetes drágaság, a társadalmi adók légiója, a nemzeti kultúra támogatása sanyargatja. Közgazdaságunkat a sok sztrájk, az óriás mértékben megindult kivándorlás maholnap tönkreteszi. 1905. év óta évenként több mint kétszázezer ember hagyta el e hazát. Olyan rettenetes vérvesztés ez, amelybe nagy nemzetek is belepusztulnának. E tekintetbnn rosszabbul állunk, mint a legnagyobb kivándorló állam: Olaszország. Mert mig a mi népünkből a 200,000 lélekből alig egy pár ezer jön vissza, addig az olasz kivándorlóknak körülbelül egyharmada csak munkára jár át Amerikába. A valóságban tehát az európai államok közül tőlünk marad ki legtöbb ember az uj világban. Ennyi baj láttára méltán felkiálthatunk: elég, ne tovább! Fogjon mindenki a mentő munkához, mig nem késő! A beteg nemzet még megmenthető, csak akarni kell! Hogy a magyar népet: a kisgazdát, a kisiparost, a kiskereskedőt, a munkást, a kistisztviselőt s általában a kisemberek százezreit talpra állítsuk, mindent el kell követnünk, hogy ezeknek összes jogos kívánságai apránként teljesüljenek. Meg kell akadályozni a kormánynak s a társadalomnak azt, hogy a nép továbbra is pusztuljon, kivándoroljon, hogy a népet és nemzetiségeket félrevezessék, felizgassák, hogy kivándorlásra csábítsák, hogy uzsora és mindenféle élősdiek kizsákmányolják. Czélul kell kitűzni, hogy e hazában minden tisztességes dolgos ember becsületesen megélhessen s földi boldogságát elérhesse, mert mindkettő közös kincse az emberiségnek, mint a viz, levegő és napsugár. Ha a kisember jogos kívánságát teljesitik, ha megélhetését biztosítják: csökkenni fog a kivándorlás, a nemzetiségi mozgalom s a nemzetközi szociálizmus országfelforgató törekvése. Ma még jókor van, holnap már elkéstünk. Ma még kér a tömeg, holnap már követel. Ha a szoczializmns gyűjtő fogalmába tartozó összes bajokat legalább részben nem orvosolják: Románia sorsára jutunk s úgy járunk, mint Francia- ország és Belgium, ahol a nemzetközi szoczializmus nyíltan hadat üzent e két államnak s hazaellenes eszméit már az iskolában is tanítja. A nép romlását, a nemzet pusztulását meg kell szüntetnünk, a nemzetmentés nagy munkáját az egész országnak meg kell kezdenie, különben ki nem kerülhetjük társadalmunk mohácsi veszedelmét. Amit eddig tettünk ezirányban — csekélység, amit elszórtan, mint mentőeszmét eddig elmondtak, vagy leirtak, — szintén édes-kevés, mert egyoldalú gondolatok országos bajok gyógyítására nem alkalmasak. A nemzettest már olyan beteg, hogy orvosi konzíliumra van szükség. A legelső teendő tehát az, hogy a kormány hívja össze sürgősen a fővárosba az első nagy szocziális vagy nép- mentő kongresszust s vegyen ebben részt minden illetékes faktor; főur, főpap, tisztviselő, földmives, iparos, kereskedő, munkás ; magyar és idegen ajkú egyaránt, hogy baját őszintén ki-ki előadhassa s a szükséges orvosszereket egyetértve közösen megállapíthassák. Vitassák itt meg szeretettel az összes tennivalókat s fogjanak hozzá azonnal a nemzetmentés nagy munkájához. Földet, munkát biztosítsunk a népnek, az iparosoknak; olcsó megélhetést a tisztviselőnek, a polgárnak; viszont munkást adjunk a munkaadónak, hogy senkinek se legyen oka a panaszra. Óriás jelentősége lesz e nagygyűlésnek nemcsak azért, mert közelebb hozza egymáshoz az embereket, hanem azért is, mert egyszer már egyoldalú egyéni vélemények helyett országos megállapodások jönnek létre. A „székely akció“ is azóta komoly, amióta 1902-ben a tusnádi székelykongresszust Darányi s a székelység vezetői összehivták. A tusnádi határozatok ma is a székely akció bibliáját teszik. A kormány ne halogassa a dolgot, különben kiesik kezéből a vezetés s a demagógok lesznek vezérekké! De a társadalom is követelje a megoldást, mert mindnyájunk érdeke a bajok békés megoldása. Eddig is az volt a fő baj, hogy mig az állam és társadalom egymásra tolták a kötelességek teljesítését, a vezető nélkül maradt népet az agitátorok hálójukba kerítették. Dolgozzunk, mig nem késő! Nehogy egyszer mi is végkép elkéssünk, mint hajdan Róma s legújabban Románia. Tudjuk, sok a kormány dolga. Tudjuk, hogy tömérdek régi s újabb keletű bajjal kell küzködnie, ezenfelül épen
