Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-02 / 44. szám
5' Nagykároly, 1907. jimius 2. 41 szám. III. évfolyam. SZATMÁRVÁ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■m MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és ^kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. c==: Telefon szám: 58. ............—cm Hl red e t ésoek jutányos áron közösítetnek. Nyilttér sora 40 fillér. : Kéziratokat nem adunk vissza. ..............: Fe lelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Föniunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: || Egész évre .................................................... | Félévre............................................................. Negyedévre..................................................... —Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona.. ♦ A mi szoczializmusimk. Nagvkáif ly, 1907. június 1. JSÍem csekéiy öröm uralkodik Ausztriában a szoczial izmus körében az általuk élért győzedelem fölött. Oly hangos az tíjjongás, hogy szinte áthallatszik mi hozzánk a .Öiadalmi mámor. Minket azonban az egész teljesen :hidegen hagy : miért fájjon nekünk az osztrákok feje ? Ők megfőzték a kotyvatekot, egyék is meg. Azonban kérdés macad, hogy az osztrák szociáldemokratáknak- térfoglálása milyen hatással lesz az áilam sorsára. Előre is megjósolható, hogy győzelmük zsákmányát .élvezni lesz legfőbb törekvésük. De, hogy mit fognak kezdeni, azt ők épp úgy., :mint vezéreik nem tudják. Hiszen épp úgy jártak a Fxanczia szo- cziálisták. Megvolt í győzelem. Miniszter is kikerült már saraikból. £s midőn megostromolták, hogy terjessze hát elő világboldogitó reformterveit, aikkar egy évi gondolkodási időt kért. . . Azt hiszem, úgy tfognak cselekedni Oda átal is. Minálunk is felszínen tartja magát ,a szocziális eszmeáramlat. Erősen döngeti az alkotmány bástyáit s hívői részére bebocsátást követet. Rossz gazdák volnánk, ha nem fogadnék be őket állarnéletünk sánczaiba. Hadd rójják le ők is legszebb hon- polgári kötelességüket képviselőválasztási szavazatukkal. Hiszen alkotmányos országban minden polgárnak joga van követelni az államtól, hogy a polgári jogokból ki ne zárassák, hogy a jogok ! élvezhetéséhez nyitott utat találjon. De viszont az állam is megkövetelheti pol- vgúraitöl, mint az apa a gyermekeitől, hogy ezek élvezése által az állam egye- ; dei és összességeinek érdekei ne veszélyeztessenek. Régi elv, hogy nihil de nobis, sine nobis. Ezt mi is megvalósulva í szeretjük Játni. Hiszen az egyenlőség, mely 1848- ban a nemzet zászlójára Íratott, kizár mindennemű osztályszabadalmat s nem engedi az államot, a Tá.sadalmat, szabadalmak szerint osztályozni. Ennek szelleméből folyik, hogy törvény által senki sem gátoltassék odajutni, hol képzettségénél fogva a társadalom javát előmozdítani tehetségében áll. Azonban a fentebb említett törvények nem mindenben érték el czéljukat, mert a társadalom nagy részére csak terheket rakott; a terheket mindenkire egyaránt kiterjesztette, de az előnyökből nem juttatott a nagy sokaságnak. Már pedig köz elismert tény, hogy az államélet valóságos óramű, hol minden egyes rugóra, kerékre okvetlen szükség van, ha azt akarjuk, hogy a mü pontosan járjon. Mindent meg kell szüntetni, ami zsibbasztólag;hat az összműködésre és az államszabadságra. Ám teljes joggal megkívánja az állam, amely mindenkit egyaránt véd, istápol, gyámolit, hogy ellene ne törjünk. Csak az érdemli meg igazán az általános-választói jogot, aki hive e hazának, aki barátja az államnak, a magyar államnak, aki nem gravitál kifelé, aki nem azon töri fejét, hogyan lehetne ezt az országot idegen hatalom kezére juttatni. Megkívánjuk, hogy akit ezen joggal felruházunk, hogy azt helyesen, államszempontból felfogni és alkalmazni tudja, mert másképp reá ez semmi értekkel sem bir s az azzal való visszaélés káros a társadalomra. Kell,, hogy okát tudja ’ adni, miért szavaz erre, vagy arra, mert másképpen szavazata befolyásolható lesz. És ha majd annak idején az urnák elé kerülünk gondoljuk meg, hogy csak oly testület nyújthat működésére nézve mindenfelé kielégítő biztosítékot, mely minél képzettebb, minél függetlenebb elemekből I van alkotva fölfelé és lefele s a melyben Ä képmutató. Irta: Tinker ffliklós. Bankóssy Demeter lomhán terpeszkedik szét ablakában és sütkérezve tartja oda fénylő tar koponyáját a búcsúzó nap meJengető sugarainak ; órák hosszat nyújtózik itt el, hosszan, bambán ibámulva a világ zajába. A napi munkában elfáradtak, kiket arra visz ütjük, gunymosolylyal, a legtöbb esetben azonban irigységtől eltelve tekintenek föl hozzá. De jó is annak, vélik, annak soha sincs semmi dolgai’ Más dolga nincs, mint egész áldott nap enni, inni, újságot olvasni és civódni a vén házsártos gazdaasszonynyal; azért marad elég idő arra is* hogy kifeküdjék ablakába és iri- gyeltesse magát* Azért tőkepénzes az ember. Két könyökét neki vetette az ablakpárkánynak, fehér ingujja szinte kápráztatja az arra járók szemét; nem csoda, Bankóssy ur nem közönséges gondossággal viseltetik fehérneműje iránt. — Világos mellényének alsó fele nyitva áll és hasán át egy hatalmas óralánc feszül, oly feszesen, mintha annak kellene a puffadt masz- szát összetartania. A láncon csüng egy jókora medaillon, mely azonban üres de mit vagy kit is cipeljen abban magával ? Megboldogult nejének a díszes képmása ott függ a kerevet fölött és kegyeletnek nem elég ennyi ? Gyermekei hála Istennek soh’se voltak, azok úgyis csak bajnak vannak a világon. így hát bizony hogy is ne volna jó dolga Bankóssy untak ! Se gyermeke, se gondja, pénze meg van annyi, mint a polyva. Azonkívül mint polgár sem férhet hozzá gáncs, jelleme meg 4 egészen hifogástalan. A törzsasztalnál is ő viszi a szót. És dacára mindannak, elhízott, rózsás arcának vonásain egy állandó mérgelődő, dühödt vonás uralkodik, mintha állandóan boszankod- nék valami miatt; gunyojódó tekintettel méri végig az utczán a járó-kelőket. És ha a törzsasztalnál szóra nyitja száját, azt csak azért teszi, hogy szidjon és gyalázzon. Senkivel sincs megelégedve, szidja az elöljárókat, az időjárást és a sört, szidja a rossz utakat és a kormányt, a mai fiatalságot stb. A szegénység, ez az ő vesszőparipája. Mennyire fölbuzdul, ha az kerül szóba! Ilyenkor csak őt hallgatják és nem akad senki, ki indulatos kifakadásainak ellent merne mondani, így mindig Bankóssy urnák van igaza. Hiszen neki van legtöbb pénze, ő a leggazdagabb köztük, ki is tudhatná mindazt jobban, mint ő! És mondókájának refrainje mindig ugya- J naz: „A szegény mindig maga oka szegénységének, lustasága, iszákossága, meg a jó Isten tudja mi egyéb sok bűne miatt! Számtalan esetet és példát tud fölhozni a maga igaza mellett, és körülötte halgatnak és bólintanak helyben- hagyólag fejükkel. Egy szegény kiaszott szabó, kinek úgy sincs veszteni való, néha kockáztat egy-egy ellenvetést, de azt nyomban lehurrogják a többiek. „Soha sem adok én szegénynek semmit, soha!“ kiáltja Bankóssy és dühében elcksukli szava. Dá hát minek is ismétli ő ezt minduntalan, mikor azt úgyis tudja mindenki. „Az ember ezáltal csak a legveszedelmesebb bűnökhöz nyújt segédkezet, mert ez a banda egyenesen számítva a gazdagok jószívűségére, munkakerülővé lesz! Én is dolgoztam, keserű munkával gyűjtöttem össze vagyonomat, de össze is tartottam aztán! Takarékoskodtam, soha egy garast hiába ki nem adtam. Azért élem nyugodtan öreg napjaimat!“ Nagyokat szuszogva fölberzenkedik és hidegen jártatja végig hallgatóin fagyos tekintetét. Mély csend van az asztal körül, hallgatva és látható tisztelettel tekintenek reá; pedig nagyon jól tudják valamennyien, hogy nagy vagyonát a csúnya, nyomorék Bognár Bertával való házassága utján szerezte, hogy gyanús spekulációkkal kétszerezte azt meg és hogy takarékossága a legrutabb fösvénység. De hallgatnak mindnyájan És Bankóssy ur nagy megelégedéssel olvassa le arcukról, — mit egyébként úgyis régen tud már — hogy kifogástalan egyén, ki mindenkinek imponál, hogy az ő személyét a legkisebb gáncs sem érheti, és hogy egész életéből nincs mit megbánnia egyáltalában semmi! Mind önteltebben emelkedik fehérben tün- I döklő ingmelle és hanyagabb előkelőséggel emeli meg kalapját az utcán. Ő büszkesége lehetne néhány vármegyének, mintaképe a korrekt férfiasságnak. Az ő lelkiismerete oly tiszta fehér, mint kifogástalan fehérneműje. *
