Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-06-02 / 44. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 44. szám­minden érdek méltányos kiegyenlitésre talál, mert csak minden egyes érdek kellő képviselete védi meg a polgárokat az elnyomástól. Beláthatatlan kérdés továbbá, hogy uj választási alapon összeülő parlamen­tünk megfelelend-e a magyar állam ren­deltetésének ; hogy a nemzet előhaladá- sának és szellemi kifejlődésének ténye­zője lesz-e; megvédelmezi-e jobban a szabadságot a mainál; hű tükre lesz-e az ország akaratának, vagy egyes párt­érdekek tolmácsává fog sülyedni; lesz-e benne a nemzeti kormánynak támasza, vagy folytonosan moloch módjára tömni fog kelleni az ellenpártokat a nemzet rovására; vájjon a jövő nemzedék fel- találja-e benne boldogulását és az ősök tradíciói felé vivő utat . . . Az általános szavazatjog behozatala a nemzeti kormány egész bölcseségét, a mély, a beható komoly átgondolását, bá­torságát és a népszerűség tekintetével szembeszállani kész elhatározottságát igénybe veszi. Kétszeresen gondolják meg, mert oly törvényt, mely uj jogot ad, esetleg megszüntetni, módositani, megszorítani vajmi nehéz, sőt csaknem lehetetlen. Adja az Ég, hogy a kormány böl- csesége mindezen nehézségeken győze­delmeskedjék s a rá várakozó nagy fe­ladat megoldásában állami életünknek oly rendezést oly szerkezetet adjon, mely a kornak is megfelel és az aggodalma­kat is eloszlatja hazánk egéről. Ez a mi szociálizmusunk ! b. I. Mezőgazdasági szövetkezet. A tunyaság, a tétlenség és erkölcsi seny- vedés hazája a Kelet; a tudomány, a haladás, a nemes eszmék Nyugatról erednek. Mi a Kelet és Nyugat között fekszünk. Ellenségeink azt állítják, hogy Ázsia Schwechát- nál kezdődik, de hát ez nem az utolsó ráfogás Bankóssy ur indulatjai ma szokatlanul háborognak. Szája folyton jár, szeme villog, keze hadonázik; jaj annak, ki (most) ezen haragot fölidézte ! Sietve halad végig a népes utcákon: arcán, nyakán nagy cseppekben hömpölyög vé­gig az izzadság. A külvárosban egy szürkésfakó bérkaszár­nya előtt megállapodik, letörli magáról izzad­ságát és fenyegető tekintetet vet föl a harmadik emelet felé. Itt lakik tehát az a szerencsétlen asszony, ki már két hónap óta nem fizette a házbérét. És most, midőn mindenestől ki akarja őt tenni, épen most azt üzeni neki vissza, hogy beteg. Mi sem természetesebb előtte, hogy ez nem igaz, ez az asszony hazudik, mint e fajta szegény népség mind. De most ez egyszer em­berére akadt. Öt bizony be nem fogja csapni. A sok bosszúságért majd visszafizet ő neki; hogy kiteszi, az szent igaz! Alig liheg már, mikor fölér a harmadik emeletre. Ott a zajra az ajtó hasadékán át kipillant egy szegény fol­tozó vargának a felesége, öt apró gyermeknek anyja; férje évek óta iszákos, ki azért Bankóssy urnák igen sűrűn citált argumentumát képezi a törzsasztalnál. Miután a félelmetes háziúr üdvözletét sem méltatta viszonzásra, összeszedi minden bátor­ságát és könyörgésre fogja a dolgot. „Uram, legyen irgalmas ezen szerencsétlen nő iránt, halálosan beteg, utolsó napjait éli 1“ Nem óhajt szóváltásba elegyedni, azért nem is válaszol. Minek is sokat beszélni, hiszen lakói úgyis mindnyájan ismerik radikális alter­natíváját: „vagy fizetsz, vagy kidobatlak!“ Tehát szó helyett nagyot rúg lábával a szomszéd szobába nyíló ajtón, mely recsegve szegény hazánkra. Századokon át védtük a Nyu­gatot a barbár Kelet ellen s mig Ők haladtak, mi, a védők bizony kissé el is maradtunk. De legújabban felébredt bennünk a jó szándék a százados elmaradás leküzdésére. És haladunk is, ahogy megkötött erőink engedik. De mi ez Svájcz, Német, Franczia és Angolországhoz ké­pest ? ! Ezek egészséges, életerős haladást mu­tatnak minden téren. Ipar- és kereskedelmük virágzó, a népjóléte kívánni valót nem hagy fent. Ezelőtt ezek az országok szolgáltatták a kivándorlók seregeit Amerika részére. Ma ez ott megszűnt és mi veszítünk évenkint több lakost, mint amennyi ember elesett az orosz­japán háborúban. Tehát csak a gazdasági vi­szonyok javulása szüntetik meg a kivándorlást. A gazdasági viszonyokat pedig hathatósan ki­fejlesztik a szövetkezetek egészséges alakulása és fejlődése. A szövetkezés védi a gyengét az erősebb ellen, nem engedi a védtelent kizsákmányolni, hanem rávezeti azt a fejlődés, a haladás, a meg­élhetés útjára. Az egyén, a földmivelő paraszt- ember eladósodása súlyos változást idézhet elő egy országban, A föld pár évtized alatt idegen kézbe jut és az idegen kéz idegen tradíciókat vihet bé a néptestbe. Éppen ezért felette égető szükség van a földuzsora meggátlására törekvő szövetkezetek alkakitására mert biztosra vehető, hogy ezeknek működése épp oly áldásos lesz a lakosságra, mint a hitel- és másféle szövet­kezeteké. A szövetkezetek vannak hivatva Magyar- országot képessé tenni a nyugati népekkel való haladásra. Éhben rejlik az az erő, melv az or­szágot a közdasági válságból kivezeti. És mégis, mily lassan halad a szövetkezési mozgalom eszméje. Mily sok akadálya van. Hát az ellensé­gei mily rengetegek! De hát minden uj eszmé­nek vannak ellenségei. És minél több az ellen­ség, annál biztosabb az eszme térfoglálása és annál közelebb a győzelem. Nézzük csak a kis Svájcot, mily nagy a szövetkezeti fejlődés ott, ha csak a két legutóbbi évre tekintünk vissza. A svájci fogyasztási szö­vetkezetek központja most tette közzé évi je­lentését, amely ismét a fejlődésnek igen szép eredményeit tünteti fel. Rövid statisztikában mutatjuk be a svájci szövetkezetek eredményeit: 1905. 1906. A központ kötelékébe tartozott fogyasztó szö­vetkezetek száma 204 237 Tagok szama .... 140.768 152.384 Szövetkezeti boltok . . 663 726 vágódik a belső fához. Megbotlik az ajtó kü­szöbén és nagyot káromkodik, mire a nyomor e borzalmas mélységéből egy jéghideg sóhaj hangzik el. Dühe egészen elvakitotta, nem lát, nem hall. „Hallja maga, igen, itt, maga, miért, nem fizeti a házbérét. Az már mégis hallatlan! De most vége szakadt türelmemnek; most már ki innen ! Talán csak nem gondolja, hogy hitelt adok annak a komédiának, mit e betegségével színlel. Ismerem én már az eféle tempókat, ezekkel engem már be nem csap. A kockásbarna párnán előbb megmozdul egy elsárgult, kiaszott kéz és utánna lassan, fáradtan feléje fordítja arcát is a beteg nő — elnyúlt, ijjesztően keskeny arcát, melyben csak a szemek mutatják még az élet nyomát. A halál már bele nézett a bágyadt, üve­ges szemek közé és fagyos tekintetük áthatol még a háj és önzés e tengerén is és egyszerre lehűti hevét. Bankóssy kényelmetlenül érzi magát érzi, hogy bátorsága cserben hagyja, de hogy önbe­ismerésének elejét vegye, gorombáskodik tovább „Tulajdonképen miért is nem fizeti ki maga a házbérét? Tán mert szegény? Hát mi­ért szegény ? Mert annak idején nem dolgozott ? Mert pénzét elpiperézte vagy holmi lim-lomra költötte el ? Vagy talán céda férfiakra költötte el ?!“ A beteg asszony még mindig nem felel, bár vértelen, fakó ajkai nyugtalankodnak, sze­meiben még mindig a tágra nyílt merev tekin­tet honol. Bankóssy urat kezdi nyugtalanítani e te­kintet, de hogy zavarát palástolja, tüzeli ön­magát, közelebb lép a szegényes ágyhoz, mely­Szövetkezeti alkalmazot­tak .......................... 2.119 2.444 Forgalom....................54,109.814 61.814.086 Tiszta nyereség . . . 4,915.958 5,696.805 Visszatérítések . . . 4,036.957 4,498.760 Szövetkezeti vagyon (tar­taléktőke, alaptőke) . 4,100.429 4,652.292 Svájcban általában van 450 fogyasztó szö­vetkezet. Ezeken kívül van 100 mezőgazdasági szövetkezet, amelynek legnagyobb része a nyu­gatsvájci mezőgazdasági szövetkezetek központ­jának kötelékébe tartozik és van kötülbeliil 110 szövetkezet, amely egyáltalában nem csatlakozott központhoz. Kerekszámban igy állithatnók össze a svájci szövetkezetek hézagos statisztikáját: A mezőgazdasági fogyasztó szö­vetkezeteknek tagszáma . . . 10.000 Üzleti forgalmuk .......................... 5,000.000 fr. Szövetke zett boltjuk száma . . 120 A központhoz nem tartozó szövet­kezeteknél tagszám .... 17.000 Forgalom.................................... 8,000.000 fr. Bolto k sjáma ....... 150 A svájci fogyasztási szövetkezetek központja kötelékébe tartozó szö­vetkezeteknél taglétszám . . 153.000 Üzleti forgalom ...... 42,000.000 fr. Boítok száma............................... 726 Öss zesen tehát megállapíthatjuk, hogy a fogyasztó szövetkezetek taglétszáma Svájcban 180.000 és az általuk eszközölt évi forgalom é-itéke 75,000.000 frank. Ezelőtt 10 évvel Svájc­ban 300 fogyasztó szövetkezet létezett, ezek közül 70 tartozott a központ kötelékébe 50.000 taggal és a forgalom alig érte el a 20,000,000 frankot. Mikor e biztató eredményt látjuk a kis Svájcnál egy pillanatig sem szabad gondolkod­nunk s meg kell kezdeni a termelő szövetkeze­tek megalakítását. Bennünk erősen él azon megingatlan hit, hogy a szövetkezésben van azon anyagi és er­kölcsi erő, mely Magyarország gazdasági és erkölcsi viszonyait uj alapra fogja fektetni. Csak a szövetkezés dönti meg az egoizmust a köz­gazdaságban s az erősebb exisztencia fölfalása elől a gyengébbet, a kisebbet megmenti. Tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását ről a nyomor mellett, a hanyagság képe is leri. „Micsoda gazdátlan állapot uralkodik itt ? íme, hát a szegény nem önmaga oka szegény­ségének, nyomorának ?!“ „Ott, nézen meg engem, én is szegény legény voltam, de mire fölvittem a dolgomat ? ! De én mindig a jó utón, tisztesség és becsület utján haladtam, azt bizonyíthatja mindenki!“ Diadalérzettel tekint le a sápadt nőre. Ez reszkető mozdulattal kezére támasztja fejét és nyugodt, elmeredt tekintetét még jobban bele- mélyeszti Bankóssy szemeibe. „Igen, uram, önnek nagyon is igaza van,“ lihegi, minden egyes szó után levegő után kapva; „igaza van, én nem dolgoztam annak idején, én piperére pazaroltam el mindent, nyo­morult, megvetendő élet tátong mögöttem, en­nek leszek én áldozatja is, de oka nem én va­gyok ! “ Hangja reszket és sürü nagy szempilláin köny csillog. „Szomorú életsorsom bünsulya egy csinos derék fiatalemberre háramlik, ki egy szegény leányt szeretett és elbolonditott! Es midőn e hűséges árva szivvel-lélekkel csüggött rajta, akkor lelketlen gunynyal ellökte ezt magától — a nyomorba! Tőlem egyenesen egy gazdag nő­höz ment és annak kezéért esedezett.“ Mikor először láttam őt feleségével, e csúnya, púpos nővel, rut, fösvény ábrázatával, — őt, az üde, csinos fiút, aki szemérmetlenül eladta magát — kit én még mindig szerettem, — kit nem tudtam elfelejteni mindezek da­cára . . .“

Next

/
Oldalképek
Tartalom