Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-05 / 36. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utcaM2. sz. a. — Telefon szám: 58. ■— Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. ■■■ ■■■-. _.== Kéziratokat nem adunk vissza. ■ Felelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre í Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Politikai visszaemlékezések. Nagykároly, 1907. május 4. (R.) A nemzeti kormány, mely rövid idő óta tartja kezében az országgyeplőjét gyors tempóban egymásután hozza azokat a régóta várt üdvös törvényeket, melyeknek feladatja a kátyúba jutott országos gépezetet a biztos politika révébe visszavezetni. Eltekintve a múlt évi államháztartási sarkalatos intézkedésektől, az idén megalkotta az állami és hitfelekezeti tanítók korszakalkotó törvényeit, melyek százados mulasztást pótolnak. A tanítók vagyoni- lag fölemelkednek függő helyzetükből, nyugodtabban szentelhetik magukat a népnevelés magasztos hivatásának. Idegen ajkú honpolgárok ezreinek fiatal .sarjai rövid idő múlva édes magyar nyelvünket fogják beszélni, mert magyarosítani legbiztosabban pénzzel lehet. Ha a nemzetiségi tanító biztos abban, hogy magyarosításáért évenkint 6—800 forintot élvez, akkor nincs az a hatalom, mely kezéből a magyarosítás fegyverét kivegye és az iskola falai közül a magyar szót száműzze. Nem csekély port ver fel a mezőgazdasági cselédekről alkotott törvényjavaslat, mely a mezőgazdasággal foglalkozók viszonyait rendezni van hivatva. Akik a kákán is csomót szoktak keresni, azok persze nem nyugodtak meg a paragrafusokban és túlzó elveiktől vezettetve saját szájuk ize szerint szerették volna ezt megkonstruálva látni. Mi pedig teljesen megbízunk Darányi Ignácz földmivelési miniszterünk óriási tudásán, nagy tapasztalataiban és hazafias jóakaratán. Reméljük, hogy a javaslat nemsokára törvényerőre fog emelkedni és gyakorlati beválása a mi álláspontunkat fogja igazolni és diadalra vezetni. Hogy az államvasutak rengeteg vonalain a kellő forgalmi eszközök beszereztessenek és ß már égetővé vált, elhalaszthatatlan építkezések mielőbb megkezdhetők legyenek, 90 milliós beruházási törvényjavaslatot nyújtott be Kossuth Ferencz keresííedelmi mirfrszíerilnk.JEzt a parlament hamarosan le is tárgyalta és nemsokára sok, igen sok, munkáskéz bő keresményhez fog jutni. A gyárak és műhelyek nem fognak immár üresen állani: megindul az élet, a munka, a tevékenység minden vonalon. Itt készül a rengeteg waggon, és lokomotív; ott épül a második vágány ; amott pedig a régi büzhödt várótermek és rakodók helyett impozáns pályaudvarok és modern raktárak emelkednek büszkén az ég felé lelkesen hirdetvén a nemzeti szellem és genius újjá születését. Nemsokára a régóta árnyként kisérő vasúti hivatalnokok és alkalmazottak fizetés rendezése is megfogja hozni a kívánt nyugalmat, mi által a tényleg nehéz szolgálatot teljesítők tízezreinek sorsa jobb fordulatot fog venni. Szóval, kormányunk minden terén a kedélyek pacifikálására és a jogos igények méltányos kielégítésére törekszik. Persze, hogy a tenni, a pótolni való még felette nagy terhet hagy fenn, de tekintetbe kell venni az államháztartás pénzügyi forrásait és a szerint haladni. Az ország népe tehát nyugodt, mert biztos és erős kezekben látja a hatalom szálait összefutni. És éppen ez fáj a da- rabant lapoknak és hívőknek mert letűnt koruknak örökös elmúlását látják a jelen állapotokból. Ülnek a babiloni vizeknél és visszasírják azt az állapotot, midőn a húsos fazék körül ülhettek és érdemtelenül habzsoltak abból. Most azután, hogy a darabont korszak költségvetés nélküli időknek zárszámadásai a ház elé kerültek, miket nemcsak felülvizsgálni, de jóváhagyni is Szatmármegyei boszorkányok. Irta: Striga. A boszorkányokban való hit egész Európában általános a középkorban, de még az újkor elején is. Nálunk a boszorkányok üldözése tovább tart, mint bárhol Európában. Kálmán király törvényei hiába tiltják el a boszorkány pereket. Magyarországon csak a 18. század felvilágosult irodalmának a hatása alatt szűnik az meg. A török uralom átka nehezedett jogszolgáltatásunkra. A középkori ferdeségeket s visz- szaéléseket csak jó idő múltán tudta levetkőzni. A magyarországi boszorkányperekben vezet Szatmárvármegye. Itt még akkor is égetnek boszorkányokat, mikor más vármegyék már belátták, hogy a fejlődő kultúrával az össze nem egyeztethető. Kölcsey szerint a babonának valóságos melegágya Szatmárvármegye. Ennek okát egyrészt a talaj változatosságában, másrészt a különböző nyelvű és vallásu lakosságban kell keresni. Az alább közlött boszorkányvallatásnak különös érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy két vádlott önként boszorkánynak mondja magát. A beteglelkü vádlottak egészen beleélték magukat a boszorkány állapotba. Tetszelegtek, hogy varázslatukkal embertársaikat rettegésben tarthatják. Szinte dicsekszenek csodás hatalmukkal. Lássuk szószerint a vallatást: A szatmárvármegyei törvényszék 1746. április 30-án ült össze, hogy Fodor Anna, Bállá Istvánná, Kincs Erszébet, Asztalos Jánosné, Endes Margit, Dedé Mihályné, Illyés Heléna, Miski Ferenczné fehérgyarmati boszorkányok ügyében ítélkezzék. Fodor Anna és Kincs Erzsébet négyszer fokozott mértékben megkinoztattak, de nem vallottak. Endes Margit és llyés Heléna önként, kínzás nélkül vallották a következőket: Kérdés: Boszorkányok vagytok-e ? Felelet: Azok vagyunk.- Kérdés : Kitől tanultátok ? Felelet : Nemzetiségi nyavalya rajtunk, anyánkról szállott ránk, azokat is megégették. Kérdés: Kik társaitok és tiszteitek ? Felelet: Miként idehozták Kis Jánosnét, mivel ezelőtt is nyilvánságos főboszorkány volt, most is az és azonnal kapitányunk lőtt, vélünk járt és az zászlóink, melyek sok színűek, nagyok és aranyosak és az sípunk is nála vagyon. Bay Andrásné Varga Erzsók is egyik zászlótartó, másik az bába leánya, Németh Mihályné Pila, melyet az anyja Margit denegált, de Miskiné vallotta, hanem Margit fateálta, hogy Miskiné nagyobb leánya is tanulgatta, de még vélek nem járt, az anya, Miskiné tagadta. Több társaik még ezek, úgymint: Tót Mihályné, Szűcs Mihályné gyarmatiak, Kis Is- tókné, ki Nábrádról elszökött és Szarkáné kányástul, meg Nyíri Lászlóné gyarmatiak. Kérdés: Kiknek miképen és hol, miért ártottatok, hol jártatok ? Felelet: Szent-Gellért hegyére borért és az tarpai hegyre jártunk táncolni, egy kis fonott kas volt a szép kocsink, ittunk, ettünk, táncoltunk, az ifjabbak elég bort hordottanak. Miskiné rontotta meg szolgabiró ur kocsisának, Péternek leánykáját, hogy pénzt neki kölcsön nem adott. Mely eránt kérdeztetett Miskiné és ha még meggyógyitgati, arra egyebet nem felel, meggyógyitgatja az Isten, de nem negálta azon cselekedetét, csak vállával vonétott. Kiss Jánosné pediglen nehezkedvén szolgabiró Seiler Józsefné asszonyra, az mely ijesztgetések éjféli és kisértetek az eretnek fájánál, Kis Jánosné cselekedte, úgy Pap Jánosné asszony felforditását. Es abból érezte fején lőtt sebet. És néhai Pap Gergely uj-anglia mentéjének öszveszakadását, azért, hogy miért ment Pap Jánosné oda szánkázni és bort innya, haragudott. Miskéné superaddálja, hogy Németh Mihálynéval cselekedte kis Jánosné szolgabiró ur házánál az kísértéseket, hol szolgabiró ur
