Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-04-17 / 31. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 31 -ík szám. Nálunk, ha a munkásra a gazda vagy a felügyelő rászól, hogy ne beszélgessen s figyeljen jobban a munkára és szorgalmasabban dolgozzék, kész a felháborodás, kész a sztrájk, mert a munkást állítólag szent jogaiban megsértették s még beszélni sem hagyják, egyszóval úgy bánnak vele, mint az állattal. A szólásszabadságát korlátozzák. Nálunk a munkás a Marseilles-t énekli a munka alatt terefelél a másikkal, miközben rossz, selejtes munkát végez s ami a legnagyobb baj — nem teljesít. Egy és ugyanazon munkateremben, egy és ugyanazon munkánál az egyik munkás, aki komoly és nem beszélget, napi négy koronát keres; a másik, az énekes csak két koronát. Azért mindkettő szociálista, az egyik a modern, a másik az erőszakos tan hive. Ezért kívánják, hogy az akkordmunka töröltessék s helyébe az énekes napszámmunka lépjen. Az egyéni ügyességet, szorgalmat s komoly munkahivatást kiküszöbölni kívánják. Minden munkaerő akár jó, akár rossz, egyformán dijaztassék. Ily elvekkel modern szociálizmust kultiválni nem lehet. A munkás ma halálos ellensége a munkaadónak. Folyton azon töri a fejét és ott számolja, hogy a munkaadó mennyit keres. Elfelejti, hogy csak az a gazda fizetheti jobban munkását, aki keres. Ha szivvel-lélekkel dolgozna, akkor reá is több jutna. Ha azt az elvet vallaná, amit az amerikai munkás vall, hogy rendes, jó munkát szállítok gazdámnak, hogy jól kereshessen, akkor engemet is jobban tud fizetni, akkor modern szocialista lenne, Így azonban a mai viszonyok között ő csak követel, teljesíteni képtelen, mert fejében csak azok a témák forognak, amelyeket a szervezetben tanul, hogy miként lehetne többet keresni s kevesebb munkaidőt munkában tölteni. Ez igy van fütytyel vagy anélkül és ez a semmire sem vezető erőszakos magyarországi szociálizmus. Nehány szó a tisztviselői fogyasztási szövetkezet megalakulásához. Előre kijelentem, hogy nem tartoztam azok közzé, kik a fogyasztási szövetkezet megalakítását kezdeményezték vagy annak megalakításába befolytak és nem is volt szándékom a kérdéshez hozzászólani. Nem is voltam jelen az alakuló értekezletek egyikén sem. Kijelentem még azt is, hogy én részemről nem is tartottam annak megalakulását még a tisztviselői osztály szempontjából sem elsőrendű szükségletnek. Ma sem szólnék a kérdéshez, ha a helyi lapok egyik másika a kérdést úgy nem tárgyalná, mint a hogyan nálunk ezelőtt lapban írni szokásban nem volt. Hogy érvek helyett a jó ízlést sértő viccek látnak napvilágot, szót sem érdemel, legyen kinek-kinek gusztusa szerint, de hogy a tisztviselői fogyasztási szövetkezet megalakulásából kifolyólag a társadalom egyik osztályát a másik ellen izgassák, ezt hallgatással mellőzni nem lehet. Avagy nem-e izgatás számba megy az, midőn az mondatik, hogy a tisztviselői fogyasztási szövetkezet az iparos- és kereskedő osztály tönkretevését célozza? Még ha a kereskedő osztály érdekében száll sikra a helyi sajtó — de higgadt, komoly és tárgyilagos érvekkel — értem, mert a fogyasztási szövetkezetek egyes kereskedők érdekét érinthetik, de az még nem ad jogcímet arra, hogy a fogyasztó közönség szövetkezése ellen oly módon támadjanak. Különösen az iparososztálynak, mint termelőnek nem állhat érdekében, hogy a fogyasztási szövetkezet ellen foglaljon állást. A fogyasztási szövetkezeteképp a termelők és fogyasztók érdekét képviselik az által, hogy lehetőleg a termelőtől közvetlenebbül juttassák az illető cikket a fogyasztóhoz és igy a termelőnek és fogyasztónak juttatják a közvetítésen megtakarított hasznot. Hisz maguk az iparosok ugyanezen célból létesítenek termelő- és árucsarnok szövetkezeteket, hogy saját termelésüket kereskedő közvetítése nélkül juttassák a fogyasztóközönséghez és igy a kereskedőnek jutandó hasznot megtakarítsák. A közvetítő kereskedelem tultengése miatt ma a termelő olcsón ad el, a fogyasztó drágán vesz, a nyereséget a közvetítő teszi félre. Ez az oka, hogy termelő és fogyasztó egyaránt panaszkodik. Ily körülmények mellett nem csoda, ha terjed a szövetkezési eszme termelő és fogyasztó között egyaránt s minthogy az iparososztály termelő és fogyasztó is egyszersmind, kétszeresen van érdekelve, hogy szövetkezzék. Termelő és fogyasztó mellett szükség van a kereskedőre, közvetítőre is, e nélkül a szövetkezet sem lehet el. Az egészséges állapot ép az volna, ha ezen osztályok egyike sem igyekeznék a másik rovására jogtalan előnyökben részesülni, azonban rendesen egyik osztály a másiknak szorult helyzetét felhasználva a másik rovására érvényesül. Mindenik termelési ágnak, foglalkozásnak meg van a maga hivatása. A kereskedelem sem öncél, a termelő és fogyasztó érdekét kell szolgálnia, azért kívánatos, hogy kifejlett kereskedelmünk legyen. A kereskedőt joggal illeti meg, hogy tőkéje, fáradtsága meghozza gyümölcsét, de a fogyasztónak azon természet- és törvényadta jogát, hogy saját tőkéjével lehetőleg közvetlenül és előnyösebben juthasson a fogyasztandó cikkhez, elvitatni józan ésszel nem lehet. Iparosnak vagy egy oly egyénnek, ki sem ipart, sem kereskedést nem tanult, joga van felcsapni kereskedőnek, de a fogyasztóknak ne szabadjon szövetkezniük, hogy szükségletüket maguk szerezzék be és közvetítsék maguk között egy általok tartott kereskedő utján?! A védekezésnek ezen módja ne legyen megengedve ma, midőn nem hogy első kézből nem lehet venni semmit, de úgyszólván még másod kézből sem ? Bármennyire emlegessék folyton az ipart és kereskedelmet együtt, a magyar ipar érdekét nem látom a kereskedők érdekével egyenlően képviselve, ellenkezőleg úgy találom, hogy az ipar rovására érvényesül a kereskedelem. Avagy a magyar asztalos ipart mozdítja elő a bútorkereskedő, a szabó ipart a ruhakereskedő, a cipészipart a cipőkereskedő és igy tovább az által, hogy osztrák árut tart ? A fogyasztási szövetkezetek kellően, helyes alapon szervezve, mint nem nyerészkedésre alakult szervezetek előmozdíthatják a magyar ipart, a termelést, tehát nem hogy ellenségeskedéssel, hanem ellenkezőleg örömmel kell üdvözölni minden e célból történő szövetkezést. Angol- és Németország, Belgium ipari és kereskedelmi államok és itt virágzanak legjobban a szövetkezetek, ez eléggé igazolja, hogy nem teszik tönkre az ipart és kereskedelmet. A mellett, hogy a termelő — legyen akár nyers, akár ipari termelő — és fogyasztó érdekét szolgálja a szövetkezet, nem veszélyezteti a kereskedelmet sem, ellenkezőleg a termelő és fogyasztó közönséget is megismerteti a kereskedelmi szellemmel, számítással, melyre közgazdasági szempontból minden foglalkozási ágnak szüksége van, termelőnek és fogyasztónak egyaránt. Ennek hiánya volt az oka úgy szólván a magyar nemzet elszegényedésének. Ily általános érdekek mellett kicsinyeskedés egyesek érdekét felhozni. A köztisztviselők a fogyasztó közönség azon részét képezik, melyre a mindinkább fokozódó drágaság legjobban nehezedik. A növekedő drágaság és a társadalom részéről minden oldalról támasztott igények arányában fizetésök nem emelhető és nem lévén egyszersmind termelő, mint az iparos, vagy földbirtokos, hanem csakis fogyasztó, nem tudja magát kárpótolni semmi téren. Ily körülmények között maga a kormány is a megélhetési viszonyok könnyítésének egyik eszközeként a szövetkezeteket jelölte meg. A nagykárolyi tisztviselők első sorban saját helyzetük könnyítése céljából vetették fel az eszmét s hogy a fogyasztó közönség más osztályának bevonásával a szövetkezést kiterjesztik, ezért nem vádolhatok, mert ezzel csak azt dokumentálják, hogy előbbre helyezik a közérdeket az osztályérdeknél. Végül csak azt jegyzem, még meg, — hogy mindaddig, mig nálunk minden kérdésből felekezeti és osztálykérdést csinálunk és szociális tevékenységünk csak abban merül ki, hogy egyik osztályt a másik ellen ingereljük (enyhén szólva) egészséges állapotok nem lesznek. Schnébli Károly. HÍREK. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a ma reggeli gyorsvonattal Budapestre utazott, honnan pénteken este érkezik székhelyére. A honvédség köréből. A király Kiss Zsíg- mond vezérőrnagynak, a m. kir. 12-ik honvéd gyalogezred parancsnokának, a honvéd főparancsnoksághoz való beosztását elrendelte. Népgyülés. A helybeli függetlenségi és 48-as párt kezdeményezésére folyó hó 14-én vasárnap délután 2 órakor a nagykárolyi választókerület polgárai — pártszínezet nélkül — gyűlést tartottak az általános titkos választói jog, az önálló vámterület és az önálló jegybank kérdésében. Méltóságteljesen folyt le a gyűlés; á jelenlevők nagy lelkesedéssel óhajtották a felszínre vetett kérdéseknek tárgyalását. A meghallgatott szónokok lelkes szavai meggyőző erővel hatottak a jelenvoltakra. A megjelenteket Dr. Adler Adolf a függetlenségi és 48-as párt elnöke üdvözölte, kérve őket, hogy a gyűlés elnökéül valakit válasszanak meg. A népgyülés egyhangúlag Dr. Adler Adolfot választotta meg elnöknek, ki megnyitó beszédében röviden vázolva a gyűlés célját az általános titkos választói jog behozatalának szükségességéről beszélt lelkes szavakban. Dr. Vetzák Ede az önálló vámterület felállításáról, hazánknak ez általi nagy előnyéről beszélt; tüzes beszédével magával ragadta a megjelenteket, kik gyakran lelkes éljenzéssel helyeselték beszédének igazságait. Dr. N. Szabó Albert az önálló magyar jegybank kérdését fejtegette. Végül Dr. Roóz Samu a következő határozati javaslatot olvasta fel : „A magyar nemzet ezer éves küzdelmének végcélja nem lehetvén más, mintegy hatalmas független magyar államnak megalkotása, teljes erőnkből törekednünk kell első sorban anyagi függetlenségünk elérésére, mert csak az anyagi függetlenség képezi az állami, politikai függetlenségnek és önállóságnak alapját, haladásának és felvirulásának egyedüli biztosítékát. Most, midőn Ausztriának fennálló gazdasági kiegyezés szerződése lejár, ezek elérésére a döntő lépés megtételével az idő elérkezett. Most vagy soha! Ugyanazért az egész magyar nép osztatlanul és erélyesen nyilatkozzon meg, hogy jövőben csak saját erejére támaszkodva akar és fog élni és boldogulni. Mondjuk ki tehát, hogy : Követeljük az önálló vámterületnek már 1908. évben leendő felállítását, követeljük az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911. év kezdetére való létesítését. Tudva pedig azt, hogy ezen követelményeinket csakis egy a közhangulatot valósággal képviselő országgyűlés valósíthatja meg, miért is kell, hogy az alkotmányos választói jog kiterjesztessék és a teljes jogegyenlőség alapján gyakoroltassák, elvárjuk a kormánytól, hogy kormányprogrammjául felvett választási törvény reformját, az általános, titkos, közvetlen községenként! szavazási jog alapján még ez év folyamán megvalósítja. Ezen határozatnak a képviselőházhoz és a kormányhoz leendő fel- terjesztésére a végrehajtó bizottság utasittatik.“ A megjelentek egyhangúlag elfogadták a felolvasott határozati javaslatot s utasították a végrehajtó-bizottságot, hogy az azt a kormányhoz és képviselőházhoz juttassa el. Végül Dr. Ádler Adolf megköszönve a megjelenteknek az érdeklődést, miután több tárgya a gyűlésnek nem volt, azt berekesztette. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Hornyák Sándor számgyakornokot a helybeli m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez számtiszté nevezte ki. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Paskván Jenő m. kir. p. ü. számtisztet a kaposvári m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez saját kérelmére áthelyezte. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Ruff Ferenc felmérési növendéket, városunk fiát, Temesvárra kataszteri segéd mérnöknek nevezte ki.
