Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-13 / 4. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. «• MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsasíoll-utca 12, Telefon szám: 58. Lapvezérlö-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Szerkesztő: Varjas Endre. Kéziratokat nem adunk vissza. Laptulajdonos: a lapvezérlö-bizottság. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félévre ......................................................... Ne gyedévre.................................................... Eg yes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Numerus klauzus. Nagykároly, jan. 12. (Z) Hencz Károly néppárti képviselő beszéde adta meg a országgyűlés első ülésének a pikantériát. Panaszkodott, hogy az egyetemen nagyon sok a zsidó hallgató. Lassankint minden pályát ellepnek. Tehát veszélyeztehk a magyarságot. Érdemes e kijelentések felett gondolkozni s levonni a tanúságokat. A zsidóság nagyon számot tevő tagja a magyar társadalomnak. Minden téren ott látjuk őket. A magyar kereskedelem java része kezükben van. S tényleg alig van ma már tanulmányos pálya, ahol . megfejelő számmal fel ne volnának lelhetők. Rendén van a dolog. A magyarság nem veszített velők. Nyelvben, érzésben, hozzásimultak a nemzetet fenntartó elemhez. Szorgalmas, munkás tagjai a társadalomnak. A nemzet szellemi és anyagi tőkéjét egyaránt gyarapítják. Állami szempontból hattározottan hasznára vannak a magyar társadalomnak. Ezeknél a zsidóságot nem lehet másnak, mint vallásnak nézni. A néppárti Hencz Károly vallási politikát üz, kijelentései nem lepnek meg senkit. Még a vallásfelekezetek közt fenálló béke megbontására sem vezetnek. De igenis Hencz Károly fajabeliek is tanulhatnának a magyar zsidóságtól. A zsidó fiú az egyetemen tanul, nem mulat. Az időt s a kedvező körülményeket a saját hasznára fordítja. Rajta van, hogy vizsgálatait minél előbb lerázza. A magyar keresztény fiú, s vaijuk meg, hogy éppen a vagyonosabb rész, nem vizsgálataitól, hanem pénzétől iparkodik szabadulni. Legkisebb gondja a tudományra van. Nem akarok én általánosítani, hiszen sajnos volna, ha nem volna kivétel. Fájdalmasan kell azonban beismerni, hogy jó részére ráillik a fentebbi állítás. Így történ je azután meg, hogy a harmincöt százalék zsidó fiú közli végez harminc százalék, a hatvanöt százalék keresztény ifjú közül harminc-negyven százaléknál szintén nem igen végez több. Nem csodálatos ezekután, ha a kvalifikációhoz kötött pályákon szaporodik a zsidóság. A szorgalom s a kitartás csak dicséretére válik. Nincs semmi szükség a numerus klauzusra. Szükség van azonban több kitartásra, szorgalomra és komoly munkakedvre. A munkában kell felvenni a zsidósággal a harezot. Ez hasznára válik azután az egyénnek ép úgy, mint az államnak. Ez az egyik tanúság. Más elbírálás alá esik a Galicziából betóduló zsidóság. Ezekben már határozottan veszedelmes fajt látok. Veszedelme e szívós faj nem pusztán a keresztény magyarságnak, de a zsidó magyarságnak is. Egyelőre ugyan az értelmi pályákon kisebb a veszély, mint az anyagiakban. Szellemi virágzásnak elengedhetetlen feltétele a vagyoni jólét. Ez a betolakodó faj az anyagi jólét uíain halad gyors léptekkel előre. Nem volna ez baj, ha az összlakosság rovására nem történnék. Amidőn -ezek ellen állást fogla-kttrky nem az antiszemitizmus dolgozik bennünk, hanem a legtisztább faj és haza- szeretet. Sok szó esett már a népünket megrontó tömeges bevándorlásról. Történtek is intézkedések a meggátolására, ügy látszik azonban, hogy kevés sikerrel. Magyarország ezen északkeleti vidéke mutatja meg, hogy határrendőrségünk igazán nem áll feladatának a magaslatán. Városainkban és falvainkban még a rossz megfigyelőnek is észre kell Pintye vitéz, a kuruez kapitány. Irta: Marosán Viktor. Igen nagyok lehettek ebben az időben az adók annyira, hogy a községek nem voltak képesek legjobb akaratuk mellett sem kifizetni azokat, azért kellett ezeknek a behajtására oly brutális eszközökhöz nyúlni. Megtörtént az is, hogy ha valamely község nem volt képes adóját kifizetni, Pintyéhez folyamodott segítségért s Pintye egyszerűen kifizette a község adóját. Pintye mint a bérez fejedelme: egész fejedelmi udvart is tartott. Volt neki rendes és állandó udvari papja és voltak udvari szállító is. Az udvari pap teendőit egy szolnok-doboka megyei román lelkész végezte. És hogy Pintye és társai nem voltak megátalkodott gonosztevők és erkölcsileg züllöttek, legjobban mutatja az hogy minden évben részesültek a szent gyónás és áldozásban. Udvari szállítói köz.t szerepel egy besz- terczei örmény is, aki a posztót szállította legénysége számára. Ennek egyszer megüzente, hogy a legénység számára vigyen posztót. A kereskedő vissza üzent, hogy most nem küldhet posztót, mert Deésre kell mennie vásárra. Pintye gondolva, hogy a kereskedő Deésen valami jó vásárt fog csinálni, nem haragudott, hogy nem küldött posztót. Csakhogy a kereskedő nem Deésre ment vásárra, hanem Bukovinába s útközben éppen Pintyével találkozóit. A kereskedő a mint meglátta Pintyét, remegni kezdett félelmében, de Pintye bátorította, hogy ne féljen, mert semmi bántódása nem lesz. Nem is lett a kereskedőnek semmi bántódása, mert Pintye csak azzal állott bosz- szut füllentéséért, hogy a posztót nem, mint addig, a kereskedő mértékével, hanem az ő mértékével mérte meg, mely ezúttal ötször nagyobb volt a kereskedő mértékénél, az ára pedig csak a régi. Megmondta egyszersmind a kereskedőnek, hogy ezt csak figyelmeztetésül teszi arra, hogy Pintye előtt hazudni nem szabad. A Pintyéről szóló s a nép ajkán élő mondák eredetökre nézve három félék: hazai, bukovinai, és moldovai mondák. A mondák is el-eltérnek egymástól, de a Pintye sérthetetlenségéről szóló hitben valamennyi monda egyetért egymással. Ezek szerint Pintye sérthetetlen volt, testén nem hatolt át a golyó. S ez a hit mind a három mondában annyira erősen tartja magát, hogy az epiber maga is majdnem elhiszi ez^ Dr. Ecsedi Gedeon budapesti államrendőrségi orvos 18 évig volt Szatmárvármegyében, az Avasban körorvos. Ö azt mondja, hogy az avasi román nép testi ereje minden képzeletet felül múl. Az avasi ember azokat a fejszecsapásokat, karóütéseket és késszurásokat, melyek az orvosi tudomány és tapasztalat szerint feltétlenül halált okoznak, 2—3 heti pihenés után köny- nyen ki szokta heverni. Szüksége volt e hit fentartására és ápolására már csak azért is, hogy legénységére ezzel is tudjon hatni. És hogy legénysége hitt is ebben, mutatja az, hogy egy alkalommal mikor elfogyott az elesége s uj eleséghez csak életveszéllyel lehetett jutni: a legénység közül a bátrabbak ily életveszélylyel is vállalkoztak ele- séget szerezni, de csak azon feltétel mellett, ha Pintye halála titkát felfedezi előtök. Pintye annyira megvolt szorulva eleség dolgában, hogy kénytelen volt a titkot felfedezni. A legények aztán elmentek eleségért Nagybányára, de ott elfogták őket s csak úgy tudtak kiszabadulni a fogságból, hogy a Pintye halála titkát ők is elmondták a városiaknak, más hagyomány szerint pedig a Pintye szeretője volt az, ki e titkot közölte a nagybányáikkal. Pintye hatalma tetőpontján állott, midőn 1703 nyarán a pákóczy kürtök harsogtatták a levegőt. Ö is erre megadta a visszhangot az ö hires kürtjéből. A legénységet pedig rendbe szedte és kiadta a parancsot:
