Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-01-13 / 4. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

4. szám

vennie a rendkívüli gyors szaporodást.

Mondhatom, hogy nem vigasztaló kárpótlás a kivándorlásokért.

Keresztény és zsidó magyarnak azonos érdeke, hogy összefogjanak és gátat vessenek a pióczák beözönlésének.

Ez Hencz Károly beszédéből levonható második tanúság.

Benedek lános és Böszörményi Sándor.

Csudálatosak némelykor a sors utjai ! Két esztendővel ezelőtt, még november 18-ának pezsgős lázában, Böszörményi Sándor, Krassó korán kiérdemesült képviselője, Hajdu-Böször- ménybe ment szerencsét próbálni, mandátumot keresni. A derék hajdúk azonban szóhoz sem engedték jutni az impozáns Sándort, rövid utón visszaexpediálták a pettyéni lankákra és a tüzes negyvennyolcas Benedek Jancsit küldték fel követnek az országházába. Az impozáns Sándor a politikai pályától, az osztrák-magyar monarchia, Közép-Európa, sőt a világ egyetem soha ki nem heverhető kárára visszavonult. Próbálkozott ugyan kezdetben a tanügyi, majd darabont-virágzás idején a megyefőnöki szakmával — de, haj — reményei csődbe jutottak. Még egy darabig, a nevezetes november 6-iki inskllációkor, december 14-én teljes tüdejéből harsogta, üvöltötte, sőt hörögte Jakab dicséretét, de azután ugylátszott, letűnt a vármegye égboltozatjáról, miként egy üstökös. Hasonlatos ez égitesthez még abban a tekintetben is, hogy sokkal kevesebb tartalma vala, mint a mennyit nagy effektusaihoz mérve a naiv nagyközönség neki tulajdonított.

Közben Benedek János pályája félretevelő- dött eredeti irányától, s a két év előtti lelkes, sőt tultemperamentumos negyvennyolcas vezér olyan veszedelmes közelségbe került a darabontmaradványokhoz, hogy a függetlenségi párt a lehető leghatározottabb formában kitessékelte kebeléből. Kínosan izgalmas jelenet volt, a mikor az előbbi fegyvertársak, a jóbarátok, a párthüség ellen vétőt kiközösítették, annyival is inkább kínos és izgalmas, hogy a vádlott is jelen volt és végig hallgatta vádoltatását és elitéltetését. Bármily hibás lett légyen is Benedek, bizonyos szánalmat nem lehet megtagadni egy az övéhez hasonló, szépen indult, derékban kettétört politikai pályafutás korai befejezésétől.

Talán ezt az eklatáns pálya befejezést irigyelte meg az impozáns Sándor két év előtti vetélytársától, talán azt hitte, hogy egy utolsó kirohanás a vármegye tragikus hősévé avatja termetes egyéniségét, — elég az hozzá, hogy valamint Benedek a függetlenségi párt ülésén,

ahová már nem tartozott, azonképen Böszörményi a közigazgatási bizottság ülésén, a hol helye már nem vala, megjelent. Ám Benedek az első szóra levonta a konzekvencziákat és eltávozott onnan, a hol senkinek sem kellett, az impozáns Sándor ellenben egy félóráig vitatta, hogy ő igenis joggal ül a közigazgatási bizottságban. Ki kellett keresni a több, mint két esztendős közgyűlési jegyzőkönyvet a levéltárból, melyből kitűnik, hogy mandátuma lejárt s csak mikor ez felolvastato t előtte, nyilatkozott hajlandónak Jakab utolsó hive kivonulni onnan, a hol már vagy egy fél év óta nem jelent meg és a honnan a vármegye akarata kizárta.

„Engedelmet kérek az alkalmatlankodásért“ — e históriai szavakkal tűnt le közéletünk firmamentumáról az impozáns Sándor.

Eltűnése fizikailag nagy, egyébként semilyen űrt, sem hagy maga után. Így öli meg egy iczinke-piczinke gombostühegy a világ leges- legnagyobb, keményre és gömbölyűre felfújt hólyagját.

Felhívás.

Domahida, január hó 7. 1907.

Tisztelt Gazdatársaim!

Tekintettel azon már tűrhetetlenné vált állapotra, hogy a munkaadó gazdák és munkások, a gazdák és cselédek közötti ezredéves közvetlen viszonyt, az állami jólét és közrend ellen izgató bitang sáfárok annyira megzavarták, hogy a felbujtott munkások és cselédek több helyeken saját vesztökre tartózkodnak a jövő gazdasági munkák fölvállalásától, s a cselédek a további szolgálattól, vagy nem teljesíthető munka és cselédbéreket követelnek, megyénk gazdaközönsége múlt hó 30-iki közgyűlésében elhatározta a vétkes áramlattal szemben tömörült és solidáris védekezést, s e czélból a gazdák szövetkezését szolgabirói járásokra osztotta, a mely az egy- érdekü járási gazdák szövetkezetét megállapítaná és megállapítaná a maximális aratási és munkabéreket, és a maximális cselédbéreket, s azok betartására szolidaritást vállal, nehogy egymás megrontásával egymásra hezitálhatok legyenek a tulesigázott követelések. -Továbbá előre gondoskodás történnék arról, hogy ha a munkásnép a folytonos izgatások folytán jól fölfogott érdekében mámorából ki nem józanodik, a gazdaságok folytatására szükséges munkaerő kellő időben a gazdák részére beszerezhető legyen.

Én lettem megbízva a közgyűlés által, hogy ezen nagyfontosságu ügyek megbeszélése végett kerületünkben lakó nagy és kisgazda társaimat és a nagybérlő urakat meghívjam, s elhatározásukat a központban bejelentsem, azért

tisztelettel kérem, hogy e folyó hó 14-én d. e. 10 órakor Nagykárolyban a városház termében megjelenni szíveskedjenek. Hazafias üdvözlettel:

Domahidy István.

A vármegyei közigazgatási bizottság ülése.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága január 11-én tartotta ez évi első rendes havi gyűlését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Domahidy Sándor, Jármy Andor, Jékey Zsigmond, Kovács Dezső dr., Luby Géza, Madarassy Dezső, N. Szabó Antal választott bizottsági tagok, llosvay Aladár alispán, Dr. Péchy István főjegyző, a közigazgatási szakelőadók, Dr. Schönpflug Richárd t. főügyész, llosvay Ferencz árvaszéki elnök, Luby Béla közgazdasági előadó, Papp Béla kir. ügyész, Kacsó Károly államépitészetí hivatali főnök, Plachy Gyula pénzügyigazgató, Bodnár György tanfelügyelő, Dr. Serli Gusztáv t. főorvos. — Elmaradásukat kimentették : Károlyi István gróf, Böszörményi Emil dr. bizottsági tagok. Elmaradásának kimentése nélkül nem jelent meg Sántha Kálmán biz. tag.

Elnöklő főispán az ülést megnyitván, üdvözli az újonnan alakult közigazgatási bizottságot és figyelmébe ajánlja a bizottság választott tagjainak, hogy a vármegyei önkormányzat ezen legfontosabb bizottságába történt beválasztásuk nemcsak jogokkal, de kötelességekkel is jár. Kéri az összes tagokat, hogy állandóan szorgalmas tagjai legyenek a bizottságnak és teljes lélekkel azon működjenek, hogy a tisztikarral vállvetve Szatmárvármegyében uj alapokat teremthessenek a régi rendszertől oly sokat szenvedett közigazgatásnak. (Általános helyeslés.)

A főispán üdvözlő szavaira a bizottság választott tagjainak nevében N. Szabó Antal, felelt,- megköszönve a főispán üdvözlését; mindenki — úgymond, a ki a bizottságba történt beválasztását elfogadta, át van hatva azon feladatok tudatától, a melyek a közigazgatási bizottságra várnak; különösen örvend szóló annak, hogy az elnöklő főispán a közigazgatási bizottság hatáskörét mint emineuter közigazgatási jellegüet fogja fel, — társai nevében is üdvözli a bizottság elnökét, a nemzeti alkotmányos kormány bizalmának letéteményesét a főispánt. (Élénk helyeslés.)

Ezután felolvastatott a bizottság választott tagjainak névsora, a mely a következő : Böszörményi Emil dr., Jármy Ándor, Jékey Zsigmond, Károlyi István gróf, Kovács Dezső dr., Luby Géza, Madarassy Dezső, N. Szabó Antal, Sántha

Tratilor, Färtalitor inainte Testvérek, Pajtások előre

Majos János kuruezkapitány, később ezredes, Máramarosszigetről kétszer is figyelmeztette Nagybányát, hogy hódoljon meg Rákócy- nak, de a város e figyelmeztetésekre nem reagált.

Erre úgy látszik Pintye bízatott meg, hogy Nagybányát támadja meg.

Pintye e megbízatásnak nagyon szívesen tett elegeit nemcsak azért, mert ezzel alkalmat nyert leszámolni azzal a várossal, a mellyel neki annyi sok keserves összeütközése volt, hanem és legkivált azért, mert a nép által indított ezen tmozgalom czélja éppen egyező volt az ő azon örekvésével, hogy a hatalmasokkal szemben a nép is megtalálja a maga jogát és igazát.

Sok dicső dolgot hallhatott regélni Pintye az őseiről, kik a Rákóczyak szolgálatában állottak s igy mikor a nép érdekében most ismét a dicső Rákóczynak egyik unokája fogott fegyvert: ő is kétszeres örömmel csatlakozott megindult nemzeti mozgalomhdz.

Nem nagy fáradtságába kerül az embernek megtalálni a Rákóczy forradalom keletkezésének igazi okait. Azok maguktól állanak s híven mutatják, hogy ez a mozgalom igazi népfelkelés volt.

E mozgalom éle egyáltalában nem irányult a dinasztia ellen hanem igenis az idegen zsol- posok és adószedők kapzsisága, kegyetlensége és czinizmusa ellen irányult. Az akkori állapotokat eléggé híven jellemzi maga a fejedelem is, midőn mondja :

— A sónak ára, a melylyel az ország nagyon bővelkedik annyira fölemelkedett a har- minczadok fölállítása következtében, hogy a szegény nép kenyerét sótlanul kénytelenittetett enni. Áz ennyi nyomást súlyosbította még a számtalan visszaélés amit az adók behajtásánál elkövettettek. Az őrök száma növeltetvén, ezek oly nagy kegyetlenségeket követének el, hogy azok kik valamely nyilvános rendeletet áthágtak elvesztvén minden reményüket a kegyelemre: a büntetéstől félve erdők és hegyek rejtekeibe bujdosának.

Pintyének sokszor volt alkalma tapasztalni, mennyire sanyargatják ezek a szegény népet.

A nép sanyargatásáért ő addig is élt megtorlással s természetesen annál is inkább élt ezzel akkor is, midőn ennek forradalmi és nemzeti karaktere volt.

Pintye megbízásához hiven Bányára érkezett s felszólitotta a várost, hogy hódoljon meg Rákóczynak. A város alkudozni kezdett vele, mire Pintye rátámadt a városra, s mint vezér múltjához és vitézségéhez illően e támadásnál is ő járt legelői. A városiak felfegyverkezik s Pintye támadására szintén tüzeltek, a mikor Pintye golyó által találva, a támadás színhelyén elesett.

A városiak nagyon megijedtek Pintye agyonlövése miatt. Mindjárt követeket küldöttek Rákóczyhoz, a hol azt adták okul Pintye meg- öletésének, hogy ő és társai rabolni kezdtek.

De erre alaposan ráczáfol a város egykorú krónikása, aki Pintye életét igy adja elő:

— 1703 Die 14 Aug.

— Máramarosban Szigethen levő főkapitánya a Kuruczoknak Majos János két ízben irt levelet az Nemes Tanácsnak, elsőben kéri és inti az nemes Várost az engedelemre, másodszor pedig igen keményen parancsol két rendbeli levelében; hogy három vagy négy tonna puskaport ; tizennyolez singángliai posztót, száz tallért, ónat, töltést mennél többet, zászlónak való bagázsiát küldjön az város, élete jószága elvesztése és Feleségeiknek s gyermekeiknek fegyverre való hányattatása és Bíráknak s Tanácsnak felkaróztatása alatt; jóllehet Szigetről Majos ur uttyát másfelé vette s bántódása az városnak miatta nem esett, de más rendbeli kuruezok signantur (signanter) Békéssy András, Lantos János, Bállá Urszuly Hadnagyok két zászlóval és amaz hires Tolvay Hollómezei Pintye ur heted vagy nyolezad magával, ki ekkor a méltóság'os Fejedelem Felsővadászi Rákóczy Ferencz kglms, űrünk Gráát (grátiáját) más emberek által sollicitálta és egy nehány gyalogok az városhoz és alá estve felé sebessen jővén, a Magyarkapu eleiben álván potenter urgiálák (urgeálák) s kívánnák, hogy a várost adják fel az Méltóságos Fejedelem számára, és sok beszédek után mind ők, mind a Város részéről arra hajlottak, hogy akkor estvének ideje lévén, mind két részről zállogot adván egymásnak, megesmertetnék sub bonis modis az kívánság és az városnak meg maradása iránt s minthogy akkor estve az zállogok in vicém bejövén s kimenvén, reggel mind az város részéről, mind a kuruezok iránt arra hajlottanak, hogy embere által az Nemes Város a Mélt. Fejedelmet meg-