Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-26 / 21. szám

2-ik oldal. hogy a koaleált pártokat többségként küldte a parlamentbe. A nemzet minden rétegei át voltak hatva annak érzetétől, hogy a Tisza-féle november 18-iki al- kotmánytipró csíny következményei el­len csak az összes hazafias pártok kö­zötti szövetkezés védheti meg Magyar- országot. A koalíció a függetlenségi-párt, a néppárt és a volt Bánffy-párt közt az ország általános helyeslése közt jött létre, a diszidensek bár kezdetben nem voltak tagjai a koalíciónak, szintén teljes rokonszenvvel kisérték az alakulást, mely­nek később, alkotmánypárttá szervez­kedve, integráló részévé váltak. A koalíció nem csak numerikus többséget, de pártok által addig soha nem élvezett tekintélyt is szerzett ma­gának s az e szervezetben szövetkezett pártok, leszámítva Bánffynak csúfos ku­darccal végződött dezertálását, sok és nehéz viharok közepette a nemzet ja­vára tartották fenn a bajtársi viszonyt és végre is dűlőre vitték az ország dolgát. A második kérdésre, hogy fentar- tandó-e a koaleált pártok szövetsége to­vábbra is, a feleletet a konkrét helyzet mérlegeléséből levonható objektiv kö­vetkeztetések adják meg. A nemzet mint egy ember áll ma a koalíció táborában és e tábor jelenté­keny abszolút többsége épugy függet­lenségi, mint a hogy az az ország vá­lasztóinak háromnegyedrésze is. Első pillantásra úgy látszhatik tehát, mintha a függetlenségi pártra immár felesleges teher volna a többi pártokkal kötött szövetséges viszony további íen- tartása. Ámde a függetlenségi párt először is erkölcsi obligóban áll a szövetkezett pár­tokkal a jelen országgyűlés tartamára s ez obligó kötelékeit jelentékenyen erő­siti annak tudata, hogy mindaddig, amig az alkotmány olyan intézményes bizto­sítékokkal körül nem bástyáztatik, a melyek kizárttá tesznek a féle támadá­sokat, mint a minőkben részünk volt az osztrák hatalomtól tavaly s ez év ele­jén: mindaddig szükség van arra, hogy minden tisztességes magyar hazafi, fen- tartván elveit érintetlen épségükben, a koalíciós kormány vezérlete alatt együt­tesen vegyen részt az építés munkájá­ban ép úgy, a hogy együtt vett részt a harcban. Nem csak Ausztriával, de az oszt­rák császárságnak közöttünk élő és élős­ködő parazitáival szemben is szövetség­ben kell lenni a jó hazafiaknak, mert tévedés azt hinni, hogy a koalíció kor­mányra jutásával a Kristóffy — Nagy László-féle elemek megszűntek létezni. Csak félrevonulni kényszerültek, de bár mely percben készen állanak a nemzet elleni küzdelemre, ha erre alkalom nyí­lik s ha Ausztriától megkapják a felhí­vást és a csengő ércet. Ezek ellen á hazaárulók ellen, a kik­nek sokkal több titkos szövetségesük volt a lezajlott harcban, mint gondolhattuk, annál is inkább fenn kell tartanunk a hazafiak szövetségét, mert le kell szá­molnunk annak szükségességével is, hogy a nemzeti alapon álló összes pártokat megtisztítsuk a kétlakiaktól. Képviselőjelöltséget is viselt néppárti vezérférfiak, a kik az egyik kerületben a koalíciós pártok elnöki tisztjét töltöt­ték be s a másik kerületben a függet­lenségi párt ellen a Tisza-párt pronon- szirozott embere mellett csendőrfedezet alatt ugyan, de nyíltan korteskedtek és függetlenségi pártelnökök, a kik össze­köttetést tartottak fent a darabantok kormányával és egész sorozatát követ­ték el a haladó-párti truc-öknek — nem a koalíció kebelébe, hanem egy külön SZ A T M ÁRV Á R MEGY E. bokrétába valók, mely csak hadd virá­gozzék, hadd illatozzék a Kristóffy tisz­teletére, Nagy László örömére! Városunk uj politikai lapja, a Nagy­károly és Vidéke kesernyés reflexiókat tesz múlt számunk azon hírére, melyben az ő po­litikaivá történt átalakulásáról megemlékeztünk. Sajnáljuk, hogy objektiv tényeken alapuló megjegyzéseink bántják t. laptársunkat, de nem tehetünk róla. Mielőtt mi lapunkat múlt év novemberében megalapítottuk, elsősorban a Nagykároly és Vidéke politikai lappá való átalakítására gondoltunk s Adler Adolf ur­nák, a lap szerkesztőjének tettünk is ilyen irányú ajánlatot. Ajánlatunkat megfontolás után nem fogadta el, a Nagykároly és Vidéke pi­hent társadalmisága nyugalmas berkében, Adíer az ellenállásban személyileg küzdött pro- és contra, mi pedig belementünk a lapalapitásba. Joggal mondhattuk tehát és épen mi, hogy a Nk. és V. a harcok babérai helyett inkább vá­gyott a béke áldásaira. Azt pedig, hogy a füg­getlenségi párt kiváriatára lett a Nk. és V. po­litikai lappá átalakítva, a történeti igazság ked­véért úgy kell helyesbítenünk, hogy a párt 120-as választmányának a folyó évi képviselő- választás előtt néhány nappal tartott ülésén Sternberg Sándor kérdésére Adler kijelentette, hogy a lapot politikaivá alakítja. Ez volt a »pártkivárialoiju. A keresztény szocialista párt­tól való állítólagos ijedelem pedig ép oly Ádolf-féle jámbor naivitás, mint a székhely megtartása — a második közjegyzőség utján. Vármegyei állandó választmány. A vármegyei állandó választmány a május 29. rendes közgyűlés tárgyainak előkészítése végett e hó 25-én délelőtt 10 és fél órakor a vármegyei székház émeleti kis termében ülést tartott. A választmány tagjai a közel múlt időbeli üléseken gyér számban jelentek meg, annál jobban esett ma látnunk, hogy az érdeklődés a közügyek terén előirt e nemű hivatásra is nagyobb számban vonzotta össze a törvényha­tósági bizottságnak a választmányba küldött tagjait, akik mintegy 40-en, tehát 2/s'a<i rész arányban jelentek meg. holott a közeli egy-két év alatt alig 5-10 tag jelent meg s azoknak is nagy része helybeli yolt. A tanácsterembe Tépő vm. főispánt lelkes j éljenzéssel fogadták s ő az elnöki széket elfog- j lalva, örömének adott kifejezést, hogy a köz- igazgatás ilyen fontos részében az állandó választmányban ma a tagok ily szép számban jelentek meg s rámutatott arra, hogy az állandó választmány azon szerve a törvényhatóságnak, a hol a dolgok leszürődve, a közgyűlés elé jutnak; ennélfogva fontos az, hogy az állandó választmány kötelességét híven teljesítse; a törvény az állandó választmány megalakítására és működési körére nézve különös cautelát nem adott, tagjainak számát nem korlátozta, miért is a törvényhatósági bizottság oly nagy számban állapitolla meg a tagok számát, hogy a vármegye minden részéből érdekelt abban résztvehessen; kéri az állandó válásztmányt, hogy méltóztassék az ügyeket elfogulatlanul tárgyalni, s igy hivatásának kétségtelenül meg fog felelni; ebben a reményben ismét üdvözli az állandó választmányt s az ülést megnyitja. Domahidy István indítványozta, hogy első sorban azon ügyeket vegye a választmány tár­gyalás alá, melyek a tisztviselőket, kikre az ügyek vezetését bízta a törvényhatóság, a leg­közelebbi magatartásukból folyólag közvetle­nebbül érdeklik; ez indítványt egyhangúlag el is fogadták. Napirend előtt Ináncsi Pap Kálmán biz. tag szólalt fel s hivatkozott arra, hogy a múlt héten a közig, bizottság ülésén miért nem vett részt s ottani tagságáról miért mondott le; ez úttal nem akar szót szaporítani, csak azt jelenti ki, hogy a nemzeti ellenállásban, az alkotmány- védelemben részt vett tisztviselők magatartá­sából folyólag ellene felhozott vád nem igaz s ő a vád súlya alatt az állandó választmány ülésében sem akar részt venni, állandó választ­mányi tagságáról lemond s eltávozik; az állandó választmány a kijelentést minden indok nélkül egyszerűen tudomásul vette. Luby Géza indítványozza, hogy a mennyi­ben a vármegyeház újjá alakításával kapcso­latban beszerzett bútorokról elszámolás még nincs s a vármegyében elterjedt hírek szerint a bútorok egy részét Kristóffy és Nagy László elhordták, az államépitészeti hivatal közbejöt­tével a hiányok leltárilag állapíttassanak meg; ez indítvány feletti vitában llosvay Aladár, Nemeslólhy Szabó Antal és Tóth Móric vettek részt s miután llosvay Aladár alispán helyettes kellő felvilágositást adott arra nézve, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlése már elő­21. szám. zőleg leltározó bizottságot küldött ki s ennek feladata lesz a hiányok megállapítása is, — a választmány az indítvány felett napirendre tért. A legközelebbi közgyűlés vármegyei alis- páni helyettest felhívta, hogy állapítsa meg s jelentse be azon tisztviselőknek neveit, kik a nemzeti ellenállás, illetve az alkotmány véde­lem tárgyában hozott közgyűlési határozatnak eleget nem tettek; alispánhelyettes a kellő ada­tokkal felszerelt jelentését be is mutatta; Domahidy István indítványozta, hogy ez a je­lentés akként tárgyallassék, hogy a fontos kér­désben bűnhődjék, aki valóban bűnös és me­neküljön az ártatlan; Dr. Falussy Árpád vm. főispán kifejtette annak a magatartásnak a kiváló erejét, melyet a tisztviselők az alkot­mány védelem körül tanúsítottak, s miután — szerinte — egyes tisztviselők úgy jártak el, mint az a katona, a kinek őrt kellett volna ál­lama, de teljesítette az ellenség akaratát, — a közgyűlés vegye tudomásul, hogy kik azok a tisztviselők, a kikre nem számíthat az alkot­mány védelmében; — a vita további folyamán N. Szabó Albert indítványozta, hogy valamennyi bejelentett tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást megejtő vizsgálat rendeltessék el; ehhez hozzá­járult Dr. Kovács Dezső azzal a kifejtéssel, hogy vannak a tisztviselők közt, akik a resistá- lásban nem vettek részt s vannak, akik el­mentek a szélső határig; — egyesek megsér­tették a közgyűlés határozatait gyöngeségből, viszont lehetnek esetleg kevésbé hibásak is, tehát a vizsgálattal mindenkinek módot kell nyújtani, hogy védelmezze magát, mert ha a bejelentést a közgyűlés tudomásul is venné, a tisztviselőknek saját érdekökben önmaguknak kellene kérniök a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelését. Az állandó választmány a hosszúra nyúlt vita után egyhangúlag ki­mondotta, hogy javasolja közgyűlésnek, hogy a bejelentett tisztviselők ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelje el. Az állandó választmány két nyugdíj kér­vény felett is véleményt nyilvánított; llosvay Endre főszolgabíró és Nagy Sándor I. aljegyző kérték nyugdíjaztatásukat; előbbi egész fizetés­sel kérte nyugdíjaztatását, de nyugdíj választ­mány csak a szabályrendelet szerint 29 évi szolgálat után járó százalék szerinti nyugdíj összeget javásoil, ezt az állandó választmány is elfogadta; utóbbi a 26 év és 6 hónapi szol­gálatán felül még három évet kért beszámít­tatni nyugdíj éveibe azon a címen, hogy hi­vatalos teendői közben lett beteg; ezt a 3 évi beszámítást a nyugdíj választmány javasolta is, azonban az állandó választmány csak az eltöl­tött szolgálat tényleges ideje után járó nyug­díj összeget javasolta kiadatni. Érdekesebb tárgyak voltak még, hogy a volt törvénytelen kormány ügvvivőségnek má­sodszori kinevezését tudató leiratokat az ál­landó választmány tudomásvételre nem ajánlja,, hanem egyszerűen visszaküldeni javasolja. — Továbbá javasolja az állandó választmány a közgyűlésnek, hogy az állami elemi iskolák építésére uj kölcsönt vegyen fel, miután az előbbi kölcsön lebonyolítható nem volt; — a tűzrendészed és jegyzői magán munkálatokra vonatkozó szabályrendelet módosítását szintén javasolja; — a nagykárolyi iparos tanonciskola javára pedig zálogházi árverésből befolyt, a jogositottak által nem vett 156 koronát azon iskola részére adományozni véleményezte; — a »Mária« völgyi (lurvékouyai) fürdőt gyógy­fürdő jelleggel felruházni javasolta. Az állandó választmány tárgysorozatának egy kiemelkedő pontja volt Mándy Zoltán bi­zottsági tag hazafias indítványa, hogy a vár­megye hazafias közönsége boríthat fátyolt a sötét korszakra, de a legutóbbi gyászos kor szereplőinek neve márvány táblán bevésve nem maradhat; Kölcsey Antal "biz. tag az indítvány­hoz azzal járul hozzá, hogy annál sajnálatosabb az elmúlt korszak, mert a magunk házából a magunk embere vert ki csendőrrel; — Mándy Zoltán indítványát a választmány elfogadásra egyhangúlag ajánlja oly megoldással, hogy a Kristóffy és Nagy László nevei a márványtáb­lán töröltessenek s helyökre a győzelem jel­vényei, három tulipán illesztessék oda. Az állandó választmány a közgyűlés tárgy- sorozatába felvett összes ügyeket letárgyalta és délután 1 órakor befejezte tárgyalásait. — Tulipán mozgalom. Különösen rőfös kereskedőinket éri a vád, hogy nemtörődöm­ségükkel lehetetlenné teszik a hazafias közön­ség ama célját, hogy magyar gyártmányt vá­sároljanak. Sok helyről úgy halljuk, hogy ke­reskedőink legnagyobb része valóságos csem­pészetet iiz az idegen és főkép osztrák árukkal, a melyeket magyar gyártmányoknak hirdet. Kötelességünknek tartjuk felhívni e hallott pa­naszokra a közönség figyelmét s újra hangsú­lyozni azt a nemzeti noblesse oblige-t, hogy csak magyar gyártmányt vásároljunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom