Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-21 / 16. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 16. szám. dése a hozzá fűzött nagy várakozásoknak meg is tog felelni. Ebben a reményben köszöntjük szives üdvözlettel magas méltóságában a vármegye uj főispánját! Gróf K árolyi István programmbeszede. Nagykároly város és vidékének polgársága f. hó 19-én d. u. 4 órakor a városháza nagy termében nagy számban gyűlt össze, hogy a nagykárolyi választókerületre a képviselőjelölést megtegye. — Papp Béla a nagykárolyi függetlenségi párt egyik elnöke üdvözölvén a megjelenteket, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nagykárolyi választókerület-or- szággyülési képviselőjelöltje csak Gróf Károlyi István, nemzeti küzdelmünk egyik kimagasló, vezéralakja lehet, mely kijelentés után az ezrekre menő polgárság hosszantartó, lelkes éljenzéssel adott kifejezést óhajának úgy, hogy Papp Béla nem folytathatta tovább beszédét. Eközben belépeti a terembe Gróf Károlyi István, Papp Béla feléje fordulva, tudomására hozta, hogy a nagykárolyi választókerület polgársága osztatlan, egyhangú lelkesedéssel képviselőjelöltnek kikiáltotta. A nagykárolyi választókerület polgársága — úgymond — bizalommal tekint Méltóságodra, mert egész múltja, különösen a most lefolyt nagy nemzeti küzdelemben tanusitott fáradhatatlan, kitartó, áldozatkész munkássága biztosíték arra, hogy olyan képviselőt fog küldeni a megalakulandó képviselőházba, kinek minden gondolata, szivének minden dobbanása csak a haza függetlensége, önállósága utáni vágyban tükröződik vissza. Kérem tehát Méltóságodat, fogadja el ez egyhangú jelölést és szíveskedjék programmbe- szédét elmondani. Ezután Adler Adolf dr. mint a nagykárolyi függetlenségi párt másik elnöke üdvözölte hazafias szép beszéddel Károlyi István grófot, mire ő a polgárság felé fordulva a következőkben mondotta el programmbeszédét: Tisztelt Polgártársak ! Meglepetésemre azt olvastam pár nap előtt az újságokban, hogy én folyó hó 19-én beszámolót fogok tartani Nagykárolyban. Első pillanatban nem bírtam magamnak megmagyarázni, hogy honnét tudják ezt a nagykárolyiak, mikor nekem erről sejtelmem sem volt? Végre is elhitettem magammal, hogy én 19-én valójában beszámolót fogok tartani Nagykárolyban; — és miért hitettem ezt el magammal ? egy- I szerűen azért, mert e hirt a pesti lapok a Nagykárolyban szerkesztett »Szatmárvármegyé«- ből vettékjít;- — tehát e hírnek igaznak kell lennie, — minekutánna ez az újság a független 18-as párt szócsöve... Eljöttem tehát, hogy a kilátásba helyezett beszámolót a jelzett napon t. i. ma megtartsam. A tapasztalat jó mester, még a magyar is okulhat belőle. Be kell látnunk, hogy az anyagi önállóság legfőbb biztosítéka nemzeti függ ellenségünknek. A nép elszegényedésének, »a nemzet önállóságát is eltemetéssel fenyegető emez örvénynek« határt kell vetni. Az utóbbi szavakkal jelöli meg célját az 1844-ben megalakult »Országos védegyesület«. Elég magasztaló szavakkal nem illethetők Batthyány Kázmér és Teleki László grófok, továbbá Kossuth Lajos, hogy a Védegyesület élére állottak. Még dicséretesebb a nemes grófnőknek, Károlyi Gvörgynének és Batthyány Lajos- nénak a cselekedete, midőn az egyszerű honi ruhaszövetek viselésére jó példát adtak. Önzetlen lelkesedésük s a helyzet okos mérlegelése le tudta velők győzetni kifinomult ízlésüket. Mellőzték a külföldi, a sokkal csinosabb ipar- készitményt, hogy a hazai iparnak lendületet adjanak. Mert egyedül a rosszakarat foghatja rá, hogy a mozgalom eredményekkel nem járt. Csak 1845-ben 98 gyár létesült. Posztó, selyem, gyapjú, gyapot, üveg és agyag-edényiparunk lendülete határozottan a Védegyesület hatása. A nagyobb eredményt a mostoha idők gátolták meg. A Tulipánkert kedvezőbb auspiciumok közt létesült. Anyagi erőnk nagyobb, ipartelepünk számosabb, kereskedőink értelmesebbek, népünk öntudatosabb. Mind oly kellékek, melyek a sikert biztosíthatják. De egy feltétel el- mulaszthatatlanul szükséges: az erős elhatározás, hogy a. cell soha szem elől nem tévesztjük. A nemzeti eszmének mindenütt, az anyagi és szellemi téren egyaránt való érvényesítése tüz- oszlopként lebegjen szemeink előtt. E tüzosz- lop vezessen be bennünket az Ígéret földére: az iparilag is önálló, az erős, nemzeti alapon felépült Magyarországba. Sajnos, a magyar társadalom némely rétege még ma sem gyógyult ki régi hibájából, a külföldieskedésböl. Ne menjünk messzebb. Tisztelt Polgártársak! Nem hiszem, hogy valaha nehezebb szerep jutott volna egy képviselőnek a jelenleginél : beszámolni arról, amit nem tett, beszá- molni^olyasmikről, amik meg nem történitek? Megválasztatáson) óta ugyanis egyebet nem tehettem, minthogy párszor bementem a képviselőházba ama tudattal, hogy onnét vagy szép, vagy nem szép szerével ki leszek utasittatva képviselőtársaimmal egyetemben. Dolgozni tehát mitsem dolgozhattunk — mert épp úgy Tisza István, mint Kehérváry felfuvalkodott nevetséges handabandázása és törvénytelen viselkedése ezt lehetetlenné tették. Az országgyűlés feloszlatása után, mint a Coalitio tagja részt vettem a munkában és tehetségemhez képest mindent elkövettem épp úgy a megyében, mint a 60-as bizottság elnöke, valamint Budapesten, mint a Vezérbizottság tagja, hogy az ellentállást az ügyvivőkkel szemben fenntarthassuk és hogy alkotmányunkat, áldozatot nem kiméivé, megmenthessük. Bevallom őszintén, hogy ama számtalan fenyegetések, hazugságok, erőszakoskodások láttára és hallatára azt hittem, hogy még hosszabb időkig fog eltartani ama szomorú állapot, melyben a nemzet anyagilag, erkölcsileg sújtva és megalázva lön. Hitem szerint nem is virradt volna fel ilyen hirtelen, ha vagy jobbról, vagy balról, vagy hátulról nem irányították volna javunkra a kocka esését... Lön világosság! Eloszlott a hazugság, csalás, rágalomszőtte sürü légkör, mely nem bocsájlá a király közelébe az igazság sugarait... Királyunk felismerte a helyzetet, és felismerve azt, elűzte környezetéből azokat, akik magyar létükre, a magyar hazát akarták áruba bocsájtani, és oly férfiakra bízta az ország kormányzatát, akik vezérszerepet vittek a nemzeti küzdelemben, védve alkotmányunkat. Első teendője a jelenlegi kormánynak — mint azt Wekerle Sándor miniszterelnök, a koalícióhoz tartQzó pártok értekezletén kijelenté — az leszen, hogy: az alkotmányos élet folytonosságát biztositsa, hogy a közigazgatás körében s az állami igazgatás egész terén az alkotmányos rendet és jogfolytonosság elvét minden irányban helyreállítsa s az alkotmányos életen ejtett sebeket jogrendünknek meg- felelőleg és különös tekintetlel a jogellenesen sértett személyi igényekre haladék nélkül orvosolja, ennek megtétele után rögtön a választási jog reformja következik, a magyar állameszme nemzeti jellegének sérelme nélkül, — minden hivatott tényező jogosultságának s különösen a munkáselem jogosultságának érvényesülése mellett, az általános szavazati jog elve alapján. (Lelkes éljenzés.) A mai állapotot nem lehet másnak tekinteni, mint egy egyszerű fegyverszünetnek. Nem győzelem az a mi részünkre, nem legyőzetése az az ellenfélnek. E most jelzett fegyverszünet alatt a jelenlegi kormány helyre állítja a jog rendjét, az országgyűlés elkészíti a választási törvényt s ha ez maradjunk az egyszerű kalapviseletnél. Nem kapósabb-e a kalap, ha párisi, londoni, ales- tandriai, vagy legalább bécsi gyártmány ? A cipő nem is jó, ha nem karlsbadi. Valljuk be, eszünkbe sem igen jutott, hogy ruhánkat hazai posztóból készítessük ? A kevésbbé válogatósnak brünni megfelelt, a válogatósaidnak már angol kellett. Ä vásznat meg sem néztük, ha nem a cseh rumburgi jegyet viselte? A női toilette cikkek ezer faját fel sem merem említeni! A hazai jobb gyártmányokat is külföldi jegy alatt kellett forgalomba hozni, hogy a vevő-közönség tetszését megnyerje. Pedig ma már sok iparcikkünk méltán versenyez a külföldivel, az osztrákot meg nem egy felül is múlja. A társadalom közönyössége hozza azután magával, hogy a gazda kesereg a sanyarú viszonyokon. A termésen vagy nem, vagy rossz árban tud túladni. A keresletet az osztrák szükséglet s árak befolyásolják, mert nincs iparunk, mely azt feldolgozza. A munkás-kéz kivándorol, mert nem talál foglalkozást. A kisiparos nem jut megrendeléshez. A kereskedő tengődik, mert a hasznot nagyon megapasztja a külföldi közvetítés és a hosszú ut. Régi rossz szokás pl., hogy a Magyarországnak szánt gyarmatárukat nem a fiumei, hanem a trieszti kikötőben rakják ki. A magyar nemzetgazdák pedig szintén megértettek már annyit, hogy a nemzet vagyonossá csak ott lehet, hol földművelés, ipar s a kereskedelem szoros kapcsolatban van egymással. Hol a föld fölös termését feldolgozza az ipar, az ipar terméket meg értékesíti a kereskedő. Bár a köztudatba is átment e felfogás, határozott alakban a magyar ipar felvirágoztatására vajmi kevés történt ez ideig. A keleti népből még mindig meg volt bennünk annyi, hogy a kormány gyámkodásától vártunk minden kezdeménvezést. meglesz, a jövő országgyűlés, mely már az általános választási törvény alapján megválasztott képviselőkkel kiegészítve jő össze, fogja a döntő csatát megvívni a függőben hagyott kérdések felett. Mi tehát mitsem adtunk fel, csakis fegyverszünetet kötöttünk, mint már mondám ideiglenesen ; e fegyverszünet megkötése azonban óriási elégtétel a nemzetre nézve és kiszámit- hatlan anyagi és erkölcsi nyereség ama tekintetben, hogy megszabadult és remélem egyszer s mindenkorra azoktól, a kik nem átallották rávenni a királyt, hogy a szenvedés nyomor korszakával fenyegesse meg Hazánkat és akik a legutóbbi napokig is, adott esküje megszegésére igyekeztek rávenni őt. De ne foglalkozzunk velők! Hasukon feküsznek úgyis ma már, ne lépjünk reájuk. Hisz elsöpri őket a nemzet megvetése, a nemzet átka! Ami az én programmomat illeti, azt röviden a következőkben adhatom elő: Szóról- szóra, betüről-betüre ugyanaz ami a 48. független Kossuthpárt programmja! (Percekig tartó viharos éljenzés.) E zászló alatt harcoltam most, és e zászló alatt fogok harcolni jövőre is! Ünnepélyesen ki kell azonban jelentenem és pedig hangsúlyozva, hogy én a magyar állameszme nemzeti jellegének sérelme nélkül, mindig s igy ma is az általános szavazati jog behozatala mellett voltam és vagyok! ezt azért tartom szükségesnek ma kijelenteni, mert már több Ízben az ellenkezőt hiresztelték felőlem kedves jóakaró barátaim. Visszatérve programmomra: Én megmaradok közkatonának, nem áhítozom semmi vezérszerepre, magas állásra s mint közkatona szolgálni kívánom hazámat jövőre is a közügyek terén, ha önök megválasztanak: mint országgyűlési képviselő, ha nem: mint tagja a főrendiháznak: bármelyik helyen ugyanegy cél elérése után fogok törekedni, küzdeni — kivívni hazám szabadságát, függetlenségét! Bízom, benne, hitem, reményem erős, hogy hogy előbb-utóbb ama zászlóra fog esküdni a magyar nemzet mindegyik hazáját szerető fia, melynek jeligéje e két magasztos fogalom : szabadság, függetlenség ! és ha ez bekövetkezik, akkor, de csakis akkor biztosítva is lészen Magyarország szép jövője, a nagyidők emlékéhez hasonló felvirágzása, hatalma, birtoka és a magyar király jogara és a történelem híven és igazságosan fog megemlékezni az alig múlt küzdelmeinkről, melyet megvívni voltunk kénytelenek; meg fog emlékezni az árulókról és azokról is, akik magukat e nehéz küzdelmünk alatt, egyéni érdekből, kegyvesztés félelméből vagy gyávaságból, semmi áldozatot nem hozva, félreállásuk által tüntettek. De ezen polgártársainkról nekünk élőknek is meg kell emlékeznünk! Nem szabad neveiket elfelednünk, mert mint mondám, a döntő ütközet még csak ezután fog bekövetkezni; tudnunk kel. tehát, hogy ki lesz velünk és ki ellenünk? Most még csak annyit: hogy az önöknek tett Ígéretemet, melyre Kevés embernek volt meg az a tisztult felfogása, mint Nagykároly országszerte tisztelt urának, Károlyi István grófnak. Fényes várkastélyában bámulva szemlélheti a látogató a szebbnél-szebb, Ízléssel kiállított, szolid ipartárgyakat. De csodálkozásunk akkor éri el a tetőfokot, midőn a vár ura felvilágosit, hogy nem angol, még nem is budapesti gyárakban készültek azok, hanem nagykárolyi kisiparosok csinálták. A tárgyak a magyar iparos értelmes- ségét bizonyítják, az eredménynyel szemben nincs értéke a kételkedésnek, a ieszólásnak. Legfeljebb egy fájó sóhaj hagyja el keblünket a gondolatnál: hova fejlődött volna iparunk, ha minden magyar Károlyi István gróf módjára jár el. A kikelet szép magyar virága, a tulipán, szárnyat adott azonban az eszmének. Sírjából kikelt a magyar Védőegyesület. Alakja óriásivá növekedett. Keleten, nyugaton, északon és délen meglátták egyszerre. Vagy ha nem látta, megérezte minden igaz magyar szív. Mert nem magyar az, hanem korcsivadék, kit az eszme tettre, áldozatra nem lelkesít. Régi igazság, hogy az egyetértésben van az erő. A Tulipánkert erőt akar adni a mozgalomnak. A békés munkát hirdeti, nem a harcot. Nem pártérdeket akar szolgálni, hanem általános nemzeti érdeket. Az ország különböző vallásu, nyelvű s társadalmi osztályú lakóit nem szétválasztani akarja, hanem a nagy eszme szolgálatában tömöriteni. Összekovácsolni óhajtja, hogy sziklafalként álljon ellen a bárhonnan jövő ellenséges támadásnak. A Tulipánkert nem volna életrevaló, ha ellenségei nem volnának. Minden nagy és hatalmas eszme felszabadítja a gonosz indulatokat. Korszakos átalakulás piszok és szenv nélkül nem történhetik meg. A dagadó tenger mennyi tisztátalan anyagot vet ki partjára ? Látványnak épen nem szép, de eredményeiben mégis hasznos. A duzzadó nemzeti önérzet
