Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-17 / 11. szám
2-ik oldal SZ AT MÁRVÁR MEGYE. 1 1. szám. sével az idegen nemzetből való királyi biztosok Ítélkeztek a Draskóczv perben. E “törvénycikkekből tényként kell megállapítani azt, hogy úgy a nemzet, mint 'a király, a törvényhozás beleegyezése nélkül kiküldött királyi bizlosok intézményét mindenkor törvénytelennek tartotta. Ennek dacára gyakran küldettek ki királyi biztosok, — a nemzet tiltakozott ellene, — de mint tényleges hatalomnak engedelmeskedett. 1805:5. te., a melylyel Fejérváry táborszernagy a teljhatalom királyi biztosok kinevezésének jogosságát indokolni akarja, szinte egy tiltakozás a királyi biztosok kiküldése ellen. Azt mondja: Miután attól, hogy a vármegyék királyi biztosságokkal legyenek terhelve, az ország lakókat az 1649:42. te. a szabadkirályi városokat pedig az 1715:57. te. óvja, ha valami baj adja elő magát, ne küldessék ki királyi biztos, hanem igazítsák azt el a főispánok saját hatáskörükben. Egy kivételt, a mely esetben megengedhetőnek tartja a királyi biztos kiküldését, — tesz a törvény tudni illik a roszlelkü árulkodások megakadályozása céljából rendkívüli esetekben, — mikor biztos kiküldését elkerülhetetlennek tartja ő szent felsége, biztosokat küldhet ki, — de kiköti azt, hogy „nem kisebb tekintélyű férfiak közül, méltóztassék kinevezni, mint maguk a beárultak, mert úgy kívánja „tisztök méltósága.“ E §-ból félreismerhetlenül látható, hogy a múltban, a kinevezett királyi biztosok személyiségével sem voltak a rendek megelégedve. Ezt a törvénycikket azonban, mely a roszlelkü árulkodások megakadályozásáról szól, hatályon kívül helyezte volna az 1877:5. te. is a hamis vádról szóló 227—231-ig terjedő §-aival ha már előzőleg hatályon kívül nem helyezte volna, az országgyűlés hozzájárulása nélkül kinevezett királyi biztosok intézményét az 1848: te. Az 1848:3. te. 3. §-a azt mondja, ő felsége a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar minisztériuma által gyakorolja, — s bármely rendeleté, parancsolata, határozata, kinevezése csak úgy érvényes, ha a Budapesten székelő miniszterek egyike által is ellen jegyeztetett. Az 1867:7. te. hozzá teszi, hogy a végrehajtó hatalmat a minisztérium által személyesen gyakorolja a király, a minisztérium pedig az ország- gyűlésnek felelős. Hogy a törvényhozó hatalom, a mely áll a királyból és ország- gyűlésből, mily nagy súlyt fektet arra, hogy a király végrehajtó hatalmát személyesen és csak felelős minisztériuma által gyakorolhassa, igazolja az 1867 : 7. te. azon intézkedése, hogy „az 1847—48 3. Ic.-nek a nádor mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó intézkedéseit hatályon kívül helyezte, miután ő felsége a végrehajtó hatalmat csak személyesen a magyar minisztérium által gyakorolhatja.“ v) felsége végrehajtói hatalmában foglalt jogokat tehát, csak személyesen gyakorolhatja felelős minisztérium által és a törvények értelmében. És feltéve, hogy ezen hatalmat az alkotmány értelmében, valamikor biztosok utján gyakorolhatta volna, még akkor sem gyakorolhatná ezt igy ma, az 1848:111. te. meghozatala után. Országgyűlésnek nem felelős királyi biztos utján végrehajtó hatalmát nem gyakorolhatja. Annál kevésbé gyakorolhatja a törvényhozásban őt megillető jogokat királyi biztos utján, kinek alkotmányunk szerint közjogi hatásköre nincs és kit még a büntető jog sem részesít, a király személyét megillető különös védelemben. Alkotmányjogi szabály, hogy a szouve- renitás egyik tényezőjével az országgyűléssel, a souvercnitás másik tényezője a király, vagy személyesen, vagy felelős miniszterei által érintkezik. Az országgyűlésnek nem felelős, alkotmányjogi hatáskörrel nem bíró királyi biztossal az országgyűlés szóba (illa ni nem köteles. A mostan kinevezett királyi bizto sok kiküldés is kétségkívül az alkotmányba ütközik, az a tény pedig, hogy ezen királyi biztosok teljhatalommal ru- háztattak fel, — egyenesen az alkotmány semmibe vételét jelenti. Alkotmányos országban nem lehet királyi biztos. Alkotmányos országban a királyi jogok gyakorlásának is van korlátja. Korlátja az ország alkotmánya. És ha a királyi hatalom szabad gyakorlását korlátolja természetesen a királyi biztosi hatalom gyakorlását is, — mert a közjogban, — éppen úgy mint a magánjogban a megbízó oly jogot ruházhat át a megbízottra, a milyen öt megilleti. A király sem ruházhat át oly jogokat, a melyek őt meg nem illetik. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye területére kinevezett királyi biztos felhatalmaz- tatott, hogy a törvényhatósági közgyűlést, közigazgatási bizottságot, a tőrvény hatóság egyébb bizottságait és választmányait felfüggeszthesse a törvényhatósági közgyűlés összes jogait maga gyakorolhassa, s a szükséghez képest a köz- igazgatási bizottságot és a törvényhatóság egyébb bizottságait és választmányait megalakíthassa a törvényhatóság tiszvi- selőivel és közegeivel közvetlenül rendelkezhessék, a nem engedelmeskedő tisztviselőket vizsgálat alá vonhassa — hivataluktól felfüggeszthesse és hogy általában mindent megtehessen amit a törvények tekintélyének s a felelős kormány törvényes rendeletének érvényesítésére szükségesnek talál. Az 1867. Il-ik t. c.-ben foglalt királyi eskü többek közt ezt mondja „Magyarország és társországai törvényhatóságait s egyházi s világi minden rendű lakosait, jogaikban, kiváltságaikban, szabadságaikban, szabadalmaikban, törvényeinkben, régi jó és helyben hagyott szokásainkban megtartandjuk.“ A köztörvényhatóságok jogait az 1870. 42. tör., — majd az 1886. 21. tör. szabályozza. Ezen törvények szerint a törvény- hatóságot a törvényhatósági közgyűlés képviseli. A közgyűlés jogait pedig kizárólag a közgyűlés van jogosítva gyakorolni, senki más. A törvényhatósági bizottság alkatelemei : A törvény által meghatározott tisztviselők, hivataluk alapján, — és a bizottsági tagok, kik felerészben mint a legtöbb adófizetők, adójuk alapján, fele részben pedig mint választott bizottsági tagok foglalnak helyet a bizottságban. A választott bizottsági tagokat azok választják. kik a törvényhatóság területén a képviselő választók, az évre érvényes névsorában felvéve vannak. A törvényhatósági bizottságot kinevezni senkinek sincs joga. A miniszerium az 1886. 21. t.-c. 64. |-a alapján csak a főispánt jogosított felhatalmazni arra, hogy a tisztviselőkkel közvetlenül rendelkezhessék és a nem engedelmeskedő tisztviselőket felfüggeszthesse, elmozdíthassa. Mást nem. Mig az 1886. 21. t.-c. életben van, addig az 1867. II. t.-c. értelmében a törvényhatóságnak abban foglalt jogait mindenki tisztelni köteles és az senki részére ki nem sajátítható. Az 1886. 21. t.-c. j pedig ma életben van, mert a törvényt alkotmányosan csak azok helyezhetik hatályon kívül, akik azt megalkották: az országgyűlés és a király, és az 1886. 21. t.-c. hatályon kívül helyezéséről az országgyűlésen még szó sem volt. Az 1886. 21. t.-c. éleiben lévén, az abban a törvényhatóságnak biztosított jogokat az országgyűlés hozzájárulása nélkül a király sem veheti el és a király sem gyakorolhatja, igy ezen jogok gyakorlását másra át nem ruházhatja. Az országgyűlés megkérdezése sőt akarata ellenére kinevezett királyi biztosok tehát törvénytelenek és alkotmány- ellenesek. Királyi biztos kiküldetése ma is, ép úgy, mint a múltban, csak akkor volt törvényes és alkotmányunknak megfelelő, ha az a törvényhozó hatalom t. i. a király és országgyűlés akarata folytán történt. Elismerte ezt a király is implicite az által, hogy amikor 1879. évben a Szeged város törvényhatóságába királyi biztos kiküldése vált szükségessé, a biztos kinevezéséről és hatásköréről hozott (1879. 20. t.-c.) törvényt szentesítette, ami bizonyára nem történt volna meg akkor, ha azt hitte volna, hogy jogában áll egyoldalulag, az országgyűlés megkérdezése nélkül is, közigazgatási hatáskörrel és közjogi állással biró királyi biztost kinevezni. E szabály alól kivétel is van: A protestáns zsinatra, vagy görögkeleti kongresszusokra küldhet ki a király biztost, az országgyűlés megkérdezése nélkül is, miután az igy küldött biztosok semmi közigazgatási tevékenységet nem fejtenek ki és kizárólag a király főfelügyeleti jogának gyakorlására szorítkoznak. Szerepük alig valamivel több, mint egy temetésre vagy templomszentelésre kiküldött királyi megbízottnak. ★ 1867-ben, mikor a nemzet a keserű megpróbáltatásoknak hosszú évei után kibékült királyával — joggal hihette azt, hogy a király kibékült királyával, joggal hihette azt, hogy a király által az országgyűlés beleegyezése nélkül kiküldendő biztosokkal a császári akaratnak a nemzetre való erőszakolására irányuló kísérletek végleg megszűntek. A nemzet csalódott ebben is, mint sok minden egyébben. Abban" a meg nem ingatható reményében azonban, hogy a császári akarat a nemzet szabadságán, alkotmányán és függetlenségén győzedelmeskedni nem fog — nem csalódhatik soha! Elöleges cenzúra.
