Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-17 / 11. szám
Nagykároly, 1906. március 17.-----------—9 Ml. s zám. SZATMARVá II. évfolyam. £ 'í/y i* ' /JJ £-j POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. /fa >. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Scerkeszt6ség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —Telefon-szám: 9. -e~ Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Oózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos : a lapvazérlö-bizottság. Szerkesztő: Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre.............................2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és' a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. •«=>• Március idusára. — Irta Sághy Gyula. — 1848. március 15.-e a magyar szabadság hajnalhasadása. A magyar nem- j zet lelkesedése akkor alkotta meg a teljes magyar szabadságot és a parlamentáris alkotmányt. Váljon 1906. március 15-ike ennek alkonya lenne azért, mert bűnös kezek gáládul gázolnak benne és azt eltiporni, megsemmisíteni törekednek ? Gyásznap-e ez ma vagy mégis örömünnep ?! Mind a keltő. Gyászbaborulunk a fölött, hogy saját véreink emelik kezüket orgyilkos tőrrel a magyar alkotmányra és szabadságra; hogy még mindig sokan vannak a gyászmagyarkák, a kik a nemzet letörésére készséges segítséget nyújtanak, kik az abszolutizmus vak eszközeivé szegődnek, kik Judás- dijért vállalkoznak hazájuk szent ügyének elárulására. De e fölötti elkeseredésünkön át- csillan az öröm érzete a fölött, hogy a nemzet egésze nemzetiség, vallás és pártállás különbsége nélkül tömörül és határozott állást foglal a hazaárulással és a bűnös közönbösséggel szemben és kész az önfeláldozásig menő lelkesedéssel és kitartással megvívni a nemzeti harcot mindvégig, a mig csak a nemzeti ügyet diadalra nem juttatja. S a nemzetnek és a népnek az a sokat vitatott és félremagyarázott nyugalma és nyugodtsága nem jelenti a nemzeti küzdelem lankadását, hanem a nemzeti erő öntudatát, az elbizakodottság nélküli önbizalmát, a szilárd hitet a nemzeti ügy győzelmében. Azért, ha Hunnia e<je svászbaborult O O xj is egy időre, majd kiderül még, fel kel még napja, melynek meleg, éltető sugarai szétoszlatják a sötét fellegeket. Ezért csak ünnepeljük a magyar szabadság nagy ünnepét: március 15.-ét! Adózzunk kegyelettel a 48.-i magyar alkotmány nagy megalkotóinak, ezek között első sorban Kossuth Lajos dicső emlékének, valamint a rákövetkezett szabadságharcunk nagy nevű és névtelen hőseinek. Merítsünk erőt a kitartáshoz és lelkesedést az ő dicsteljes és önfeláldozó működésük szemléletéből, ezeréves nagy történelmi múltúnkból és ne zavarja ünnepünket a nemzet legyűrésére és megrontására szövetkezett banditákkal szemben érzett méltó felháborodásunk és fájdalmas érzetünkre. Ellenkezőleg tegyük ünnepünket az előző évfordulók ünnepléseinél is nagyobb szabásúvá ezzel is megmutatva gonosz és elvetemedett ellenségeinknek összetartásunkat, erőnket, lankadatlan lelkesedésünket és a nemzet kitartásába és ellenállási képességébe vetett biztos reményünket. S folytassuk szilárd elhatározással, áldozatkészséggel és teljes odaadással a nemzeti ellenállás nagy munkáját és semmiféle fenyegetésektől meg nem ijedve harcoljunk szabadságunkért, jogainkért és alkotmányunkért a törvény fegyvereivel, a mely fegyvereket kezeinkből soha ki nem ragadhat, a melyeket alkalmazva soha nem leszünk kénytelenek magunkat megadni. Ennek tudata acélozza meg erőinket, fokozza kitartásunkat és azon szilárd elhatározásunkat, hogy egy évi érdekeinket mindenkor készséggel rendeljük alá és örömmel hozzuk áldozatul a haza érdekének, és akkor bármily hosszú és nehéz legyen is küzdelmünk, bármily nyomor és szenvedés zúduljon is reánk és sokat szenvedett nemzetünkre s szép hazánkra, kimaradhatla- nul el fog következni — s talán nem is oly igen hosszú idő múlva, mint első pillanatra látszik — újra a most lábbal tiport magyar szabadság és magyar alkotmány teljes épségben való diadalmas helyreállítása, megszilárdítása és annak napja erőteljesebben fog ragyogni, mint valaha és jótevő és melegítő sugarai be fogják aranyozni e honnak minden igaz szivü polgárát. Elkövetkezik az a „jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán“ Úgy legyen! A királyi biztosokról. (Vk.) Mig magyar dinasztia ült a magyar trónon, — nem ismerték a királyi biztos intézményét. Mikor aztán idegen uralkodók kerültek a magyar trónra, megkellett ismerkedni a nemzet- nek a királyi biztosokkal is. Kétféle biztost ismer a történelem. Az egyik törvényhozási intézkedés folytán: szóval a király és az országgyűlés egvüttes akaratából (1559:47, 1559:48, 1569:47, 1578:18, 1588:10 és 33, 1599: 40, 1879:20. törvénycikkek) neveztetett ki. A másik, a király, — a törvényhozó hatalom egyik tényezőjének egyoldalii ténye, akarata folytán küldetett ki azért, hogy a császár-király császári akaratát a nemzetre erőszakolja, — vagy hogy egyes renitens vármegyét, vagy nemest megrendszabályozzon. Az utóbb említett királyi biztos kiküldetését törvényesnek, — magát a királyi biztost pedig alkotmányos tényezőnek soha sem ismerte el a nemzet, de mint a nyakára küldött tényleges hatalommal számolnia kellett. A királyi biztos intézménye soha sem volt rokonszenves, a nemzet előtt először azért, mert királyi biztosnak rendszerint vagy idegent neveztek ki, vagy mindenre kapható magyar embert, másodszor, mert a kinevezett egyének hivatása a császári akaratnak a nemzetre való erőszakolásában állott. Hivatásuk teljesítése körül sem lelkiismeretet nem ismertek, sem eszközeik megválasztásában nem voltak válogatósak. __________ Az alkotmányos élet korlátain — minden aggályoskodás nélkül — tultették magukat. A bécsi gondolkozási módra nagyon jellemző, hogy bár a királyi biztosokat a nemzet ellen, a nemzeti akarat leigázására nevezte ki rendszerint a király, — mégis a biztos kiküldésével felmerült költségeket a nemzetnek kellett viselnie, — illetve azon megyének, vagy megyéknek, a melyeknek területére kiküldetett. Az 1567:36. te. felszólítja Miksa királyt, hogy „kegyelmesen gondoskodni méltóztassék (mikép annak teljesítését kegyelmesen Ígérte) arról, hogy biztos uraknak költséget adjanak.“ A király e törvényt szentesitette, — de a költségekről nem gondoskodott. A királyi biztos kiküldésével jelentékeny költség merült fel, miért is rendesen azon vármegyéket tisztelték meg királybiztos kiküldésével, amelyek nem voltak a császári akarat kész szolgái. De nemcsak vármegyék „rendbehozatalára“ küldtek ki királyi biztosokat, hanem hazafias, magyar érzelmű renitens németek pereinek elbírálására is. A „külföldi nemzetből való biztosok“ előtt aztán semmi sem volt Verbőcy Hármaskönyve, ott látták az igazságot, ahol a császári akarat kívánta. Hiába tett óvást, hiába tiltakozott a renitens nemes, hogy az ország törvényei, különösen az 1649 : 42 te. értelmében a karokat és rendeket, meg kell tartani a koronázási hitlevél 5-k feltételében foglalt szabadságukban és a törvényes birói eljáráson kivül nem szabad akaratuk ellenére megbízásokkal terhelni. Nem ért az semmit, ha csak nem változtatott az illető politikai magatartásán és nem lett a császári akarat kész szolgája, — ugy járt, mint Drasko- vich Miklós és János grófok, akiknek a a Mosony-megyei Barátfalvai birtokban fekvő udvar-telkét „külföldi nemzetből való biztosok“ odaítéltek a Szentkereszti apát részére és végrehajtás alá vették. Az ország jelentékeny sérelmét látta mindenkor, a királyi biztosok kiküldésében. Tiltakoztak is a rendek kiküldetésük ellen számos törvénvben és a király atyai szivéhez gyakran fordultak orvoslásért. Ha bajban volt a király, ha a nemzet áldozatára volt szüksége, megígért mindent, de ha a baj elmúlt, ha az áldozatot megkapta, Írott malaszt maradt az Ígéret. így a király megígérte az 1649:42. tc.-ben, hogy a koronázási hitlevél 5-ik pontjában foglalt szabadságukban, megtartja a karokat és rendeket, — ez különben a koronázási hitlevélre letett esküjénél fogva is megkellett volna tartania, — és nem fogja őket királyi biztosok kiküldésével terhelni. És alig múlik el 10 év az 1859:120 tc.-ben I. Lipót beismerni kénytelen, hogy a közszabadság sérelmével, a királyi hitlevél és az 1649:4-2. tör vény cikket megsértéLapunk jelen száma lO oldal.
