Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-30 / 56. szám
Nagykároly, 1906. december 30. 56. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Ciőzrier Elek dr. Egész évre Félévre Előfizetési árak: . 8 korona Szerkesztő : Negyedévre 2 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Lgyes szám ara ZO tiller. Kéziratokat néni adunk vissza. Batthyány Lajos. Nagykároly, deczember 29. (s) A darabant korszak a maga elva- duitságával és erkölcstelenségével, úgy látszik, jótékony hatással volt a magyar közéletre. Úgy hatott ez a lelkekre, mint a nyári csendes eső a tikkadt növényzetre. Az is, ez is uj életnek, uj tevékenységnek nyitotta meg a kapuit. Félni lehetett, hogy az egykor fényes magyar közügy az elposványosodásnak esik áldozatul. Szinte megfeledkeztünk a múltról, meg annak nagy alakjairól. Eszünkbe sem j jutott, hogy ma már nem volnánk, ha nem lettek volna oly vezéreink, kik lelkűk dús kincstárát a haza oltárán áldozták fel. A kik a nemzetért éltek s haltak is meg. Mily fékevesztetten, félelmetesen rohan a megáradt folyó. Azt hinné az ember, hogy mindent elpusztít útjában. Nincs hatalom, mely lecsendesitené. De ime a nagy viz, a iciigcí i uh ide n haragjával, romboló kedvével együtt elnyeli. A magyarnak ilyen félelmetes tengere a német szomszéd. Évszázadok óta leselkedik rá, hogy elnyelje. A gátat folyton építeni és őrizni kellett. A kard, a kiontott vér nem alkottak elég erős védő sánezot. Az anyagi és a szellemi tőkét kell fokozni. — Csupán ez nyújthat biztos védelmet. A nemzeti hősök mellett tehát első sorban azoknak kell a babért nyújtani, kik az emlitett munkában előljártak. A nemzetet fentartó munkának ilyen első rangú vezére Batthyány Lajos gróf, az első felelős miniszterelnök. Amidőn a közélet munkásainak a sorába lépett, gyorsan átlátta, hogy a meddő közjogi viták a magyar nemzetet meg nem erősíthetik. Nyugati utazásai példát mutattak neki. Belátta, hogy kifejlett ipar, virágzó kereskedés s erős nemzeti műveltség nélkül bármely nép is csak koldus. Él a szomszéd alamizsnájából, de nem a maga emberségéből. Ez a tapasztalata tette Batthyányi Széchenyi István követőjévé. A 19-ik század negyvenes éveiben ott látjuk őt mindenütt, hol a magyar ipar s a magyar kereskedelem előmozdításáról van szó. Nem elégszik meg az izgatással s a szervezéssel, hanem az anyagi áldozattól sem riad vissza. Dús jövedelméből mindenüvé juttat, ahol arra szükség van. Nem lett volna azonban a honfoglaló törzs ivadéka, ha az egyirányú munkásság kielégítette volna. Izzó magyar vére forrongásba jött ama. járom láttára, melyet Bécsiből raktak a kemény magyar nyak megtörésére. A járom lerázása nélkül lehetett a magyar gazdag és müveit, de nem lehetett nemzet. Így valóban csak néptöredék a Gesamtmonarchie-ban. Elve volt, hogy meg kell teremteni az önálló nemzeti élet feltételeit. Lelke ölelkezett e téren Kossuth Lajos árnyaló, hatalmas leikével. Kossuth mély tüze, törhetetlen akaratereje s öntudatos törekvése megragadták és munkatársává tették. Batthyányban azonban nem a közkatona, egyénisége lakozott, hanem a'vezér irányitó tehetsége. A főrendiházi ellenzék vezérének ismerte el, az országos ellenzék pedig elnökét tisztelte benne. Méltó volt mind a két feladatra. Jellemszilárdságával kiérdemelte nem csupán elvtársainak, de még ellenfeleinek is a becsülését. Határozottsága és körültekintő gondossága reményt keltett a csüggedőben is. A siker el nem kapatta, a szerencsétlenség le nem sújtotta. Leikével összeforrott hazája függetlensége, nem csupán az ajkán élt az. Igaz, hogy inkább a törvényekhez való szilárd ragaszkodásban kereste a kibontakozást, mint a hadakozásban. Egyenes gondolkodása, még a harcok kitörésekor sem adta fel a reményt. Bízott az ügyek békés elintézésben. ~ Nem állt félre, hanem közvetített. Nem csodálatos. Az ő jelleméből hiányzott a csalfaság, a képmutatás. Azt hitte, hogy a kamarillánál ugyanaz az igazság, mint nála. A gazság oly nagy fokát nem tudta elgondolni. Végső percéig élt Batthyányban igazának a tudata. Ez adta meg neki az erőt, hogy emelt fővel halhatott meg eszméiért. Haza és fajszeretetépek és törvénytiszteletének a diadalünnepe volt a dec. 28-iki díszközgyűlés Szatmárvármegye székházában Ott, hol egy év előtt az erőszakos, a tör- vénytipró banda tombolt, a törvénytisztelet mártírjának a képét leplezték le. Gondolatnak fenséges, a kivitelben tanulságos. Mulasztást pótolt Szatmárvármegye közönsége Batthyány Lajos képének a meg- festetésével. De egyúttal örök példát állított a jelen s jövő nemzedék elé Batthyányban. Példát, hogy mint kell az igaz magyarnak a jó és balsorsban szolgálni hazáját, szolgálni nemzetének az ügyét! Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 28-án két közgyűlést tartott. Az elsőn, a díszközgyűlésen Batthyány Lajosnak, az első magyar felelős minisztérium vértanú elnökének arczképét leplezte le a vármegye, a másodikon pedig egész sereg elintézésre váró közigazgatási és közgazda- sági ügyben hozott határozatot. Amannak a főispán lendületes megnyitója és Luby Géza erőtől duzzadó, pompás leleplező beszéde adtak érdekességet annál is inkább, hogy a közgyűlés napja épen a deczember 28-iki csendörszuronyos közgyűlés évfordulójára esett; emezen pe- : dig Domahidy Sándornak a mezőgazdaság- igal foglalkozók érdekeit a szocialista terro- . rizmus ellen védő határozati javaslata, a szatmárhegy—ákosi útépítés ügyében tett alispáni nyilatkozat, a székház építési, végül a szatmár—mátészalkai és a Nagykároly—margittai vasutak segélyezési ügye keltettek élénkebb érdeklődést. Részletes tudósításunk a következő: Díszközgyűlés. A díszközgyűlést Falussy Árpád dr. főispán a zord téli idő s a vármegye minden részén jelentős forgalmi akadályt képező nagy hóesés dacára elég szép számban megjelent bizottsági tagok összegyülekezése után féltizenegykor megnyitván, a következő elnöki megnyitót mondotta : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Múlt év december 28-án közgyűlésre gyűlt össze Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága tiltakozni az erőszakos önkényuralom ellen és mindent elkövetni, hogy az megtörve legyen. De a hatalom szuronyos fegyverekkel fogadta Szat- vármegye törvényhatósági bizottsági tagjait, kiverte őket saját székházukból, kiverte azt a bizottságot, a mely szabadság szeretetének mindég tudta is, akarta is tanujelét adni. De ez az állapot nem tarthatott soká. Koronás uralkodónk bölcsesége, vezerő férfiaink önfeláldozása elseperte a darabontokat, helyreállította a békét és most megmutathatjuk, hogy a békés munka mezején mit cselekedhetünk, hogy kiemeljük hazánkat ama gyászos korszak okozta mocsárból. Ma is közgyűlésre gyűlt össze Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága abban a reményben, hogy hazánk megtalálja a békét, melyet minden nemzetnek élveznie kell, ha élni akar és eljöttünk ide különösen azért, hogy leleplezzük Magyarország első ministerelnökének arcképét, hogy annak a hősi korszaknak emlékéből erőt merítsünk a küzdelemre, a munkára, hogy felelevenítsük ama férfiú emlékét, ki első megalkotója volt Magyarországon a képviseleti rendszernek. Mint idegen jött hozzánk, még sem tudott. Midőn Magyarországba jfifC magába szívta a szabad eszméket. Kossuth Jófnglelke, az ő lelkét is megnemesitette és lá^gta^gyújtotta. Akkor mikor Kossuth Lajos a felelős képviseleti rendszert megteremtette az alsó házban, azt Batthányi Lajos gróf védelmezte meg a felső házban. Mikor a kamarilla tudni sem akart arról, kogy Kossuth belépjen a minisztériumba, Batthányi mondja, hogy nem tud elképzelni olyan kormányt, melyben Kussuth benne ne legyen. Látjuk a hérosi munkát, melyet az ő elnöklete alatt álló ministe- rium 38. törvénycikk megalkotásával végzett, melyeknek meg kell maradni mindaddig, mig magyar él e földön. De fájdalommal látjuk, hogy a reakciós intrika abban az időben is működött, ismerjük azokat a. fondorlatokat, a melyeknek Bat- hány áldozatul esett, Battyhány az a nagy férfiú, aki lelkében a dinasztia iránt mindég hű volt, aki e hűséget akkor sem tagadta meg, a mikor várfogságra vitték és utolsó szava is az- volt. Iu>öy éljen a magyar szabadság, éljen a hit's. Ha lankadni fogunk a küzdelemben, vessünk egy pillantást az ő nemes alakjára, hogy erőt adjon a további küzdelemre, mikor Magyarország függetlenségének kivívásáról van szó. Azon gondolattal, hogy Szatmárvármegye példát fog meríteni ennek a férfiúnak múltjából, ebben a hitben üdvözlöm a törvényhatóság tagjait és a gyűlést megnyitom. (Lelkes éljenzés és taps). ■ Ezután Luby Géza képviselő", törvényhatósági bizottsági tag tartotta meg gyakori tetszés nyilvánításoktól megszakított nagyszabású beszédét, melynek végeztével a lepel az elnöki emelvénytől jobb oldalon elhelyezett igen szép Batthyány képről lehullott. Luby beszéde a következő:
