Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-30 / 56. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 55. szám. Tekintetes törvényhatósági Közgyűlés! Az októberi közgyűlés határozatából állok itt, hogy a gióf Batthyány Lajos arcképének lelepzése alkalmából emlékbeszédet mondjak. A legközelebb lezajlott politikai események, az alkotmányért folytatott küzdelmünk hatása alatt állva, nem vonhatjuk ki magunkat a szomorú visszaemlékezések alól, midőn itt az ő arcképét leplezzük le. Szabadságharcunk dicsőséges és mámoros győzelmei után meglebben lelkünk előtt a gyászlepel s végigsuhan felettünk a légáramlat, megérinti arcunkat a szellő, mely felszáll a vértanuk sírjából, hogy kegyeletre tanítson bennünket nagyjaink emléke iránt és Útmutatóul szolgáljon, hogy nehéz viszonyok között világitó torony legyen, mely jelzi a vizalatt lappangó sziklát, hol az alkotmány hajója könnyen elsülyedhet. Ily világítótorony volt 1848-ban Gr. Batthyány Lajos ki született Pozsonyban 1809-ben, német nevelésben részesült, 16 éves korában lépett a hadseregbe, 21 éves korában nagykorúnak nyilváníttatván, átvette birtokainak kezelését, neki adta magát a tanulásnak s részt vett a közügyekben, belejött annak mozgalmaiba, s már 1839-ben részt vett a szabadelvű követek választásában. Saját erejéből tanulta meg a magyar nyelvet s csakhamar kiváló magyar szónok lett. Oligarcha volt, büszke rangjára és származására, merev aris- tokratismus látszott modorán, de a nép érdeke benne a legszilárdabb védőre talált; demokratikus érzelmeit jellemzi azon nyilatkozata, mit az általános hivatali képesség ügyében tett: „Ész, erény, becsületesség nincs kötve osztályokhoz, sőt e tulajdonok sokszor megfordított arányban állanak a nemesi kiváltságokhoz.“ A védegylet, iparegyesület, tudós társaság, nemzeti színház, irodalom fellendülésén munkálkodott, ezeknek nagy mecénása volt. Kossuthal akkor érintkezett először, mikor az iparegyesület elnökké választotta. Kölcsönösen feltalálták egymásban azt az embert, kire terveik keresztülvitelére szükségük volt. Az 1847—48-iki országgyűlésen a mágnási táblának ellenzéki vezére volt. Ekkor mindent elkövetett, hogy Kossuth követté választassák, s annak követőjévé szegődött. Egy istenem, Egy életem, Kossuth Lajos a követem. 1848 március 17-én elnöke lett az első felelős ministeriumnak. Komoly, jellemes férfiú volt szilárd akarattal, lángoló hazaszeretettel, politikáját törhetlen erély, hősies szilárdsággal párosult higgadt számítás, nem csüggedő kitartás jelemezte. Csuda-e tehát ha a nemzet örömmel üdvözölte öt azon a polcon, melyre fejedelmi bizalom ültette. 1848 szepf. 12-én lemondott a ministerel- nöki állásról, mihelyt látta, hogy a nemzet és az uralkodó közötti viszony békésen meg nem oldható. Uralkodójához loyális ragaszkodással viseltetett, a forradalmat kerülni akarta. A nádor és a ház unszolására ideiglenesen elvállalta a ministerelnöki teendők vitelét s a kormányalakítást, ha ez a ház helyeslésével találkozik, s Őfelsége rendreutasitja Jellassicsot, megtiltja neki, hogy Magyarországot megtámadni merészelje. Bécsben azonban kívánságát nem teljesítette az r. alkodé, béketörekvései a gróf Lamberg halálával a képviselőház merész határozatával megtörtek. I ban tudatta Béesből ministerelnöki állásáról a^aiy lemondását a házzal. Ezen lemondólevélben kijelenti slipgy: „Ámbár e pillanatban visszalépek, benső meggyőződésem szerint jogom van megvárni, fi'ogv e* sen'í* se tulajdonítsa ^,em a haza szenT" ügytír-JfáHt való közönyösség bármiféle önzo^saggodálmaskodásnak; hanem a joggal megvárt bizalom hiányának, mely hiány a hazát oly útra vezette, hová a töf#nyes^g iránti tiszteletből nem követhetem. Egyszersmind 'kimondok képviselői állásomról.“ Nincs-e korszak fiai közül senki, ki honszerelmének magasztosságában a törvényesség' megtartására annyit tett volna, mint Batthyány. De a nemzet ügyét nem hagyta cserben ezután sem, bécsi sikertelen kísérletei után beállott közkatonának a Jellasics ellen küzdő seregbe, de kocsijával feldőlt, lábát törte s hat hónapig volt kénytelen tétlenül vesztegelni. Felgyógyulásával ismét szolgálni akart hazájának s az országgyűlés által Windisch- grätzhez küldött békekövetség vezetését vette át. A küldöttség 1848 jan. 3-án Bicskén találta fel wiudicchgrätzet, aki kijelentette, hogy Batthyányi el nem fogadja. Ily előzmények után Batthyánynak legtanácsosabb lett volna menekülni, de ő semmi törvénytelen lépést nem tett, azt hitte, legfeljebb pár évi börtönnel menekül, tehát társaival visszament Pestre, a hol gróf Károlyiné termeiben elfogatott, hadi törvényszék elé állíttatott, és illetékességi tiltakozása dacára elszállittatott Laibachba, később Olmützbe, hol néhány évi börtönre ítéltetett. Azután ismét visszavitetett az újépületbe, a hol másodszor is haditörvényszék elé állították és október 6-án reggel 7 órakor végrehajtandó kötél általi halálra Ítélték felségsértés címén. Ez Ítélet ellen óvást tett, mondván: „Önök ily eljárással megölhetnek, de elitélni nincs joguk.“ A kötél általi halál gyalázatától menekülni akarván, párnájába rejtett tőrével utolsó este négy szúrást ejtett magán, ami miatt a kötéláltali halált nem lehetett volna rajta végrehajtani, s tudatták vele, hogy golyó vetend véget életének. Ettől fogva nekividámult, meghajolva változ- hatatlan végzetében, s mikor a tőr miatt kérdőre vonták, azt mondá: „Én az Istennel és emberekkel leszámoltam, válaszolni többé senkinek sem tartozom.“ Délután 6 órakor kisérték a vesztőhelyre, a franeia abbé karjára támaszkodva ment, mert oly gyenge volt, hogy lábai alig birták. „Erősen kell önre támaszkodnom, mondá — de ne higyje, hogy szellemileg is gyönge vágyik.“ Az Ítélet felolvasása után féltérdre ereszkedett, leemelte sapkáját és fennhangon kiáltá: „Éljen a haza !“ „Allez Jäger!“ s az-áldozat halva bukott hátra. Azt hitték, hogy abban a keskeny sirban eltemethetik dicsőséges emlékezetét. Pedig az a dicsőség kitör a sírból, él időtlen-időkig, mind fényesebben, mind ragyogóbban. Együtt él az akkori brutális katonai hatalom alávalóságának gyalázatos emlékével. Az 1848-ki -események világosan mutatják, hogy a nemzet csak akkor nyúlt az önvédelem tegyveréhez, mikor látta, hogy torkunkra tették a kést. E harcokban a nemzet nem a királyságot támadta, csak szabadságunkat védelmezte mikor látta, hogy annak célja a magyar nemzet kiirtása volt. Melyik nemzet történelme mutathat fel annyi hőst és vértanút, mint a mi szabadságharcuuk, a kik vérük hullásával, önfeláldozásukkal mutattak örök példát a vértanuságra. Csodálatos hazaszeretet, mithoszba illő vitézség tette halhatatlanná hősi küzdelmeiket. A nagy idők megszülték a nagy embereket, kivette részét a küzdelemből az egész nemzet. A győzelem mámora után jött a gyász, dicstelen vége a lelkesedésnek, megtelteitek a börtönök, felállították a bitófákat, a kiket életükben legyőzni nem tudtak, halálukban gyalázták meg. Nem a lefegyverzett nemzet kibékitése volt céljuk, hanem a megtorlás, megfélemlítés. E rettenetes gyilkosság ostorcsapás volt a nemzet arcába, a mi soha be nem heged. Ezt megbocsátani, elfelejteni nem lehet, csak expirálni ! Maga gróf Batthyány Lajos 1849. október 5-én eßte 9 órakor nejéhez írott utolsó levelében ekképen ir elitéltetéséről: .Előbb vagy utóbb azokra háramlik halálom gyalázata, kik engeniet hálátlanul, igaztalanul gyilkoltak meg.“ Az uralkodói felelőség elve felmenteni Fe- rencz Józsefet e borzalmas gyilkosságok vádja alól, de szerenesétlen hadjáratai, a májerlingi katasztrófa a genfi dráma, a melyek egymásután fosztották őt meg mindattól, ami neki kedves volt, nem a nemezis fujtó keze volt-e. ki tudná azi megmondani. — És anrvi év utá sem vonták le Bécsben a tanulságot, m. litikája most is Nem szerződő , bennünket, amin tatja. Nem tagadj könnyen lelkese elmosódik emlékí döttek s vértanuh nemzeti gyász utó országban, hol emelicK , — a Habsburgok po- > év óta nem változott, leigázott népnek tart lérváry uralom is mui pillanat hatása alatt felejtő nép vagyunk knak érdeme, kik küz- edtek érettünk. A nagy évvel nézzünk szét ez )rot Batthyány Lajosnak, az első felelős magyar ministerelnöknek, aki meghalt azért, mert bízott fejedelme igazságérze- fében s vértanúja lett egy elvnek, amelyet nem helyeselt de hazáját sokkal jobban szerette, semhogy azt végső veszedelmében cserben hagyta volna. A zajos hatást kezdett beszéd befejeztével Nemestóthi Szabó Antal bizottsági tag indítványára a közgyűlés Luby Gézának köszönetett szavazott és beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatni határozta. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés Aáron Sándor dr„ Kölcsey Antal és Nemestóthi Szabó Antal bizottsági tagokat kiküldötte, a főispán a díszközgyűlést berekesztette. II. A rendkívüli közgyűlés. A rendkívüli—közgyűlést Falussy Árpád dr. főispán féltizenkettőkor megnyitván, indítványára a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére Adler Adolf dr. és Nonn Gyula bizottsági tagokat küldötte ki. Napirend előtt szót kért Kovács Dezső dr. egy közérdekű és a vármegye legelhanyagoltabb vidékét érdeklő ügyben. Tudomása van arról, úgymond, a törvényhatósági bizottságnak, hogy az erdődi járás tarthatatlan úti viszonyainak szanálása iránt egy nagyarányú mozgalom indult meg. Ez a járás volt az, mely az elmúlt korszak alatt évtizedeken keresztül egy folyó méter köves úthoz sem juthatott, a minek következtében a járás különben is szegény népe úgy művelődési, mint gazdasági tekintetben visszafejlődött s a legnyomoruságosabb állapotban tengődik. A járás érdekeltsége a Bükkön keresztül egy nagy tranzverzális utat tervez, a mely azonban semmi esetre sem vármegyei, hanem csak állami költségen lesz kiépíthető. A 800.000 koronás vármegyei úti kölcsön terhére azonban kiépítendőnek lett felvéve a szatmárhegy—erdőd—Krasz- nabéltek—ákosi ut, melynek kiépítését a járás régen várja. — Miután újabban az a hir terjedt el, hogy ez az ut nemcsak hogy a 800000 koronás kölcsön terhére nem, de egyáltalán nem a közel jövőben terveztetik kiépíttetni, kérdezi az alispánt, miként áll ez az ügy jelenleg és különösen hogy emberi számítás szerint mikorra helyezheti kilátásba ezen ut kiépítésének megkezdését ? Ilosvay Aladár alispán az interpellációra adott válaszában kijelenti, hogy a 800,000 koronás kölcsön terhére nincs felvéve a szatmárhegy—erdőd— ákosi ut kiépítése és pedig azért, mert a mikor a közgyűlés elhatározta, hogy az eredetileg 14 évre tervezett utak kiépítését 4 év alatt hajtja végre, úgy határozott, hogy úgy a kereskedelemügyi kormány által adott 100—100,000 koronás évi segélyek, valamint az államosított utak fentartási költségei czimén megmaradó évi 80,000 korona terhére egy nagy kölcsönt vesz fel s ebből építi ki az úti programmba felvett összes utakat és úgy a szatmárhegy—ákosit is. A közgyűlési határozatot ilyen formában azonban nem hagyta jóvá a kereskedelmi miniszter. De jóvá hagyta olyan formában, hogy az évi 100,000 koronás államsegély terhére külön vétessék fel kölcsön és ez csakis az ecsedi lápon keresztül vonuló és a győrtelek—fehérgyarmati ut kiépítésére fordítható. Ezen utak kiépítése után a engedélyezte a miniszter a 80,000 koronás évi megtakarítás terhére felvenni azt a kölcsönt, a melyből több tervezett utak között elsősorban a szatmár- hegy-erdöd-krasznabéltek-ákosi ut lesz kiépítve úgy, hogy emberi számítás szerint a kiépítés 1907. végén vagy 1938. elején megkezdhető lesz. Napirend előtt felszólalt még berenczei Kováts Jenő. Azok között sanyaruságok között, úgymond, a melyek e vármegyét terhelik, egyik leg- terhesebb a kéményseprési szabályrendelet. Teremtettünk ezzel a kéményseprőnek olyan poziciót, hogy olyan jövedelme van, mint egy főispánnak, ugy. hogy ezután a helyett, hogy gyermekeinket szolgabirónak nevelnők, kéményseprőnek fogjuk nevelni. A kéményseprőnek minden kémény után jár 1 frt 20 kr. Most a paraszt házakon levő nyitott kéményt a paraszt asszony megsepri, azt a kéményseprő ellenőrzi s ezért jár neki 5 kr. De a kéményseprő ezt nem teszi, hanem urasan felül a biciklire, bejárja a falut, összeírja a kéményeket és az elöljáróság a kéményseprési dijakat behajtja. Azért ebben a dologban valamit kell cselekedhi, miéit is az alispán figyelmébe ajánlja a szabályrendeletet, kérve, hogy a zsarolásnak minősíthető kéményseprési dijak behajtásán szüntesse be. Ilosvay Aladár alispáu előadja, hogy napirend előtti felszóllalásja határozathozatalnak nincs helve, kéri tehát, hogy a legközelebbi közgyűlésen önálló indítvány alakjában tegyen javaslatot a felszólaló. Luby Géza konstatálja, hogy Kováts Jenő nem emlékszik jól, miután most egy éve épen a felszólaló indítványára a vármegye egy uj kémény- seprési szabályrendeletet fogadott el, mely fenn van a minisztériumban jóváhagyás végett. Böszörményi Emil dr. szeretné az alispán válaszát oda módosítani, hogy addig mig önálló indítvány tétetik a dologban, az itt elhangzottak valódiságáról meggyőződendő, a főszolgabirákat jélentéstételre utasítja. Ezután előterjesztetett Domahidy Sándornak, a vármegyei gazdasági egyesület elnökének következő az állandó választmány által elfogadásra javasolt indítványa: Mondja ki a törvényhatósági közgyűlés, hogy a gazdasági egyesületek országos szövetségének folyó évi deczember hó 9-én tartott nagygyűlése által hozott alábbi határozatokat időszerűnek látja, magáévá teszi és ezen határozatoknak mielőbbi törvényerőre emelése végett a képviselőházhoz felíratott intéz : 1. Még ez ülésszakban készittesen törvény- javaslatot a mezőgazdasági érdekképviselet szervezéséről oly időben, hogy az még letárgyalható legyen. 2. Ugyancsak még ez ülésszakban terjeszszen be a kormány a jelen társadalmi viszonyoknak megfelelő uj cselédtörvényjavaslatot, mely a gazdasági cselédek és gazdák méltányos érdekeit megvédelmezvén, égj úttal a szerződésszegések és a cselédsztrájkok ellenében is védelmet biztosit. 3. Az 1898. II. t.-c. rendelkezései a hatóságok által végrehajtassanak. 4. A földmunkás szövetségek központi és vidéki szakszervezetei, tekintettel az izgatások folytán beállott tarthatatlan gazdasági és társadalmi állapotra, hathatósabb ellenőrzés alá vétessenek és amenyiben működésűk a köznyugalom és társadalmi rend érdekeit veszélyeztetné, feloszlattassa- nak. Nemzetközi alalapon álló szakszervezetek azonban feltétlenül feloszlatandók. 5. A szocialista sajtónak az osztálygyütöletet szító, a tulajdon szentsége, a fenálló társadalmi rend és vallás ellen irányuló izgatásainak törvényes intézkedéssel gát vettessék. Szakszerve-m^k nemzetközi programm alapján álló sajtó « ne vallhassanak hivatalos közlönyökül, természeti és magánszemélyeket érintő sar gek kivételével az egyéb természeti sajtó vétsts az esküdtbiróságok hatásköréből kivétessenek. A szocialista lapok által elkövetett ilynemű tóöitá'^’
