Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-12 / 51. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. rr: Telefon szám: 58. ■ — Hirdetések .jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. = Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Előfizetési árak: Egész évre .................................................. 8 korona Fé lévre ....................................................... 4 korona Negyedévre.................................................. 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. Kulturalkotásaink. Nagykároly, decz. 11. (z.) Nem lehet mondani, hogy nincs érzékünk a kultúrához. Ha nagy termő, alkotó képesség nem dicsőíti is múltúnkat, más nemzetek alkotásainak a befogadásától soha nem idegenkedtünk. Még a folytonos háborúk közepette is lépést iparkodtunk nyugattal tartam. Kultúránk önállóbb, nemzeti irányban az újabb időkben indult meg. S ha nem dicsekedhetünk is a művészetekben önálló nemzeti stíllel, tagadhatatlan, hogy nem egy eredeti, a nemzeti lélekből fakadó momentumot vittek be művészeink. Még több ma már a nemzeti vonás tudományos életünkben. Szépirodalmunkat a nemzetköziség hál’lstennek, még nem verte béklyóba. Mindenesetre haladásunk tünete, hogy a központ lüktető életéből a vidék is részt kért. Múzeumok és irodalmi társulatok létesítésével akartunk közelebb férkőzni a szellemi élvezetekhez. Nemes eszmében nem volt hiány. Egy-egy eszme ideig-óráig népszerűségre is'vergődött. Sebbel-lobbal hozzá fogtunk tehát az eszme realizálásához. Társulatok, egyesületek létesültek. Ember mindig akadt, kit az élére lehetett állítani. A keleti faj itt nem tagadta meg magát. A cim vonzott. Kezdetben talán még tudatában voltunk a címmel járó kötelességnek is, de nem sokáig. Mert hát ki várhatna nem díjazott állásbélitől munkát ? Ennyire még a nemzeti kultúra nem tud hipnotizálni ! így történt, hogy a haladó szekér az első lépésnél elakadt. Elmondhattuk, hogy vannak műveltséget terjesztő intézményeink, de hogy mily állapotban ? Azt már szerettük elhallgatni. Mégis, ,ha vizsgáljuk, hogy mik a pangás legfőbb okai ? könnyen rájövünk. Tagadhatatlanul első a bajok között, hogy Magyarországon vidéki városainkban minden közigazgatási utón létesült. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a magyar közigazgatás élén állóknak nincs elég érzékük a kultúrához. Szó sincs róla. Lehet, van is, de nincs hozzá idejük. Másrészt meg oly közel állanak a politikához, hogy személyüktől az nem vonható el. így azután megtörténhetik, hogy a politika kulturális intézményeinket is kátyúba viszi. Nem kell messzire mennünk, maradhatunk Nagykárolyban. Közismertek a tények. De ha már meg kell nyugodnunk, hogy a közigazgatással legyenek összefonódva kultúrintézményeink, legalább oly szervezetet adjunk nekik, amelyek fennállásukat és fejlődésüket biztosítják. Alig van alkalmasabb hely muzeum berendezésére, mint Szatmárvármegye. Az ős időktől kezdődőleg minden korszakból rejt itt tárgyakat, használt eszközöket a jó föld. Eddig senki sem törődött velők. Kis jóakarat s következetes eljárás nagy eredményeket érhet el. Kevés vármegye van, hol annyi tör- zsökös család lakna, mint Szatmárvárme- gyében. Sok ereklyét lehetne összegyűjteni kis utánjárással. A családok fentarthatnák a múzeumban is a tulajdonjogot. Semmi sem gátolná tehát leíétoket. tp itt a régi családok közt nagyon könnyen menne az iparművészeti tárgyak gyűjtése. Mily tanulságos volna ezek megtekintése iparosainkra?; A régi viseletek a népnél szintén veszendőbe mennek már. 'Ezek összegyűjtése j és rendezése a legfőbb feladatok közé kell, hogy tartozzon. De nem akarok felesleges beszédet folytatni. A vármegyei muzeum feltámasztása, mint biztos tudomásom van róla, jó utón halad. Hiszem, hogy azok, kik most felkarolták az ügyet, nem szalmát gyújtottak fel. Annál sajnálatosabb állapotban van azonban a Kölcsey-Egyesület. Épen saját vármegyéje nem becsűit a magyarság nagy fiát, amidőn a nevéről neyezett egyesületet pusztulni engedi. Az említett egyesületnek volna hivatása társadalmi életünket is mozgalmasabbá tenni. Szellemi élvezeteink ja- vát-borsát neki kellene nyújtania. Nem régiben olyas valamit olvastunk, hogy Falussy Árpád főispán kezébe tették le az egyesület jövőjét. Hol akadt meg a munka ? Nem hisszük, hogy az ideális dolgokért annyira lelkesülőfőispánunk huzná- halasztaná a dolgot. Az ily szükséges és hasznos intézmény életre keltése soká nem várhat. Királydaróc az erdőd! járás ellen. Ily cim alatt lapunk 49. számában megjelent közleményünkre vettük a következő felszólalást. Tekintetes Szekesztő Ur! Az „audiatur ét altera pars“ elvénél fogva teljes tisztelettel kérem alábbi nyilatkozatomat becses lapja legközelebbi számában közétenni. A „Szatmárvármegye“ 49-ik számában — dec. 5-én jelent meg — olyan közlemény látott napvilágot, mely nagyon is alkalmas arra, miszerint az egész erdődi járás rossz véleményét indítsa Királydaróczra. Éppen azért, hogy e közleménynek Királydarócz ellen irányuló élét letörjük, mindenekelőtt ünnepélyesen kinyilvánítjuk, hogy Királydarócz sem most, sem a jövőben, sem soha az erdődi járás ellen sem nem tett, sem nem is fog soha tenni olyant, mi az egész járás érdekét sértené, vagy éppen azzal ellenkeznék. E végből tehát először is visszautasítjuk cikkíró közleményének címét. Visszautasítjuk pedig azért, mert olyan tendenciát tulajdonított a Királydarócz és a körülötte fekvő községek képviselő testületé által kiküldött és 1906. nov. 29-én nagymélt. keresk. miniszter urnái megjelent kiküldötteknek, mintha azok az Erdődön 1906. szept. 15-én megtartott nagy értekezlet által szótöbbséggel elfogadott útirány ellenére arra kértük volna a minisztert, miszerint ne az erdődi értekezlet által elfogadott útirányt, hanem a kisebbség véleményét fogadja el. Mi ezt nem tettük. Eszünk ágában sem volt, s ha ezt tettük volna, avagy tennénk, úgy méltán indíthatnánk magunkra az egész erdődi járás méltó haragját. Már a szept. 15-én hozott határozat ellen is csak annyiban emeltek szót Királydarócz kiküldöttjei, a mennyiben ott Királydarócz létérdekét érintő dolgot figyelemre sem méltatták, s a felszólalásokat jóformán meg sem hallgatták. Királydarócz kiküldöttjei azt óhajtották, hogy az a nagy állami ut, melynek körvonalozására gyűltek egybe Erdőd vidékének képviselői,Királydarócz ésNagymajtényon keresztül a kismajtényi vasúti állomást is érintve csatlakozzék a Nagykároly—szatmári nagy állami útba, mert ezáltal az erdődi járás egy nagy községe, és Szilágyvármegyének több községe jutna egyrészt köves úthoz, másrészt lehetővé tétetnék a vonattal való összeköttetés is. Kérték Királydarócz kiküldöttei ezt azon végtelen nyomós indok alapján, mivel a Királydarócz és Nagymajtény közötti körülbelül 10 kilóméternyi ut esős időben abszolúte járhatlan annál is inkább, mivel a Kraszna vize kitörése ellen épített Királydarócz és Nagymajtény közötti 3 kilóméternyi uj hányt töltés szolgál most ut gyanánt, melyen a közlekedés még kis eső alkalmából is teljesen lehetetlen. Midőn tehát az erdődi értekezlet az erdődi járáshoz tartozó szép nagy községnek, Királydarócznak eme jogos fontos, és létérdekét nagyban érintő dolgát figyelembe sem vette — vájjon igazságos-e most bennünket, kiknek minden követ meg kell mozgatnunk, hogy legalább a közelfekvő vonathoz utunk legyen — azzal vádolni, hogy mi az erdődi járás ellen cselekedtünk, mikor a nagymélt. magy. kir. keresk. miniszter urnái ezen útnak a lehetőleg sürgős kiköveztetését kértük ? Mi az értekezletnek nagyszerű és az egész erdődi járás üdvére szolgáló működése ellen nem jártunk et, hiszen mi az egész járásban tervbe vett egyetlen egy ut ellenére sem cselekedtünk, egyedül az erdődi járás érdekében tettük, mikor azt akarjuk, hogy az a leendő állami ut igazán és valóban — csekély pár kilométer híján — az erdődi járáson menjen keresztül. Az értekezlet ugyanis Esztrón és Szentmiklóson és a Korparéten keresztül menve köti össze az utat a Nagykároly—szatmári állami úttal, már pedig Esztró már nem tartozik az erdődi járáshoz. De különben is! mi, kik a nagymélt. miniszter ur előtt országgyűlési képviselőnk vezetése mellett községünk érdekében esedeztünk, még csak távolról sem említettük a szept. 15-iki értekezletnek különben nemes, és az erdődi járásra nézve nagyhorderejű működését. Mi csak arra kértük a minisztert, hogy a mi lehetetlen 'állapotunkat, ha lehet, sürgősen, orvosolni méltóztassék. Ami pedig a kismajtényi állomásnak mint „holt pontnak“ dolgát illeti, felszólítjuk t. cikkíró urat szerezze be a kismajtényi állomás egy áruügyforgalmát, s akkor önmaga elismeri állításának lehetetlenségét. Mi, királydarócziak tudjuk azt legjobban, mert fájdalom mi vagyunk Szatmárvármegye legmostohább gyermekei, hogy a Királydarócziak „igényeit“ igenis nagyon is kielégítené ennek az útnak kiépítése. Végül teljes tisztelettel van szerencsénk vissza utasítani azon nyilatkozatot, hogy „mindazonáltal nem hagyhatjuk rosszaló szó nélkül a királydaró- cziaknak járásuk egész közönsége elleni emez állás foglalását és akcióját.“ Mint fentebb kimutattuk, mi az erdődi járás ellenére a legcsekélyebb akciót sem tettük, sőt a legnagyobb örömmel vagyunk eltelve a gondolatra, vajha az értekezlet által megindított akcióknak sikere lenne. Mi csak az értekezlet azon határozata ellen cselekedtünk, és cselekszünk körömszakadtáig, miszerint azt kivánjnk, hogy az az ut ne Esztrón keresztül, hanem Nagy- majtényon át húzódjék. Ezt pedig józanul ítélő soha, de soha nem fogja bűnül felróni egy — az erdődi járáshoz tartozó szép, rendes, elég jómódú, de évtizedeken keresztül mostoha gyermekként tartott — nagyközség intéző köreinek. Egyébként teljes tisztelettel vagyok Királydarócz nagyközség intéző körének megbízásából. Királydaróczon, 1906. december 10-én. alázatos szolgája: Krisztik lános róni. kath. plébános. Megjegyzés. Vártuk a királydaróciak nyilatkozatát s megérkezvén, ime kiadjuk szószerint.
