Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-12 / 51. szám
2-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 51. szám. Annál szívesebben eleget teszünk a beküldött közlés iránti kívánságnak, mert hiszen a nyilatkozat utolsó pontjának eme sorai: „mi csak az értekezlet azon határozata ellen cselekszünk és cselekszünk körömszakadtáig, miszerint azt kívánjuk, hogy az az ut ne Esztrón keresztül, hanem Nagymajtényon át húzódjék“ igazolják, hogy Királydarócz igenis ellentétbe, sőt „körömszakadtig“ menő ellentétbe helyezi magát az erdődi járás szeptember 15-iki értekezletének az összes szavazatokkal kettő szavazat ellen hozott határozatával. Értenők a heves akciót, ha az értekezlettől elfogadott útirány szerint Királydarócz kiesnék a köves ut vonalából, azonban erről nincs szó, mert a megállapított utak korparét—nagyszokondi vonala Királydaróczot igenis érinti, tehát csak az a vitás, mi helyesebb, az-e, ha Királydarócz a vármegye székhelyével és egy jelentékeny vásári központtal, vagy pedig az, ha a kismajtényi vasúti állomás holt pontjával jut közvetlen összeköttetésbe? Erre a kérdésre az első illetékes tényező, az erdődi értekezlet, már megadta feleletét és nincs kétségünk az iránt, hogy e felelettel a többi illetékes tényezőnek, a vármegye vezetőinek s a kereskedelemügyi kormánynak állás pontja is kongruens lesz, mert ez a tárgyilagos igazság. Az útnak Nagymajtényon keresztül való vezetését pedig, úgy hisszük, épen a királydaróczi érdekek szempontjából hiba lesz feszegetni, mert ez esetleg a nagymajtény—gilvács—tőketerebes— erdődi összeköttetésre irányíthatja az illetékes körök figyelmét s ez esetben Királydarócz előreláthatólag az idők végtelenéig benne rekedne feneketlen tavában, melyből vezetői, elismerjük, igen nagy buzgó- sággal, de épen nem szerencsés módon és eszközökkel akarják kimenteni. A szerkesztőség. Olvasóinkhoz. Tizenhárom hónappal ezelőtt a politikai válság legkritikusabb idejében bocsátottuk útnak a „Szatmárvármegye“ első számát. Orgánumot akartunk vele teremteni a vármegye hazafiasán érző közönségének, mely az akkori viharok között napról-napra erősödő tömegekben tömörült ugyan a nemzeti lobogó körül, de a melynek hiányzott politikai összekötő kapcsa: a hírlap. Dicsekvés nélküli önérzettel tekinthetünk vissza lapunk első esztendejének történetére. A vidéki hirlapirásnak a dolog természetétől megadott korlátái között ugyan, de nívós újságot igyekeztünk közönségünk kezébe adni. Igyekeztünk távol tartani lapunktól a magyar vidéki hirlapirás két legáltalánosabb csapását: a nagyképűsködést és a slendriánságot. A nemzetellenes haladópártnak az abszolutizmus ideje alatti nyílt támadásai épenugy nem lankasztották munkakedvünket, mint a hogy jelenlegi aknamunkája nem akadályául, hanem ösztönzőjéül szolgál munkálkodásunknak. A koalíciós politika jegyében született meg lapunk, ma is ezt a politikát ismerjük és valljuk olyannak, amely hivatva van Magyarországot kivezetni az ígéret földjére: a teljes nemzeti önállóságra és függetlenségre. Feladataink ma, amidőn az abszolutizmus őrjöngései elleni harc helyébe a béke művének védelme lépett, megkétszereződtek. Alkotni, a meglevőt védeni, a létező türhetőből az egyre jobb elérése felé törekedni magában véve is nehezebb, mint csupán harcolni, s annyival inkább a jelen körülmények között, a midőn a jeruzsá- lemi templomépitő zsidók példájára mi is csak az egyik kezünkkel építhetünk, a másik kezünknek szabadon és készen kell állani a nemzetellenes ármány meg-megujuló, végzetszerü támadásai visszaverésére. Ez a szempont és az, hogy Szatmárvár- vármegye és Nagykároly város közönsége lapunk első számának megjelenése óta állandóan szives érdeklődéssel, meleg rokon- szenvvel, lelkes támogatással kiséri munkánkat, indított minket arra, hogy lapunkat f. évi december l-sö napjától kezdve hetenként kétszer, szerdán és vasárnap jelentessük meg. Ez a változás indokolja meg, hogy újévtől kezdve az eddigi öt koronás kedvezményes árt megszüntetjük, rendes előfizetési áraink azonban ezentúl is -maradnak a régiek: egész évre .... 8 korona, fél évre .... 4 korona, negyed évre . *. . 2 korona. Újonnan belépő azon előfizetőink, a kik az egész 1907. évi előfizetési dijat egy összegben beküldik, december hóra külön dij nélkül kapják lapunkat. Nagykároly, 1906. december 1. A „Szatmárvármegye“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. Régészeti ásatások Nagykárolyban. Vende Aladár, vármegyénk monográfiájának szerkesztője, Szatmárvármegye prae- historicumának megállapítása céljából a napokban Lutz városi tanácsnok kíséretében megtekintette a város határát és a gencsi és szatmári utak között fekvő u. n. bobádi dombot jelölte ki alkalmas területnek régészeti ásatások céljaira, a mennyiben ez a fensikra mesterségesen hányt, mintegy három hold területű fensik, szerinte a kő- és bronzkorszakban valóságos földvár lehetett, melyet viz folyt körül és mely egyszersmind főállomása volt az ecsedi lápon végig és Nagykároly alatt Genes felé vonuló őrdombok láncolatának. A bobádi dombot környező halmok megvizsgálása után Vende Aladár ama meggyőződésben volt, hogy ott az őskorban, a bobádi földvár körül, valóságos város lehetett, természetesen történelmi kor előtti értelemben, mert a körülfekvő emelkedések is teie vannak az ősember nyomaival. Másnap hozzáfogott a bobádi domb megásatásához, mely tele van kő- ’és bronzkorgzakbeli tüzelő padokkal és konyhahulladékokat (Ki- ökken Möddings) tartalmazó gödrökkel, ember- és állatcsontokkal, kő- és bronzkori cseréptöredékekkel stb. stb. Azonban az a körülmény, hogy a dombon hajdan valami épület állott (állítólag kápolna) sőt ott állítólag temető is volt, amit a számos emberi csont is valószínűvé tesz és az a körülmény, hogy az egész terület már emberemlékezetet meghaladó idő óta mivelés alatt áll, az egész fensikot feldúlta és a nem mélyen fekvő tárgyakat megsemmisítette. Megnehezítette az ásatást az is, hogy az egész fensik be van vetve és igy csak az oldalakon, ott lehetett ásatni, ahol vetés nem volt. Mind eme kedvezőtlen körülmények ellenére, az ásatás eredménye elég megfelelő volt. Előkerült két kővéső, egy szarvasagancsból készült balta és csákány, mind kettő a nyél számára fúrt lyukkal, két darab agancsból készült lyukasztó, egy véső agancsból, két fejsze ugyanabból, egy obsidánkés szarvnyéllel, egy nyers bronzdarab, hálónehezék agyagból, egy orsó ugyanabból, hat darab bronzkori cserépcsupor, öt darab apró csupor (gyermekjáték), egy véső alakú eszköz csontból, egy kőkori tüzelőpad részei, 75-féle kő- és bronzkori mintázott cseréptöredék, egy ló lábszárcsontja, melyet ugylátszik kötélcsavarásra használtak, mert a fonalak levágásai az egyik oldalon meglátszanak és végre egy bölényszarv és lábszárcsont felsőrésze, ami azt bizonyítja, hogy Nagykároly vidéke akkoriban mocsaras ősrengeteg volt. Ha az időjárás engedi, Vende Aladár az ásatásokat folytatni szándékozik. Az eddig a vármegye területén általa eszközölt ásatásokból kikerült leletek már egész gyüj- teménynyé szaporodtak. A leletek a vármegyei levéltárban helyeztettek el és ez a máris érdekes gyűjtemény veti meg az alapját — sajnos — a még hiányzó megyei múzeumnak. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Lupis Gyula nagykárolyi adótisztet saját kérelmére az ungvári m. kir. adóhivatalhoz helyezte át. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Pap Sándor nagyenyédi adóhivatali gyakornokot a helybeli és Bede Ferencz szászvégeni adóhivatali gyakornokot a nagysomkuti m. kir. adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. A nagykároly—érendrei ut. Nagykároly város képviselőtestületének egy küldöttsége Debreezeni polgármester vezetése alatt e hó 12-én a fő- és alispánnál tisztelgett, kérve ezek újabb közbenjárását a nagykároly—érendrédi útnak a törvényhatósági utak közé felvétele és mielőbki kiépítése iránt. Mind ketten megígérték legmesszebbmenő támogatásukat s az ügy kedvező elintézésének sürgetését a kormánynál. Vasúti értekezlet. A tervezett nagykároly—margittai vasút helyi bizottsága e hó 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja alakuló ülését Nagykárolyban, a városháza nagytermében. A Kölcsey-egyesület egy küldöttsége e hó 12-én tisztelgétt ralussy főispánnál, Debreezeni polgármester vezetése alatt, felkérve őt az egyesület elnöki tisztének elvállalására. A főispán köszönettel vette a választást és Ígéretet tett a küldöttségnek, hogy minden erejéből törekedni fog a haladó egyesületet uj életre kelteni és felvirágoztatni. Közgyűlés. A helybeli Kossuth Lajos asztal- társaság közgyűlése — miután a tagok a f. hó 9-ére összehívott közgyűlésen kellő számban nem jelentek meg — az alapszabály 13. §-a értelmében folyó éV december hó 15-én d. u. 5 órakor Kun István elnök lakásán tartatik meg. A Dalegyesület mulatsága. A nagykárolyi dalegyesület e hó 8-án este a polgári olvasókör nagytermében szépen sikerült estélyt rendezett változatos, gazdag műsorral meglehetős számú közönség jelenlétében. Az énekdarabok előadásán lelkes buzgóság, mővészi gond és harmónia ömlött el, ami különösen a buzgó karnagynak, Vitek Károlynak érdeme. Hornyák Sándornak a magyar szerelmi lírából ügyesen összeállított „Élettörténet“ -e felolvasása közérdeklődést keltett, Rosner Bertalan derűs kupiéi többször ismétlődő tapsvihart arattak. Az estély ünnepiességét nagyban emelte Cseh Lajos gimn. igazgató s dalegyesületi elnök magvas és szellemes beszéde, melyben a díszes közönségnek szives megjelenését, érdeklődését s támogatását köszönte meg, majd a dalegyesület tagjait a városszerte uralkodó közömbösséggel szemben a társas szellem fejlesztésére, állandó, lankadatlan buzgóságra s a magyar művészi dalnak és hazafiasságnak ápolására serkentette. A lelkes beszédet általános tetszés kisérte s hosszas éljenzés követte. A csinos előadást táncvigalom követte, melyen uralkodó jókedv derűs hangulatban sokáig összetartotta a közönséget. 1907. A jövő évi Kalandáriumnak főbb pontjai a következők: A uj év keddi napra esik; akiknek tehát szent Antal a patronusok, azoknak szerenesét hoz. A farsang január 6-án kezdődik és már február 12-én véget ér. Husvét március 31-én és április 1-én, pünkösd május 19—20-án lesz. A húsvéti, pünkösdi és karácsonyi ünnepeken kívül kettős ünnepek február 2—3, március 24—25. és junius 29—30. Pályadíjnyertes kisdiák. A helybeli főgimnáziumnak jeles növendéke Király Ferike, III. oszt. tanuló, a „Zászlónk“ c. lapban hirdetett Rákóczi- dijat elnyerte az ő sikerült pályamüvével. Anyakönyvvezetők fegyelmi szabályzata. A belügyminiszter körrendeletben közölte az összes törvényhatóságokkal azt a szabályzatot, amely az állami anyakönyvvezetők fegyelmi ügyét rendezi. A szabályzat értelmében az állami anyakönyvvezetők hivatalos ténykedéseik közben, mint állami tisztviselők szerepelnek fegyelmi ügyeikben s ezzel az egységes rendelkezéssel a belügyminiszter végre is pótolta azt a hiányt, amely az állami anya- könyvekről szóló törvény életbelépte óta az anyakönyvvezetők ténykedéseinek elbírálása körül mutatkozott. Tífuszjárvány városunkban. Az Ágoston- és Verbőczy-utczákban 70-nél több hasihagymázas beteg fekszik. A rendőrség a betegség továbbterjedésének meggátlása végett az utcák házaiból a tejtermékek eladását megtiltotta. Kabátlopás. F. hó 4-én délután Sternberg Zsigmond Széchenyi-utca 32. sz. lakásáról Fehér József Iővőpetrii csavargó egy 100 K értékű fekete kabátot ellopott. Tettét beismerve a szatmári kir.' ügyészséghez kisértetett át. Esküdtek népsora 1907-re. Abrugyán Antal cipész Nagybánya, Dr, Adler Adolf ügyvéd Nagykároly. Adorján Mihály földmives Tiszakóród, Adriányi Zoltán urad. kasznár Nagykároly, Aiben Mátyás gazdatiszt Lázári, Akkermann Mihály bádo- dogos Szatmár-Németi, Almer Károly kereskedő Nagybánya Altmann Ede földbérlő Dobrácsapáti, Ambruszter Sándor iparos Nagykároly, Amota Titusz földbirtokos Batiz, Árvay Antal kereskedő Szatmár-Németi, Asztalos József gazdálkodó Szatmár- Németi, Bagossy Bertalan gyn. anár Szatmár, (Folytatjuk.)
