Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-09 / 50. szám
Nagykároly, 1906. december 9. 50. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. , . —— Telefon szám: 58. ---Hi rdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. ............. Sz atmárvármegye pénzügyi helyzete. Nagykároly, dec. 8. II. (—CS.) Idegen vármegyének törvényességhez szokott boldog polgára joggal kérdezhetné megütközve: hogyan lehetséges az, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának nemcsak tudomása nélkül, de egyenesen határozata ellenére a vármegye háromszázezer koronával terheltessék meg olyan címen, a mely cimen csak százötven- ezer koronát volt hajlandó kiadni? Mi szatmárvármegyeiek azonban a nevezetes tizenhat esztendő alatt cifránál-cif- rább dolgokba szokva bele, minden szörnyülködés nélkül felelünk a kérdésre a következőképen. Minden józan észjárás szerint akkor, a mikor a vármegye 150,000 korona erejéig határozta el belemenni az építkezésbe s ily összegű kölcsönt rendelt felvenni, az alispánnak legsürgősebb kötelessége lett volna annak utána látni, hogy hol kaphatja meg a kölcsönpénzt a legelőnyösebb feltételek mellett? Azután sürgősen meg kellett volna kötni a kölcsönügyletet, hogy a szükséges összegek már az építkezés folyama alatt rendelkezésre álljanak s minden érvényesített számlát már a kölcsönből lehessen közvetlenül fizetni. Nagy László azonban nem hogy nem sietett a kölcsönt felvenni, de egyenesen egy olyan közgyűlési határozatot indítványozott és vitt keresztül, hogy „egyelőre“ ne vétessék fel a kölcsön, mert hiszen „nem lehet krajcárig kiszámítani, mennyi pénzre lesz szükség.“ Ámde az is tudva volt, hogy a teljesítmények jelentékeny részét már az építkezés folyama alatt fizetni, vagy legalább is jelentékeny előlegeket adni kell. Hogy tehát a vállalkozók se legyenek szomoru- abbak, mint az építkezés következtében különös módon neki vidámodott Nagy László, az is határozatba ment, hogy „a kölcsön felvételéig pedig feljogosittatik az alispán más alapokból tenni építkezési kiutalásokat.“ Arról persze mélyen hallgatott a bölcs határozat, hogy ilyen célra felhasználható alap nincs, először mert egyáltalán nem igen vannak bőpénzü vármegyei alapok, másodszor, mert a mi van, azt igénybe veszi saját törvényszerű rendeltetése s igy kölcsön adni annál kevésbé tud, mert saját maga is rendesen meg van szorulva pénz dolgában. A „más alapból való utalás“ azonban kellett maszlagnak, a melyet a kiváló pénzügyi kapacitású alispán lelkes éltetése mellett épenolyan, jámbor örömmel bevett Szatmárvármegye közönsége, mint a tizenhat esztendő összes többi maszlagjait. — Hiszen ez kitűnő megoldás — mondotta mindenki boldogan mosolyogva. Ha a vármegye saját magától veszi kölcsön az építési költséget, a lehető legjobban és legolcsóbban jön ki. A nagy öröm mámorban Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Oózner Elek dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. a határozatnak az a klauzulája, hogy, ha pedig a vármegyei alapok elegendők nem volnának, ideiglenesen nyittathasson az alispán valamely pénzintézetnél folyószámlát, s ennek terhére vegye fel a szükséglendő összegeket, senkinek sem okozott egy pillanatnyi gondot sem. Már most lássuk, miként ment a dolog a tényleges kivitelben? Mihelyest Nagy Lászlónak meg volt a teljeshatalma a bárhonnan való pénzszerzéshez, nem sokat teketóriázott, hanem rögtön a legkényelmesebb módhoz nyúlt és megnyittatta egy pénzintézetnél a folyószámlát, a melynek összege ma 205,000 koronán felül áll. Mint anikumot kell feljegyeznünk és megörökítenünk, hogy maga a folyószámlahitelt nyújtó pénzintézet, melynek pedig elképzelhető, milyen hasznos üzlet e nagy összegű, magas kamatú kölcsön, már többször felhívta a vármegyét a törlesztéses kölcsönnek a pótadó terhére való felvételére s ebből a folyószámla tartozás kifizetésére, olyannyira szembeszökő a károsodás, a mely ezen kölcsönügyletből a vármegyét sújtja. Az építkezés Kristófi korszakának első idejében, 1904. nyarán kezdődött meg. Ha az azóta eltelt két és félévre csak 200,000 korona után számítunk 27? kamat különbözeiét és ehez hozzávesszük, hogy a pénz- piacz 1904. évi helyzete mellett legalább Va7o-al olcsóbb törlesztéses kölcsönt lehetett volna kapni, mint a hogy 1907-ben előreláthatólag kapni fogunk s ha figyelembe vesszük, hogy e 72% különbözet évtizedeken át fogja terhelni a vármegyét, nyilvánvaló, hogy már e miatt is legalább 70—80.000 korona kár érte a vármegyét volt alispánjának rosszhiszemű hanyagságából. Ez azonban csak a kisebbik része a kárnak, mert hiszen az, hogy csak azért hanyagolja el a törlesztéses kölcsön felvételét, hogy a vármegyének kára legyen belőle, még Nagy Lászlónak sem lehetett kizárólagos célja. Ő azt akarta elérni a 150.000 koronás kölcsön felvételének halogatásával, hogy teljesen szabad keze legyen annyit és úgy építeni és bevásárolni a menynyit és a hogy neki tetszett. Mert ha a 150.000 korona idejében felvétetik, ez természetesen korlátokat szab a költekezésnek, igy pedig a folyószámlázás mellett minden megkötöttség nélkül, hajrá, lehetett pazarolni ad libitum. Lehet, hogy Nagy László már akkor azt gondolta magában „utánam az özönvíz“ mi pedig nyöghetjük keserves következményét az ő cselekedeteinek. Az első konzekvenczia, a mit mindezekből meg kell állapítanunk, az, hogy Nagy Lászlót: 1. azokért az építkezési kiadásokért és vásárlásokért a melyek teljesítésére nem volt felhatalmazva s a melyeket önkényüleg eszközölt, 2. azokért a bár engedélyezett építkezési kiadásokért és különösen vásárlásokért, Előfizetési árak: Egész évre .......................................................... 8 korona. Félévre.................................................................... 4 korona Negyedévre........................................................... 2 korona. __2ZZZI Egyes szám ára 20 fillér. • a melyeknél a valóságos érték és a tényleges kiadás között feltűnő külömbség van s a melyek egy jelentékeny részét minden államépitészeti hivatali és számvevőségi érvényesítés és ellenőrzés nélkül utalt ki Nagy László,— mint a vármegye volt alispánját, hűtlen sáfárját fegyelmi eljárás alá kell vonni, és annak eredménye szerint a vármegyét jogszerűen nem terhelhető kiadásokat az ő terhére tenni. Ennek az eljárásnak azonban már csak a törvényszerű formalitások miatt is olyan hosszú a lejárata, hogy bevégződéséig várni a vármegye pénzügyeinek rendezésével nem lehet. így is rengeteg kárt szenvedtünk, egy egész sereg még kielégítetlen hitelező már is joggal türelmetlenkedik és perrel fenyegeti a vármegyét, halaszthatatlanul sürgős teendő tehát a törlesztéses kölcsön felvétele, ha csak nem akarunk Nagy László- ékkal összehasonlittatni. Akár tetszik tehát, akár nem, legsürgősebb szükség a fenálló tartozások rendezése. Azok a tartozások pedig a melyeknek a felveendő újabb kölcsönből kell fedezetet nyerniük, a következők: 1. a székházépítésre . . 300.000 K — f. 2. a szatmár—mátészalkai vasútra ..................... 200.000 K — f. 3. a nagykároly—margittai vasútra .....................150.000 K — f. 4. a szatmár—bikszádi vasútra megszavazott 80000 koronából még fennálló pénzintézeti függő tartozás ......................, 16.594 K 85 f. Összesen : 666.594 K 85 f. Mármost lássuk a fedezetet. A mint fentebb érintettük, a törvény szerint kivethető 5% vármegyei pótadóból 27o-ot a nyugdíjalap és a közművelődési pótadó vesz igénybe. Marad még 3%, melyet terhel a már felvett 420.000 koronás helyiérdekű vasút kölcsön. Ha tehát a pótadó 1%-át évi 20000 koronával vesszük fel, rendelkezésünkre állhat évi . . 60000 K. melyből a 420000 koronás kölcsön évi................................ 20496 K. an unitását levonva: 39504 K. maradna fedezetül, melynek terhére a fent kimutatott 666.594 K 85 f. ugyan még a jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi viszonyok mellett is bőven felvehető, de amivel szemben számításba kell venni, hogy az 1"" pótadót tényleg befolyó évi 20000 koronával venni fel kissé optimisztikus számítás s igy ha szigorúan reális alapon akarunk számítani, évi 35—36000 koronánál többet nem tekinthetünk rendelkezésre.állónak, a mely összeg épen, de esetleg már csak szűkösen elegendő a fenti kölcsön fedezésére. Ezzel ezután a törvény szerint kivethető 57o vármegyei pótadó ki is merül s Szatmárvármegye törvényhatósága legalább egy emberöltőn keresztül nem lesz abban a helyzetben, hogy akár vasutat, akár más
